Érd - Érdi Újság, 1991 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1991-01-15 / 1. szám
VÁROSPOLITIKAI KÖZÉLETI LAP 1. SZÁMMEGJELENIK KÉTHETENTE 1991. JANUÁR 15. ÁRA: 14,50 Ft Az Érdi Újság első számát tartja kezében a tisztelt Olvasó, amely első számról őszintén el kell mondanunk: csupán jelzi legfőbb törekvésünket, nevezetesen azt, hogy sokoldalúan kívánunk informálni mindarról, ami városunkban történik. A megbízható és sokoldalú információ letéteményese a városi képviselőtestület és tisztviselői mellett nem csupán a lap munkatársi, szerkesztői kara, hanem a sokezres olvasógárda, a többezer érdi polgár! Ettől a felismeréstől vezérelve fordulok most Önhöz Tisztelt Olvasó, kedves érdi Polgártársam, hogy arra kérjem: informáljon bennünket közvetlen lakókörnyezete eseményeiről, helyzetéről, állapotáról. Szeretném megkérni Önt, hogy közérdekű, mindnyájunkat érdeklő és érintő eseményekről, helyzetekről és állapotokról tudósítson. Kíváncsiak vagyunk az Ön véleményére! Szeretnénk minél több véleményt ütköztetni lapunkban, mivel minket és Olvasógárdánkat - feltételezzük - a ma, a jelen problémái foglalkoztatnak (foglalkoztatják) s ezek megoldását szeretnénk előbbre vinni. Bennünket a múlt, a közelmúlt csak annyiban érdekel, amennyiben városunk fejlődését előmozdítja. A jövőről pedig az a véleményünk, hogy azt egyedül a jelen cselekedetei alakíthatják! További számaink csak akkor jelenhetnek meg, ha Ön támogatja, azaz megvásárolja őket. Egyébiránt lapunk megszűnik. Reméljük, Ön vásárlónk és olvasónk marad! Bíró András főszerkesztő A tartalomból: Óvodai helyzetjelentés Körkép a körgyűrűről Polgárőrség Érden Teréz anya nővérei Málenkij robot - 1945 - Érd Városházi értesítő Gyerekkuckó Szabás-varrás kezdőknek „Csak együttes erővel építhetjük föl városunkat” - Beszélgetés Harmat Béla polgármesterrel Az 1991-es esztendő küszöbét éppen csak átlépve, az Érdi Újság első számának nyomdába adása előtt kerestük föl a városházán Harmat Bélát, Érd város első, demokratikusan megválasztott polgármesterét. Feltett kérdéseinkre az alábbi válaszokat adta: Polgármester Úr! Ön itt született Érden, itt járt iskolába. A diploma megszerzése után könyvtárosként dolgozott. Egy ideig Csuka Zoltán Jószomszédság Könyvtárában tevékenykedett, majd az Országos Széchenyi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ munkatársaként fejtette ki munkásságát. Publikációi 1977 óta látnak napvilágot, s Csuka Zoltán életművét összefoglaló bibliográfiája 1982-ben jelent meg. Mindezt azért bocsátottam előre, mert ezzel is jelezni kívántam, hogy az Ön „civil” tevékenysége sikeres volt. Most azt kérdezem: hogy érzi magát, mint polgármester? Elsősorban a nagy felelősséget érzem, amely reám hárul. Az erkölcsi felelősség vállalása számomra természetes, s mivel érdi vagyok, nulla órától 24 óráig bármikor rámnyithatják az ajtót, fölhívhatnak telefonon. A várost ismerem, a saját bőrömön érzem hiányosságait, bajait. - Melyek ezek? - Aki Érden él, többé-kevésbé maga is érzékeli. A fullasztó sártenger, vagyis a szilárd burkolatú utak hiánya, a sokszor betonjárda nélküli utcák, a csatornázás megoldatlansága, a folyóvíz nélküli házak, az elhanyagolt közterületek, az üzletek, a bevásárlóközpontok hiánya (amikor is az embereknek utcahosszakat kell a sárban caplatniok, hogy egy kis kenyeret, tejet, tojást, miegyebet vásároljanak), aztán beszélhetnénk az egyre nehezedő tömegközlekedésről, hiszen gyérülnek a buszjáratok, fogynak az érdi MÁV- állomásokon megálló vonatok. Amit csak felsorolt, annak mindegyikéhez töméntelen forintra lenne szükség. Úgy tudom, hogy a városnak több mint százmillió forintos adóssága van. Igen, s mi ezt a megörökölt adósságot törleszteni szeretnénk. És az is bizonyos, a városnak igen sok, ma még nem is tudjuk megmondani, hogy mennyi pénzre van szüksége. Éppen ezért igen nagy reményeket fűzünk a vállalkozásokhoz, amelyeket az önkormányzat képviselőtestülete is támogat. De! Vannak dolgok, amikhez nem kell pénz, csak valamennyi érdi polgárnak az igyekezete, tehetsége és jószíve. - Adakozásra gondol, amikor „jószívet” említ? - Dehogy! Annál inkább arra, hogy tavasszal megkérjük a város polgárait, söpörjék föl a járdát a portájuk előtt és ha nem sajnálnak egy kis munkát, jó szívvel az úttestet is kátyúzzák el. Ahol csak lehet, ültessenek fákat, virágokat s a por megfékezésére gyepesítsenek. Sok minden volt, amivel a tanácsra vártak, de azt is tudomásul kell venni, hogy vannak és lesznek dolgok, amikkel nem kell várni a hivatalra. S ezeket helyettük senki nem fogja elvégezni. - Mondana valamit a város terveiről, jövőjéről? - Most, ezekben a hetekben, napokban dolgozzuk ki a tervet minden vonatkozásban. Fölsorolásuk is hosszadalmas lenne, egyet azonban elárulok: még az idén, várhatóan a nyár közepén szeretnénk, ha új, méreteiben az elvárásoknak is megfelelő helyre költözhetne a piac a Felső utcából. Nem hallgathatom el azt sem, hogy az új esztendő nagy szerénységet és nagyobb önmérsékletet fog megkívánni mindannyiunktól. Azt azonban minden érdi polgárnak látnia és tudnia kell: jöhetnek és mehetnek itt tanácselnökök, polgármesterek, s mondhatnak akármit, szerintem csak együttes erővel építhetjük föl városunkat! Együttesen vagy sehogy! - Köszönöm a beszélgetést. Jász Iván