Dömsöd - Dömsödi Hírnök, 2015 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2015-11-01 / 11. szám
Nád a házunk teteje és vert a falazata Dömsöd Nagyközség Önkormányzatának három olyan építmény van a tulajdonában, mely ma is őrzi a település egykori lakóépületeinek jellegét. Ezeknek az épületeknek a megtartása, karbantartása nem kis feladatot jelent tulajdonosának. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy a XIX. században épültek ezek az épületek. Az itt élő emberek olyan anyagokat használtak házaik megépítésére, ami adott volt számukra, tehát helyben fellelhető volt. A falazat készítéséhez agyagos, törekes masszát állítottak elő. Sövény- vagy palánkpárokat állítottak a ház falának nyomvonalában, s abba döngölték az agyagos, törekes masszát. Ha készen ált egy szakasz, akkor haladtak tovább. A fejlődés következő foka az volt, hogy ezt a törekes agyagmasszát tégla méretű keretekbe rakták, és a napon hagyták kiszáradni. Ezt hívták vályogvetésnek, melynek az eredménye a vályogtégla. Ebből egyszerűbben lehetett építkezni. Mind a XII., mind pedig a XX. században épült döngölt falazatú vagy vályogtéglás épületeknek nem volt alapja, így a falak gyakran voltak nedvesek, szárazabb időben pedig kiszáradtak. A faluban s annak határában számos olyan foltot lehet felfedezni, ahol a talaj kötöttebb, agyagos. A Duna közelsége, a meder lassú, ám folyamatos mozgása eredményezi ezt a sokféleséget. Ezeket a falakat évente egyszer (általában húsvétra) rendbe tették. A tálkát, repedéseket, kisebb lyukakat betapasztották, és a házat kívül-belül meszelték. Mindez nem kívánt különösebb szaktudást. A tapasztást, javítást és meszelést az asszonyok végezték. A ház tetőzetének alapanyaga a nád volt. Ez a növény a laposabb, tocsogós, tavas helyeket kedveli. Dömsöd határában, különösen vizeink szabályozása előtt bőséggel akadtak ilyen nádas területek. Télen a nádat levágták, tisztították és kévébe kötötték. Új ház építésénél ezt használták a tetőzet kialakításához. A nád szára egyenes és üreges, éppen ezért jó a hőtartása, és a rá csöpögő esővizet is kiválóan vezeti le. A nádtetőbe előszeretettel bújnak meg bogarak, beleköltöznek a poszméhek, de gyakran kisebb madarak, rágcsálók is bevackolják magukat. Szükséges tehát a kisebb lyukak vagy az összekuszált, megcsúszott nádazat rendezése, s ha kell, a pótlása. Ez a művelet sem kíván különösebb szakértelmet, általában a gazda az ilyen jellegű javításokat megcsinálta. A nádtető veszedelme a tűz. Gyakran a nyitott kéményekből kipattanó szikra is könnyen lángra lobbantott egy-egy háztetőt. Ezért a modernizálás első lépése az volt, hogy a tetőgerincet és alatta kb. 2 sor vastagon cseréppel lefedték, így az esetleges kipattanó szikra már nem közvetlen a nádat érte, hanem a cserepet, az pedig bírta a szikra égető melegét. A modernizálás következő fázisa, mikor már az egész tetőzetet cseréppel fedték le. A XX. század második felétől a házaknak alapot építettek, és agyagtéglából készítették falazatát. A tetőzet pedig cserépből készült. Az új típusú építőanyagok az előző korszak építőanyagaihoz képest sokkal inkább időtállók voltak. A XXI. század emberének ez teljesen természetes. Ha építkezünk, 20-30 évre megépítjük lakóházainkat úgy, hogy sem a falak, sem a tető javítgatására nincs gondunk. Ez a ma emberének teljesen természetes. Ha pedig valakinek vert falú, alap nélküli, nádtetős épület van a tulajdonában, annak bizony az ősök karbantartási trükkjeivel kell hogy házikóját rendben tartsa. De hogyan? Már nem értünk hozzá, és a szakemberek is kevesen vannak, akik még vállalnak javítást. Dömsödön a Petrovics-féle ház, a Petőfi Múzeum épülete és a Bazsonyi-Vecsési Képtár épülete, amire azt mondhatjuk, hogy falazata vert fal, tetőzete nád, és nincs alapjuk. Ezért különleges bánásmódot igényelnek tulajdonosuktól. Az idei esztendőben a nádtetők állapota már tarthatatlanná vált. Dacára annak, hogy a Petrovics-féle házat 2010-ben pályázat útján teljes mértékben felújították, a kéménye mellett folyt be az esővíz, áztatva ezzel a belső falakat. A nád a tetőről oly mértékben megindult lefelé, hogy szinte alig maradt rajta valami. A Petőfi Múzeum tetőzete két éve volt utoljára javítgatva, de a szaktudás és gyakorlat hiányossága folytán itt is tapasztalható volt a beázás. A legrosszabb állapotban viszont a Bazsonyi- Vecsési Képtár tetőzete volt. A gerincen kilátszott a fekete fólia, óriási lyukak, moha és dudva telepedett meg a nádon. A Bajcsy- Zs. utca felől vízfolyás nyomai és egyre nagyobb repedések jelentek meg a falon. Ezeket figyelembe véve egyöntetűen döntött úgy az önkormányzat és Dömsöd Község Képviselő-testülete, hogy mint jó gazda, megcsináltatja a tetőket. Dunakömlődi vállalkozó végzi csapatával a javítást és a borítást. Az alapanyagot Izsák környékéről szállítják ide. A nehéz fizikai munkát kitartóan, becsületesen végzik. Referenciaként elmondták, hogy rendszeresen járnak Ausztriába, a Fertő-tóra nádazni. Az ősszel ők tették rendbe Szekszárdon a Sió csárda teljes tetőzetét. Bízva precizitásukban, reméljük, hogy legközelebb hat év múlva lesz szükség újabb javítási munkák elvégzésére. Szöveg és fotók: Vass Ilona