Csenger - Csengeri Hírmondó, 1999 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1999-01-01 / 1. szám

CSENGEM * * HÍRMONDÓ CSENGER ÉS A VÁROSKÖRNYÉK KÖZÉLETI HA­TLAPJA X. ÉVFOLYAM 1.SZÁM ÁRA: 30,-Ft 1999. január A tartalomból Agrárinnovációs központ alakul (2. oldal) * Mennyiből jönne ki havonta? (3. oldal)­­ *Uj esztendő - új árak /n „1 J „ 1­­ (3. oldal) * Nagy a helyezkedés (4. oldal) ÖREGJEINK Van anyák napja, gyereknap, pedagó­gusnap, bányásznap és egyéb napok. A könyvnek hete van. És most 1999- ben van (az ENSZ ajánlására) az öre­gek éve. Szépek, kedvesek, fontosak ezek a na­pok, hetek, olykor évek -­ben nem még­is valamilyen hiányérzetet keltenek, elgondolkodtatnak. Mert mi lenne, ha nemcsak anyák napján díszítenénk fel az édesanyák környezetét, fordítanánk különös gondot nemcsak a gyerekna­pon jövőnkre, a gyermekek, a fiatalok dohányzására, drogfogyasztására, ha a pedagógus egész évi munkáját nem­csak egy napig állítanánk reflektor­fénybe, ha nemcsak évente egyszer gondolnánk a mélybe leszálló, életüket naponta kockáztató bányászokra, ha nemcsak egy hétig reklámoznánk a könyvek garmadáit, és nemcsak az egyik évünkkel tisztelnénk meg (az egész Földön) az öregeket. Hanem minden nap­, hét- és évünnepektet ál­landóan. mindig. Mert nem az a döntő az öregeknek, hogy (mondjuk idén) többször ültessék le őket egy bögre kakaó meg egy szelet kalács és egy szál virág mellé (bár ez is jólesik), hanem nap mint nap törődjenek a ,, második gyermekkorukat" élő nemzedékkel, nem várva, hogy n ő pa­naszkodjék (magától nemigen szo­kott). Azzal törődni például, hogy me­gyénkben az átlagéletkor a férfiaknál nem haladja meg a 65 évet (utána meg már utazhat ingyen, aki megéri). Azzal törődni, hogy’ a munkából „kiörege­dett zömmel nyugdíjas nemzedék ne érezze magát (és ne is tekintsék) nyűg­nek, a fiatalabbak kegyéből, jóindu­latából eltartottnak, fölöslegesnek. Mert az idősebb gyakran külön fizetés nélkül is szívesen tenne, dolgozna va­lahol valamit, csakhogy otthon érezze magát abban a társadalomban, ame­lyért fiatalabb éveit adta, amelynek jelenét az ő múltja teremtette meg. Senki se felejtse el, hogy ő is lehet öreg (és érje is meg). Mind többen érezzék a kiérdemelt nyugalom éveit boldog életnek.­­___________'ly MEGHÍVÓ Az Ady Endre Gimnázium és Szakképző Iskola szülői munka­­közössége JÓTÉKONYSÁGI BÁLT rendez megváltozott időpontban 1999. április 17-én. A bevételből a diákönkormányzat munkáját, illetve az iskolai ifjúsági alapít­ványok céljait kívánják támogat­ni. Támogassa Ön is ezeket a cé­lokat, s érezze jól magát! Kár, hogy nem magyar névvel csalogatja a vevőket HILD-DÍJAT KAPOTT VÁROSUNK ÚJFALU ÚJ ÉVE A levél és a nyomában kialakuló vélemények sora Apáti György polgármester úr 4765 Csenger, Ady E. u. 14. Budapest, 1999. január 04. Tisztelt Polgármester Úr!­­ Örömmel értesítjük, hogy, városuknak a Magyar Urbanisztikai Társaság Hilrályat adományozott. A díj átadására ünnepélyes külsőségek között - pl.: képviselőtestületi ülésen szeretnénk sort keríteni, ezért kérjük időpont egyeztetés céljából­egyék fel a kapcsolatot Társaságunk Titkárságával. A díjhoz gratulálunk, az Új Évben pedig további sikereket kívánunk. Üdvözlettel: Farkas Péter társasági igazgató Kiss Attila erdész (Határőr utca): Öröm­mel értesültem a hírről, hogy ilyen szép elismerésben részesítették városunkat. Természetesen ez kollektív érdem, úgy­hogy az előző képviselő-testületeket dicsé­rem elsősorban ezért. Egyébként én úgy ítélem meg, hogy ez az elismerés elsősor­ban a­ feetvámnak­ szól, pedig Csengernek külső részei is vannak, s azokon bőven van teendő akár csak a rendezettséget illetően. Azt tartják, hogy minden elis­merés után van egy - mondhatni kötelező - folytatás. Ez a folytatás Csengerben most már a külterületeket érintse! Vissza­térve az elismeréshez: szerencsére már van nálunk egy olyan réteg, amely már igazodik a városközpont építészeti stílu­sához akkor is, ha saját magának épít há­zat vagy éppen felújítja azt. Persze jó len­ne, ha minél többen követnék ezt a példát. Juhos Lajosné nyugdíjas (Debreceni utca): Én őszintén örülök, hogy idáig fejlődött Csenger, s erre oda is figyelnek. Lehet - és én is szeretném -, hogy ez a fejlődés tovább folytatódna, ha lenne rá pénz. Én kívánom, hogy legyen. Hallot­tam, hogy Juhász úr nemrég megvette a volt BM-laktanya épületet - gondolom, azt rendbe szedeti, s akkor még jobban fog kinézni a központ. A Margaréta üzletház is szebbé tette a Hősök terét, de mellette a buszváró és a hozzá tartozó udvar ugyan­akkor lerontja az összképet. Feljebb, a Kossuth utcán, ha felépül az új görög katolikus templom, akkor ott is szebb lesz a városkép. Ugyancsak van még teendő az iskola étkezdéje előtt és mellett: ott par­kosítani kellene, illetve a romhalmaz he­lyett építeni valami odaillőt. Odébb pedig a Cigány-tó és környéke magáért beszél... Farkas Miklós építész (Kastélydomb utca): Nagyon örültem, amikor meghallot­tam a hírt, hogy Csenger Ilo­d Érmet ka­pott. Kicsit ugyan tartok tőle, hogy az érdemet néhány ember kisajátítja magá­nak, mert az eredményhez valójában csa­patmunka vezetett. Az elismerés termé­szetesen folytatásra is kötelez. Ennek szel­lemében például sokkal kritikusabban kel­lene kezelni a városközpontot, s még egy­ségesebbé tenni azt. Nemcsak épületek­ben, hanem parkosításban, színekben, kerítésekben, de még a feliratokban, a rek­lámtáblák formájában és megjelenésében is. Ezek mind-mind közérzet-alakító té­nyezők, s mindnyájunkat érintenek nap mint nap. Természetesen jó lenne, ha e harmónia kialakításának nem elsősorban a hatósági munka szerezne érvényt, hanem belső meggyőződés lenne a mozgatórugó­­ja, legyen szó akár tulajdonosról, akár kivitelezőről. Ez a Hild Érem tovább kell, hogy sarkalljon bennünket, hogy még szebb, még komfortosabb, szemnek és szívnek gyönyörűbb város legyen Csen­ger. Ehhez persze elengedhetetlen az is, hogy a választásokkor kialakult bizalmat­lansági vákum végre feloldódjon. Osváth Elekné adótanácsadó (Honvéd utca): Csengernek a becsületére vált, hogy idáig eljutott, mert ez a kitüntetés bizony nagy szó. Meg kell keresni azokat az em­bereket, akik sokat tettek ennek az elnye­réséért, s el kell ismerni az ő tevékeny­­ségeiket is. Nekem e kitüntetés apropóján az, a véleményem, hogy meg kellene ráz­nia magát ennek a városnak, legyen itt is élénkebb társadalmi-társasági élet. Ha kívülről így elismerik ennek a városnak a törekvéseit, akkor az érződjön a közhan­gulat felpezsdü­lésében is, aminek jelle­meznie kellene kisvárosi létünket. Ne csak a pénz (és annak szerzése) legyen az ér­tékmérő a városlakók megélhetésében, hanem a kulturális életben történő részvé­tel is legyen rang és követésre érdemes magatartás. Barcsay Sándor gázszerelő (Kossuth utca): Valóban szép lett ez a város, a Sportcsarnok, az iskola és a többi gyöngy­szemei a településnek. Lényegesen szebb, mint például Nagyecsed, amely szintén város, jóval nagyobb lélekszámú is, m­ég­­sincs jellege, arculata, mint a miénknek. Ehhez az elismeréshez még az kellene, hogy központi szerepet töltsön be a térsé­gen. Ehhez persze nem kellett volna elengedni a városból a TITÁSZ- és a TIGÁZ-kirendeltséget... Mint minden szépnek van árnyoldala, így Csengernek is. Például említhetem a Béke és a Kos­suth utcákat összekapcsoló kört, amely egy sártenger, vagyis közlekedésre alkal­matlan (akkor meg minek van ott), vagy egy másik „színfolt“, amelyet a dögtároló konténer környékén tanyázó porcsalmaiak látványa nyújt a városba közúton érkező helyieknek és idegeneknek. Nos, van itt azért még mit tenni... Papp János vállalkozó (Tisza utca): Hogy ezt a kitüntetést a város megkapta, az nemcsak az épületek miatt van (azok való­ban szépek), hanem azok miatt is, akik azokban dolgoznak. Az is biztos, hogy ez az elismerés egy hosszú folyamat ered­ménye, s leginkább akkor vetettük el hoz­zá a magunkat, amikor még volt pénz a város fejlesztésére. (folytatás a 2. oldalon) A tavalyi év utolsó napjaiban 4 millió forintot nyertünk egy pályázaton, amely­ből megkezdjük Csengerújfaluban a szo­ciális földprogramot - tájékoztatta lapun­kat Csáki Sándorné polgármester. - Ebből kordonos uborkaültetvényt telepítünk 3 hektárra, amelyen kb. 45 családnak tu­dunk jövedelem-kiegészítési lehetőséget nyújtani. A telepítési munkákra közhasznú munkásokat tudunk alkalmazni, ami szin­­­tén jó dolog. A feltételeket most dolgoz­zuk ki. Azt is megtudtuk, hogy tervet készítenek, majd pályáznak az iskola vizesblokkjának és egy igazi tornaterem kialakítására. Szintén pályázni kívánnak az iskola fűtéskorszerűsítésére is. Folytat­ják tavasszal a megkezdett belvíz-elveze­tési munkálatokat. Az eddigi segítségért ezúton is kifejezi köszönetét az önkor­mányzat nevében az Agro­holding Szö­vetkezetnek és a helyi vállalkozóknak. Ugyancsak folytatódnak a járdaépítési munkálatok is. Létrejött a Csengerújfaluért Közalapít­vány, amely minden olyan jó helyi ügy­et kíván támogatni, amellyel gyerekeken, időseken, kisebbségen, sporton stb. lehet segíteni. Az alapítvány javára rendezvé­nyeket - nemsokára farsangi bált - tar­tanak, de természetesen adományokat is örömmel elfogadnak - mondta a falu nem­régen választott polgármestere. Köszönjük! Múlt havi számunkban az egészséges hét megrendezéséről szóló írásunk - talán a bőség zavara miatt - nem emlékezett meg valamennyi közreműködőről, így most köszönjük meg az Adventista Egyház gyülekezeti tagjainak az egészséges táp­lálkozás elterjesztéséhez kézzel fogható módon nyújtott segítségét, vagyis a kor­szerű, koleszterinszegény ennivalók ké­szítését. Ugyancsak hozzájárult az egészséges hét megnyitójának sikeréhez Figas Lászlóné óvónő is, aki előadásában értékes gondo­latokkal gazdagította azokat az ismerete­ket, amelyeket eddig az egészséges táp­lálkozásról tudtunk. Köszönjük valamen­­­nyiüknek! Ezeket a finomságokat - amelyek egyébként egészségesek is - az Adventista Egyház hívői késztítették Egy újabb megörökített pillanat a nyugdíjasklub tavalyi utolsó foglalkozásáról, az adventikoszorú-készítésről

Next