Dombóvár - Dombóvári Krónika, 1993 (1-2. szám)

1993 / 1. szám

TOLNÁRJ, ‘KÖZ'ÉLIBTI Lapgazd­a: “Baíipap Ferenc // Ősz jön. Hirtelen dűlő napokkal, de még vissza-visszalopódzó nyár­sugarakkal, esőkkel, áremelkedéssé, mélabúval. A fecskék délre szállnak. A gyerekek berajcsároztak s már bele is csöndesedtek az iskolába. Valahol most vagy nemrégiben polgármestert és alpol­gármestert, bizottság elnököket és bizottsági tagokat újítanak, po­litikai arculatot cserélnek. Ricsajosodik a politika turi-piaca. Jó fél év már csak a választásokig, s a „képviselőség" manapság igen­csak szépecskén hoz a konyhára. Mitől is volna másképp, hiszen a képviselők egyes-egyedül maguk döntenek a saját javadalmazá­sukról... Hordók dongnak, s az elmúlástól megriaat nagy, sárga darazsak zürrögnek a túlérett körték kupolái fölött. Az utcákra kigöndörödik a fészerben édesdeden erjedő must illata, s kigőzöl a zug-pálinkafőző- apparátok csőtorka a ház hátulján lévő szellő­ző­ ablakokon. A munkanélküli járadék pontosan érkezik, a nyug­díj emelkedése várható. Fűrészelnek, szenet lapátolnak az út szé­lére borított kupacokból, járdát betonoznak, új cégtáblát akaszta­nak a kapu fölé az emberek. Kannás borok, kozmetika, mini abc, hiba­ felderítés, víz-és fűtésszerelés, épülettervezés, aprított tűzifa, butik, diszkont, turkáló, kinek-kinek a gusztusa, de legfőképpen a pénztárcája szerint. Ha már egyszer építkezik..­. A pénztárosok dühöngenek az üzletekben, egyre gyakoribb, hogy előttük derül ki: már megint „túlméretezte” aznapi szükségleteit valamelyik nénike vagy apuka. Az ilyesmi bizony macerás a pénztárosoknak, különösen, ha már beütötték... A kóbor kutyák összeverődnek, szaglásszák egymást, emelgetik a lábukat az öntapadós címkékkel és rikító műzsinórzattal átragasztott kirakat előtt. A járda görön­gyös, az út aszfaltja repedezett, az árkokban rohad a szemét. Az újdonsült rendőr­núk — mintha csak kimenős kollégisták sétál­nának —barátságosak és félszegek. A valahai képes városi híradó kirakatüvege betörve. Nincs mit hírül adni, vagy ha van is, képük már nincs hozzá... Az akciós krumpli, alma és vöröshagyma jól megy, fogynak a zsákok. A képviselő hitet és pártot cserél, teremtő módon, ő nem egy átülő, dehát közeledik a tél, annyi minden elpiszkolódik az emberen, s olyan temérdek a bizonytalanság ezen a világon... Jobb ha a több száz éves angol parlamentarizmus szerint játszik a magyar politikában az eredeti magyar ember, ha már egyszer úgyis ő a második Kossuth Lajos... —Vakulj magyar... demokrata, ratatata... Zajlik az élet. Mifelénk mostanában valahogyan így. Nemcsak Moszkvától Jeruzsálemig, Párizstól Havannáig, nemcsak Varsótól, Bukaresttől Szarajevóig, Rábafüzestől Nyíregyházáig, hanem a Szuhajdomb­­tól Szőlőhegyig, Kertvárostól a Kakasdombig, alsó állomástól Gu­­narasig, a IX. utcától a református templomig és a Hunyadi tértől az Alkotmány térig is forgolódik a világ. Talán nem igazán forr, de érzékelhetően fortyog a történelem. Bíbelődik, íródik, teremtő­dik az új krónika. Még nem az új rend, de azért már nem is a régi. Temérdek változás, fordulat, átalakulás, megújulás és visszaren­deződés, leleplezés és elkenés, belépés és átállás, régi bűnök meg­­igazulása, újak pártokba­ ágyazódása, mindennapi és rendkívüli esemény történik körülöttünk is nap nap után. Jellemek születnek és jellemtelenségek válnak valóra. Igazán vagy hazudva, szándé­koltan és tudatosan, vagy éppen akaratunk, érdekeink ellenére. Értünk és ellenünk. Ebben az esemény-, vélemény- és történés-forgatagban most a Dombóvári Hírlap címet cserél. Semmi különösebb­ oka és semmi eltitkolnivaló magyarázata nincs ennek. Hiszen a változtatás in­doka mindössze annyi, hogy míg a Dombóvári Hírlapot a szer­kesztő és a kiadó közösen létesítette és működtette, ezentúl a Dombóvári Krónika másik nyomdában s a régi szerkesztő kiadásában is jelenik meg. Reményeink és szándékaink szerint ez a lap előállításában történő változás nem hátrányos, hanem inkább előnyös lesz el­őbb-utóbb a Kedves Olvasó számára is. Akinek ezúton is nagy tisztelettel megköszönjük, hogy a döcögve meg-megjelenő, s oly­kor és helyenként bizony más okokból is nehézkes Dombóvári Hírlap mögött lévő több, mint két esztendőben kitartóan velünk maradt. Tudjuk, hogy nem volt mindig könnyű hűnek lennie, de reméljük, hogy azért érdemes volt. Köszönjük bizalmukat, a hozzánk fordulóknak a témákat, a súgásokat, javaslatokat és az írásokat, de köszönjük a kritikákat és a bírálatokat is. Nem utolsó­sorban említjük a lap terjesztésében résztvevők támogatásának, áldozatos munkájának tisztelettel való megköszönését.­­Cedves Olvasóink! Új lapcímünk tehát mostantól: DOMBÓVÁRI KRÓNIKA. Szándékaink és törekvéseink azonban a régiek—ugyanazt szeret­nénk folytatni, amit a Dombóvári Hírlappal elkezdtünk, csak még jobban. Ezentúl tudatosabban törekszünk a napi történések és hírek mögött lévő, sokszor még rejtve maradni akaró összefüggé­sek, kibontakozó folyamatok, kiolvasható tendenciák feltárására, bemutatására, értelmezésére és értékelésére. Ezentúl is nyilvános­ságot kívánunk adni mindenkinek, aki a helyi közélet vagy közü­gyek kérdéseivel kapcsolatban véleményének keres fórumot, vagy aki a nyilvánosságra tartozó, másoknak is tanulságos esetet vagy gondolatokat ír le. Ugyanakkor nem zárkózunk el ezután sem attól, hogy a ránk bízott információkat, esetenként titkokat, véle­ményeket, nézeteket a közlőik szándéka szerint kezeljük, tartjuk titkokban vagy hozzuk nyilvánosságra. S ugyancsak továbbra is vállaljuk — hiszen ez egy újság részéről természetes — a mások által velünk közöltek megfogalmazását, formába öntését is. La­punknak nem az a fő feladata, hogy a benne rendszeresen írók véleményét favorizálja, hanem hogy olvasóinak nézeteit, érdekeit megismerve azt hozza nyilvánosságra s azt képviselje. Hogy ez a feladat­vállalásunk az Önök szolgálatában legalább az eddigiekhez hasonló mértékben sikerüljön, ehhez ugyanúgy szükségünk van az Önök érdeklődésére, véleményére és érdeke­iknek, nézeteiknek a megismerésére, mint ezideig. Tehát a krónika írásában továbbra is fölvállaljuk a ránk osztott szerepet, de a helyi történések és gondolatok megformálása, felvetése, ezekben a lé­nyeg és a lényegtelenség kiválasztása, a dombóváriak számára fontos kérdésekre a figyelmünk felhívása továbbra is elsősorban az Önök, Dombóvár város polgárainak a feladata. A Dombóvári Krónika nem egy pártot vagy a helyi hatalomra törő érdekcsoportot akar mindenáron­­ eladni olvasóinak, bár a legkevésbé sem kíván kitérni a politika befolyásolásától. De ezt akként értelmezve, hogy a már létező és még ezután keletkező politikai és egyéb érdekcsoportok működését kívánja figyelemmel kísérni, elsősorban társadalmi kontroll alatt tartani igyekezvén működésüket, legfőképpen a város polgársága szempontjainak és érdekeinek a kinyilvánításával. Mert hitünk szerint valójában csak az történhet meg a közeleb­bi vagy a távolabbi világban, amit valakik elvégeznek, s erről mások is tudomást szereznek. S a világ most olyan, hogy azon kell lennünk: a történések és a róluk szóló, hozzájuk kapcsolódó kró­nikák se történhessenek többé az akaratunk, az érdekeink és a jóváhagyásunk nélkül. Ha ezt nem leszünk képesek megvalósíta­ni, választhatunk 1994-ben majd bárkiket és bárhogyan, akkor is vesztesek maradunk. Jó csak akkor lesz a világ, ha jobbá tesszük, s nem másoktól várjuk érdekeink valóraváltását. A demokrácia és a megélhetés, a politikai, de különösen a gazdasági jólét kialakításában, a nyílt és demokratikus, polgári társadalmi fórumok megteremtésében, a vélemények és gondola­tok szabad kinyilvánításában még bőven van elvégeznivalónk. Ebben kér s vállal feladatot és együttműködést Dombóvár polgá­raitól most, a csak Önöktől függő, mindenki mástól független Dombóvári Krónika szerkesztője és kiadója: Balipap Ferenc

Next