Kiskundorozsma - Dorozsmai Napló, 2010 (21. évfolyam, 1-12. szám)

2010-12-10 / 11-12. szám

4. OLDAL „Kántorok voltunk...” E címmel szervezte a Petőfi Sán­dor Művelődési Ház november 26-án a Kávéházi Esték rendezvénysorozata újabb szép epizódját, melyet ezúttal Farkas Dezsőné - Irénke néni­­ vissza­emlékezéseiből állítottak össze. Mint a cím is utal rá, egy mélyen vallásos lelkületű család életébe nyerhettünk bepillantást A Vass József által koor­dinált és vezetett beszélgetés végig kísérte Irénke néni kemény, de öröm­teli életének főbb állomásait, szerető férje oldalán végzett áldozatos hit­életét A nagyszámú hallgatóság - a család, a széles baráti kör, a jó ismerő­sök - zsúfolásig töltötte a Ház nagy­termét, figyelemmel követve Irénke némi szarkazmussal vegyes finom iróniával fűszerezett történeteit Az emelkedett hangulathoz, melyet a kö­zönség interaktív bevonásával tarkí­tottak, mély érzésű, a témához illesz­kedő gyönyörű versekkel járult hozzá úgy a családi barát, mint a Dorozsmai Versmondók Köre, melyet szépen keretezett be a Farkas-fiúk áhítatos hangszerkísérete. TÓTH GYÖRGY Különleges tornaóra az ovisokkal 2010. november 17-én, szerdán a Széchenyi István Gimnázium és Szak­­középiskola 5. évfolyamos sportszer­vező szakos tanulók játékos mozgá­­sos tevékenységet szerveztek a Bölcs Utcai Óvodás gyermekeknek. A zenés bemelegítés segítségével könnyen fel­oldódtak az ovisok A játékos tevé­kenységeket nagy lelkesedéssel, vidá­man végezték A járás-, futás-, ügyes­ségi- és labdagyakorlatokkal fejlesz­tették a gyermekek mozgásos képes­ségeit A délelőtt folyamán a középis­kolai tanulók hasznos és számukra talán meghatározó tapasztalatokat szerezhettek arról, hogyan lehet együttműködni az óvodás korosztál­­lyal. Reméljük, hogy a jövőben is lesz lehetőségünk a közös munkára és az együttes élményre. Köszönjük Pataki Szilviának, a Csongrád Megyei Önkéntes Centrum vezetőjének, hogy segített a kapcsola­tot létrehozni; Szabó Erzsébet tanár­nőnek, Almási Tamás, Bárkányi Ág­nes, Kéri Tamás, Kocsis Ágnes, Makán Gábor, Pintér Ágnes, Zádori Szimonet­­ta tanulóknak pedig a játékos foglal­koztatást A Bölcs Utcai Óvoda kollektívája és gyermekei nevében: CSÁNYINÉ KECSKÉS HAJNALKA tagóvoda vezető XXI./I­1-12. A mi klubvezetőnk Több, mint 13 éve telefonál, szer­vez, jön, megy, intézkedik. Ő Kovács Ferencné Icuka, az Alkony Nyugdíjas Klub vezetője. Számára nincs megoldhatatlan feladat, kitartása és odaadása nem is­mer lehetetlent, mindig az a legfonto­sabb számára, hogy a lehető legjob­ban sikerüljön egy klubnap, egy ki­rándulás, vagy egy zenés esti összejö­vetel. Kedves, mindig vidám egyéni­ségével még az olykor csüggedőknek is reményt ad. Mindenkihez van egy kedves szava, bíztató mosolya. Ő a mi tyúkanyónk A klubbért, a tagokért fáradságot nem ismerve dolgozik, tá­mogatókat szerez vagy árenged­ményt kér, de neki ez oly természe­tes, mert nem magáért hanem értünk, a tagokért teszi. Nagyon jó kapcsolat­teremtő képességének köszönhető a környező települések nyugdíjas klub­jaival való jó együttműködésünk, a kölcsönös látogatások megszervezé­se. Kérésére a tagok szívvel lélekkel dolgoznak, ezért tőle mindenkinek kö­szönet jár. Őszinte, egyenes és nyílt­szívű ember, de ezt mindenkitől el is várja. A klubtagok szeretik és tiszte­lik, elfogadják a véleményét, meghall­gatja ő is mások ötletét és javaslatait, akik szebbé, jobbá szeretnék tenni a kis közösségünk életét Kedves Icu! Nagyon köszönjük, amit sok éven át tettel értünk, a klub­ért kívánjuk, hogy erőben és egész­ségben legyél sokáig ilyen lelkes és aktív vezetője ennek a kis közösség­nek! A 30 éves Alkony Nyugdíjas Klub nevében A KLUBTAGOK : „Érted haragszom én, nem ellened...” Örök harag! - vetettük oda gyer­mekkorunkban ezeket a szavakat, ha játszótársunk megbántott, becsapott, vagy nem adta kölcsön a játékát A grandi háborúság nem tartott sokáig. Felnőttként már mélyebben fáj, ha kapcsolatainkban sérelmek érnek. Haragot, gyűlöletet, esetleg bosszúvá­gyat érzünk, amelyet nagyon nehéz leküzdeni. A keresztény normákon alapuló kultúra számára ismerős erény a meg­bocsátás. „Bocsásd meg a mi vétkein­ket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...” - mormol­juk imáinkban (Máté 6,12 evangéliu­mából). Kérünk és felajánljuk a felté­telt De mennyi elköteleződés, kitar­tás, alázat szükséges ahhoz, hogy ezt be is tudjuk tartani! A megbocsátáshoz erőt meríthe­tünk a költők, írók műveiből. Márai Sándor így vall erről: „...az idő már rendbe hozott mindent, azon a különös módon, az egyetlen lehetsé­ges elintézés módján." Edwin Hubbel Chopin azt tanítja: „A lélek erejét és nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint ha lemon­dunk a bosszúról és megbocsátjuk a sértést" Mahatma Gandhi szerint: „A meg­bocsátás az erősek erénye, mert a gyengék sohasem bocsátanak meg." S talán azt a mondását is olyan sajnálatosan igaznak vélhetjük a mai korban, hogy „A szemet szemért va­kítja meg az egész világot" Wass Albert versének sorai példát mutathatnak számunkra: „És üzenem a volt barátaimnak, kik megtagadják ma a nevemet: ha fordul egyet újra a kerék, én akkor is a barátjuk leszek és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk és leszünk Egy Cél és Egy Aka­rat...” Adventi érzést sugallhatnak Jó­zsef Attila sorai: „Szeretném felvenni lelkem dalá­val A szomorúk szívét, a világot, Most megbocsátok annak is, Aki bántott" Az év vége felé közeledve talán lelkünk is megkönnyebbül, ha meg­szívleljük Petőfi Sándor szavait: „Az esztendőnek a halála Olyan ünnepélyes egy halál! Ilyenkor minden jobb halandó Elzárkózik, magába száll, S nem hogy barátnak, hanem még az Ellenségnek is megbocsát...” Ha ez sikerül, a karácsonyfa alá lelkünk békéjének nyugalmát kegyel­mi ajándékot kaphatunk érte cserébe. GRANDPIERRE CECÍLIA

Next