Dömsöd - Dömsödi Hírnök, 2020 (30. évfolyam, 1-12. szám)
2020-09-01 / 9. szám
XXX. évfolyam 9. szám a Szabó Andrea szoboravató beszéde augusztus 20-án Tisztelt Ünneplő Közönség! A mai megemlékezés államiságunk fennállásának 1020. évfordulója alkalmából, a legrégibb magyar ünnep, Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, az országalapítás ezeréves folytonosságának emléknapja. Élete végén a beteg király ezen a napon ajánlotta fel az országot Máriának, és 1038-ban ő maga is ezen a napon halt meg. A ’48-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg ezt az ünnepet, mert Szent István a független magyar állam szimbóluma volt... 1990-ben az első szabad választásokat követően kapta vissza régi tartalmát. Mi az a gondolat, amelytől rettegve annyiszor változtatták meg e jeles nap valódi lényegét? A magyarság folytonos fennállása, a nemzet összetartozása, a keresztény hit és annak minden megnyilvánulása az amelyben e nagy erő rejlik. Az a nép amely nyelvében él, hagyományait ismeri és tiszteli, őseit meg nem tagadja, s mindezt örökségül hagyja, el nem pusztulhat soha. Ezt jelképezi a Turul Emese álmában. Itt állunk egy olyan jelkép előtt, amely magyarságunkat már kezdetektől költői mítoszként fonja körbe. A hun-magyar hagyománykor, a Túrul madár mondavilága korai történelmünk hosszú vándorútán kísérője volt népünknek. Krónikásaink közül Kézai Simon és Anonymus voltak azok, akik a Turul emlékét e néven fenntartották, s egyszersmind a róla szóló hagyományt is továbbfejlesztették. Emese Ügyek vezér felesége, Almos vezér anyja volt, akinek a monda szerint álmot sugallt egy turulmadár, amely álom azt jelentette, hogy fia fog születni, és ő lesz aki elvezeti népét Levédiából az új hazába. Almos utódai pedig dicső királyok lesznek. A Képes Krónika szerint Árpád, Almos fia a Turul nemzetségéből származik. A hazai krónikák így szólnak: „Attila király czímerén, melyet pajzsán és zászlóin szokott volt hordani, koronásfejű madár vala ábrázolva, mely czímert a magyarok ... a hadban mindig magokkal hordtak. ” „E koronásfejű madarat Kézai magyarul Turul-nak nevezi, amely a sasok fejedelmi családjából való, s mint a bátorság, erő és sebesség jelképe, méltán ékítheté a hon kereső nemzet harczi lobogóját. ” A hét magyar vezér majd mindegyike ugyanazon madár-alak képét viseli pajzsán. Ez arra mutat, hogy a turul nem kizárólag a fejedelmi ház címere, hanem az egész nemzet hadi jelvénye volt. Ezek szerint a turulmadár az Árpád-házi vezérek nemzetségneve volt egészen Gézáig, továbbá Attila címeres madara, melyet a pajzsán hordott, amikor a csatába indult... Ábrázolás szerint a madár fején ott található a Szent Korona, szárnyait magasan kitárja, karmai között pedig egy kardot tart. A Szent Korona a Kárpátok ölelte házát jelöli, a kitárt szárnyak a védelmet, a kard pedig azt az eszközt, amivel megvédjük országunk területét. A szabadságharc után ez a fajta, újabb keletű jelkép az idegen elnyomó hatalomtól való szabadságvágyat jelképezte. A millennium idején újra felfedezték népünk ősi szimbólumait, ezért abban az időszakban rengeteg szobrot állítottak országszerte. A Horthy-korszakban szintén divattá vált régi jelképeink használata, a kommunizmus ideje alatt viszont jó időre száműzték a magyar közgondolkodásból, egészen a rendszerváltásig. E madár története a magyarság életében örökké aktuális, mert az ország védelmén túl a mai liberális világképpel ellentétesen, az igazi szabadságot hirdeti. 1896-ban a millenniumi ünnepségek alkalmával hét helyen állítottak emlékművet a sólyom jelképével: Dévény, Nyitra, Munkács, Brassó, Pannonhalma, Zimony és Pusztaszer helységekben. Az országból kifelé fordulva, mindegyik átnézett a határon, Ausztriával, Oroszországgal, Szerbiával és Romániával szemben. A millenniumi szobrokból már csak kettő áll a mai ország határain belül, a Pusztaszeri és a Pannonhalmi turul. Jelenleg mintegy kétszáz turul szobrot tartanak nyilván az országban, amelyek között a dömsödi nem szerepel. A történet száz év homályába vész. Amikor kerestük a nyomát, úgy tűnt, mintha mindenki elfelejtkezett volna róla. Akik valamikor tudták a történetét, már nincsenek köztünk. Ki volt hát az a személy, aki ezt a szobrot állíttatta, s aki vele együtt ide hozta a keleti magyarság ősi legendáját? Az az ingatlan, ahonnan a szobor majd száz év után a mostani helyére került, a dömsödi 717-es helyrajzi számú gyógyszertár épülete. A Gyógyszerészeti Közlöny 1926. január 24-i számában olvashatjuk, hogy a Magyar Koronához címzett személyes üzleti jogosítványú gyógyszertár Dávid Istvánná Dr. Faith Olgáról átruháztatott Soós István okleveles gyógyszerészre. Soós István neve itt fordul elő először. Alig maradt néhány adat, irat, fénykép róla és családjáról, pedig közel 30 évet töltöttek itt, és hatalmas munkával építették meg ma is álló gyógyszertárunkat és a hozzá tartozó kertet. Soós István 1899-ben született Öcsödön, iskoláit a szarvasi Ágoston rendi gimnáziumban végezte. 1922-ben tette le a gyógyszerész esküt. A patika 1925-ben került a tulajdonába. 1930-ban készült el a házuk, amely szoros szomszédságban volt a Hajós birtokkal és Kánn Vilmos borpincéjével. Már gyógyszerészként vette feleségül a szarvasi nagybirtokos leányát, Simon Margitot, akitől egy leánya, Soós Ilonka született. Felesége nagyon kedves asszony volt, szívesen emlékeznek rá vissza az idősebb korú dömsödiek. Külön híre volt a gyógyszerész kertjének, amely virágokban és cserékben pompázott, amelynek kertésze egy Varga József nevű bácsi volt. Ebbe került később a Duna felé néző sziklákra állított Turul madár is. Soós István komoly, művelt, gondolkodó hazafi volt, akinek mosoly ritkán hagyta el az arcát. A visszaemlékezők szerint minden örömét e kertben lelte. Szerette a művészeteket. Néhány évvel ezelőtt egy aukción bukkant fel egy ötmillió forintot érő olajfestmény, amelynek a hátulján tulajdonosként Soós István dömsödi gyógyszerész neve szerepelt. A ma már kilencvenes éveikben járó dömsödi idősek közül többen is említettek egy kedves emléket. Hideg telek voltak akkoriban, hamar befagyott a Duna holtága. Soós István a Kis Duna jegén leányával, Ilonkával rendszeresen korcsolyázott, de olyan szépen, hogy mindenki félreállva nézte őket. A művészi kűröket zenei kísérettel tették meg. Csipán Bácsinak hívták a zenészt, aki trombitált. A Kis- Dunát megvilágították, az áramot a patikából vitték a Kaszinón keresztül a Duna-partra. Amikor a jégre léptek, mindenki félreállt. Nagy barátságban voltak K. Nagy László dabi kántortanítóval és feleségével, akikkel gyakran összejártak. K. Nagy László levente oktató is volt, a helyi levente egyesület vezetője. Barátságuk erős hazafias érzésekre épült. Soós István 1930-tól a dömsödi Úri Kaszinó elnöke. A Tuml ötletét Szarvasról hozhatta magával, ahol a grófi kastély előtt állították fel Székely Károly szobrászművész első világháborús emlékművét, egy kiterjesztett szárnyú Tuml madarat, amely egy kardot tart a karmaiban. A polgári ízléssel készült gyógyszertár díszes kertjébe, annak is a közepébe állította fel Soós István a Tumi szobrot. A dátumot nem tudjuk pontosan, valamikor 1931 és 35 között lehetett. Szikla magaslatán állva vonzotta a tekinteteket, mintha minden percben egy gondolatra akarna emlékeztetni. Felsőeőri Fülöp Elemér szobrász volt az alkotója, aki Prohászka Ottokár püspök híres emlékművét is készítette, s korának híres szobrásza volt. A madár nagyon élethű lett. Szárnyait ívesen emeli magasra, fejét támadóan nyújtja előre. Szinte sugárzik belőle a vad erő. A felállításról és a szobor történetéről visszamenőleg egyetlen dokumentumot sem találunk. Mintha kitörölték volna a feljegyzésekből. Annyit mondtak el a helyiek, hogy a szobor a kert