Enying - Enyingi Hírmondó, 2003 (14. évfolyam, 1-7. szám)
2003-02-01 / 1. szám
HÍRMONDÓ Néhány gondolat és tény a Videoton Holding Rt enyingi gyáregységéről Enying nagyközségi tanácsa, de lakossága is annak idején - reményteljes álmokat szőve - örömmel vette tudomásul, az akkor még állami tulajdonú Videoton gyár vezetésének azon döntését, hogy Enying külterületén telephelyet létesít. Településünk alapvetően mezőgazdasági jellegű beállítottsággal rendelkezett. Az iparban dolgozók javarésze - ingázva - Székesfehérvár, Balatonfűzfő, Várpalota, Peremarton gyáraiban, üzemeiben kereste meg kenyerét. Akkori mércével mérve talán nem is rosszul. A mindennapos bejárás volt az, ami kényelmetlenséget jelentett. A Videoton enyingi gyáregységének beindulása bizonyos fokú megváltást, megkönnyebbülést jelentett, hiszen mind a képzetlenebb, mind pedig a magasabb szinten kvalifikált munkavállalók számára egyaránt biztosított munkát. Aztán teltek, múltak az évek. Következett a rendszerváltoztatásként tudatunkba lassan gyökeret verő elnevezés korszaka, amely valóban hozott változásokat - piacgazdasági - piacorientáltsági, - tulajdonviszonyi, - munkaerőigény, - képzettség, iskolázottság, - kereseti lehetőségek - a település megye, állami , hivatali apparátus és termelőegység vezetése, majdan tulajdonosa, kapcsolata és még több más vonatkozásban is. Az alapvető változás a privatizáció során következett be országszerte. Egy-egy település, a régi járás, megye vezetésének egyre kevesebb, sőt egy-két év eltelte után már semmi beleszólása nem volt az adott gazdálkodó egység belső életébe, struktúrájának, gazdálkodásának humán-, és szociálpolitikai intézkedéseinek kérdéseikbe. Ezt hűen tükrözi a helyi Videoton története is. Az üzemet szemlélve, és ismerve akkor ítélhetjük meg a dolgot helyesen, ha azt nem ragadjuk ki az országos iparpolitika, a nemzetközi munkamegosztáshoz igazodni próbáló magyar gazdaságpolitika egészéből. Egy részvénytársaság, a Gyáriparosok Szövetségének egyegy érdekeltségi csoportja a település közigazgatásától független, hiszen a hatalom a pénz oldalán áll, ahol a pénz, ott a jólét és a hatalom. Az önkormányzatok az ipart telepítőkkel szemben mindenütt kesztyűs kézzel igyekeztek bánni. Sokszor megalázó módon kompromisszumokra kényszerültek annak érdekében, hogy a telep, a munkahely nehogy felszámolásra kerüljön. Enyingen azért kardinális kérdés a Videoton Holding Rt léte, vagy nem léte, mert - mint már arra az előzőekben utaltam - a főleg mezőgazdasági jellegű vidéken sorra alakultak át - vagy régi struktúrájukban szűntek meg - jól prosperáló, tradicionálisan működő mezőgazdasági nagyüzemek. Nem alakult ez másként az említett települések gyárainak vonatkozásaiban sem. Minket, enyingieket éltetett - és bizonyos fokig meg is nyugtatott - a Videoton helyi jelenléte. Bár ez a menetel nem volt zökkenőmentes, hiszen az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején volt egy, csaknem három éves kihagyás. Enying vezetése - tanácsi és önkormányzati rendszerben egyaránt - mindig tiszteletben tartotta ezt az üzemet. Mint minden hozzánk fordulóval szemben korrekt, kiegyensúlyozott - a partner megbecsülésén alapuló - kapcsolat kialakítására törekedett önkormányzatunk. Mi sem támasztja alá ezt a magatartásformát részünkről jobban, mint az, hogy a Videoton Holding Rt számára - kérésükre - kedvezményeket adtunk annak érdekében, hogy biztosítsa gyáregységének folyamatos működését. A jogszabályi keretek között önkormányzatunk minden esetben rugalmas magatartást tanúsított adózóival szemben, hiszen teljesen tisztában voltunk azzal, hogy a foglalkoztatottság és a vállalkozói környezet alakulása milyen hatással van településünkre. Önkormányzatunk és a helyi adóhatóság pozitív hozzáállását bizonyítják - a Videoton enyingi üzeme kapcsán - az alábbi tények: 1999-ben a Videoton kérésére feltöltési kötelezettség elmulasztása miatt keletkezett 1.991.080 Ft befizetésétől tekintett el az adóhatóság; - 2000. évben szintén - a Videoton kérésére - 50% mértékű iparűzési adókedvezményt állapított meg az adóhatóság, ezáltal 18.753.715 Ft-tal kevesebb iparűzési adó folyt be önkormányzatunkhoz a 2002-es évre vonatkozó megállapodásunk értelmében „6 millió forintot utal vissza az önkormányzat méltányosságból, ha az enyingi telephelyen 2002. december 31-ig minimum 300 fő dolgozik”. A dolog lényegét a médiából ismerjük mi is, mint a városvezetők. A kimondásra most került sor, de a döntés - feltételezhetően az üzemeltető tulajdonos gazdasági megfontolásából - éppúgy Ózd, Diósgyőr, Veszprém és sajnos Enying vonatkozásában már jóval, de jóval korábban megszülethetett. Mit lehet tenni, melyek lehetnek a kitörési pontok? - Kapcsolatfelvétel a helyi, és megyei Munkaügyi Központtal; - tanfolyamok szervezése át- és betanítás céljából önkormányzati képzési helyek biztosításával; - tárgyalások kezdeményezése vállalkozókkal; - piackutató tevékenység folytatása; - az esetleges jogutód felkutatása, foglalkoztatási szempontból hasznos tevékenység végezhetősége céljából. Sajnálattal vesszük tudomásul e számunkra roppant kedvezőtlen vállalati döntést. Az önkormányzatnak, de a város valamennyi lakójának - aki ebben csak segíteni tud - az az érdeke, hogy a kialakult helyzetet elemezve, konstruktív javaslatokat tegyen le az asztalra úgy, hogy az elgondolást terv, a tervet tett megvalósítás kövesse valamennyiünk megnyugtatására és megelégedésére. Tóth Dezső polgármester