Dunapataj - Pataji Hírlap, 1998 (9. évfolyam, 46-51. szám)

1998-05-01 / 47. szám

14. oldal PATAJI HÍRLAP IX. évfolyam 2. szám (47. szám) Az egyik kihalófélben lévő kismester­ség Dunapatajon a nádazómesterség. Annak ellenére, hogy még ért hozzá néhány idősebb bácsi, aktívan már csak id. Bálint József nádaz­­ó édesap­jától, Bálint Páltól tanulta a mestersé­get,aki a falu egyik legjobb szakembere volt a nádazásban és a ke­mencekészítésben is. Ezek a mestersé­gek a hozzáértő szegény parasztok számára egy kiegészítő kereseti forrás is volt. Amikor nem volt földmunka, nádazással, kemencekészítéssel, ólak, színek stb. készítésével foglalkoztak. A századfordulón csaknem minden ház nádfedeles volt, és még ma is láthatunk náddal fedett háza­kat, mellék­épületeket és kunyhókat. Ez utób­bit itt Dunapatajon seggönülő kunyhó­­nak is hívták, azért, mert nincs neki fala, földön van még a tor­náca is. Ilyen kuny­hókat még elvétve lehet látni a Dunapa­­taj környéki szőlők­ben, ugyanis a szőlőművelő szer­számok tárolására, munka közbeni pihe­nésre használták. A seggenülő gunyhó el­készítése, javítgatása komolyabb szaktu­dást nem igényelt, így ezeket a munkákat gyakorlatilag minden parasztember el tudta készíte­ni. Az egyszerű akáca (akácfa) tetőfákat rézsútosan beleásták a földbe, majd ezt beborították náddal. Az oldalát téglából vagy vályogból rakták ki és pelyvás sár­ral simították el. Az ilyen kunyhó nem volt magas, esetleg a közepén lehetett állni benne. Hasonlóan, egyszerűen el­készíthetők voltak a ház körül található kisebb építmények: a disznóólak, színek, répás vermek. A répás verem gyakorlati­lag ugyanaz volt, mint a seggenülő guny­hó, csak ki volt ásva az alja. Ezt zöldség, krumpli, kisebb hordók tárolására hasz­nálták. Annál inkább szükség volt a szakem­berre a lakóépületek nádazásánál, amely már komolyabb munka volt. Ide két-három ember is kellett segítségnek és így is több napig tartott a nádazás. A hozzávaló nádat valaha mindenki maga szerezte be a ház lefedéséhez, ami nem volt nehéz, mivel régebben Pataj környékén több nagy kiterjedésű nádas volt, jó minőségű náddal. (Inám, Kapaszkodó, Nagyrét, Fertői­­tó, stb.) A nádat a kézikaszával vagy a nádvágó tolóval vágták, általában ré­sziből télen a befagyott víz tetején. Azért, hogy a nádaratók ne csúszkálja­nak a jégen, kovácsoltvas jégpatkót kö­töttek a csizmájukra. Azt mondták, a nádvágás a második aratás; az aratás­ban kereste meg a kenyerét a sok sze­gény ember, télen pedig a nádvágással. Télen nem volt más csak a nádvágás és a különböző famunkák. A levágott nádat malátavesszővel összekötötték és kúpokba állították ös­­­sze, majd hazaszállították, tisztították és méret szerint kialakítottak három csoportot: verni való nád, szegni való nád, tűzgélni való nád. A jó minőségű nád a tetőkészítés szempontjából a hosszú, egyenes, vékony szálú nád. Mi­nél egyenesebb és vékonyabb a nád, annál tömörebb, vízlepergetőbb lesz a tető. Az idősebb emberek úgy tartják, a nádtető azért jobb, mint a cseréptető, mert télen jobban tartja a meleget, vi­szont nyáron kevésbé melegszik fel, hűti a házat. Az ilyen tető padlása szá­razabb is, így a kolbász kevésbé romlik meg, tovább eláll. A náddal való tetőfedés főidénye a nyár volt, leszámítva az aratást és a cséplést. A nádat csak száraz körülmé­nyek között szabad a tetőre felvinni, különben felpörög. A nádazómester így foglalja össze: „Inkább izzadjak, minthogy ázzak-fázzak.” Ha külön ácsmestert nem hívtak a te­tőszerkezet készítéséhez, akkor ezt is a nádazó csinálta meg. Egy 17 méter hosszúságú tetőre kb. 500 db kéve kel­lett a pataji sokkos kévéből.­­Egy sakk úgy jött ki, hogy a kezeket ökölbe zár­ták és a kinyújtott hüvelykujjakat ös­­­szefordították. Ennek szélessége volt az egy sukk, vagy pataji sukk.­ Újabban más vidékekről hozzák a nádat és bon­tott nádat is felhasználnak, ugyanis két-három évtizede nincs jó minőségű nád Pataj környékén. A nádazás az állás elkészítésével, majd a tornác kialakításával kezdődött. A tornác túlnyúlása itt Patajon 40-50 cm. Ezekre rakták rá - a tető nagyságá­tól függően - a két vagy három sor verést. A veréseket az egyszerű ke­ményfa husángok, a csatlások szorít­ják oda erősen a tetőhöz. A nád leszorítását pedig fenyővel, lánccal, kötéllel, a görgővel és a csaptatóval érték el. A láncoknak a furával csinál­tak helyet a nádban. A lerögzített ná­dat a nádverővel vagy nádverő furkóval felverték szép egyenesre. Ez­után a nádat le kellett varrni az úgyne­vezett nádvarró tűvel, varráshoz régebben fűzfa- vagy malátavesszőt használtak, azonban most már kizáró­lag dróttal nádaznak. A tető gerincére a szegés került, amelyet egy-két napig ázott, megpuhult nádból fontak, leg­alább két soron. A szegés volt a tető legsérülékenyebb része, így a szegésre kúpdeszka vagy girícdeszka került, amely megvédte a szegést az időjárás viszontagságaitól. A tető két szélére a tombác vagy tombácdeszka került. A tombácdeszkát a díszes, kovácsoltvas salókák fogták oda a tető gerendái­hoz. Régebben azonban nem volt tom­bácdeszka, helyére egy szorosan összekötözött nádköteg került. Ritka volt, hogy a tető két végére díszt, bubotát készítettek. A rossz tetőn lévő foltokat, hiányokat tűzgéléssel javítják. Majd minden nádfe­deles háznál van tűz­­gélő fa. Abban az esetben, ha az egész tető nagyon rossz ál­lapotban volt, akkor egy teljesen új felső réteget kapott a tető, új szegéssel együtt. Ezt nevezik megborí­­tásnak. A nádtető szegését cseréppel is le szokták fedni, ami sokkal jobb, mint a szegés tetejére nád­ból kialakított nád­kúp. Sok helyen a padlás is nádból készült (nádpadlás), amely jól hőszigetelt, vi­szont a nádtetővel együtt nagyon tűz­veszélyes volt. A tűz gyorsan terjedt, régebben évente három-négyszer is pusztított tűzvész. A tűz terjedését elő­segítette az is, hogy sok helyen még nádkerítés volt, és különböző mellék­­épületek szinte teljesen nádból készül­tek (szín, színalja, polyvás szín). Patajon ilyen csaknem tisztán nádból készült szín már alig van, nádkerítést pedig gyűjtéseim alkalmával nem is lát­tam. Seb­ill Tamás A dunapataji nádazás Bálint Pál a n­ádazóeszközökkel Bálint József a nádverő furkóval felveri a nádat (Hús János felvétele)

Next