Csór - Krónika, 2002 (2. évfolyam, 1-19. szám)
2002-01-04 / 1. szám
Krónika 2 2002. január 4. Állt-e előtted szülői példa? Igen, apukám katonai évei alatt szintén foglalkozott küzdősporttal. Mennyi időt vesznek el az életedből az edzések és a versenyek? Eleinte hetente kétszer jártam edzésre, jelenleg pedig heti három délutánt vesz igénybe. Versenyek két-három hetente szombatonként vannak. Nyáron az edzések mellett két hét edzőtábor is van. Először bemelegítéssel kezdünk, ami futást és bemelegítő tornát jelent. Minden edzésen vannak úgynevezett technikai gyakorlatok, páros-és formagyakorlatok. Ezek már ténylegesen a karatéról szólnak. Milyen változások történtek az elmúlt években, a pályafutásodban? Miután Csórón megszűntek az edzések Székesfehérvárra jártam és a Japán Harcművészeti egyesület igazolt tagja lettem. Sándor Béla mellett itt Török Ferenc is egyengette az utamat. Két év után átigazoltam az Alba Ázsia Harcművészeti Egyesületbe, ahol Rétlaki Gábor három dános mester lett az edzőm. Ezután már számos komoly versenyen is részt vettem. 2000-ben és 2001-ben megnyertem az országos Shotokan karate versenyt, majd Európa Kupa győztes lettem Egerben. Idén kijutottam Németországba, Berlinbe, ahol a nemzetközi versenyen első díjat kaptam, ezután Ausztriában, Grazba ahonnan a második díjat hoztam el. Kétszer lettem 3. helyezett Siófokon a Sióroda Kupán, ami szintén nemzetközi verseny volt. Úgy tudom az érmeid száma mellett az övfokozatod is változott. Jelenleg milyen színű öv birtokosa vagy? 2001 nyarán kaptam meg a barna övet, ami a mesterfokozat előtti utolsó lépcső. 2001. december 15-én pedig mestervizsgát tettem és fekete öves, egy dános mester lettem. Az iskolai tanulmányaidat mennyire befolyásolja ez a sport és a vele járó kötöttségek? A 4. osztály elvégzése után új iskolába kerültem, Székesfehérvárra a Velinszky László Általános Iskolába. Úgy éreztem, hogy a csőri iskolában nem igazán értették meg a sporthoz való kötődésemet. Ebben az iskolában sokkal jobban elfogadják. A tanulmányi eredményemet nem rontja a sport, amit az edzések elvesznek hétköznap, azt a hétvégén pótolom. Volt-e mélypont a pályafutásod alatt, amikor úgy gondoltad, hogy nem folytatod tovább? Két évvel ezelőtt volt, amikor abba akartam hagyni, de szerencsére a szüleim mellém álltak és szépen visszaterelték a helyes útra. Az ő lelki és anyagi támogatásuk nélkül nem jutottam volna el idáig. Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Szeretném a tudásomat átadni a nálam fiatalabb korosztálynak és a mesterfokozatom számát szeretném növelni. Azt azonban tudom, hogy ehhez még többet és még keményebben kell edzenem, mint eddig. Sok sikert és kitartást kívánok mindehhez! Köszönöm a beszélgetést! Remélem ezzel a kezdeményezésünkkel hozzájárulunk ahhoz, hogy a falunkban élő fiatalok különleges teljesítményeit mindenki megismerhesse és ezáltal is támogassuk őket további erőfeszítéseikben. S szeretnék ehelyütt kérni, hogy amennyiben ismernek olyan fiatalt, aki valamilyen érdekes sportot, egyéb hobbyt űz, szóljanak nekünk, s mi felkeressük az ifjú tehetségeket. Fiatalok, jelentkezzetek! Felhívás! Németh Ágnes A Polgármester Úrral készített riportunkat a következő számban tudjuk csak leközölni, ugyanúgy, mint a katolikus és református karácsonyok képes beszámolóit. Figyelmüket akkor is szeretnénk elnyerni! Akikre büszkék vagyunk Most induló sorozatunkban kéthetente olyan tehetséges cseri gyermekeket, s fiatalokat mutatunk be, akik iskolai tanulmányaik mellett más területen is jeleskednek, eredményesek. Elsőként ifj. Oletics Józsefet ismerhetik meg, aki egy igen komoly és munkával teli sportot választott, a Shotokan karatét. Hogyan ismerkedtél meg ezzel a sporttal? 7 éves (2. osztályos) voltam, mikor Csórón elindult egy edzéssorozat, Sándor Béla két dános mester vezetésével. Osztálytársaimmal együtt kezdtünk el járni, akik aztán különböző okok miatt lemorzsolódtak. Mi történik egy ilyen edzésen? /