Dunabogdány - Bogdányi Híradó, 2018 (29. évfolyam, 1-12. szám)

2018-01-01 / 1. szám

Aktuális híreink „Göröngyös a pálya, de dinamika azért van bennünk” - polgármesteri évértékelő Új esztendő köszöntött be és a polgármesteri évértékelővel jelentkezünk. Az óévre tekintettünk vissza és a jövő lehetőségeit vizsgáltuk Schusz­­ter Gergely polgármesterrel. 2019-ben lesz újabb önkor­mányzati választás, a ciklus nagyobbik részén túl vagyunk. Elégedett a részidő eredménye­ivel? Nem gondolkodom sem választásokban, sem ciklu­sokban, mert az mind az én, mind a képviselő-testület gondolkodását megzavarná. Ha már sport­hasonlattal indítunk, én legszívesebben teniszezem. Ott mindig a kö­vetkező pontra kell koncentrálni, ha ebből a koncentrációból kiesel, ha a közönségnek játszol, akkor elbuksz. így vagyok itt is, a logikusan következő lépcsőfokot keresem, ezt viszem a képviselő-testület elé. A cél a valódi pontok gyűjtése, hiába tapsol a közönség, ha közben veszítesz. Nem kitérve a kérdés elől: a körülményekhez képest elé­gedett vagyok a megtett úttal, de a körülmények nem egyszerűek. Ha még egyszer élhetek a teniszhasonlattal, elég göröngyös a pálya és elég váltakozó a széljárás. Sok mindenre kell pluszban figyelni, de dinamika azért van bennünk. Az önkormányzat azt kommunikálta, az iskolaudvar felújítása élvez elsőbbséget, aztán nincs mese, több évtizedes problémának állnak neki, az utak következnek. Megtörténik a csoda: hamarosan az autó­sok tengelytörés nélkül, a gyalogosok száraz lábbal közlekedhetnek a falu útjain? Ez így van, persze tegyük hozzá, hogy maga az iskola és annak kör­nyezete is évtizedes probléma és legyünk őszinték, nem is ez hozza a legtöbb szavazatot, hiszen az ott tanuló diákok, még messze nem választó­korúak, az óvodáról nem is beszélve. Hosszú távon gondol­kodva viszont ez az alapja mindennek. Ezt valakinek fel kell vállalnia, mi pedig a képviselő-testülettel felvállaltuk. Örülök, hogy megtettük. Az utak rendbetétele, azonban nem csoda kategória, hiszen az elő­dök néhány fontos helyen már jelentősen beavatkoztak - Szent Já­nos tér, Hegyalja utca, Plébánia utca egy része, Táncsics Mihály egy része - amelyeket rendesen megépítettek, így ezekkel az utcákkal nincs probléma. Persze ez egy töredéke az összes - 21 km - belterületi útnak, de azért az elődök munkáját ne vitassuk el és ismerjük el azt, ami megvan. De igen, 2018-ban az utakkal már többet foglalkozunk. Mennyi erőforrás áll rendelkezésre az utak karbantartására? Van-e rövid illetve középtávon elképzelés az ütemezésre? Ha meg szeretnénk csinálni az összes utat - német színvonalon - nagyságrendileg 1,5 milliárd forintra lenne szükség. Nekünk 40 millió forintunk van évente az egész falura, felújításra és beruházásra. Ezt még tovább bonyolítja, hogy az utak alatt 50-60 éves ivóvízhálózat hú­zódik, amelyet ha nem cserélünk, akkor az utakon nem segítettünk, hiszen az első csőtörésnél a burkolatot vágni kell, attól kezdődően pedig egy tél után újra küzdhetünk a kátyúkkal. Ezért elmondom egy példával: csak a Petőfi Sándor utca vízvezetékestül, útburkolásostul bruttó 30-35 millió forintba kerül, és hasonló számok vannak a többi utcán is. Így a képlet elég bonyolult lett, bizottsági és képviselő-testü­leti úton foglalkozunk az üggyel szakértők bevonásával. Kérem, nevezzen meg még néhány területet, amely az elmúlt idő­szakban az önkormányzati munka fókuszában volt! Ha a külsőségeket nézzük, akkor művelődési ház kertje és az is­kola. Számomra sokkal nagyobb eredményeket jelentettek azonban azok a területek, amelyek nem láthatóak, mégis a legfontosabbak. A Fővárosi Vízművekhez való csatlakozás sikere - ezáltal a víziközmű-és csatornahálózatunk sokkal jobb kezekbe került­­, illetve, hogy a hulladék­szállítás nem borult fel és a lakosság az országos változá­sokból nem sokat vett észre. (Kivéve persze, hogy a lakosság idén még csak az első negyed­évre kapta meg a számlát, de ez már az NHKV-ra tartozik. Erről részletesen írtam már egy előző számban, nem kezdem újra.) Emellett szívesen említeném a hivatal átalaku­lását - részben nyugdíjazások, illetve az új adóosztály létrehozása okán. Itt köszönettel tartozunk dr. Németh József jegyző úrnak, mert ez valóban nehéz feladat volt és szépen megoldotta. Rengeteg dol­got sorolhatnék, én személy szerint a víziközmű-szolgáltató váltást tartom a legnagyobb eredménynek. Milyen további fejlesztésekre lesz idő a ciklus végéig? Mivel nem ciklusokban gondolkodom, nincs ilyen beosztás. Na­gyon szeretném, ha pályázatunk sikeres lenne és megépíthetnénk az új óvodát, illetve óvoda negyedet, amelynek csak az önrésze 17 millió forint. Egy sikeres pályázatnak köszönhetően idén felújítjuk az orvosi rendelőt és elkezdjük az utakat. Milyen a költségvetési helyzet, a bevételi oldal? Milyen a pénzügyi környezet? Adódik lehetőség a bevételek növelésére? Van valami olyan potenciál a községben, amire alapozva van kitörési lehetőség? Ön ho­gyan értékeli Dunabogdányt jelenleg gazdasági lehetőségeinek tekin­tetében? 2014-ben, amikor a képviselő-testülettől átvettük a falu vezetését, 330 milliós éves költségvetésünk volt. 2017-ben 415 millió forint. A költségvetésünk stabil, mindig görgetünk magunk előtt megtakarí­tott pénzt, arra az esetre, ha bármi történik. (Egyszerű példa: az óvo­da új pályázatát szeptember végén hirdették meg és 3 hetet adtak a leadásig, más feltételekkel, mint eddig. Hirtelen elő kellett szedni 4,5 millió forintot, hogy indulni tudjunk.­ Úgy látjuk, plusz 14 mil­lió forinttal fordulunk, ami jó alap egy biztonságos működéshez. Az adóbevételek hozták a tervezettet, ez jó, hiszen a bevételekre így már évek óta biztonsággal számíthatunk. Másik nagy bevételi forrás az ál­lami támogatás, azt mindig csak január elején tudjuk meg pontosan, hogy mennyi. Ezek miatt is a 2018-as költségvetésről még nem tudok nyilatkozni. Dunabogdány gazdasági lehetőségei olyanok, mint egy átlagos településnek: működni tud, de előre lépni csak nagyon ne­hezen, leginkább pályázati pénzekből, amire azonban kár alapozni, mert kiszámíthatatlan. Véleményem szerint a magyar önkormányzati rendszer a fontosságához mérve az állam részéről nem eléggé meg­becsült. A jelenlegi testület munkájában kitapintható, hogy folyik egyfajta stratégiai tervezés. Melyek lehetnek az elkövetkező időszakban a fő kihívások? Lehetőségek? Problémák? Infrastrukturális oldalról: óvoda, orvosi rendelő, utak. Hivatali ol­dalról: a település gondnokság átformálása, javítása. Lakosságoldal­ról: a felelősség és közösségi gondolkodás erősítése. Nehéz egy regnáló polgármesternek a cikluson túli időszakról be­szélni. Mégis milyen kihívások jelentkeznek közép és hosszútávon? Erre csak globálisan próbálnék válaszolni: ha a mindenkori ország vezetése nem változtat az önkormányzati rendszeren, finanszírozá­son, akkor sok önkormányzat egész egyszerűen életképtelen lesz. Azon a véleményen vagyok, hogy az önkormányzatokat országosan erősíteni kellene, feladatokat és pénzeket vissza-, illetve átadni kel­lene. Ezt társadalmi szinten a családok szerepéhez tudnám hason­lítani. De gondoljuk el azt a családot, ahol a szülők havonta meg­keresnek 100.000 Ft-ot, és minden hónap végére marad 10.000 Ft, amiből építkezni, felújítani, előrehaladni kellene. (A pályázat ebből a megközelítésből a gazdag nagybácsira emlékeztet, ha jön, kapunk egy kis pénzt, de nem tudjuk, mikor jön legközelebb vagy egyálta­lán él-e még.) Ma az ország önkormányzatainak nagy része így vagy ennél nehezebb körülmények között él. Én ezt tartom a legnagyobb kihívásnak hosszú távon. XXIX. évfolyam 1. szám 2 Bogdányi Híradó

Next