Kiskundorozsma - Dorozsmai Napló, 2021 (32. évfolyam, 1-10. szám)
2021-02-05 / 1. szám
Gondolatok Ismét eltelt egy év, mely tele volt minden gonddal, bajjal, várakozással. Nagy nehezen túléltük a Covid-19 első hullámát, s már kezdtünk éledezni, mikor lecsapott a második zárlat. Nehezen szoktuk meg a bezártságot, s a nyitás nagyon jól esett. Magam is azt érzem, s ebben, gondolom nem vagyok egyedül, ez az időszak elvett tőlünk valamit. Valami üresség alakult ki bennem, s ez a hiány maradandóvá vált. Úgy éreztem, a kapcsolatok mássága, a távolság, nehezen élhetővé tette napjainkat. Ez a megváltozott körülmény nekünk, idősebbeknek csak a távolságról, a bezártságról szólt, de a fiataloknak több volt. Felelőssé váltak az idősebb szülők, nagyszülők felé, nagyobb elvárás hárult rájuk, s vélhetően korábban, mint azt várták volna. Az iskolásoknak a tanulás mássága, a távoktatásba való beilleszkedés, annak előnyei és hátrányai, nem voltak egyszerű problémák. És arról még nem is beszéltem, milyen hiányérzet alakulhatott ki a végzős diákok életében, ami bizony már nem pótolható. A ballagásokkal kapcsolatos élmények, amelyek sok év távlatából is mindig megjelenhettek, most részükre egy lyuk maradt. A jó sztorizás a búcsúbankettekről, szerenádozásról.... ezek sajnos az ő életükből kimaradt, s már nem is váltható valósággá. A lezárás hiánya megmarad. Hiába próbáltak az iskolák mindent megtenni annak érdekében, hogy méltón elbúcsúzhassanak volt tanulóiktól, s azok is egymástól, ez nem volt az igazi. A felnőtt társadalom távmunkája is sok tanulnivalót jelentett, s bizony nem kis problémát jelentett a munka elvégzése, annak időigényessége a megváltozott körülmények miatt. Aztán fellélegezhettünk egy kicsit, mert minden jobban alakult, s visszatértünk a régi kerékvágásba. Sajnos nem sokáig élvezhettük, mert újra kezdhettük a bezártság életérzését. Tanulhatjuk a változásokat, az új kihívásoknak való legjobb megfelelést. Mögöttünk tudhatunk egy olyan karácsonyt, amilyen még soha nem volt, csak telefonon, neten találkozhattunk szeretteinkkel, s úgy voltunk vele, legalább az egészségünk még megvan, hiszen nagyon sokan már közelről ismerkednek ezzel a fertőzéssel, s nem mindenki veszi sikerrel az akadályokat. De mindezek ellenére itt az új év, új reményekkel. Bízunk benne, hogy ez már minden változás ellenére más lesz, jobb lesz, mint az előző. Legyünk optimisták, hisz a küzdelem a mienk, s győzni akarás legyen elég erős a nehézségek leküzdésében. Kívánok mindenkinek reményteljes, egészséges és új reményt adó új esztendőt a magam, s a Szerkesztőbizottság nevében. HARKAI JÁNOSNÉ FŐSZERKESZTŐ /^világon sok olyan dolog van, ami felett nincsen hatalmunk: földrengések, árvizek. De a döntés sokszor:a mi kezünkben van, \ ■ _ jj› f Iegye^észó Megbocsátásról, önzetlenségre vagy újrakezdésről. Viert csak zgjw^Wi tudja kiűzni a magányt az életünkből,• a szeretet, a szeretet minden formája. Reményt ad, hogy bízzunk az újévben. (Szilveszter éjjel c. Prím)