Egyházgellei Hírmondó, 2001
2001-12-01
Hírmondó karácsonyi ünnepkör advent első vasárnapjával kezdődik, mely Szent András utáni első vasárnap, s az egyházi év kezdete. Az adventi böjti időszak az éjféli miséig tart, s az ez időben tartott hajnali misét a bevonulási ének, a Rorate coeli Harmatozzatok egek után roraténak nevezik. Advent azt jelenti Újjövet a latin adventusból származtatva. Az advent időszakához sok vallási eredetű, de népi szokás kapcsolódik. Ilyen a Mikulás-járás Szent Miklós püspök emlékére, a a Luca-járás december 13-án, mely Csallóközben alakoskodó szokássá vált. A Luca-naphoz kapcsolódott a luca széke, mely fontos kelléke volt a karácsonyvárásnak. A széket Luca napjától egészen karácsony böjtjéig, tehát december 24-ig faragták, minden nap alakítva rajta egy keveset. A hagyomány szerint hét határ hét fájából kellett elkészíteni, vasszög nem lehetett benne. Amikor a szék elkészült, készítője a kabátja, dohánya alá rejtette, s magával vitte az éjféli misére. Itt Úrfelmutatáskor ráállt a székre, s meglátta a falu boszorkányait, akik hátat fordítottak az oltárnak. Aztán sietett is haza, s hogy boszorkányok ne érjék utol, kölest avagy mákot szórt a háta mögé, s míg a boszorkányok a magvakat csipegették, hazaért, s lucaszékét eltüzelte. Ez az oka a annak, hogy a Csallóközben, de más vidéken sem lehetett, s ma sem lehet találni eredeti lucaszékét. Karácsony böjtjének estéje a szenteste, amely titokzatos, érdekes helyi szokásaival kiemelkedik a népi hagyományosból. E napon már reggeltől ünnepi készülődéssel van tele a ház. Régen, mikor a nyájat még pásztorok őrizték, a falu pásztorai már délután ostorpattogtatással, trombitaszóval jelezték, hogy megkezdődött a karácsony esti kerülő. Ez a kerülő benne volt a mindenkori pásztor, valamint a kisbíró járandóságában. A szentestén igen nagy gonddal készítették el a karácsonyi asztalt. Az asztal lapjára búzaszemekből keresztet rajzoltak, s azt fehér abrosszal terítették le. Az asztal egyik sarkába tették a feldíszített fenyőt vagy gallyat. A fa alá pedig helyi szokás szerint a következő dolgokat rakták: fokhagyma, főzőkanál, egy maréknyi szalma, méz, ostya, almadió, öregbab, lencse, sodrófa, só. A karácsonyfa mellé az egymásra rakott frissen sült kenyeret és kalácsot (mákos, diós, pusztakalács) tették, ezeket asztalkendővel takarták le, s erre rátették a családfő ünneplő kalapját. Ezt a kalapot nevezték Szent József kalapjának. Az asztal hídjára tették a keresztté formált búza-, rozs-, árpaszalmából készített szalmaköteget, ennek végébe pedig a tiszta búzával töltött szakajtó vagy vállókosarat. Azt tartották, hogy az asztal hídjára helyezett kereszt alakú szalmakötegen fog éjfélkor megpihenni a megszületett Kisjézus. Az asztalra helyezett tárgyak, valamint az élelem jelképesen az érkező esztendőt képviselték. A fokhagyma az élet, az egészség megőrzését szolgálta. A főzőkanál, a kenyér, a kalács és a méz, valamint az ostya az egész évi élelem biztosítását jelentette. A kalappal a szerencsét, a családi békességet takarták le, hogy a család minden tagja egész esztendőben egészséges és szerencsés legyen. Az alma, a dió, a bab és a lencse az anyagi gazdagság jelképe volt. Az öregbabot - lóbabnak is nevezik - azért fogyasztották, hogy egész évben sok nagypénzük (papírpénzük), a lencsét pedig azért, hogy mindig elég aprópénzük legyen. A borsot a kakasnak adták, de tettek belőle a karácsonyi levesbe is, hogy megvédje a háziak egészségét. A kenyeret és a kalácsot a karácsonyi asztalon jó magasra púpozták, hogy az aratási asztalok is ilyen magasak legyenek a szérűn. A karácsonyi vacsora elköltése után (lencseleves, mákos csikmák, öregbab) a ház népe éjfélig virrasztott, hallgatta az ablak alatt éneklő - nálunk úgy mondták - mendikáló gyermeksereget, almát, diót és pénzt osztogatva nekik. Az egyházban az éjféli mise az egyedüli megmaradt vigília, igazi virrasztás Jézus bölcsőjénél. Kovács László 2001 december ‘Rpg'i %%%icso'xyi szon'so'K 2