Dunabogdány - Bogdányi Híradó, 2019 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2019-01-01 / 1. szám

Nevezetes napok Ártatlannak tűnő dologról írnék, az ideál Január 22. A Magyar Kultúra Napja: A magyar kultúra legnevesebb „építőmunkásai” az irodalomban Kölcsey Ferenc: Kölcsey (részlet) Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöké fámnak, Nyugoti és forró kebelem nem tette hi­deggé. Szép s nagy az, ami hevít; szeretemmel tölti be lelkem Honni szokás és föld, örököm kard s ősi dicsőség. A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz megírá­sát. Erre az eseményre emlékezve 1989 óta január 22-én ünnepeljük A MAGYAR KULTÚ­RA NAPJÁT. A magyar szépirodalom alapjai a népme­sék és más népköltészeti műfajok, például az Egyszer egy királyfi népballada, melyet Arany László és Gyulai Pál gyűjtöttek ös­­­sze a Kisfaludy Károly alapította Kisfalu­dy Társaság megbízásából.[2] A magyar népmesék sokszor szólnak a vándorlásról. Aprócska mag méretű kisfiúk, kislányok, legkisebb szegénylegények, vagy annak lát­szó álruhás királyfik, tündérek, öreganyák, öregapák, indák, erdők, griffek, sárkányok, táltosparipák és más lények népesítik be. A verses népköltészetben leginkább egyes mondókák maradtak meg kivételesen dal­lam nélkül, a többi automatikusan a ze­neművészeti alkotásokhoz kapcsolódik. A népköltészetből ma is rengeteg alkotás alapja, ez is szájhagyomány útján terjed szabadon: „Száll a madár ágról ágra, száll az ének szájról szájra”. Szűkebb értelemben vett magyar iroda­lomtörténet legelső emlékei a Halotti be­széd és könyörgés és a magyar verstörténet kezdete az Ómagyar Mária-siralom. A középkor nagy hatású (ám szórványo­san megtalált) művei után az anyanyelvű magyar szépirodalom első igazán nagy kor­szaka a reneszánszban Balassi Bálint, majd Bornemisza Péter költészetével és Heltai Gáspár prózájával kezdődik. A török után, a XVIII. század magyar iro­dalma lassan talált magára, ezután viszont a Kazinczy Ferenc vezette nyelvújítás adta meg a máig tartó lendületet. A lírai költészet mellett felemelkedett a színházi műfajok közül a dráma, valamint az eposz és regény, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János és Madách Imre nemzetközileg is is­mertté váltak. Vajda János és Ady Endre törekvései nagy hatással voltak arra, hogy a XX. század ele­jén Osvát Ernő megalapította az 1941-ig, Ba­bits Mihály haláláig létező Nyugat folyóira­tot, ami a legnagyobb hatású volt a korszak magyar szépirodalmának történetében, többek közt az első jelentős írónő, Kaff­ka Margit is itt lett ismert, de teret kapott József Attila és Radnóti Miklós költészete, Szerb Antal munkássága és a korszak szinte minden jelentős szépírójának művei is. A náci majd szovjet megszállás után a magyar szépirodalom jórészt az anyaorszá­gon kívül élők munkái és kapcsolatai által minden korábbinál nemzetközibbé vált, a legismertebb költő Pilinszky János, prózá­ban pedig Kertész Imre a Nobel-díj és hazai elismerései által egyaránt. Mindez kis töredéke megemlékezésül va­lamennyi neves alkotóművészünk sorának, akik a magyar kultúra „építőmunkásai” vol­tak napjainkig. Kosztolányi Dezső: Magyar vagyok, mint­hogy magyarul írok... Magyar vagyok, minthogy magyarul írok, magyarul mondom ámuldozva: tej s magyarul mondom a halálos Áment, Tisztelet és megbecsülés övezze őket munkásságukért! Irodalomtörténeti dokumentumok alap­ján jegyezte: Nagy Magda „Szeretném, hogyha szeretnének ’ (Ady Endre) 2019 .január 27-én lesz száz éve Ady halálá­nak. Felidézzük őt és emlékezünk hatalmas élet­művére. Milyen címszavak bukkannak fel vele kap­csolatban? Ady, a szimbolista, Ady, a dekadens, a Halál rokona, Góg és Magóg fia, a forradalom hírnöke, a magyar Ugar siratója, a Sátán kevé­­lye és Istenhez hanyatló árnyék.. .lehetne még folytatni. Próbálom őt összegezni, befogni. Nem megy. Adyt nem lehet „befogni”, bedobozolni, irodalmi skatulyába gyömöszölni. „Mert életem millió gyökerű” (Ifjú szívekben élek). Több irányból kell közeledni hozzá, hogy költészetének, telkének egy-egy részletét meg­ismerjük. Persze, a kort is fel kell hozzá idézni, gondolkodásmódot, társadalmi helyzetet, stí­lusirányokat, kortársakat. A 19-20. század fordulóján a természettudo­mányos gondolkodás uralkodott el, ezzel együtt járt az ateizmus, kételkedés a vallásban, és en­nek következtében pesszimizmus az életérzés­ben. Az emberek nem látnak az életben igazi célokat, befelé fordulnak, önmagukkal foglal­koznak. A századforduló embere szélsőségesen individualista lesz. Nagy hatással van a közgon­dolkodásra Nietzsche felfogása az „ember fe­letti emberről”, az Übermensch eszményről, aki eddig elképzelhetetlen magasságba emeli és öli meg a személyiségét. Összefügg ezzel a világérzettel a vitalizmus is, amely szerint egyetlen valóság van, amiben hinni lehet: az élet, amely megszakíthatatlan Bogdányi Híradó XXX. évfolyam 1. szám 12

Next