Diósd - DiósdHéjban, 1992 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1992-02-01 / 1. szám

II. évfolyam I. szám Csak helyi terjesztésre A tartalomból: * Községházi beszámoló * ÁMK hírek * Iskolai hírek * Alapítványok * Levelesláda * Múzeum * * * Címünk: A nekünk szánt cikkeket, véleményeket, levelekt kérjük a Szent Gellért Patika előterében elhelyezett postaládába szíveskedjenek bedobni. Köszönjük szépen! * * * Hirdetésükkel kérjük Önök is járuljanak hozzá az Újság költségeihez. 15.-Ft 1992. FEBRUÁR LAKOSSÁGI FÓRUM Diósd Község Önkormányzata 1992. március 23-án 17 órai kezdettel lakossági fórumot tart az AMK tornacsarnokában. Napirendi pontok: Diósd Község Általános Rendezési Terve Szóbeli tájékoztató a település 1992. évi költségvetéséről. Megint AUTÓ(sokk). A májusi (1991.) szám „Autós(d)„ című cikke hatására határoztam el, hogy megosztom Önökkel kis családunk kalandját egy vérbeli diósdi autóssal. Egy kellemes vasárnap délután öthetes gyermekünkkel sétálni indultunk, és találkoztunk - szintén gyermekükkel sétáló - bará­tainkkal. Mivel Diósd, vagy inkább Aalósd elsősorban autótulajdonosok lakhelye, ezért a járda (ha van egyáltalán) nem minden­hol alkalmas arra, hogy babakocsit toljunk rajta. A templom melletti úton, a kápolna mellett jártunk, amikor motorbőgés és vad dudálás hangzott fel. A kereszteződésben egy német rendszámú sárga opel jött felénk. Vezetője vadul nyomta a gázt és a dudát, majd mellénk érve kiüvöltött az ablakon - hogy mit, azt inkább nem részletezem. Mindenesetre kétséget kizáróan megállapítottuk, hogy magyar. Akkor az ilyenségről és a felháborodásról szólni sem tudtunk, csak döbbenten néztünk egymásra. Az autó a gyermekkocsik mel­lett kb. 70 km/óra sebességgel robogott el, még menekülni sem volt időnk. Belátom, nem bölcs dolog vasárnap délután babakocsit tologatni olyan helyen, ahol autók is előfordulnak, bár megjegyzem, dudaszó nélkül is elfért volna mellettünk. Gyermekeink sze­rencsére jó idegzetűek, bennük nem hagyott nyomot az eset, bennünk, szülőkben azonban annál inkább. Akkor dühös voltam a magyar autósok­­ talán nem tipikus képviselőjére, ma már nem haragszom rá. Csak annyit üzenek, hogy elég lett volna, egy rövid, figyelmeztető dudaszó, és talán ha egy kicsit lassabban jön, lett volna időnk „menekülni... Tudom, egy ember csak saját szellemi képességeihez mérten cselekedhet és nyilatkozhat, ezért nem várom el senkitől, hogy legyen tekintettel embertársára, de legalább a gyerekekkel tegyen kivételt. Az anyukáknak és apukáknak pedig azt üzenem, hogy maradjanak a jár­dán, mert jobb néha felborulni egy babakocsival, vagy kicserélni a törött kerekét, mint hogy valaki áthajtson gyermekünkön. Végül a Polgármesteri Hivatal figyelmébe ajánlanám, hogy Diósdon nincs egyetlen olyan park sem, ahol nyugodtan lehetne a gyermekeknek játszani, szülőknek beszélgetni. A kápolna és a Templom kertje le van zárva, a köztük lévő út gyakorlatilag feles­leges - ezen a helyen remek kis parkot lehetne a község központjában kialakítani. Szerintem meggondolandó! A cikk 1991. júniusában készült. Megpróbálunk mindent (visszamenőleg is) leközölni. c _ Kérjük írásaikat sürgősen juttassák el részünkre Szerk.­ oZ. J.

Next