Kiskundorozsma - Dorozsmai Napló, 2004 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-31 / 1. szám
ACOl DOROZSMAI NAHO Alapítva 1990-ben. www. ^is^uncorozsma. ru/dorozsmainaplo KÖZÉLETI LAP XV. évfolyam 1. szám 2004. január 31. Január: a vandálok hava Közérdekű közlemény Tájékoztatom Dorozsma lakosságát, hogy a templomdomb déli oldalán álló Nepomuki Szent János szobrát január 19- én a reggeli órákban megrongálták, jobb karját letörték. Kérem, aki az elkövető kilétével kapcsolatban tud valamit, tájékoztassa a rendőrséget, a polgárőrséget, vagy a plébániát. Köszönettel, MÁDI GYÖRGY PLÉBÁNOS Aki hallja, adja át! (Nyílt levél a gyújtogatóhoz) Azért fordulok ehhez a nem mindennapi megoldáshoz, mert azt gondolom, így a legcélravezetőbb, hogy felhívásom eljusson az érintetthez. Nemcsak a Délalföld ipartörténeti műemléke, de Dorozsma egyik büszkesége, múltunk nagy tanúja a dorozsmai szélmalom veszélybe került! Egy őrült egyén megpróbálta meggyújtani az ajtókon lévő nyitvatartási táblák plexi lemezét. Isteni szerencse, hogy nem fogott tüzet. Mert ha az ajtó begyullad, leég az egész szélmalom! Kizárt, hogy az illető átlátta tettének esetleges következményeit. Sőt, az ilyen egyénről azt is joggal feltételezhetjük, hogy újságot sem olvas. Ezért kérem az ismerőseit, barátait, szüleit, azokat, akik tehetik, hogy figyelmeztessék, hogy tette nem gyermekes csíny, jópofaság, hanem szándékos gyújtogatás, azaz bűntett. És nemcsak a környezetét veszélyezteti, hanem így még az utódait is megfosztja a lehetőségtől, hogy megismerhessék ipartörténeti és idegenforgalmi látványosságunkat: a dorozsmai szélmalmot. Vigyázzunk együtt értékeinkre! VASS JÓZSEF a szélmalom gondnoka Hová mész ember?... minden mindegy? Vandál rongálás, ijesztően felelőtlen, gondolkodás nélküli reflexcselekvés, fiatalok céltalan csoportjai, motorjaikat bőgetve száguldozó, drága autókkal a záróvonalon áthajtva forgalommal szemben előző, szlalomozással fékezésre kényszerítő, saját és mások életét kockára tévő, elszabadult ösztönök. Csoportba verődve gyufát gyújtogató, egymásra artikulálatlan hangon trágárul üvöltöző, semmivel és senkivel sem törődő gyerekhorda játékot mímel. De hagyjuk a felsorolhatatlan balhékat, mivel erre több oldal sem lenne elegendő. Most „csak" egy szobor kezét törték le, és „csak" a véletlenen múlott, hogy egy ipari műemlék megmenekült a lángoktól. Óriási hőstettek ezek, ebben a látszólag céltalan világban. Hol vannak a szülei ezeknek a fiataloknak? Szándékosan nem említem a tanáraikat, mert számukra intézményesen megtiltották, hogy a gyerek emberi szóval kordában nem tartható viselkedéséről szüleiket gyermekük hozzájárulása nélkül tájékoztathassák... Az így felnövő generációnak nincs értékítélete. Nem tudja becsülni a művészetet, emberi kapcsolatokat, megszűnik az értelme az adott becsületszónak, a mások iránti tisztelet egoizmusba csap át, és céltalanná válik az élet. Van értelme ezeknek a gyerekeknek Kölcsey sorainak: „Hass, alkoss, gyarapíts / s a haza fényre derül"? Helyette sokkal menőbb, ha azt mondjuk: „Törj, zúzz, nézd a 'valóvilágot'?" Mi lesz ebből? Nem ártana ezen elgondolkodni. HAVI GONDOLAT________________________________________________________ Mindig legyél tisztességes! Ez majd sok embernek örömet okoz, a többi pedig megdöbben. (Mark Twain) VARGA JÁNOS Tűnő idő nyomában Az égbolt tündökölve izzó, Szélhordta gyémánt homok. Ősi földünk őrzi a titkot, Hová tűntek az elmúlt századok? Akácok már buja táncot járnak, Bársonyos esti csend átölelt. De szél dúlja már az ágat, Fagy martaléka lesz a kert. A fák közt megpihen az éjjel, Dérrel vonja be már az ősz. Szamárkóró versenyez a széllel, A sötét felhő, dermesztőt esőz. Ezer bánat és mennyi vészjel, De ki látja, érzi a jelet? Az ég a fagyos földre ér le, De sehonnan nem jön felelet. Védik, óvják surranó léptű évek, Az értékét vesztett életet, Ám ha koldussá lesz a lélek, Üres tarisznyával, csak kéreget. Hová lettek elvesztett fürtjeink? Múló idő folyton árad, és apad, Saját testünk elárult minket, Kopottak lettünk, mint a kerti pad. Ne nézd, mit hozott a végzet, Mit számít, ha a sír nyitott, A test földből gyúrt ígéret, Melybe belátni, örök titok, Az egész világ temetőkert, A rohanó idő, zord haramia, Időt nyertünk, egy szemernyit, Végül a földbe tér az ember fia.