Dunabogdány - Bogdányi Híradó, 2019 (30. évfolyam, 1-12. szám)
2019-01-01 / 1. szám
Nevezetes napok Ártatlannak tűnő dologról írnék, az ideál Január 22. A Magyar Kultúra Napja: A magyar kultúra legnevesebb „építőmunkásai” az irodalomban Kölcsey Ferenc: Kölcsey (részlet) Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöké fámnak, Nyugoti és forró kebelem nem tette hideggé. Szép s nagy az, ami hevít; szeretemmel tölti be lelkem Honni szokás és föld, örököm kard s ősi dicsőség. A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását. Erre az eseményre emlékezve 1989 óta január 22-én ünnepeljük A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁT. A magyar szépirodalom alapjai a népmesék és más népköltészeti műfajok, például az Egyszer egy királyfi népballada, melyet Arany László és Gyulai Pál gyűjtöttek össze a Kisfaludy Károly alapította Kisfaludy Társaság megbízásából.[2] A magyar népmesék sokszor szólnak a vándorlásról. Aprócska mag méretű kisfiúk, kislányok, legkisebb szegénylegények, vagy annak látszó álruhás királyfik, tündérek, öreganyák, öregapák, indák, erdők, griffek, sárkányok, táltosparipák és más lények népesítik be. A verses népköltészetben leginkább egyes mondókák maradtak meg kivételesen dallam nélkül, a többi automatikusan a zeneművészeti alkotásokhoz kapcsolódik. A népköltészetből ma is rengeteg alkotás alapja, ez is szájhagyomány útján terjed szabadon: „Száll a madár ágról ágra, száll az ének szájról szájra”. Szűkebb értelemben vett magyar irodalomtörténet legelső emlékei a Halotti beszéd és könyörgés és a magyar verstörténet kezdete az Ómagyar Mária-siralom. A középkor nagy hatású (ám szórványosan megtalált) művei után az anyanyelvű magyar szépirodalom első igazán nagy korszaka a reneszánszban Balassi Bálint, majd Bornemisza Péter költészetével és Heltai Gáspár prózájával kezdődik. A török után, a XVIII. század magyar irodalma lassan talált magára, ezután viszont a Kazinczy Ferenc vezette nyelvújítás adta meg a máig tartó lendületet. A lírai költészet mellett felemelkedett a színházi műfajok közül a dráma, valamint az eposz és regény, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János és Madách Imre nemzetközileg is ismertté váltak. Vajda János és Ady Endre törekvései nagy hatással voltak arra, hogy a XX. század elején Osvát Ernő megalapította az 1941-ig, Babits Mihály haláláig létező Nyugat folyóiratot, ami a legnagyobb hatású volt a korszak magyar szépirodalmának történetében, többek közt az első jelentős írónő, Kaffka Margit is itt lett ismert, de teret kapott József Attila és Radnóti Miklós költészete, Szerb Antal munkássága és a korszak szinte minden jelentős szépírójának művei is. A náci majd szovjet megszállás után a magyar szépirodalom jórészt az anyaországon kívül élők munkái és kapcsolatai által minden korábbinál nemzetközibbé vált, a legismertebb költő Pilinszky János, prózában pedig Kertész Imre a Nobel-díj és hazai elismerései által egyaránt. Mindez kis töredéke megemlékezésül valamennyi neves alkotóművészünk sorának, akik a magyar kultúra „építőmunkásai” voltak napjainkig. Kosztolányi Dezső: Magyar vagyok, minthogy magyarul írok... Magyar vagyok, minthogy magyarul írok, magyarul mondom ámuldozva: tej s magyarul mondom a halálos Áment, Tisztelet és megbecsülés övezze őket munkásságukért! Irodalomtörténeti dokumentumok alapján jegyezte: Nagy Magda „Szeretném, hogyha szeretnének ’ (Ady Endre) 2019 .január 27-én lesz száz éve Ady halálának. Felidézzük őt és emlékezünk hatalmas életművére. Milyen címszavak bukkannak fel vele kapcsolatban? Ady, a szimbolista, Ady, a dekadens, a Halál rokona, Góg és Magóg fia, a forradalom hírnöke, a magyar Ugar siratója, a Sátán kevélye és Istenhez hanyatló árnyék.. .lehetne még folytatni. Próbálom őt összegezni, befogni. Nem megy. Adyt nem lehet „befogni”, bedobozolni, irodalmi skatulyába gyömöszölni. „Mert életem millió gyökerű” (Ifjú szívekben élek). Több irányból kell közeledni hozzá, hogy költészetének, telkének egy-egy részletét megismerjük. Persze, a kort is fel kell hozzá idézni, gondolkodásmódot, társadalmi helyzetet, stílusirányokat, kortársakat. A 19-20. század fordulóján a természettudományos gondolkodás uralkodott el, ezzel együtt járt az ateizmus, kételkedés a vallásban, és ennek következtében pesszimizmus az életérzésben. Az emberek nem látnak az életben igazi célokat, befelé fordulnak, önmagukkal foglalkoznak. A századforduló embere szélsőségesen individualista lesz. Nagy hatással van a közgondolkodásra Nietzsche felfogása az „ember feletti emberről”, az Übermensch eszményről, aki eddig elképzelhetetlen magasságba emeli és öli meg a személyiségét. Összefügg ezzel a világérzettel a vitalizmus is, amely szerint egyetlen valóság van, amiben hinni lehet: az élet, amely megszakíthatatlan Bogdányi Híradó XXX. évfolyam 1. szám 12