Kiskundorozsma - Dorozsmai Napló, 2010 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2010-12-10 / 11-12. szám
4. OLDAL „Kántorok voltunk...” E címmel szervezte a Petőfi Sándor Művelődési Ház november 26-án a Kávéházi Esték rendezvénysorozata újabb szép epizódját, melyet ezúttal Farkas Dezsőné - Irénke néni visszaemlékezéseiből állítottak össze. Mint a cím is utal rá, egy mélyen vallásos lelkületű család életébe nyerhettünk bepillantást A Vass József által koordinált és vezetett beszélgetés végig kísérte Irénke néni kemény, de örömteli életének főbb állomásait, szerető férje oldalán végzett áldozatos hitéletét A nagyszámú hallgatóság - a család, a széles baráti kör, a jó ismerősök - zsúfolásig töltötte a Ház nagytermét, figyelemmel követve Irénke némi szarkazmussal vegyes finom iróniával fűszerezett történeteit Az emelkedett hangulathoz, melyet a közönség interaktív bevonásával tarkítottak, mély érzésű, a témához illeszkedő gyönyörű versekkel járult hozzá úgy a családi barát, mint a Dorozsmai Versmondók Köre, melyet szépen keretezett be a Farkas-fiúk áhítatos hangszerkísérete. TÓTH GYÖRGY Különleges tornaóra az ovisokkal 2010. november 17-én, szerdán a Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola 5. évfolyamos sportszervező szakos tanulók játékos mozgásos tevékenységet szerveztek a Bölcs Utcai Óvodás gyermekeknek. A zenés bemelegítés segítségével könnyen feloldódtak az ovisok A játékos tevékenységeket nagy lelkesedéssel, vidáman végezték A járás-, futás-, ügyességi- és labdagyakorlatokkal fejlesztették a gyermekek mozgásos képességeit A délelőtt folyamán a középiskolai tanulók hasznos és számukra talán meghatározó tapasztalatokat szerezhettek arról, hogyan lehet együttműködni az óvodás korosztállyal. Reméljük, hogy a jövőben is lesz lehetőségünk a közös munkára és az együttes élményre. Köszönjük Pataki Szilviának, a Csongrád Megyei Önkéntes Centrum vezetőjének, hogy segített a kapcsolatot létrehozni; Szabó Erzsébet tanárnőnek, Almási Tamás, Bárkányi Ágnes, Kéri Tamás, Kocsis Ágnes, Makán Gábor, Pintér Ágnes, Zádori Szimonetta tanulóknak pedig a játékos foglalkoztatást A Bölcs Utcai Óvoda kollektívája és gyermekei nevében: CSÁNYINÉ KECSKÉS HAJNALKA tagóvoda vezető XXI./I1-12. A mi klubvezetőnk Több, mint 13 éve telefonál, szervez, jön, megy, intézkedik. Ő Kovács Ferencné Icuka, az Alkony Nyugdíjas Klub vezetője. Számára nincs megoldhatatlan feladat, kitartása és odaadása nem ismer lehetetlent, mindig az a legfontosabb számára, hogy a lehető legjobban sikerüljön egy klubnap, egy kirándulás, vagy egy zenés esti összejövetel. Kedves, mindig vidám egyéniségével még az olykor csüggedőknek is reményt ad. Mindenkihez van egy kedves szava, bíztató mosolya. Ő a mi tyúkanyónk A klubbért, a tagokért fáradságot nem ismerve dolgozik, támogatókat szerez vagy árengedményt kér, de neki ez oly természetes, mert nem magáért hanem értünk, a tagokért teszi. Nagyon jó kapcsolatteremtő képességének köszönhető a környező települések nyugdíjas klubjaival való jó együttműködésünk, a kölcsönös látogatások megszervezése. Kérésére a tagok szívvel lélekkel dolgoznak, ezért tőle mindenkinek köszönet jár. Őszinte, egyenes és nyíltszívű ember, de ezt mindenkitől el is várja. A klubtagok szeretik és tisztelik, elfogadják a véleményét, meghallgatja ő is mások ötletét és javaslatait, akik szebbé, jobbá szeretnék tenni a kis közösségünk életét Kedves Icu! Nagyon köszönjük, amit sok éven át tettel értünk, a klubért kívánjuk, hogy erőben és egészségben legyél sokáig ilyen lelkes és aktív vezetője ennek a kis közösségnek! A 30 éves Alkony Nyugdíjas Klub nevében A KLUBTAGOK : „Érted haragszom én, nem ellened...” Örök harag! - vetettük oda gyermekkorunkban ezeket a szavakat, ha játszótársunk megbántott, becsapott, vagy nem adta kölcsön a játékát A grandi háborúság nem tartott sokáig. Felnőttként már mélyebben fáj, ha kapcsolatainkban sérelmek érnek. Haragot, gyűlöletet, esetleg bosszúvágyat érzünk, amelyet nagyon nehéz leküzdeni. A keresztény normákon alapuló kultúra számára ismerős erény a megbocsátás. „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...” - mormoljuk imáinkban (Máté 6,12 evangéliumából). Kérünk és felajánljuk a feltételt De mennyi elköteleződés, kitartás, alázat szükséges ahhoz, hogy ezt be is tudjuk tartani! A megbocsátáshoz erőt meríthetünk a költők, írók műveiből. Márai Sándor így vall erről: „...az idő már rendbe hozott mindent, azon a különös módon, az egyetlen lehetséges elintézés módján." Edwin Hubbel Chopin azt tanítja: „A lélek erejét és nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint ha lemondunk a bosszúról és megbocsátjuk a sértést" Mahatma Gandhi szerint: „A megbocsátás az erősek erénye, mert a gyengék sohasem bocsátanak meg." S talán azt a mondását is olyan sajnálatosan igaznak vélhetjük a mai korban, hogy „A szemet szemért vakítja meg az egész világot" Wass Albert versének sorai példát mutathatnak számunkra: „És üzenem a volt barátaimnak, kik megtagadják ma a nevemet: ha fordul egyet újra a kerék, én akkor is a barátjuk leszek és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk és leszünk Egy Cél és Egy Akarat...” Adventi érzést sugallhatnak József Attila sorai: „Szeretném felvenni lelkem dalával A szomorúk szívét, a világot, Most megbocsátok annak is, Aki bántott" Az év vége felé közeledve talán lelkünk is megkönnyebbül, ha megszívleljük Petőfi Sándor szavait: „Az esztendőnek a halála Olyan ünnepélyes egy halál! Ilyenkor minden jobb halandó Elzárkózik, magába száll, S nem hogy barátnak, hanem még az Ellenségnek is megbocsát...” Ha ez sikerül, a karácsonyfa alá lelkünk békéjének nyugalmát kegyelmi ajándékot kaphatunk érte cserébe. GRANDPIERRE CECÍLIA