Egyházgellei Hírmondó, 2004
2004-02-01
Egyházgelle önkormányzatának lapja cVYle/g/h/í/vyQ/ Tisztelettel értesítjük községünk lakosságát, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésre március 14-én, vasárnap 17.00 órakor kerül sor a Turul-emlékműnél. Ezt a napot megelőzően, március 13-án, szombaton képkiállításra invitáljuk Önöket a gellei kultúrházba, ahol régiónk képzőművészei mutatkoznak be. A kiállítás a „15” címet viseli. Az ünnepélyes tárlatnyitóra 18.00 órakor kerül sor. Aki tud, s aki úgy érzi, ott a helye, jöjjön el! Évszázadnyi emléfés. Januárban ünnepelte kerek századik születésnapját községünk legidősebb polgára, Petrus Eta. Nem sokkal születésnapja előtt baleset érte, ami az ő korában végzetesnek bizonyulhat. S bizony a betegség győzött. Bár kórházi ágyában köszöntöttük őt, mégsem volt az igazi ünneplés. Majd otthoni környezetben, mondogattuk, az lesz az igazi. Sajnos, már nem volt rá idő. Eredetileg köszöntő szavakat szántunk a községi újság elejére. Elkéstünk. Az alábbi írással és verssel Petrus Eta emléke előtt tisztelgünk. Nyugodjék békében! „Gazdag lehettem volna, ha barátságok helyett aranyra vágyom. Híres lehettem volna, ha elismerés után kajtatok azokban az órákban, amikor inkább a játszást választottam. Ma pedig itt állok az élet peremén és amikor visszatekintek, látom mit kezdtem az éveimmel, napjaimmal. Nem sok vagyont hagyok azokra, akik a nevemet viselik, és semmi olyat nem tettem, ami feljogosítana arra, hogy felvéssék a nevemet a dicsőségtáblára. De szerettem a nagy égbolt kék térségeit, a madarak, fák Csontos Vilmos Esték ének Öregség, öregség, Korán megérkeztél, Merre is mehetnék Hogy útba ne essél, Sietve mondatod, Amit el nem mondtam, Villantod a napot, Mar-már végsőt lobban. Sötét lesz - nem félek, Lángoló szívemnek Sugarába lépek, Irányt nem tévesztek Öregség, öregség, Korán megérkeztél, Türelmes maradj még, Mintha itt se lennél, Hagyd, hogy az alkonyat Úgy öleljen engem, Hallhassák dalomat, Amerre elmentem. (Edgar Guest) között éltem, elfordultam az arany és ezüst csillogásától. Az időmet a gyerekemre szántam, együtt hancúroztunk és játszottunk. Együtt éltem a barátaimmal, osztoztam velük örömükben, szomorúságukban és sírásukban. Életem földjéről sokat arattam le. Sok minden volt jó, amit élveztem, és azt hiszem, a lehető legjobban éltem. És ahogy alkonyodik felettem az ég, nem sajnálom az aranyat, ami az enyém lehetett volna.”