Enying - Enyingi Hírmondó, 1997 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1997-04-30 / 1. szám
s^ZTíZiznsj. xös^cmjicK SDZs/M}A&n Képes volt elhitetni, hogy nem szereti a cukrozott földiepret, képes volt elhitetni, hogy mi teszünk vele jót, ha megesszük az egészet, mert neki - úgymond - ártalmára is lenne, ilyen volt anyám: úgy hozott áldozatot, hogy az áldozatvállalás örömét is átengedte azoknak, akikért az áldozatot hozta. És ez a képesség az anyák legmegindítóbb tulajdonsága. Mert többféle módon és többféle indítékból lehet áldozatot hozni. Leggyakrabban eléggé látványos módona saját lelkiismeretünk tetszésének kivívása az indíték. Meg aztán - valljuk be - szeretünk is szenvelegni, sőt tetszelegni az áldozathozók pózában. Tüntetően vagy diszkréten, de majdnem mindig gondoskodunk arról, hogy akiért * önzetlenül * teszünk valamit, az lehetőleg tudja is meg, ki tette érte, amit tett. önzetlenségeink nagy része rafinált és jól álcázott önzés, mert nincs nagyobb és kétesebb öröm, mint meghatódni saját jóságunktól. Az anyák önzetlensége és áldozata a legszemélytelenebb. A hivalkodva hozott áldozatok is meghatóak, mert áldozatok. Ám a legigazibb áldozatok azok, amelyektől meghatódni sem tudunk, mert észre sem vesszük őket... A versek, a novellák,a grafikák, a dalok a szülésről, a neveltetésről, a gondoskodásról és a fáradhatatlanságáról vallanak - összességükben pedig „ leplezik ” az édesanyák jól álcázott áldozathozatalait, megkísérlik lemérni a lemérhetetlent, rajtakapni a rajtakaphatatlant, az anyák önzetlenségét. Baranyi Ferenc