Dombóvár - Dombóvári Krónika, 1993 (1-2. szám)
1993 / 1. szám
TOLNÁRJ, ‘KÖZ'ÉLIBTI Lapgazda: “Baíipap Ferenc // Ősz jön. Hirtelen dűlő napokkal, de még vissza-visszalopódzó nyársugarakkal, esőkkel, áremelkedéssé, mélabúval. A fecskék délre szállnak. A gyerekek berajcsároztak s már bele is csöndesedtek az iskolába. Valahol most vagy nemrégiben polgármestert és alpolgármestert, bizottság elnököket és bizottsági tagokat újítanak, politikai arculatot cserélnek. Ricsajosodik a politika turi-piaca. Jó fél év már csak a választásokig, s a „képviselőség" manapság igencsak szépecskén hoz a konyhára. Mitől is volna másképp, hiszen a képviselők egyes-egyedül maguk döntenek a saját javadalmazásukról... Hordók dongnak, s az elmúlástól megriaat nagy, sárga darazsak zürrögnek a túlérett körték kupolái fölött. Az utcákra kigöndörödik a fészerben édesdeden erjedő must illata, s kigőzöl a zug-pálinkafőző- apparátok csőtorka a ház hátulján lévő szellőző ablakokon. A munkanélküli járadék pontosan érkezik, a nyugdíj emelkedése várható. Fűrészelnek, szenet lapátolnak az út szélére borított kupacokból, járdát betonoznak, új cégtáblát akasztanak a kapu fölé az emberek. Kannás borok, kozmetika, mini abc, hiba felderítés, víz-és fűtésszerelés, épülettervezés, aprított tűzifa, butik, diszkont, turkáló, kinek-kinek a gusztusa, de legfőképpen a pénztárcája szerint. Ha már egyszer építkezik... A pénztárosok dühöngenek az üzletekben, egyre gyakoribb, hogy előttük derül ki: már megint „túlméretezte” aznapi szükségleteit valamelyik nénike vagy apuka. Az ilyesmi bizony macerás a pénztárosoknak, különösen, ha már beütötték... A kóbor kutyák összeverődnek, szaglásszák egymást, emelgetik a lábukat az öntapadós címkékkel és rikító műzsinórzattal átragasztott kirakat előtt. A járda göröngyös, az út aszfaltja repedezett, az árkokban rohad a szemét. Az újdonsült rendőrnúk — mintha csak kimenős kollégisták sétálnának —barátságosak és félszegek. A valahai képes városi híradó kirakatüvege betörve. Nincs mit hírül adni, vagy ha van is, képük már nincs hozzá... Az akciós krumpli, alma és vöröshagyma jól megy, fogynak a zsákok. A képviselő hitet és pártot cserél, teremtő módon, ő nem egy átülő, dehát közeledik a tél, annyi minden elpiszkolódik az emberen, s olyan temérdek a bizonytalanság ezen a világon... Jobb ha a több száz éves angol parlamentarizmus szerint játszik a magyar politikában az eredeti magyar ember, ha már egyszer úgyis ő a második Kossuth Lajos... —Vakulj magyar... demokrata, ratatata... Zajlik az élet. Mifelénk mostanában valahogyan így. Nemcsak Moszkvától Jeruzsálemig, Párizstól Havannáig, nemcsak Varsótól, Bukaresttől Szarajevóig, Rábafüzestől Nyíregyházáig, hanem a Szuhajdombtól Szőlőhegyig, Kertvárostól a Kakasdombig, alsó állomástól Gunarasig, a IX. utcától a református templomig és a Hunyadi tértől az Alkotmány térig is forgolódik a világ. Talán nem igazán forr, de érzékelhetően fortyog a történelem. Bíbelődik, íródik, teremtődik az új krónika. Még nem az új rend, de azért már nem is a régi. Temérdek változás, fordulat, átalakulás, megújulás és visszarendeződés, leleplezés és elkenés, belépés és átállás, régi bűnök megigazulása, újak pártokba ágyazódása, mindennapi és rendkívüli esemény történik körülöttünk is nap nap után. Jellemek születnek és jellemtelenségek válnak valóra. Igazán vagy hazudva, szándékoltan és tudatosan, vagy éppen akaratunk, érdekeink ellenére. Értünk és ellenünk. Ebben az esemény-, vélemény- és történés-forgatagban most a Dombóvári Hírlap címet cserél. Semmi különösebb oka és semmi eltitkolnivaló magyarázata nincs ennek. Hiszen a változtatás indoka mindössze annyi, hogy míg a Dombóvári Hírlapot a szerkesztő és a kiadó közösen létesítette és működtette, ezentúl a Dombóvári Krónika másik nyomdában s a régi szerkesztő kiadásában is jelenik meg. Reményeink és szándékaink szerint ez a lap előállításában történő változás nem hátrányos, hanem inkább előnyös lesz előbb-utóbb a Kedves Olvasó számára is. Akinek ezúton is nagy tisztelettel megköszönjük, hogy a döcögve meg-megjelenő, s olykor és helyenként bizony más okokból is nehézkes Dombóvári Hírlap mögött lévő több, mint két esztendőben kitartóan velünk maradt. Tudjuk, hogy nem volt mindig könnyű hűnek lennie, de reméljük, hogy azért érdemes volt. Köszönjük bizalmukat, a hozzánk fordulóknak a témákat, a súgásokat, javaslatokat és az írásokat, de köszönjük a kritikákat és a bírálatokat is. Nem utolsósorban említjük a lap terjesztésében résztvevők támogatásának, áldozatos munkájának tisztelettel való megköszönését.Cedves Olvasóink! Új lapcímünk tehát mostantól: DOMBÓVÁRI KRÓNIKA. Szándékaink és törekvéseink azonban a régiek—ugyanazt szeretnénk folytatni, amit a Dombóvári Hírlappal elkezdtünk, csak még jobban. Ezentúl tudatosabban törekszünk a napi történések és hírek mögött lévő, sokszor még rejtve maradni akaró összefüggések, kibontakozó folyamatok, kiolvasható tendenciák feltárására, bemutatására, értelmezésére és értékelésére. Ezentúl is nyilvánosságot kívánunk adni mindenkinek, aki a helyi közélet vagy közügyek kérdéseivel kapcsolatban véleményének keres fórumot, vagy aki a nyilvánosságra tartozó, másoknak is tanulságos esetet vagy gondolatokat ír le. Ugyanakkor nem zárkózunk el ezután sem attól, hogy a ránk bízott információkat, esetenként titkokat, véleményeket, nézeteket a közlőik szándéka szerint kezeljük, tartjuk titkokban vagy hozzuk nyilvánosságra. S ugyancsak továbbra is vállaljuk — hiszen ez egy újság részéről természetes — a mások által velünk közöltek megfogalmazását, formába öntését is. Lapunknak nem az a fő feladata, hogy a benne rendszeresen írók véleményét favorizálja, hanem hogy olvasóinak nézeteit, érdekeit megismerve azt hozza nyilvánosságra s azt képviselje. Hogy ez a feladatvállalásunk az Önök szolgálatában legalább az eddigiekhez hasonló mértékben sikerüljön, ehhez ugyanúgy szükségünk van az Önök érdeklődésére, véleményére és érdekeiknek, nézeteiknek a megismerésére, mint ezideig. Tehát a krónika írásában továbbra is fölvállaljuk a ránk osztott szerepet, de a helyi történések és gondolatok megformálása, felvetése, ezekben a lényeg és a lényegtelenség kiválasztása, a dombóváriak számára fontos kérdésekre a figyelmünk felhívása továbbra is elsősorban az Önök, Dombóvár város polgárainak a feladata. A Dombóvári Krónika nem egy pártot vagy a helyi hatalomra törő érdekcsoportot akar mindenáron eladni olvasóinak, bár a legkevésbé sem kíván kitérni a politika befolyásolásától. De ezt akként értelmezve, hogy a már létező és még ezután keletkező politikai és egyéb érdekcsoportok működését kívánja figyelemmel kísérni, elsősorban társadalmi kontroll alatt tartani igyekezvén működésüket, legfőképpen a város polgársága szempontjainak és érdekeinek a kinyilvánításával. Mert hitünk szerint valójában csak az történhet meg a közelebbi vagy a távolabbi világban, amit valakik elvégeznek, s erről mások is tudomást szereznek. S a világ most olyan, hogy azon kell lennünk: a történések és a róluk szóló, hozzájuk kapcsolódó krónikák se történhessenek többé az akaratunk, az érdekeink és a jóváhagyásunk nélkül. Ha ezt nem leszünk képesek megvalósítani, választhatunk 1994-ben majd bárkiket és bárhogyan, akkor is vesztesek maradunk. Jó csak akkor lesz a világ, ha jobbá tesszük, s nem másoktól várjuk érdekeink valóraváltását. A demokrácia és a megélhetés, a politikai, de különösen a gazdasági jólét kialakításában, a nyílt és demokratikus, polgári társadalmi fórumok megteremtésében, a vélemények és gondolatok szabad kinyilvánításában még bőven van elvégeznivalónk. Ebben kér s vállal feladatot és együttműködést Dombóvár polgáraitól most, a csak Önöktől függő, mindenki mástól független Dombóvári Krónika szerkesztője és kiadója: Balipap Ferenc