Egyházgellei Hírmondó, 2006
2006-02-01
Ofüvegemen nemzetisen rózsa. Gnivegemen nemzetisein rózsa. Sfjadomon deems hadim csódja. Sde sírj dadám, nem megyek vidágra, Sdemzetemned vagyok katonája. Sdem /kerestek enyémet kátédéi, kolyszdj aká magam csaptam én fed Q/Zü ődazám, te szép kd Magyarország, Sdhogy ne (ennék doítiy igaz dozyáed (Sdrany p János) Szeretettel meghívjuk falunk lakosságát az 1848/49- es forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezendő ünnepi megemlékezésre 2006. március 15-én, szerdán 17.00 órára a Turulemlékműhöz ! Közreműködik az Arcok verséneklő együttes. Mindenkit szeretettel várunk! Egyházgelle önkormányzatának [apja 2006. február Ingyenes kiadvány Szinte jelképes cselekedetünkké vált, hogy minden év tavaszán, március idusán összejönnek a magyarok a világ minden táján. Emlékezni és emlékeztetni a nemzet történelmének legfényesebb, legnagyszerűbb eseményére, az 1848-as forradalom és szabadságharc nyitányára. Mi a titka annak, hogy egy történelmi esemény ilyen erős hagyományként él a nemzet emlékezetében, hogy több mint százötven év után is szinte személyes élményként éli meg a mai kor embere is egy egészen más korszak embereinek cselekedeteit? Bizonyára az, hogy olyan általános érvényű emberi tulajdonságok váltak a forradalom nemzedékének embereiben cselekvő erővé, mint a szabadságszeretet, a bátorság és az áldozatkészség. Március 15-e hősei egy jobb társadalomért álltak ki bátran, mert elszánt bátorság kellett ahhoz, hogy a forradalom győzzön, először a fővárosban, majd az egész országban. Ma már az utókor sok márciusi ünnepségének hatására az a híres március 15-e képzeletünkben kezd amolyan szavalgatásokkal, szónoklatokkal felcifrázott diákmegmozduláshoz hasonlítani, egy kissé nagyobb méretű majálishoz. Pedig valódi, igaz vértelen forradalom volt. A nap legismertebb hőse, Petőfi Sándor ezt írta naplójába március 14- én: „Holnap ki kell vínunk a sajtószabadságot! És ha lelövöldöznek? Isten neki, ki várhat ennél szebb halált?” Halálos elszántsággal láttak hozzá az elnyomás elleni küzdelemhez, a társadalom átalakításához. A kései utód, Illyés Gyula ezt írta erről a napról: „Március 15-e nemcsak a korlátlan hatalom feletti győzelem diadalmámora, hanem a tett következményeitől való félelem legyőzésének felszabadító öröme is.” Az elnyomó hatalom azonban nem nyugodott bele a szabadság győzelmébe, fegyverrel támadt a forradalmi átalakulásban lévő országra. Önkéntesek ezrei álltak honvédnek, hogy megvédjék hazájuk frissen kivívott szabadságát. „Nincs az az erő, mely a paraszttól a földet, melyet a forradalom adott neki, elvegye, ezt védeni fogja élete árán is” - írta a népfölkelőkről Vasvári. Védte is az utolsó csepp véréig. A szabadságharcnak számtalan hőse volt a mi vidékünkről, a Csallóközből is, akikre minden tavasszal, március idusán emlékezünk. A szabadságharc a katonai túlerővel szemben elbukott. Győzött a császári és cári hadsereg, diadalmaskodott a forradalom felett a reakció, a haladás felett az elnyomás. Hiába akart hát egyszer történelme során igazán nagyot a magyar nép? Nem! Jogos harc sosincs hiába. Forradalom, amit megérlelt az idő, soha nincs hiába. A levert forradalom is előmozdítja a történelmet. A forradalmat kirobbantó szándék a vereség után is élt tovább. S az erő tudata is, amely a forradalomban, a harcban megmutatta magát. 1848 ránk hagyta a dicsőség örökségét, de ránk hagyta a kötelességet is, hogy megértsük a győzelem okain túl a vereség okait is. Merítsünk mindkettőből, az egyikből erőt, a másikból tanulságot. Az a nép, mely ősei hagyatékát így őrzi, örökké él! Kovács László