Érd - Érdi Újság, 1996 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1996-01-05 / 1. szám

MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1996. JANUÁR 5. Jlű/EecuH.­ARA 10 FT Boldog új évet! Végiggondoltuk egyszer is, mit jelent e három szó, vagy csak ru­­tinszerűen vesszük szánkra a jókívánságot, mint bármi mást? Boldog új évet! Mondtuk egy évvel ezelőtt is, és akkor is fogad­­­oztunk és ígéretet tettünk, tagadhatatlanul még az országgyű­­ési és önkormányzati választások hatása alatt. S most, egy év ítéltével emelt fővel kívánhatunk-e boldog új évet mindazok­­nak, akik bíztak bennünk, akik bíznak bennünk és azoknak is, akik kétkedésüket most megemelt hangon erősítik fel. Boldog új évet, mondjuk, s cinkos összekacsintással, a lelkünk mélyén valójában kimondva-kimondatlanul hozzátesszük: csak ne legyen rosszabb, mint az előző. A társadalomban végbemenő változások új és új terheket rónak mindenkire, örömeink össze­zsugorodnak, s éppen ezért fontos, hogy minden piciny előrelé­­ts értékét megbecsüljük. Hatodik évfolyamába lép az Érdi Újság, városunk egyetlen olyan hírközlő eszköze, amely többé-kevésbé eljut a lakosság­hoz. A polgárok rendszeres, pontos tájékoztatása minden önkor­mányzatnak kötelessége. A képviselőket a választók bizalmuk­kal tisztelték meg. Ezért a bizalomért cserébe kötelező a nyílt­ág, az őszinteség. A választóknak joguk van tudni, hogy a testv­ér által hozott döntéseket mi motiválja, s azok milyen hatással esznek életükre. A polgárok rendszeres és pontos tájékoztatása az önkormány­zatnak elemi érdeke. A képviselők, a város vezetői nyugodt szív­el léphetnek a nyilvánosság elé, ha tudják, döntéseik hátteréről s indokairól - olykor tévedéseikről is - hiteles információk alap­jn tájékozódnak azok, akiktől megbízatásukat kapták. A polgárok rendszeres és pontos tájékoztatására sokféle fo­am létezik. Jobbat azonban aligha találtak még fel a sajtónál: lkalmas arra, hogy kiadója és szerkesztője szándéka szerint hí­­ét vigye mindannak, ami olvasóját érdekelheti. Aki kézbe veszi lapot, már első pillantásra látja, hogy a megújulás szándékával érténtek változások a korábbi megjelenéshez képest. Néhány hé­­g csökkentett terjedelemmel, de azzal az eltökélt szándékkal lenik meg, hogy új olvasókat, előfizetőket és híveket szerezzen magának. Idei első számától az Érdi Újságot M. Nagy Péter szer­­eszti. Azzal a reménnyel indítjuk útjára a lapot, hogy az önkor­­mányzat törekvései tartalmat adjanak újévi köszöntésünknek, és aha ne legyen pusztába kiáltott szó a boldog új évet. Harmat Béla POLGÁRMESTER Új év, új évfolyam - és megint új szerkesztő, teszi hozzá Ön, Kedves Olvasó, s várja az ilyenkor szokásos ígéreteket, fogadko­­ásokat. Márpedig mi nem ígérünk, inkább kérünk. Kérjük az önkormányzatot, a város tisztségviselőit, segítsék az Érdi Újságot abban, hogy eleget tehessen feladatának. Kérjük a város polgárait, hogy bízzanak az Érdi Újságban. Ne­­künk, a lap szerkesztőinek is vannak hivatásunkból fakadó köte­lességeink. Mindenekelőtt a hiteles tájékoztatás, az, hogy ne hall­gassunk el az olvasó elől semmi fontosat, érdekeset. Kérjük, ha közérdeklődésre számot tartó észrevételük, vélemé­­nyük van, bátran keressenek meg bennünket, hogy annak hangot adhassunk. Kérjük tehát a lap régi, hűséges olvasóit, továbbra is vásárol­ók meg az Érdi Újságot, hogy ellenőrizni tudják, eleget teszünk-e kötelességünknek. Kérjük azokat, akik még nem ismerik lapunkat, olvassanak bele, hátha megnyeri tetszésüket. Hogy e sok kérés meghallgatásra találjon, mégis ülik ígérnünk valamit: olyan lapot igyekszünk szerkeszteni, amelynek megjele­nését hétről hétre mindenki érdeklődéssel várja. M. Nagy Péter CSUKA ZOLTÁN-DÍJ DONKÓNÉ SIMON JUDITNAK A versmondás nekem ima „Bár ezt, az 1992-ben a városi önkormányzati képvise­lő-testület által alapított díjat még soha nem adta ki az önkormányzat, azt elsőként mindenképpen Juditnak kel­lett volna kapnia" - e szavakkal köszöntötte Harmat Béla polgármester 1995. december 21 -én az önkormányza­ti képviselők, barátai és tisztelői társaságában Dankóné Simon Juditot, akinek Érd Város Önkormányzat képvi­­selő-testülete a város kulturális életének fejlesztésében nyújtott kiemelkedő munkájának elismeréseként Csu­ka Zoltán-díjat adományozott. ■ VuuuraM ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] - Nagyon meg vagyok hatódva, már csak azért is, mert elsőként vehettem át ezt a számomra igen megtisztelő díjat - mondta a Csuka Zoltán-díj átadása után Dankóné Simon Judit. - Itt és most látom igazoltnak azt a mégsem hiábavaló fáradozást, amire mások esetleg csak le­gyintettek. Öt éve rendszeresen szervezek és tartok határon túli költői esteket, és bár a Székely Versmondókör korábbi megala­kításakor még nem gondolhat­tam erre, már akkor dédelgetett álmaim közé tartozott az ilyen költői, írói estek, találkozók rendszeressé tétele városunk­ban. Hogy kik fordultak meg az­óta a határon túli költők, írók, képzőművészek zarándokhelyé­nek is nevezett Érden? Felsorol­ni is nehéz: Kányádi Sándor, az író-politikus Magyari Lajos, Mónos Lajos, az író-főszerkesz­tő Farkas Árpád, Markó Béla, Király László, a festőművésznek is kiváló Pál Lajos költő, és még tovább folytathatnám a sort a képzőművészekkel. - Péhli Je­nő, Molnár Dénes, Kerekes Pé­ter, akiknek műveiből kiállítá­sokat is szerveztem a városnak. Ezek a baráti találkozók meg­ismertették a helybélieket az Erdélyben élő értelmiségi ma­gyarok könnyűnek egyáltalán nem nevezhető helyzetével, akik hittel és megbűnhődéssel vall­ják, hogy ott ma igen nagy szük­ség van rájuk. Szerencsére jó­magam többször találkozhatom velük, hiszen a különböző ala­pítványokhoz benyújtott pályá­zataim eredményeként gyer­mektáborokat szervezek Er­délyben tanítványaim, valamint a Székely Versmondókör tagja­inak bevonásával. Ezen utak al­kalmával mindannyian gazda­godunk és gazdagítunk. És hogy mit jelent számomra a vers? Előadóművészként csak a polgármester úr imént elhang­zott szavait tudom idézni: “Min­den egyes versmondás ünnep”. Ezt próbálom megéreztetni a Székely Versmondókör tagjai­val is. A versmondás nekem olyan mint egy vallásos ember­nek az ima. Pedagógusként is próbálom megszerettetni a ver­seket, és tapasztalom: nem igaz, hogy a gyerekek nem tudnak há­lásak lenni ezért. Ha nem is lesz­nek belőlük előadóművészek, az bizonyára megtanulják, hogy a „versmondás” a legszebb ma­gyar szavak egyike, hiszen ott rejtőzik benne maga a lélek. Jehoda János­Fotó: Hancsovszky Fórum Ófaluban Pató Simon önkormányzati képviselő 1996. január 8-án 18 órakor lakossági fórumot tart Érd-Ófaluban, a II. La­jos Általános Iskolában. Té­ma: a települési részönkor­mányzat. Cikkünk a 2. oldalon. r­ÁROSHÁZI HÍREK ! Közismert, hogy az arra rászo­­­ulóknak - megfelelő kritériu­mok alapján - közgyógyellátási­gazolványt adhat az önkor­­mányzat. Az igazolvány tulaj­­donosai ingyen kapnak bizonyos gyógyszereket és egészségügyi szolgáltatásokat. Érden úgy döntött a képviselő-testület, hogy kiterjeszti az igazolvány­ra jogosultak körét: minden 70 éven felüli érdi lakosnak köz­gyógyellátási igazolványt juttat. Nekik a rászorultságot nem kell igazolniuk. Hogy ez mekkora segítség a csekély nyugdíjból élőknek, azt mindenki beláthat­ja, aki mostanában receptet szo­kott kiváltani. Egy-egy alka­lommal ezreket lehet a patiká­ban hagyni. A döntés 3600 érdi polgárt érint, s természetesen a város költségvetését: az igazolványo­kért évi 25 millió forintot kell a társadalombiztosításnak befi­zetni. Hetven felett mindenkinek VÁROSHÁZI HÍREK ! Pató Simon, a városgazdálko­dási és vállalkozási bizottság el­nöke a helyi adók csökkentésé­re tett módosítójavaslatokat az­zal az indokkal, hogy a témában leginkább érintetteket tömörítő helyi szervezet - az Érdi Ipar­testület - elnökségének állásfog­lalása későn érkezett meg az ön­­kormányzathoz, s így azt a tes­tület nem vehette figyelembe. Pató Simon szerint a helyi ipar­űzési adó eddigi 0,8 százalékos mértékét a kereskedelmi szférá­ban működő vállalkozóknál egy százalékra kellene növelni, míg a termelő és szolgáltató vállal­kozók és kisiparosok körében 0,6 százalékra kellene csökken­teni. Javasolta továbbá, hogy a gépjárműadó mértékét a már korábban elfogadott 600 forint helyett minden megkezdett 100 kilogramm után 400 forintban állapítsa meg a testület. Javas­latai indokaként egyebek mel­lett azt hozta fel: félő, hogy a vá­ros vállalkozói olyan környék­beli településekre „igazolnak át”, ahol nincs iparűzési adó, szerényebb a belföldi gépjármű­vek adójának mértéke. Miután az előterjesztés nem kapta meg a minősített szava­zati többséget, a testület meg­erősítette korábbi, tényszámait tekintve legutóbbi lapszámunk­ban is közölt határozatát. Jehoda ADÓ Marad az eredeti

Next