Dombóvár - Dombóvári Krónika, 1993 (1-2. szám)

1993 / 2. szám

1993/2 1Dombóvári­­ Krónika sCbk Hej, hó! £ * Nem kell nagy költői látnoki erő, hogy megállapítsuk: november közepe szinte pontosan olyan időjárást hozott ránk, amilyenre ez a mi rendszerváltozásunk sikeredett. Tél és havazás keveredett ol­vadással, tavaszias lágysággal és hangu­latokkal. A közlekedés akadozott, bokáig járhattunk vízben mindenütt a közterüle­teken, tócsa, pecsét a városszerte. A jár­dákra áradás-szerűen folyt vissza a hólé, a háztetőkről mázsás darabokban zuhan­tak le a hótömbök; az autóparkolóknak, de nagyforgalmú járdaszakaszoknak is még csak tájára se néztek a közületi ta­karítók. Szintúgy gazdátlannak bizonyul­tak továbbra is az emeletes házak a leg­több helyen. A magántulajdon még nem dominált, legalábbis nem az arra vonat­kozó öntudat és rendbentartás. A protek­cionizmus tűnt csak el, amúgy a szocia­lizmus-korabeli gazdátlanság és rende­zetlenség magas fokon adta tanúságát a továbbélésének. Nemcsak a széleken, a külterületeken tört ágat és szutykolódott kedvére a hó és ömlött a szenny; mocsár vette körül a városházát is, ott sem volt különbül eltakarítva, mint másutt. Csak a családi házas Dombóvár na­gyobbik része ragadt lapátot, söprűt s vo­nult ki vele a korán jött tél ellen a házai elé. Rendszerváltás ide vagy oda... Amúgy városszerte széles általános­ságban érvényesült egyenlőségünk, de­mokráciánk — a mocsokban, locspocs­ban, elgazdátlanodottságban. Ez is vala­mi, nem? $ (D ) A hó hosszú volt, legalább egy hóna­pig itt maradt, az újság meg még mindig lassan — Luca széke módjára készül —, hát folytatódhatnak a hó­történetek. A vasúti szerelőcsarnok összeomlott, a kár több millió forint, erről már mindenki tud­hat Dombóváron. A tető nem bírta a ter­het. .. (Még jó, hogy az embernek nincs teteje...!) A nagy keservesen előjött hókotrók, hóekék munkájában sem volt köszönet. Föltúrták az úttestről az útszélekre, néhol pedig egyenesen a járdákra a havat, így aztán az átkelési helyeken — pl. a ren­dőrség és a posta előtt — napokig egy hóbarrikádon küzdhették át magukat, akiknek mindenképpen át kellett jutniuk egyik oldalról a másikra. Nem mindenki élte meg lelkes forradalmi romantikával ezt a nyaktörő mutatványt. A hócsata közben összecsúszkált ön­­kormányzat sem ment el a hó mellett hót­­lanul..., akarom mondani szótlanul. Job­bára saját panaszaikat adták elő a h(j)ólel­­kek, Tóth doktornő például azt, hogy még az orvosi rendelőknél sem működött a hóeltakarítás, ezért még ott is milyen ne­héz a közlekedés. Derék polgármesterünk —­ aki mostanra valószínőleg 1917-szer mondta el különböző gondok fölmerülése kapcsán nagy nyilvánosság előtt, hogy „ elnézést, de én csak júliustól vagyok pol­gármester” (s ebből - mert mi másból lehetne még?—most már minden nagyot­halló is tudhatja Dombóváron, hogy július óta a polgármester úr a polgármester Dombóváron — mentségünkre legyen mondva...) — szóval a polgármester úr Tóth doktornő önközpontú, de amellett tényleg közérdekű kérdésére nem átal­­lotta azt kiejteni az ő (július óta) de­mokratikus polgármesteri ajkán, hogy „pedig odazavartam őket..." Engem (s hallottam, másokat is) egy picit azért za­vart a magyar-orosz szakos középiskolai nevelő­k július óta bekövetkezett demok­ratizálódása. Egy szocialista, aki munká­ba zavarja a dolgozókat..., mondom, egy kicsit megmarodtam. Persze körülbelül csak annyira, mint azok a kórházzal szemben a túloldalon a buszokról ezekben a napokban leszállt betegek és látogatók, akiknek hátrafelé a járdára nem vezetett semmiféle eltisz­tított nyomvonalú utacska. Egy ízben arra jártamban az a gyönyörű balkáni kép fo­gadott - több tucat utastársammal együtt, akik a második busszal érkeztünk ebbe a megállóba —, hogy az elsőből kiszálló kb. 15, jobbára idős ember a saját busza oldalának támaszkodva, oldalt lépegetve araszol a mienk felé, mert csak ezen a hóekék által föltornyozott majd méternyi havon lát esélyt a fogságból való szaba­dulásra. Nem akarván elmerülni — ami keveseknek sikerült is — a busz hátuljáig kapaszkodtak, botorkáltak el — kezüket, ruhájukat összemasztalva — az emberek, s a mi buszunk előtt csúszkáltak át a kór­ház bejárata felé. A jelenet egyszerűen háborúsnak hatott. És az emberek hangulata? A néhány héttel ezelőtti kedély bizony elpárolgott az otthonról elindultakból. Valaki csak ennyit dörmögött: „És még ezek mondják, hogy mindent megtettek a választóik ér­dekében...!" Senki sem kérdezte meg a zsúfolt buszon, hogy amikor ezeket mon­dott, valójában kikre is gondolt a dör­­mögő. Hozzáfűzése, további története azonban nem egy utitársainknak akadt. Némelyik olyan tiszta volt, mint a va­lamikori Költségvetési Üzemmel szem­ben a fenyőfák lombján a hó. - balipap - 3 Jöjjetek szakmát tanulni! Lassan véget ér a naptári év, s ezzel még fele sem telik el az iskolaévnek. Mégis, egy sereg pályaválasztás előtt álló tanulónak már ezekben a hónapokban gondot okoz: ha befejezi iskolai tanul­mányait, mihez fogjon? Mit csináljon? Ezen a gondon próbál segíteni sokak­nak a helybeli Szakmunkásképző és Szakközépiskola. Hogy milyen módon, az sem titok, sőt, számos érdeklődő szá­mára éppen ezekben a hetekben válhatott személyes tapasztalattá. Ez év november 17-én szakmai napot és kiállítást rendezett iskolánk. Bemu­tatásra kerültek tanulóink munkái, a ná­lunk elsajátítható szakmák, valamint azok munkaeszközei. Ezután két napon át, 18-án és 19-én délelőttönként nyílt na­pot tartottunk, ahol az érdeklődők tájé­koztatást hallhattak iskolánk életéről, a választható szakmákról, no és persze a felvételi követelményekről. Többek közt a bemutatott szakmákban indul képzés a következő tanévben is, így a fiúk kő­műves, hegesztő, autószerelő, bútor­­asztalos, épületasztalos, női-és férfiru­ha- készítő, nagyvasúti villamos jármű­­szerelő, épületvillamossági szerelő, die­sel-mozdonyvezető, háztartási gépszere­lő, szobafestő és mázoló, vegyesbolti el­adó és szerkezet­ lakatos szakmák közül válogathatnak. Ezek a szakmák három éves képzési idejűek. Jelenlegi lehető­ségeink szerint négy éves szakközépis­kolai képzést intézményünk csak mező­­gazdasági gépszerelő szakon indít. A lányok számára kínált szakma­ vá­laszték pedig a következő: cipőfelsőrész­­készítő, kötőipari konfekciós, női-és fér­firuha-készítő, vegyesbolti eladó. A szakmák bemutatását, az általános iskolából érkezett érdeklődők választását segítette az is, hogy a kiállított tárgyak mellett ismeretterjesztő filmeket vetített az iskolánkban működő iskola- tv. Ezekből megismerhették a látogatók azt is, hogy az egyes szakmákban milyen termékek ké­szülnek, illetve hogy miként történnek a különböző munkafolyamatok. Tájékoztatás hangzott el arról a le­hetőségről is, miszerint a három éves szakmunkás képzést követően további két év tanulással érettségit is lehet tenni nálunk. Reméljük, hogy a szakmai és a nyílt nap sok információt és alapos eligazítást adott azoknak a tanulóknak, akik még nem döntötték el hol kívánnak tovább­tanulni. Jöjjetek szakmát tanulni! Kalóz Katalin szakmunkástanuló

Next