Dömsöd - Dömsödi Hírnök, 2018 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2018-07-01 / 7. szám
XXVIII. évfolyam 7. szám Köszönöm a szeretetet A Dömsödi Hírnökön keresztül mondok köszönetet mindazoknak, akik a 95. születésnapomon örömömben osztoztak. Sokszor megkérdezik tőlem, mi a hosszú élet titka? Magam azt mondom, ha több a szeretet és az öröm az életben, mint a fájdalom. Boldog vagyok, hogy nemcsak öt gyermekem, tíz unokám és húsz dédunokám, hanem 1952 óta itt a községünkben élve is mondhatom, tisztelnek s megbecsülnek. Akik ismernek, tudják, nem volt könnyű életünk. A dömsödi községházán 1958-78 között az adócsoportban dolgozva sem volt haragosom, a hálátlan munkaköröm ellenére is jó emlékeim vannak. Most a miniszterelnök, polgármesterünk, jegyzőnk, esperesünk s a váci püspök jókívánságait is örömmel fogadom. Köszönöm a Gondviselésnek a számos éveimet, és azt, hogy szellemi frissességet, derűt is adott, amit még nem vett el tőlem negyven éves nyugdíjasként sem. Ezért a szeretett - közel ötvenfős - szűk családom körében is azt mondhatom: „Még csak az első 100 évemhez közelítek.. Az idézet azonban így teljes: „... a földi világ előttem áll, vagy egy még talányosabb, másik világ... ” Köszönöm a jókívánságaikat, s a Hírnök olvasóinak további örömteli, boldog életet kívánok! Nemoda Árpádné, Joli néni 1268-tól Fyur; 1397-től Fyr aha denominatione Fyrmonya; 1773-tól Für; 1927-től Fyr; 1948-tól Ruban; napjainkra pedig Für néven említik az iratok hivatalosan a települést. A község a Garam dombvidékének nyugati részén fekszik, a Párispatak felső folyásánál. Az esztergomi érsekséghez tartozó települést 1270-ben a komáromi várbirtokhoz csatolták. A történelem során gyakran vonultak seregek határában, hol a lévai vár ellen, hol a török háborús időkben, majd a kuruc-magyar harcokban és a II. világháborúban szintén. A tatárjárás idején az itt élők a Cigléd völgyében találtak menedéket, a török vész idején pedig a falu elpusztult. 1692-ben Akács Imre szlovákokat telepített a faluba. Für katolikus község maradt, a reformáció nem volt hatással az itt élőkre. A községnek már 1840-ben volt postahivatala, majd vasútállomása és távírdája. A Trianoni egyezménnyel, mint felvidéki falut elcsatolták az anyaországtól, majd 1938 és 1945 között ismét magyar fennhatóság alá került. Az itt élő emberek mindig tevékeny munkával élték és élik meg ma is mindennapjaikat. Közel 1000 fős lakossága főként a mezőgazdaságban dolgozik, de Érsekújvárra, Esztergomba és a környező településekre is eljárnak dolgozni. Für és Dömsöd több mint 50 esztendeje jó baráti kapcsolatban áll. Generációkon át szövődtek barátságok, melyekből házasságok, mély emberi kötelékek születtek. Napjainkban is, a két település kapcsolatát a kölcsönös tisztelet és szeretet jellemzi, mely egyben a jövőre mutat. Vass Ilona