Csenger - Csengeri Hírmondó, 1997 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
fordulnak az évet .Évforduló... Jócskán akad belőlük, ha csak azokat vesszük is, amelyeknek száma ötre vagy zérusra végződik 1997-ben. Komlód (a későbbi Komlódtótfalu) neve 660 éve, 1337-ben jelenik meg először egy oklevélben. Csengersima első okleveles említése még régibb, 1327-ből való, tehát 670 éves. Több, mint négy évszázada, 435 éve, 1562- ben találkozhatni először az iskola említésével. Annak is hosszú ideje, 370 esztendeje, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1627-ben megerősítette Csenger mezőváros dézsmakiváltságát. Nyolc évtized múltán, 1707- ben leégett Csenger nagy része, a szatmári vár ostromának Rákóczi-szabadságharcbéli hadi eseményeiben. De a tűzvész, majd a nem sokkal később tizedelő pestisjárvány se tudta elpusztítani. A történelem azóta is, hol elvett— mint 120 éve a mezővárosi rangot —, hol meg adott, lettünk ugyanakkor járási központ. Majd pedig 90 éve, 1907- ben annak örülhettünk, hogy átadták a Mátészalkát Szatmárnémetivel összekötő, rajtunk átvonuló vasútvonalat, amelynek most éppen Csenger a kényszerű végállomása. Tallózhatnánk tovább az évfordulók tárházában. oapson Tisztelettel emlékezhetünk meg a tíz esztendeje, 1987-ben elhunyt Molnár Józsefről, Csenger tudós szülöttéről is. Múzeumunk kutatásai nyomán ismert, hogy az általa is sikerrel búvárkodott múltunk a honfoglalás koráig nyúlik vissza. Jó és rossz váltakoztak az egymás nyomába lépő nemzedékek évezredes életében. És teremtődnek újabb és újabb évfordulók kezünk és fejünk munkája nyomán, utódaink számára, ahogy eleink tették minekünk. Nekik se volt könnyű dolguk, nekünk is nehéznek ígérkezik az Úr 1997. esztendejének küszöbén. A múltból, az évfordulókból merítve, a jövőbe vetett hittel kívánjunk egymásnak Isten nevében boldog új évet. Muraközi Emil______________J Galéria az ovisoknak A nemrég tornaszobával gazdagodott Honvéd utcai óvoda 2. vegyes csoportjának 29 óvodása most egy újabb ajándéknak örül. Láng Jánosné és Váradi Antalné óvónők arról tájékoztatták lapunkat, hogy szülői felajánlásból ízléses és hasznos galéria került be, immár örökös használatra, a csoportszobába. Fent babaszoba, lent pedig babakonyha teszi komfortosabbá a játszási lehetőséget az ovisoknak (a fiúk is beléphetnek). Azon kívül, hogy praktikusan berendezték és használják az új létesítményt, teret is nyertek vele, hiszen az „emeleten” is lehet már játszani. Az óvodások és az óvónők köszönetét ezúton is szívesen tolmácsoljuk Erdélyi Pálnak és Ecsedi Miklósnak. Vin. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 25,— Ft 1997. JANUÁR Falinaptárunkkal kívánunk boldog új évet! Őszi szereplés a számok tükrében(Cikkünk a 4. oldalon) CSENGER ÉS A VÁROSKÖRNYÉK KÖZÉLETI HAVILAP IA CSENGEM HÍRMONDÓ Nemrég még a felkész találkozó vendége volt Bölcskei Gusztáv sengerben, a napokban pedig beiktatták református püspöknek Az idei évre ismét jó csapatmunkára lesz szükség Apáti György polgármester a tavalyi évzárásról és az idei tervekről Mielőtt Apáti György polgármesterrel leültünk beszélgetni az elmúlt évről és az új esztendőről, tájékozódni próbáltam máshol és fentebb, hogy milyen kép alakult ki Csenger első emberéről. Miután több kitérő választ is begyűjtöttem, már ennek okát is firtatni kezdtem. Valamelyikük erre úgy válaszolt: Irigyek rá. Irigyek, mert mire mások felébrednek, ő már sínen van. — No, de mi most maradjunk csak Csengerben. —Milyen volt a magunk mögött hagyott esztendő? — Hála istennek, jó év volt. Soha ne legyen rosszabb! Szinte percnyi pontossággal megvalósult mindaz, amit a tervezéskor elképzeltünk. Intézményeink működőképesek maradtak, kötelező és vállalt feladatainkat maradéktalanul elláttuk. —Melyik volt 1996-ban az a pillanat, amelyre a legszívesebben emlékezik vissza? — Amikor egy napon értesítést kaptunk arról, hogy sikeres volt pályázatunk az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került települések támogatásának elnyeréséről, valamint, hogy a számlánkra került az eddig szinte elveszettnek hitt, Gávavencsellőn elhelyezett tízmillió forint is. De úgyszintén szívesen emlékszem vissza az év utolsó két hónapjára, amikor az előbb említetteken kívül is jöttek a jó hírek: a csengersimai határátkelő létesítésére ötszázmillió, a csengeri agrár-innovációs központ tanulmánytervének elkészítésére három és félmillió forint érkezett a Phare-tól, valamint hozzájutottunk a TIGÁZ- és a TITÁSZ-vagyon privatizációjából ránk jutó részhez is. Ez utóbbiakat természetesen csak infrastrukturális fejlesztésekre költhetjük—vagyis minden bizonnyal saját erőként fogjuk használni újabb pályázatainkhoz. Addig is jól megkamatoztatjuk. Amikor a képviselő-testülettel év végén „kasszát csináltunk”, megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, s megállapítottuk, hogy 1990 óta nem állt a város rendelkezésére fejlesztésre ennyi pénz... —Mi az, amit a legszívesebben elfelejtene az 1996-ban történtek közül? — Ilyen nem volt. — Ahhoz képest, hogy húszmilliós hiánnyal számolt tavaly év elején a költségvetés, év végére szépen helyrejött a dolog. Ilyen egyszerű lenne ez: rosszra számítottunk és az ellenkezője lesz igaz? — Ez korántsem így működik. Év elején kétvariációs költségvetést készítettünk. Az első, a „nullás” szerinti, a legalapvetőbb működési, szinten tartási feladatokat tartalmazta, amelynek legkézenfekvőbb célja az volt, hogy az önkormányzat elkerülje a csődhelyzetet. Már akkor kilátásba helyeztük intézményeinknek, hogy pénzügyi helyzetünk javulása esetén a másik — komfortosabb gazdálkodást is lehetővé tévő — variációt léptetjük életbe. Ez meg is valósult: az első félév után nyolc, év végén pedig tizenegy és félmillió került szétosztásra működési kiadásokra, miután pályázataink eredményesnek találtattak. — Miben fejlődött Csenger 1996- ban? — A tavalyi évre nem terveztünk nagy, látványos fejlesztéseket, kivárásos, előkészítő évnek szántuk, s ezekkel volt is elég tennivalónk, így például ugrásra készen állunk a szennyvíz-elvezetési programunk megvalósítására. A Bagosi út szilárd burkolattal való ellátására már egy pályázatot megnyertünk, próbálkozunk újabbakkal. Úgyszintén előkészítettük egy szeméttelep kialakítását is. A Családsegítő Szolgálat újraindításával szociálpolitikai tevékenységünk minőségét és árnyaltságát szándékozunk javítani. Az előbb felsoroltak mindegyike újabb munkahelyeket jelent, de ezen a téren is tettünk más erőfeszítéseket is, hiszen nem tartjuk elégséges megoldásnak a jövedelempótló támogatások és a munkaügyi ellátás minden formájából kiesettek segélyeinek szétosztását. Hét-nyolcezer forintos támogatás vagy segély felvétele helyett mi munkát ajánlunk részükre. Dolgozhatnak az infrastrukturális beruházásokon, építhetnek utat, járdát. Vigyenek haza segély helyett húsz-harmincezer forintot. Természetesen tárgyalásban állunk új munkahelyek létesítésére képes vállalkozókkal is, akiknek egy része segítségünkkel minden bizonnyal itt fog telephelyet létesíteni. Megkezdtük öt hektár kordonos uborkaültetvény kialakítását, amelyet közösen fogunk gondozni azokkal a családokkal, amelyek jövedelmi szempontból most hátrányba kerültek. Ha kevés lesz a terület, bővíthetjük is azt. — Mit tervez a város 1997-ben? — Számokat még nem mondok, hiszen a normatívák egy része még nem ismert. Kollégáim természetesen már javában dolgoznak a számításokon, az intézmények vezetői pedig már tavaly benyújtották elképzeléseiket. Intézményvezetőink hál' istennek igényes emberek, de valószínűleg ők is tudják, hogy azért a gyeplőt most nem szabad elengedni, azaz megint takarékosan, megfontoltan kell gazdálkodni. 1997- ben természetesen újra pályázunk saját forrásaink kiegészítésére. Ugyancsak természetes, hogy továbbra is számítunk mind a helyi, mind a máshol élő vállalkozókra, hogy kölcsönösen együttműködve munkalehetőséget biztosítsunk városunk és a környék lakosságának. Egyre nagyobb lehetőséget látok ugyanis a Phare határszéli és határon átnyúló programjaiban, és az azokhoz tartozó támogatásokban. Ugyanúgy, a kormány térségünket is támogató szándékaiban, amelynek anyagi alapja a privatizációs bevételekben teremtődik meg, s amelyek a választásokhoz közeledve növekedhetnek is. Ezek mind gazdaságélénkítő hatásúak lesznek. Ezekhez mi tanácsokat és segítséget is tudunk adni. Polgármesteri hivatalunkban két szakember is várja az érdeklődőket ez ügyben. — Munkahelyeket kínálhatna például az évek óta használhatatlan paradicsomsűrítő is... — Nem feledkeztünk meg róla. A beszélgetésünk eleje táján említettük csengeri agrár-innovációs központ terveit — amely a zöldség-, a gyümölcs-, a búzatermesztést és az állattenyésztést integrálná a termeléstől, a tároláson át az értékesítésig — egy olyan csapattal szeretnénk megterveztetni, akik ennek megvalósulására tőkét is hoznának. Ebbe az integrációba be szeretnénk vonni a városunkban működő és jelenleg nem működő gazdasági egységeket, így többek között a paradicsomsűrítőt is. —Milyen viszonyban áll Csenger a környező településekkel? — Ez a viszonyrendszer olyan, mint maga az élet: hol jó, hol nem jó. Persze ezt települése válogatja. Ez talán egy külön újságcikket is megérdemelne, ahol többféle vélemény is megférne egymás mellett. — Került-e az önkormányzat néhány más településhez hasonlóan botrányos vagy botrányközeli helyzetbe? A Tocsik-ügyre, illetve a Vektor Bróker-féle ügyekre gondolok... — Nem, ilyennek még a szele sem érintett bennünket. — Egyesek szerint a Bagosi utat saját útjaként építi... — Magánemberként nagyon örülnék neki, hiszen 1200 hektár termőföldet szolgál majd ki az az út. Jó is lenne, ha egy akkora földdarabot én mondhatnék magaménak. Félretéve a tréfát: a mezőgazdasági út 370 tulajdonos dolgát könnyíthetné majd meg. Ugyanígy tervezzük később Csenged Urával és Tyukoddal összekötő utak létesítését is. Ez, egy jórészt mezőgazdaságból élő város, ahol a jövő a gazdálkodók munkájának könnyítésében, komfortosabbá tételében is megfogalmazható. Nem beszélve arról, hogy ezeket az útépítéseket az állam is támogatja. Természetesen örülnék, ha az érintettek hozzá is járulnának a fejlesztésekhez, mint ahogy azt én is megteszem anyagiakkal is, egy építőközösség megalakításával és működtetésével is. A villanyt például összefogva—három cég és négy magángazda — vezettük ki a Bagosi úton, úgy, hogy más is ráköthet. Ez utóbbit csak a sikeres összefogás példájaként említettem. — Hogyan segítették a város gazdálkodóegységei Csenger fejlődését? Egyáltalán van-e együttműködés ilyen ügyekben közöttük és az önkormányzat között? (Folytatás a 2. oldalon)