Dombóvár - Dombóvári Krónika, 1994 (1-8. szám)
1994 / 1. szám
2 Gáz? Január közepén a képviselőtestület napirendre tűzte a vezetékes gáz Dombóvárra hozatalának kérdését. Elég érdekes módon, csak úgy részletkérdés gyanánt. Arról döntöttek — némi, szokásosnak mondható huzavona után —, hogy megbízzák a Somogy (!) megyei főjegyzőt, vizsgálná meg a gáz Somogyból (vagy bárhonnan?) Dombóvárra juttatásának lehetőségeit. Hogy Jákli Péter úrnak — aki valaha, nem is olyan régen még paksi tanácselnök volt — mi a jó abban, ha szomszédságunkban a gáznak Dombóvárra kanyargatásán fáradozik, pontosan nem derült ki a gyűlésen. Akik a tv-n nézték a „műsort”, az az érzésük támadt, hogy tán a múlt kísértett megint. A Szabó polgármester Jákli főjegyző megbízását óhajtó vehemens ügybuzgalma legalábbis sokakban keltette föl a gyanút, hogy esetleg valami pártszerű, kampányjellegű oka lehet annak. A Fideszesek is mintha ilyesmire gyanakodhattak volna, hiszen Fehérvári képviselő úr igyekezett szélesebbre nyitni a gázbehozatal esélyeit, jól felkészülten tromfolva, arra hívta fel képviselőtársai figyelmét, hogy Dombóvárnak nemcsak — s nem is biztos, hogy a legelőnyösebben — Somogy 1 felől lehet csatlakoznia a vezetékes gázszolgáltatásra. A képviselőtesület végülis — nem sokat adva a nüanszokra — megszavazta, hogy Jákli Péter szívességből vizsgálja a továbbiakban Dombóvár gázfejlesztésének lehetőségeit. Ám ennek valóban csak akkor van értelme a város szempontjából, ha az összes lehetőség felderítésére irányul. Hiszen az önkormányzat akkor járt volna, ill. járna el helyesen, ha kinyilvánítaná: Dombóvár város kész Is arra, hogy a vezetékes gázszolgáltatásba bekapcsolják. Mindössze ennyit kellene kinyilatkozni, kérve, hogy akinek ajánlata van e feladat megoldására, az tegye meg az ajánlatát. S ezt követően annak a jelentkezését kellene elfogadni, aki a város polgárai többségének a legelőnyösebb kínálatot hozta. Hogy melyik a legelőnyösebb ajánlat, azt talán el tudná dönteni a képviselőtestület is. (Segítségül annyit: a gazdaságilag legelőnyösebb, ill. amelyik nem kérne lakossági — eseteleg városit sem — hozzájárulást.) Aki a térségünkben el akar adni gázt, annak ugyanis kell a dombóvári fogyasztók piaca. Mert a kínálati piac valahogy így működik. Aki pedig fogyasztó akar lenni, az előbb vevő. Pontosabban — vevő úr... -balipap ír SSZív “Dombóvári Krónika 1994/1 Február végén Dombóváron, Pécsett, Gyulajon. A Közösségszolgálat Alapítvány munkatársainak találkozója A Postabank és Takarékpénztár Rt, a Makona Építészeti Kisszövetkezet és a Közösségfejlesztők Egyesülete által 1993-ban életre hívott Közösségszolgálat Alapítványnak ma már több mint 26 főhivatású és ösztöndíjas munkatársa van. Az országszerte minden nagyobb régióban működő irodák és szolgáltatások közül legrégebbi a Dél-dunántúli Közösségszolgálat, amely 1992. novemberétől, dombóvári székhellyel működik. Ezt annak idején még a Magyar Művelődési Intézet alapította. A Dunántúlon Csurgón, Zalaszentgróton, Sopronban és Tatabányán van még a dombóvárihoz hasonló regionális, ill. megyei irodája a mára országossá terebélyesedett alapítványnak. Az országnak különösen a fejlesztésekben visszamaradt, az elmúlt évtizedekben inkább sorvasztott és elhanyagolt térségeit, településeit és különösen ezek civil közösségeit próbálják segíteni a közösségfejlesztő szakemberek. Eszközeik és módszereik — melyek a művelődéstől, a szociális, építészeti, kommunális, környezeti és gazdasági fejlesztésektől, a helyzetfeltáráson, pályázatok készítésén át a legkülönbözőbb humán fejlesztési programok kidolgozásáig és ezek megvalósításának segítéséig terjednek — igen változtosak. De ezek többsége még csak mostanában jelenik és honosodik meg a hazai civil társadalom- és közösségfejlesztő tevékenységek és hivatások kialakulása révén. Az anyagilag meghatározó mértékben a Postabank és Takarékpénztár Rt által támogatott Közösségszolgálat Alapítvány munkatársai 1994. február 21-22-23-án tapasztalatcsere látogatást tesznek a dombóvári székhelyű Dél-dunántúli Közösségszolgálatnál. Ennek során megismerkednek néhány pécsi fejlesztési programmal, tájékozódnak a Gyulajon folyó és ott előkészítés alatt lévő munkákról, s természetesen informálódnak a dombóvári civil társadalom helyzetéről is. Igen nagy jelentőségű NÉVNAP Új évre fordult a naptár, 1994-re. Hozzánk, emberekhez képest öreg, a Világegyetemhez képest talán fiatal, talán csak most kezdi felnőtt korát — a Földünk. Életünk színhelye: megint megtette „dugóhúzó menetben” egy évnyi útját a Nap körül. És ha földünk a színhely, akkor a Nap életünk forrása és fenntartója, fényével és melegével. Újévkor megállunk ünnepelni az év végét és az év kezdetét. S eközben talán nem is jut eszünkbe, hogy január elseje igen nevezetes névnap. Jézus Krisztus nevenapja. Hiszen mihez képest 1994-dik ez az új esztendő? Jézus születéséhez képest. De nem január 1-én született — január 1-én mutatták be a Templomban, s ekkor nevezték őt Jézusnak. Az ószövetségi gyülekezet névadási szokása a beszélő név adása volt. Ez azt jelenti, hogy a névnek jelentése van, amely kihat a megnevezett ember egész életére, így lett Ábrahám „sok nép atyja”, Sámuel, akit „Isten meghallgatott”, stb. Jézus neve azonban nem annyira áldásnév vagy jóslónév. Inkább „foglalkozás név”. Azt jelenti: Szabadító. Kit szabadít meg? Mitől szabadít meg? Minket embereket szabadít meg a bűneink következményeitől: ítélettől, haláltól, kárhozattól. Amint Mózes utóda, Józsué bevezette Isten választott népét az ígéret Földjére, úgy vezeti Jézus a benne hívő népét az Üdvösségre. Ugye érdemes az új esztendő kezdetén nemcsak az idő múlására gondolnunk? Ugye érdemes megállnunk és gondolnunk erre a nevezetes névnapra . Jézusra, a Szabadítóral Gömöri József