Dombóvár - Dombóvári Krónika, 1993 (1-2. szám)
1993 / 2. szám
1993/2 1Dombóvári Krónika sCbk Hej, hó! £ * Nem kell nagy költői látnoki erő, hogy megállapítsuk: november közepe szinte pontosan olyan időjárást hozott ránk, amilyenre ez a mi rendszerváltozásunk sikeredett. Tél és havazás keveredett olvadással, tavaszias lágysággal és hangulatokkal. A közlekedés akadozott, bokáig járhattunk vízben mindenütt a közterületeken, tócsa, pecsét a városszerte. A járdákra áradás-szerűen folyt vissza a hólé, a háztetőkről mázsás darabokban zuhantak le a hótömbök; az autóparkolóknak, de nagyforgalmú járdaszakaszoknak is még csak tájára se néztek a közületi takarítók. Szintúgy gazdátlannak bizonyultak továbbra is az emeletes házak a legtöbb helyen. A magántulajdon még nem dominált, legalábbis nem az arra vonatkozó öntudat és rendbentartás. A protekcionizmus tűnt csak el, amúgy a szocializmus-korabeli gazdátlanság és rendezetlenség magas fokon adta tanúságát a továbbélésének. Nemcsak a széleken, a külterületeken tört ágat és szutykolódott kedvére a hó és ömlött a szenny; mocsár vette körül a városházát is, ott sem volt különbül eltakarítva, mint másutt. Csak a családi házas Dombóvár nagyobbik része ragadt lapátot, söprűt s vonult ki vele a korán jött tél ellen a házai elé. Rendszerváltás ide vagy oda... Amúgy városszerte széles általánosságban érvényesült egyenlőségünk, demokráciánk — a mocsokban, locspocsban, elgazdátlanodottságban. Ez is valami, nem? $ (D ) A hó hosszú volt, legalább egy hónapig itt maradt, az újság meg még mindig lassan — Luca széke módjára készül —, hát folytatódhatnak a hótörténetek. A vasúti szerelőcsarnok összeomlott, a kár több millió forint, erről már mindenki tudhat Dombóváron. A tető nem bírta a terhet. .. (Még jó, hogy az embernek nincs teteje...!) A nagy keservesen előjött hókotrók, hóekék munkájában sem volt köszönet. Föltúrták az úttestről az útszélekre, néhol pedig egyenesen a járdákra a havat, így aztán az átkelési helyeken — pl. a rendőrség és a posta előtt — napokig egy hóbarrikádon küzdhették át magukat, akiknek mindenképpen át kellett jutniuk egyik oldalról a másikra. Nem mindenki élte meg lelkes forradalmi romantikával ezt a nyaktörő mutatványt. A hócsata közben összecsúszkált önkormányzat sem ment el a hó mellett hótlanul..., akarom mondani szótlanul. Jobbára saját panaszaikat adták elő a h(j)ólelkek, Tóth doktornő például azt, hogy még az orvosi rendelőknél sem működött a hóeltakarítás, ezért még ott is milyen nehéz a közlekedés. Derék polgármesterünk — aki mostanra valószínőleg 1917-szer mondta el különböző gondok fölmerülése kapcsán nagy nyilvánosság előtt, hogy „ elnézést, de én csak júliustól vagyok polgármester” (s ebből - mert mi másból lehetne még?—most már minden nagyothalló is tudhatja Dombóváron, hogy július óta a polgármester úr a polgármester Dombóváron — mentségünkre legyen mondva...) — szóval a polgármester úr Tóth doktornő önközpontú, de amellett tényleg közérdekű kérdésére nem átallotta azt kiejteni az ő (július óta) demokratikus polgármesteri ajkán, hogy „pedig odazavartam őket..." Engem (s hallottam, másokat is) egy picit azért zavart a magyar-orosz szakos középiskolai nevelők július óta bekövetkezett demokratizálódása. Egy szocialista, aki munkába zavarja a dolgozókat..., mondom, egy kicsit megmarodtam. Persze körülbelül csak annyira, mint azok a kórházzal szemben a túloldalon a buszokról ezekben a napokban leszállt betegek és látogatók, akiknek hátrafelé a járdára nem vezetett semmiféle eltisztított nyomvonalú utacska. Egy ízben arra jártamban az a gyönyörű balkáni kép fogadott - több tucat utastársammal együtt, akik a második busszal érkeztünk ebbe a megállóba —, hogy az elsőből kiszálló kb. 15, jobbára idős ember a saját busza oldalának támaszkodva, oldalt lépegetve araszol a mienk felé, mert csak ezen a hóekék által föltornyozott majd méternyi havon lát esélyt a fogságból való szabadulásra. Nem akarván elmerülni — ami keveseknek sikerült is — a busz hátuljáig kapaszkodtak, botorkáltak el — kezüket, ruhájukat összemasztalva — az emberek, s a mi buszunk előtt csúszkáltak át a kórház bejárata felé. A jelenet egyszerűen háborúsnak hatott. És az emberek hangulata? A néhány héttel ezelőtti kedély bizony elpárolgott az otthonról elindultakból. Valaki csak ennyit dörmögött: „És még ezek mondják, hogy mindent megtettek a választóik érdekében...!" Senki sem kérdezte meg a zsúfolt buszon, hogy amikor ezeket mondott, valójában kikre is gondolt a dörmögő. Hozzáfűzése, további története azonban nem egy utitársainknak akadt. Némelyik olyan tiszta volt, mint a valamikori Költségvetési Üzemmel szemben a fenyőfák lombján a hó. - balipap - 3 Jöjjetek szakmát tanulni! Lassan véget ér a naptári év, s ezzel még fele sem telik el az iskolaévnek. Mégis, egy sereg pályaválasztás előtt álló tanulónak már ezekben a hónapokban gondot okoz: ha befejezi iskolai tanulmányait, mihez fogjon? Mit csináljon? Ezen a gondon próbál segíteni sokaknak a helybeli Szakmunkásképző és Szakközépiskola. Hogy milyen módon, az sem titok, sőt, számos érdeklődő számára éppen ezekben a hetekben válhatott személyes tapasztalattá. Ez év november 17-én szakmai napot és kiállítást rendezett iskolánk. Bemutatásra kerültek tanulóink munkái, a nálunk elsajátítható szakmák, valamint azok munkaeszközei. Ezután két napon át, 18-án és 19-én délelőttönként nyílt napot tartottunk, ahol az érdeklődők tájékoztatást hallhattak iskolánk életéről, a választható szakmákról, no és persze a felvételi követelményekről. Többek közt a bemutatott szakmákban indul képzés a következő tanévben is, így a fiúk kőműves, hegesztő, autószerelő, bútorasztalos, épületasztalos, női-és férfiruha- készítő, nagyvasúti villamos járműszerelő, épületvillamossági szerelő, diesel-mozdonyvezető, háztartási gépszerelő, szobafestő és mázoló, vegyesbolti eladó és szerkezet lakatos szakmák közül válogathatnak. Ezek a szakmák három éves képzési idejűek. Jelenlegi lehetőségeink szerint négy éves szakközépiskolai képzést intézményünk csak mezőgazdasági gépszerelő szakon indít. A lányok számára kínált szakma választék pedig a következő: cipőfelsőrészkészítő, kötőipari konfekciós, női-és férfiruha-készítő, vegyesbolti eladó. A szakmák bemutatását, az általános iskolából érkezett érdeklődők választását segítette az is, hogy a kiállított tárgyak mellett ismeretterjesztő filmeket vetített az iskolánkban működő iskola- tv. Ezekből megismerhették a látogatók azt is, hogy az egyes szakmákban milyen termékek készülnek, illetve hogy miként történnek a különböző munkafolyamatok. Tájékoztatás hangzott el arról a lehetőségről is, miszerint a három éves szakmunkás képzést követően további két év tanulással érettségit is lehet tenni nálunk. Reméljük, hogy a szakmai és a nyílt nap sok információt és alapos eligazítást adott azoknak a tanulóknak, akik még nem döntötték el hol kívánnak továbbtanulni. Jöjjetek szakmát tanulni! Kalóz Katalin szakmunkástanuló