Kiskundorozsma - Dorozsmai Napló, 2016 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2016-02-29 / 2. szám
XXVII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM • 2016. FEBRUÁR 29. Szépséges ásványok, tüneményes gobelinek Oláh Károlyné kiállítása a Petőfi Sándor Művelődési Házban Pótszékekkel kellett megtoldani az ülőhelyek számát a Petőfi Sándor Művelődési Ház nagytermében, hogy mindenki helyet tudjon foglalni Oláh Károlyné „Gobelin és csiszolt ásványok" című kiállításának megnyitóján, 2016. február 5-én este öt órakor. Az érdeklődés nemcsak a Kiskundorozsmán jól ismert, tősgyökeres Oláh-családnak és Irénkének szólt, aki 69. ásványkiállítását ünnepelhette ebből az alkalomból, hanem a különleges „műfajtársítás” izgalmas élményét is előrevetíthette. Hajdú Géza igazgató üdvözlő szavai után Csáti Kálmánné, a helyi „Alkony” Nyugdíjas Klub tagja nótacsokorral köszöntötte az egybegyűlteket. A kiállítást Kosik Dénes önkormányzati képviselő nyitotta meg, Wass Albertet idézve: „a víz szalad, de a kő marad...” Elmondta: az alkotók és a gyűjtők különleges emberek: többek között szorgalom, szenvedély, megszállottság, kitartás, ragaszkodás, szépérzék, kiváló értékítélet, rendszerező képesség jellemzi őket, amely tulajdonságokat Irénke is magáénak tudhatja. Jó szívvel ajánlotta minden érdeklődő figyelmébe a kiállítást azzal a megjegyzéssel, hogy a részletekről valamint a gobelin és az ásványok egy kiállításba olvasztásáról már az érdekelt fog néhány szót szólni. Oláh Károlyné elmondta: a Művelődési Ház kérésére állította össze az kiállítás anyagát. A gobelin és az ásványok készítése, gyűjtése kézi munkát igényel, hangyaszorgalom kell hozzá. Kikapcsol, megnyugtatja a lelket, hatással van a jó fizikumra is. Az első gobelineket szüleitől örökölte, majd a Lila ruhás hölgy „kivarrásával” saját maga is belefogott a tagobelin készítéshez. Portrét, csendéleteket készített, majd - miután kislánya Ausztriába került - tájképeket is készített. Itt kóstolt bele igazán az ásványkutatásba is: egy szakértő csoporthoz csatlakozva járták beöltözve a hegyeket. - Úgy beleszerettem a kutatómunkába, hogy - időhiány miatt - csak egész kicsi képeket tudtam csak kivarrni. Igaz a 3000 méter felett található havasi gyopárról elkészített képem innen eredeztethető - mondta nevetve. Osztrák, német, olasz kutató barátaival barangolják be a hegyeket. Münchenbe is rendszeresen jár, ahol világtalálkozón oszthatják meg egymás között a kutatási tapasztalatokat és csereberélhetnek is egy kicsit. Beszélt a gyógyító ásványokról, az energetizálható vízről és a kiállított - saját kezűleg készített ékszerekről is. A különleges hobbit a férje is tolerálja: segít a főzésben, de a házimunkában is átvállal feladatokat, hogy közösen hódolhassanak szenvedélyüknek, de jusson idő a gyerekekre és a három unokára is. Házi múzeumuk - egyeztetett időpontban - mindenki előtt nyitva áll, szívesen fogadják az érdeklődő vendégeket. Hajdú Géza a megnyitó végén ajándékkal kedveskedett a vendégeknek és a közreműködőknek, majd felhívta a figyelmet a vendégkönyv mellett kiállított, a ’40-es években készült fotókra, melyet Irénke talált a családi albumban: aki ismerőst, családtagot vél felfedezni, vagy talál, feltétlenül jelezze azt a helyszínen. A kiállítás megnyitóján résztvevők még sokáig szemlélődtek, csodálták a sok szépséget és a kiállítók vendégszeretetét, vendéglátását. A különleges kiállítás 2016. február 29-ig várta vendégeit - a nyitvatartási idő alatt - a Kiskundorozsmai Petőfi Sándor Művelődési Ház nagytermében. Reménykedünk, hogy rövidesen új, izgalmas témájú gobelineket láthatunk és csodaszép ásványokkal ismerkedhetünk meg a 70. kiállításon! SZENTES BÍRÓ FERENC Irány Ausztrália! 2 Éjszaka megérkeztünk a motelba! Felváltva ácsorogtunk szobánk erkélyén, és titokban szívtuk a bagót, ugyanis nem dohányzó szobánk volt. Úgy néztünk ki, mint a kisdiákok, akik elbújva cigarettáznak. Reggel 8 óráig próbáltunk újra szunyizni kisebb-nagyobb sikerrel. Ébredés után, észre sem véve a +12 órányi időeltolódást, nagyon virgoncak voltunk, nyakunkba vettük a várost. Sétáltunk az adelaide-i tónál, buszoztunk, villamosoztunk a tengerpartra, majd kerestünk autóbérlő helyeket. Adelaide egy kicsi, aranyos városka. Kiépített parkok és tisztaság mindenütt. Láttunk iskolába menő gyerekeket egyenruhában! Szépek voltak, és ők egyáltalán nem szégyellték azt, amit viseltek! Az emberek végig az egész úton mindenütt kedvesek voltak. Sokszor kérdezték, hogy honnan érkeztünk, és mosolyogva kívántak nekünk kellemes nyaralást és szép napot. A belvárosban a házak őrizték az 1900-as évek építészeti stílusát. A romosabb épületeket sem hagyták magukra, hanem folyamatosan renoválták. Ahol nagyobb átépítést kellett végezni, ott az eredeti fényképet kihelyezték az épületek elé. Péntek reggel az autókölcsönzőben kapott monstrumról már az első megtett kilométerek után kiderült, hogy zabálja a benzint. Megjegyzem, hogy a benzinár az autóbérlés előtt 1 dollár alatt volt. Egyébként a baloldali vezetés csak akkor okozott Andrisnak gondot, amikor kora reggel elindultunk a teljesen üres autóúton, és csak később jött velünk valaki szembe, akkor áttért az út bal oldalára. Viszont remekül megtanult az ablaktörlővel indexelni. Még aznap elmentünk a Gorge Wildlife nemzeti parkba, ahol sok-sok állattal találkozhattunk. Az is kiderült, hogy itt kezünkbe vehetünk egy koala macit. Fél 10-kor volt az első „koala hold” idő! Naná, hogy mi is sorba álltunk. Pár perc múlva a kezembe adták ezt a kb. 40-50 cm magas és 20 kg súlyú, eukaliptusz-mámorban szenvedő plüss macit. Ahogy a kis mancsával átölelt, a szívem zakatolt a boldogságtól és megszűnt számomra a világ, és mikor az álmos tekintetét rám emelte, úgy éreztem, ezért a pillanatért érdemes volt élni. Beváltottam a 30 év tett fogadalmamat, gyengéden megpusziltam az orrát. A következő élmény a kenguruk közvetlensége volt. Bámulatos, hogy mennyire kedvesen szemtelenek, ha ennivalóról van szó! Képesek voltak felmászni rám azért a kekszért, amit az övtáskámban tartottam. Voltak kisebbek és egészen nagyok. Szürkék, vörösek, sárgák és fehérek. Ahogy megcsörrent a zacskó a kezemben, kettesével gyűltek körém. (folyt. köv.) NAGY BERADETTE 9