Kiskundorozsma - Új Dorozsmai Napló, 1999 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1999-10-15 / 10. szám
•*OBh^ÍOMVT4K «egyveiM, VT* T\ • OT\Ne"'Tn"’",® iir>y ös Dorozsmai Raplo KÖZÉLETI LAP 1999. október 15. • III. évf. 10. szám h Manapság, amikor már nyugodtan, a megtorlástól nem tartva ünnepelhetünk bármit, ami a naptárban nem is pirosbetűs, hajlamosak vagyunk olyan jeles események évfordulójáról megfeledkezni, amelyek óta nagybetűkkel vannak a történelmünk lapjaira írva. Egy része csillogó aranybetűkkel, más része fekete gyászossal. A vérbe fojtott szabadságharc dicső tábornokairól szeretnék szólani-szólalni, október 6. és Arad kapcsán. Nem úgy, mint egy történelemórán - adatok, nevek, dátumok, események felsorolásával, hanem az emberi szívhez közvetlenebbül szólóan, a költő, Tóth Árpád prózai szavaival. Megemlékező sorait ugyan 87 éve jegyezte le, de aktualitása a mai napig érvényes: „Bántó és ízléstelen dolog tehát a vérkorbácsoló emlékek kísérteteit feltrombitálni. Hiszen hálás fogás volna olcsó frázisok véres korbácsával vágni végig a csendes országon, mely alig rendez már nagyszabású, tömegeket mozgásba hozó gyászünnepeket az aradi halottak emlékére, hálás fogás volna közönyről szavalni, feledésről óbégatni. Úgy hisszük, az igazi, mélységes áhítat így is fölnyitja könnyes szemét a lelkekben, s a hangos, jajongó ünnepek feleslegesek. Minden jó, szemérmesen igaz magyar talál percet a mai évforduló órái közt, melyben, mint valami legbensőbb, ünnepi szobában, felgyújtsa a kegyelet szelíd fényű mécsesét, így ünnepelve szép október hatodika, mely szentek ünnepe s nem demagógoké.” (Tóth Árpád: Október hatodika -részlet-1912. október 6.) VI. Vigyázó szemetek... 3 f Algyő A Délmagyarország október 7-i számában Algyői „tévénézők” címmel nagy terjedelemmel foglalkozik azzal — a részleteket mellőzhetjük -, hogy milyen cégek is lendültek neki az önkormányzat és egy alapítvány tulajdonában lévő kábeltévé megszerzéséhez, magánosításához. Nem gusztusos a történet, de figyelemre méltó, több okból is. Az egyik úr ugyanis leszögezi: „A Kiskundorozsmán és az Algyőn történtek kísértetiesen hasonlítanak egymáshoz.” Ezt elutasítja az egyik érintett, Bállai Ferenc, akiről megtudjuk, hogy az algyői kábeltévé ügyvezetője, s azonos a dorozsmai kábeltévé műszaki ügyintézőjével, aki, ahogy a cikk rosszmájúan írja: „középfokú könyvelői és programozói végzettséggel” rendelkezik. Azért jó itt Dorozsmán észben tartani, hogy az országban sok helyütt lendültek mozgásba cégek és személyek a kábeltévé megszerzéséért. Ugyanis jó üzlet. A megoldást, a követendő utat, a taktikát az adott helyzethez, lehetőségekhez igazítják. Lehet, hogy Dorozsmán is egy tévémagánosítás, kisajátítás lépéseit látjuk? Ugyanis, mintha a korábbi téeszek megszerzésének ismert forgatókönyvét látnánk viszont: választasd magad a szövetkezet vezetőségévé, aztán, mint menedzsment, először nehezítsd meg a szövetkezetbe lépést, majd magánosítsd azt magadnak. Erről lenne szó Dorozsmán is? Majd utólag megismerjük a forgatókönyvet is... Focidélibáb A. Á. Vajon hány könnycsepp hull Dorozsmán a Szeged LC „profi” focistáiért és a csapatért? Vajon hányan emlékeznek még az előtörténetre, amikor az NB III-at megnyerő Kiskundorozsma, lelkes naiv helyi szurkolók illúzióitól is támogatva a milliókat adó (ígérő?) Pálfi urat választották elnökké és Nagylaki Kálmánt szakosztályvezetővé és klubigazgatóvá? Vajon ki emlékezik Vágó Attilára, aki mágusként épített Dorozsmán csapatot, aztán tőle is elköszöntek új urai? Vajon őrizzük-e a részleteket arról, milyen stációk után „nyúlta le” egy ügyes csoport a dorozsmai focit, majd vitte el Szegedre, Dorozsmán csak üres szertárat és „felperzselt” pályát hagyva? Vajon ki vezetett krónikát arról, hogy Nagylaki Kálmán mikor, milyen varázslatos ígéretekkel festett focidélibábot a szegedi rónán? Vajon ki hitte komolyan, hogy ilyen előzmények után megfontolt pénzemberek komoly összegeket fizetnek egy aligfocizó álprofi együttesnek? Akiknek pénze van Szegeden, azok valódi piaci értékén mérik a csapatot és eredményeit. Jó focit látni persze szeretnénk látni... A. Á. Október 23. Tri Rian a föld, a falak dőlnek, kék harsonákkal zeng az ég, S barlangjából a dohos kőnek Az ember újra fényre lép. Fonnyadt testünket záporozza, Sápadt arcunkra hull a nap, S szédülten, szinte tántorogva Szabadság, szívjuk sugarad. Sötétből tárni ki a szívünk: Nyíló virág a föld felett. A szolgaságból fényt derítünk, Fegyver nélkül is győztesek. Kányádi Sándor Tollas Tibor Ősz ^ Reszket a Küküllő, sovány, hórihorgas; félő, hogy egy kortyra kiinná a szarvas. Kiálló kövek közt kering, citerázgat, üggyel-bajjal tudja átfolyni a gátat. Biztatgatja a nap, régi jó barátja: sugarait olykor belé-belémártja. S amikor elfárad, szíves vontatónak a fürge halacskák elébe fogóznak. S a parti fűzfák is mind előredőlnek, mutatják az utat a vén Küküllőnek.