Dömsöd - Dömsödi Hírnök, 2023 (33. évfolyam, 1-10. szám)
2023-10-01 / 10. szám
XXXIII. évfolyam 10. szám Dömsöd üdülő 2023. október: 5. 23. 2023. november: 2., 30, 20. 2023. december: 28. 18. 1] Kr DTKH szállítási rend Dömsöd HÁZHOZ MENŐ LOMTALANÍTÁS A lomtalanítást évente (jan. - dec.) ingatlanonként KÉT, üdülő típusú ingatlan esetében EGY alkalommal (3 m7 alkalom mennyiségben) házhoz menő rendszerrel végezzük el, mely az 53/500-152 (2. menüpont) telefonszámon (ügyfélfogadási időben) igényelhető. Ügyfélszolgálat és zsák értékesítés Dömsöd, Petőfi Sándor Műv. Központ, Béke tér 2. Dekil Nonprofit Kft. 2700 Cegléd, Kút u. 5. Ügyfélfogadás: P: 13:00-18:00 óra Ügyfélfogadás: H: 8:00-20:00, K, Sze, Cs: 8:00-15:00, tel.: 53/500-152, Ráckeve: Kossuth L. u. 9. Ügyfélfogadás: P, Szó: 8:00-12:00 500-153, e-mail: ügyfélszolgálatát dtkh.hu, honlap: wwww.dtkh.hu Házhoz menő csomagolási hulladékgyűjtés 2023. október: 13., 27. 9., 23. 2023. november: 10., 24. 6., 20. 2023. december: 8., 22. 4., 18. NonproAlít Házhoz menő zöldhulladékgyűjtés Dömsöd üdülő O éves általános iskolai találkozó Több mint féléves előkészítés, szervezés után - melyben fáradhatatlan társam lett Fabókné Szemcsik Éva - eljött a nagy nap: 2023. szeptember 16. 1973. június - 2023. szeptember között eltelt 50 évre emlékezni jöttünk össze az 1973-ban a Dömsödi Általános Iskola nyolcadikos évfolyam tanulói. Többen azóta nem találkoztak egymással, épp ezért voltak nagy felismerések, boldog percek, amikor megismerték egymást az egykori nyolcadikosok. Nyolc meghatározó évet töltöttünk együtt, a boldog önfeledtség állapotában. Természetesen akkor erről a „boldog állapotról” mit sem tudtunk. Ott álltak mögöttünk a szüleink, tanáraink, a jól ismert támogató környezet. Problémáink - mint minden diáknak - nekünk is voltak. Már az első osztálytól nagy volt a csend és a fegyelem: sorakozóban vigyázállás, iskolaköpeny, tisztasági csomag, ellenőrző, fa tolltartó, tollszár, hegy, tinta a tintásüvegben, egyforma kék csomagolóba csomagolt füzetek, könyvek. Később kisdobos kék nyakkendő nekem nem volt, de piros úttörő nyakkendőm már a felsőben igen. Kitüntető volt a hetesi munka, mindenkinek a saját, otthonról hozott virága az ablakban, amit ő gondozott. A tanári asztalon a váza sosem volt üres, mert a kertekben az első fagyokig bőven volt virág. A szeptemberi első napokban erősen éreztük a frissen meszelt fal és az olajjal beeresztett padló illatát. A hetes dolga volt a mosdótálba tiszta vizet önteni. Ott mostunk kezet, amikor az udvarról dolgunk végeztével bejöttünk. A legnagyobb oktatástechnikai látványosság a mágneses tábla volt, majd felsőben az írásvetítő. Énekórán néha hallgattunk bakelitlemezről vagy szalagos magnóról zenét. Az alsó tagozatosok a faluban különböző iskolaépületekben voltak, én az 5. iskolába jártam. Többen a dabi iskolában kezdték az általános iskolát. Közelebb kerültünk egymáshoz a felső tagozaton, ahol már minden tantárgyat más tanított - a tablón megemlékeztünk tanárainkról, de az igazgató, Decsev Lajos bácsi szigora máig elkísért mindannyiónkat. Voltak ünnepeink, amelyek mára már csak a történelemköny lapjain találhatóak meg: április 4., november 7. Sokat készültünk az év végi tornavizsgákra, melyre a sportpályán az egész falu kíváncsi volt. Az együtt töltött néhány óra legfelemelőbb pillanatai voltak, amikor szeretett tanárunkat, Laczi Pálné Zsuzsa nénit felhívtuk telefonon. Ő most Szegeden él családja körében. Jött a ballagás és a várva várt középiskola. Mentünk többfelé, és az évek múlásával sokunknak meglazultak, majd megszakadtak a régi iskolatársakkal a kapcsolatok. A szakma, a hivatás megszerzése, majd a saját otthon, a saját családalapítás során jöttek a megpróbáltatások. Voltak akiknek látszólag könnyebben ment, de voltak akik megakadtak az úton. Tizennyolcan hagytak itt örökre bennünket. Megemlékeztünk róluk is, a mécses ott világított mellettünk végig. Most, amikor mindenkit arra kértünk, hogy néhány mondattal foglalja össze az elmúlt ötven évét, csaknem mindenki a családjára volt a legbüszkébb. Gyermekeire, unokáira. Vannak közöttünk olyanok, akik szép szakmai, hivatásbeli pályát tudhatnak maguk mögött, de vannak még aktív dolgozók is. A találkozó hangulatáról nehéz lenne meghatottság nélkül szólni. A boldog mosoly szinte állandó volt, az őszinte érdeklődés a másik iránt, az öröm, hogy itt vagyunk újra együtt! Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy ott folytatjuk a beszélgetést, ahol fél évszázada abbahagytuk. Ezeket az érzéseket senki el nem veszi már tőlünk. Erre valók az ünnepek, a megemlékezések, amelyet mindenkinek át kellene élnie ahhoz, hogy értékelni tudja jelenét, és várja a következő évet, amikor esetleg újra találkozhatunk. Hálát adok mindennek és mindenkinek, hogy ezt a találkozót megszervezhettük, és hogy ennyien ott tudtunk lenni! Balázs Lajosné Dani Erzsébet