Dömsöd - Dömsödi Hírnök, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2004-03-01 / 3. szám

XIV. évfolyam 3. szám Hl. Néphagyomány, jeles napok Március - böjtmás hava A tavasz kezdete: 20-án 8 óra 49 perckor Óraátállítás: 28-án 3 óráról 2 órára Parasztregulák, népi megfigyelések Március 12.-Gergely napja Egykor ezen a napon az iskolás gyerekek csa­patostul járták a falut. A népszokás feltehetően abban az iskolai ünnepségben gyökerezik, melyet IV. Gergely pápa rendelt el Szent Ger­gely pápa tiszteletére. Gergely az iskolák pártfo­­gója-patrónusa volt. Diáktoborzás fűződik hoz­zá, s különösen a hétfalusi csángók verses rig­musai őrizték meg a mai napig hagyományait. „ Nem jó tudatlanul fölnyőni parasztul E világra. Mert így emberségre, .Az nem mehetsz tisztségre ^országba." „ Gergely napján ritkán hogy jó, hideg, sze­les, sokszor van hó. ” Március 18-21.­Sándor, József, Benedek Termésfakasztó napok. „Sándor, József, Benedek, zsákban hozza a meleget. ” Ha József napkor süt a nap, bátran meg lehet kezdeni a tavaszi vetést. Március 24. - Gábor napja A káposztavetés ideje. Március 25. - Gyümölcsoltó Boldog­­asszony Jézus fogantatásának ünnepe. A gyümölcs­fa­, a szőlőoltás kezdete. Fecskehozó nap. Gyümölcsoltó napján vetett zöldségnek nem árt se meleg, se hideg, se szárazság. Ha a borz kibújik a lyukból, akkor nem fél többet a hidegtől. Jeles nap Március 22. - A víz világnapja Első alkalommal 1993-ban emlékeztek meg róla. Az ENSZ ezzel a kezdeményezésével ki­fejezésre juttatta, hogy a vízgazdálkodás men­­nyire fontos életünkben, s a rendelkezésre álló víz mennyiségétől, minőségétől függ életünk. Mi, akik a Duna mellett élünk, láthatjuk, mi­lyen a Duna és környezetének állapota. Hiába minden figyelmeztető szó, nem vigyázunk rá. Saját jövőnket pusztítjuk.... Kedves Olvasó! Szeretnék ezzel a kis történettel köszönetet mondani pár embernek, akik igazán megér­demlik. Nekem az a tapasztalatom, hogy mi, a döm­­södi emberek bezárkózunk magunkba, nincs az az érdeklődés embertársaink iránt, mint ré­gebben volt. Éppen ezért írom meg ezt a kis történetet. 2003. április 5-én baleset érte a kutyámat, ekünk ő nemcsak kutya, hanem szinte család­tag. Dr. Siket Péter állatorvost hívtam ki hoz­zá, aki nagyon gyorsan jött és ellátta a kutyá­mat. Sajnos ekkor még nem is sejtettük, hogy mekkora a baj, mert akkor még lábra állt. A lé­nyeg, hogy gerincműtéten esett át, amit szeret­nék is mindjárt megköszönni a Budapesti Ál­­latorvostudományi Klinikán dolgozó dr. Dió­szegi Zoltánnak, aki a műtétet elvégezte, és lel­kileg támogatott a kutyám felépülésében. De, hogy visszakanyarodjak az elejére, Siket dok­tor úr, vagy ahogy csak mi hívjuk, Péter, egy hónapon keresztül nap nap után jött a kutyá­hoz. Nem mondta szombat reggel fél hétkor sem, hogy nem. De jött vasárnap jött a májusi napokon, amikor más ünnepelt. Ő jött és tette a dolgát, panasz nélkül. Soha, egyszer sem pa­naszkodott. Sokszor még bennem is ő tartotta a reményt, hogy meggyógyul, csak kitartás, mert bizony három hónapig béna volt a hátsó lábaira. Nagyon szépen köszönjük neki, és hálásak vagyunk érte. Én azt gondolom, ez a történet mindenkinek példa lehet, hogy egy állatorvos ennyit megtett egy állatért, sokszor mi emberek sem kapunk ennyi figyelmet egyes orvosainktól, embertársainktól, mint amiket Siket doktor úr tett a kutyusomért. Itt még nincs vége a történetnek. Még 2 em­bernek tartozom köszönettel, akik szintén meg­mentették a kutyámat. Műtét után a sebei be­gyógyultak. Hogy béna volt, mindennap úszni vittem. Mindig is imádta a vizet, és főleg úszni. Bénán vonszolta magát a vízben, és csak úszott, úszott. Mint aki tudta, ettől gyógyul meg. 3 hó­nap úszás után kezdett járni. Beköszöntött a szeptember, hideg, szeles idők jöttek, de mi még mindig úszni jártunk. Ekkor történt a baj. A kutyám ráharapott egy kólásüvegre, amit a horgászok bójának használtak, rögzítették egy kővel a Dunában. A foga beszorult, és nem tudta elengedni. Én - úszni nem tudó - csak a partról néztem, hogy éppen meggyógyult, most pedig a Dunába fullad, mert egyre fogyott az ereje. Ekkor jött Kajdácsi Imre és Éder Dénes, akik szintén megmentették a kutyámat. Már alig volt 15 fokos a víz, de azért segítettek. Csó­nakkal, evező nélkül, kezükkel eveztek a ku­tyámhoz, de megmentették. Köszönöm nekik! Találkozhattam volna olyan emberrel is, aki továbbmegy, de hála istennek, nem ez történt. Köszönet e két embernek is, Imrének és Dénes­­nek. Köszönöm az olvasótársaimnak akik végig­olvasták a történetemet, és köszönöm e három úriembernek. Tisztelettel: Földváriné Zsuzsi 11 Kalendárium A természet valamikor régen, sok-sok ezer éve az ember elemi eltartója és gyötrelmes, gyönyörűséges terhe volt. S persze nem beszélt róla, mint különálló valamiről, annyira egy volt vele. Aztán az ember lassan megerősödött, oko­sodott és szembefordult a természettel. Hama­rosan célul tűzte ki meghódítását. Szerette volna leigázni. Ma viszont már védenie kell­­ önmagával szemben. Legyőznie nem sikerült, de kizsige­relnie és pusztítania igen. Létrehozta az okos ci­vilizációt, a második természetet, áldásaival és átkaival együtt. Most keresi a kettő együttélésé­nek lehetőségeit. Márciusban, az újjászületés hónapjában job­ban érzi, mint bármikor, hogy mennyire odatar­tozik a füvek, bogarak, csírák nagy családjához, ahonnan végérvényesen kiszakadt. Jövője talán azon áll vagy bukik, hogy sikerül-e visszatérnie, az ösztönös odatartozást megőrizve tudatos kapcsolatot teremtenie. Kohlné Rózsa Katalin A Baba-Mama Klub A hosszú hideg tél elmúlásával foly­­­­al­tatjuk a Baba-Mama Klub működését. VJ Helyszín: OMK, kisterem. Időpont: 2004. március 17. szerda 17TM óra Vendégünk: Mohácsiné Rozika, a SOTE II. számú Nőgyógyászati Klinika di­etetikusa. Témakörök: egészséges étkezés, vitaminbe­vitel, étkezés a terhesség és a szoptatás ideje alatt, diéta stb. Várjuk minden kedves anyuka, apuka, kis­mama stb. érdeklődését. További információért forduljon szolgála­tunkhoz az alábbi címen, ill. telefonszámon: Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálat, Petőfi tér 5. Tel.: 435-102/17 Nekem, mint ahogyan az előző történet író­jának és feltételezem még sokaknak, volt sze­rencsém tapasztalni dr. Siket Péter lelkiisme­retes emberségét. Csak egy apró eseményt ír­nék le Önöknek, amely bennem mégis mély nyomot hagyott. Talán egy éve történt, hogy az egyik macskám beteg lett. Telefonon kér­tem Péter segítségét, aki ezt válaszolta - s ez az a mondat, ami azóta is visszhangzik ben­nem: „Most nem tudok menni, mert az egyik betegemnél vagyok. "Úgy beszélt az elesett ál­latokról, mintha emberek lennének. Számom­ra itt vált nyilvánvalóvá dr. Siket Péter emberi nagysága. (Természetesen aznap este a macs­kámat még kezelte.) Gerenday Éva

Next