Csenger - Csengeri Hírmondó, 1994 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
A nagy Razzia A nevezetes sóvilág 1946 októberét írunk ... Közel két hónap telt el az új és egyben jó forint megjelenése óta. Csengerben, de az ország más határszakaszain is virágzik a feketekereskedelem, a csempészés. Megindult a forintnak külföldre, főleg a Romániába való csempészete, hiszen ott még javában dühöng az infláció. A forint jó erejére jellemző, hogy egy tízforintosért ötvenezer lejt is fizettek. A háborút követő békeszerződések értelmében Csenger ismét a határszélre került. Ebből a nem éppen kedvező helyzetből igyekeztek azért minél többen előnyt is szerezni, elkezdődött tehát a szervezett csempészés. Az idősebbek emlékezetében ez az időszak úgy él, mint az a nevezetes „sóvilág”. Mondhatnánk úgy is, hogy Csenger az ország érdeklődésének középpontjába került — távoli vidékekről is özönlöttek vonaton, gyalog, hogy az Erdélyből csempészett sót és egyebet itt megszerezzék, s az ország belsejébe továbbvive busás haszonnal eladják. De nemcsak sót, hanem Palesztinába kivándorolni szándékozó zsidókat is hoztak titokban át az éj leple alatt Romániából. Hanem erről a csempészvilágról a hatóságoknak is tudomása volt ám! A frissiben megalakult és átszervezett Honvéd Határőrség és a Gazdasági Rendőrség első közös feladatának a feketekereskedelem elleni harcot tekintette, a híres csempészgócok — így a csengeri — felszámolását. E két szervezet közös akciói, razziái 1946 őszén kezdődtek meg. A csengeri határőrség a 14. nyírbátori határvadász zászlóalj 48. csengeri századának területén volt. A határőrség laktanyája a jelenlegi futballpálya helyén, a hajdanai Képessy-kastélyban volt — a háború előtt vám- és pénzügyőrségként. 1946 októberében a csengeri őrs már kétszáz határsértőt fogott el, a csengeriek azonban (kb. ötszázan) megrohanták határvadász laktanyát, és kiszabadították a fogdákból a csempészeket. Könnyen tehették, hiszen az őrs létszáma ekkor nem haladta meg a 20 főt, korszerű lőfegyverek nélkül nem akadályozhatták meg a történteket. A razzia szervezése Ez a példátlan incidens volt a végső lökés a nagy csengeri razzia beindításához. Ennek időpontját 1946. november 4-én, hétfőn 24 órától határozták meg. A fővárosi csapatparancsnokságon részletes tervet dolgoztak ki. A razziában összesen 340 fő vett részt. A csengeri század egész területére határzárt rendeltek el. A siker érdekében a Mátészalkáról Csenger, Zajta és Vállaj felé induló vonatokon vonatellenőrző szolgálatot szerveztek, s már itt rengeteg seftelőt szűrtek ki. A razzia lefolyása Az akció Csenger és Komlódtótfalu körülzárásával kezdődött, melyre 77 főt vettek igénybe. Hogy a körülzárt területről menekülőket, illetve az oda igyekvő csempészeket feltartóztassák, záróvonalpontokat létesítettek. Az utcákon és a töltésen álló járőrök akadályozták meg a két községbe történő be- és kilépést. A mozgó járőrök pedig az álló járőrök között portyáztak. Hat ellenőrző járőr kísérte figyelemmel mindekttő munkáját. Csenger és Tótfalu teljes körülzárása november 3-án éjféltől másnap 18 óráig tartott. Persze házkutatások is voltak a hírhedt csempész egyéneknél — ezt Csengerben 12, Komlódtótfaluban 6 kutatójárőr egy időben végezte. Ez alatt e két falu utcáin utcaellenőrző járőrök cirkáltak. Az egyik közismert csempészvezérnél (nevét borítsa jótékony homály) tört arany, Napóleon-aranyak, lej, százharmincöt vég ötszázezer vászon, és még sok-sok egyéb dugiáru került elő. Egy másik illetőnél csekély félmillió lej volt. Délutánra másfél vagon se került elő ártatlan „fekete” külsejű almaszállító kocsik, szalmával megrakott szekerek aljáról. Húsz mázsa szódabikarbónát, több mázsa dohányt, 1500 darab tűzkövet, egész kis zsákra való szacharint, ötmillió lejt, sok rubelt és dollárt szedtek össze e nevezetes napon. (A fiatalabb generáció számára megjegyzem, hogy ezek, a ma már korlátlanul beszerezhető áruk a háború után óriási értéket jelentettek!) A csengeri és komlódtótfalusi razzia után még folytatódott az összességében CSENGERI RAZZIA nevű,, hadművelet” a környező községekben. A fent nevezett esemény volt az újjáalakult Honvéd Határőrség első nagy akciója, ezzel Csenger neve bekerült a magyar hadtörténelem lapjai közé. Fábián László CSilliCig és KOMLOHTÓTFALU mULIMSA ÁTKUTATÁSA (ma NOVEMBER 3-ÁN 2300 ÓRÁTÓL KN 1&00 ÓRÁIG.)---------zárást vési) rm elosztán 1— 3. A//6 járőr ( 1 —13. Álló járőr ( XVIII. Mozgóján/ ( 1—6 Ellenőrző járőr ( 3 tís. és 35 határvadász, 3 tts és 36 határvadász összesen ■ 77 fő, pk. * 2 leosztott )9 fő. pk. * 1 beosztott ) 201 °, pk * 1 beosztott ) 36 fő / tis és / határvadász ) 12/S kutatást viszi nSki rendőrnyomozó 21 fő, rendőrnő jő, határvadász 60 fő, összesen • $9 fő rutazást viszi (rík cumm 1. CSENGER KÖZSÉGBEN ■ 12 Mali járőr ( járőrönként ■ 1 nyomozó, 1 rendőr, 1 határvadász)•12 rg, 12 r, 12 hv 3 utca ellenőrző járőr (járőrönként > - - 2 ) • - - 6 hr , , , Tartalék a 14/48. hv. sz. parancsnokságon ■ 3 ny, W hv 2 Kiftlűcmmu KÖISILBEN 6 kutató járőr (járőrönként 1 nyomozó, 1 rendőr, 1 határvadász) • 6 ny, 6 r, 6 hv 4. utcaellenőrző járőr (járőrönként ■ 2 — ) < 8 hv Tartalék J___________ULM összesen ■ [UNK] 60 fő RAMACSOß127-PARANCSMKíÁS HARCÁLLÁS PONTJA 3-ÁN 2000-TOL. 5-ÉN 1000/6 A 14/46. HATÁRVADÁSZ STI PSAC-ON 2. sz. vázlat Szolgálat az emberért Küszöbön áll a magánosítás Este békésen térünk nyugovóra, s talán nem is gondolunk rá, kik és hányan dolgoznak városunkban és környékén éjszakánként. Orvos és mentő, gyógyszerész és rendőr, éjjeliőr és áramügyeletes, vámőr és határőr, kereskedő és pék. Sorozatunk végigkíséri az éjszakákon azokat, akik ekkor szolgálnak, dolgoznak. Most a csengeri gyógyszertárban jártunk. 1993. december 9., csütörtök. Délután 5 óra. Nemsokára csuknak az üzletek a városban. Kulcsra záródik a gyógyszertár ajtaja is. De csak az ajtó. A gyógyszertár maga nem: délután öttől másnap reggel fél nyolcig csak csöngetni kell a bejáratnál. Kinyílik a kisablak: Csenger és a környező települések valamennyi lakója nyugodt lehet, mert nem szünetel a gyógyszertári ellátás. És persze nem csak a hétköznapi éjjeleken, de huszonnégy órában vasárnap és ünnepnap sem: karácsony szentestéjén éppen úgy, mint húsvétkor. Hányan váltják egymást az ügyeleti szolgálatban? — kérdezem. S a válasz elgondolkodtató lehet valamennyiünk számára. Tizenheten dolgoznak a csengeri gyógyszertárban. Az egészségügyiek száma tizenöt (két takarítónő van): 10 asszisztens, 2 szakasszisztens, 1 csoportvezető asszisztens, valamint 2 gyógyszerész: Pozsgay Andrásné és dr. Nóta Józsefné, a gyógyszertár vezetője, a mai ügyeletes. Felelős gyógyszerkiadást (emberi életről van szó!) csak szakképzett gyógyszerész végezhet, ezért a nappali munkájukat követően ők ketten felváltva ügyelnek éjszakánként és ünnepnaponként, tehát mindegyikük két hetet éjszakázik egy hónapban. A huszonnégy ügyeletért egy szabadnap órás jár: ennyi jut ilyenkor a magánéletre, a családra. Alig kezdődik el az ügyeleti idő, egyre-másra szólal meg a csengő. Előbb egy 8 hónapos, lázas kisgyereknek kell gyógyszer, majd Tyukodról jön két beteg, aztán a szomszédból két középiskolás lány, megjárva már az éjszakai orvosi ügyeletet is. És ez így megy tíz-tizenöt percenként. Éjféltájt van valamelyes megállás, de hajnalban újra kezdődik minden. Nos — nézek körül a kis ügyeleti szobában, amely egyben a gyógyszertárvezető dolgozói szobája is —, akkor alább néhány órát pihenni megis lehet. — Lehet, lehetne — válaszol mosolyogva a gyógyszerészasszony, de reggelig fel kell dolgozni a nappali recepteket. Rámutat az előtte fekvő papírkötegekre: ma kb. 1500 receptet (orvosi műszóval „vényt”) váltottak be. Elmagyarázza (és most értem meg igazán, miért van az, hogy az orvos egy vényre csak egyfajta gyógyszert írhat föl), hogy aszerint kell csoportosítani, hogy a kiadott gyógyszer árának hány százaléka az állami támogatás, és hány százalékot fizet a beteg, ez pedig gyógyszerenként más és más. A különbséget a gyógyszertáraknak megtéríti az állam, illetve most a már külön intézményként működő társadalombiztosítás (amelynek országos vezetőit éppen tavaly választottuk meg). És a támogatás jelentős! Ha ez a térítés nem volna, az előbb említett csecsemő gyógyszereiért kb. 2800 forintot fizetett volna az édesanya, így csak 530-at. (S bár, mire e sorok januárban megjelennek, a gyógyszerárak átlagosan 40%-kal emelkedtek, a térítési elv nem változott, és a beteget az áraknak kb. csak egyötöde terheli.) A másfél ezer receptet csoportosítani sem könnyű — de amikor kiadja a gyógyszert, mit tesz a patikus? Sok termék árát, térítési százalékát már fejből tudja, megjegyezte magának — ám ez több ezer gyógyszernél nem megy. Ilyenkor segít a Segédlet, az agyonlapozott, szükség szerint azonnal javított, átírt szertári kiadvány, amely gyógyminden szükséges adatot tartalmaz az árakról és a térítésekről. Két csöngetés között szót ejtünk arról is, milyen jövő vár a gyógyszertárakra. Küszöbön áll a privatizáció, a magánosítás, amelynek kérdései — megyei szinten — bírósági döntésre várnak. Itt még nagy a bizonytalanság, amely persze a gyógyszertári dolgozók személyes létét, jövőjét is érinti. Nem könnyű ily gondok között dolgozni. Most a telefon csönget. A kisebbik fiú még este is fönn van, valami nehézsége támadt az egyik házi feladattal. Az állatorvos édesapa sincs még otthon , valamelyik hívták ki. Később „ügyfélhez” aztán egy percre benéz a munkából hazatérő férj is. Tizenötször egy hónapban csak így találkoznak esténként. Nem tudom megállni, hogy ne kérdezzem meg a gyógyszerészasszonytól: szereti, amit csinál? — Hatodik osztályos koromban szerettem bele ebbe a szakmába — mondja. — Odahaza, Tyúkodon, megkapott a gyógyszertár rendje, tisztasága, csendje, a gyógyszerek sokasága polcokon. Akkor határoztam el, a hogy erre a pályára amelyet hivatásszeretet megyek, nélkül nem is lehet csinálni. — Ha újra születne — teszem föl az utolsó kérdést az éjszakai szolgálat szabad perceiben —, eddigi élete ismeretében is ilyen foglalkozást választana? — Természtesen megint gyógyszerésznek mennék — válaszolja csöndesen, minden gondolkodás nélkül. Muraközi Emil Dr. Nóta Józsefné a gyógyszertári pultnál A szerkesztőség postája Csengeri Hírmondó Szerkesztő Bizottsága! Rendszeres olvasója vagyok a CSENGERI HÍRMONDÓ c. Csenger és városkörnyékbeli közéleti havilapnak. Már többször gondoltam, hogy tollat ragadok, s írok kicsi falunk apraját-nagyját megmozgató eseményekről, rendezvényekről. Mert sok ilyen van településünkön! — A legutóbbiról szeretnék néhány gondolatban beszámolni, s arra kérni a Szerkesztőséget, ha módjukban áll, néhány sort közöljenek a HÍRMONDÓBAN! 1993. december 20-án a görög katolikus templomban este órai kezdettel karácsonyi hangú versenyt rendeztünk. Az óvodás és általános iskolás gyerekek ajkain angol és német nyelven csendült fel néhány karácsonyi és újévi dal. Minden zongorázni tanuló gyerek egy-egy zeneszámmal tette színesebbé hangversenyt, ők magyar nyelven kötöttek dalcsokrot téli, karácsonyi és újévi dalokból. Az öröm könnyet csalt ki szemünkből, amikor befejezésül mindnyájan együtt énekeltük zongorakísérettel a Mennyből az angyalt. A hangverseny után a szereplők és felkészítő tanáraik részére szerény megvendégelés történt, melyhez az anyagi támogatást a helyi önkormányzattól kaptuk. Köszönet ezért minden szereplőnek, felkészítőnek, az önkormányzatnak! Tisztelettel: Szabó Józsefné tanítónő Csengerújfalu Az általános iskola aulájában karácsonyi dalokkal vendégeskedtek a fehérgyarmati énekkarosok