Érd - Érdi Újság, 2004 (14. évfolyam, 1-53. szám)
2004-01-09 / 1-2. szám
c^UDÓSÍTÁS A szeretet jegyében kénytelenek vagyunk visszazökkenni a szürke hétköznapokra, halványul az ünnepek emléke, de azért jólesik a szeretetben eltöltött napokra gondolni. Néhány karácsony körüli eseményről szól beszámolóval még mi is adósak vagyunk. Ünnepváró címmel december 23-án tartották meg a művelődési központban a városi karácsonyi ünnepséget. Döcsakovszky Béla polgármester mondott köszöntőt, majd áhítatot tartott Fórizs Gyula Zsolt baptista lelkész, Hajdú Ferenc római katolikus plébános, dr. Harkai Ferenc református lelkész, Ittzés István evangélikus lelkész és Stuber György adventista lelkész. Az ünnepi műsorban közreműködött Pécsi Ildikó színművész, Kiss László gitár, Kissné Matkó Gabriella ének, az Aldos Együttes, a Bukovinai Székely Népdalkar, a Szirmok Női Kar, a Harmonia Caelestis Énekkar, Jakobicz Eszter mesemondó, az érdi rézfúvósok. A programot ünnepi bejgli- és kalácskóstoló, valamint táncház zárta. Sokan vannak, akik fokozottan vágynak a szeretetre, a gondoskodásra a karácsonyi ünnepek idején, hiszen nem veszi őket körül igaz család. De olyanok is vannak szerencsére, akik megpróbálják ezt a melegséget pótolni jó szóval, ajándékkal, törődéssel. Az MSZP érdi nőtagozata a Topoly és a Jácint utcai idősek otthonába és a Nyírfa utcai anyaotthonba látogatott el az ünnep előtti napokban, hogy ünnepi hangulatot és érzéseket lopjon az ott élők szívébe. Mint Döcsakovszky Bélánétól, a nőtagozat alelnökétől megtudtuk, mindhárom helyszínen karácsonyfát állítottak, s ajándékkal kedveskedtek. Az idősek személyre szóló - édességekből, süteményekből és gyümölcsökből álló - csomagokat kaptak. Az anyaotthonba, ahol 15 gyermek és játékokat és ruhaneműket vittek. Az idősek otthonának lakói talán még az ajándéknál is hálásabban fogadták a hangulatos műsort, amivel a látogatók kedveskedtek. Fölléptek táncosok a százhalombattai Forrás Táncegyüttesből, a Körösi Csoma Sándor Általános Iskola kamarakórusa énekelt, Révész Dávid óvodás verset mondott, s nagy sikert aratott a Budapest Tv-től érkező Lasits Anikó és Petrik Katalin, akik régi slágereket énekeltek. A nőtagozat és támogatói összesen több mint százezer forint értékű ajándékkal tették emlékezetessé az ünnepet a meglátogatott otthonokban. Ezért köszönet illeti, a fő támogatókat: CBA - ifj. Baldauf Tamás, Kónya János vállalkozó, Pikali Gyula vállalkozó, Osváth cukrászda, Csizmadiáné Lakatos Edit. Hasonlóan elismerés illeti a többi támogatót is: Vörös György, Thaly Péter, Csillikné Szabó Szilvia, Sárosi Jánosné, Csőszné Nagy Erika, Horváth Péter, Bogai Gyöngyi, Deák Lászlóné, Knolmajer Gézáné. (Munkatársunktól) AJÁNDÉKCSOMAG A RÁSZORULÓKNAK Jó néhány éve már, hogy egy tájékoztató levél meg egy mellékelt csekk lapult sokunk postaládájában. Akkoriban talán némi gyanakvással, kissé szkeptikusan fogadtuk a Gyermekétkeztetési Alapítvány létrejöttéről és célkitűzéséről szóló értesítést gondolván, egy ilyen alapvető feladat nem egy alapítvány kötelessége lenne. Az idő azonban őket, az alapítvány létrehozóit igazolta, sőt immár több esztendő eltelte után megállapíthatjuk, hogy az ilyen és ehhez hasonló civil kezdeményezéseknek olyan helyekre is elér a „segítő karjuk”, ahová az állami gondoskodás - ilyen-olyan okból - késve, vagy nehézkesen érkezik. A Gyermekétkeztetés Alapítvány decemberben számos iskolába, óvodába és egyéb intézménybe küldte el élelmiszercsomagjait a rászoruló családoknak. Ezen intézmények egyike volt a tárnoki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, ahol - a helyi javaslat lapján - huszonöt ajándékcsomag került kiosztásra. Az alapítvány mindenekelőtt a személyi jövedelemadók 1 százalékának felajánlásaiból gazdálkodik, dicséretes hát, hogy egyre több az ilyen célokra szánt adakozás. Úgy tűnik azonban, nem árt az embereket mindig újra emlékeztetni arra, hogy ez milyen egyszerű is lehet, és semmilyen anyagi lemondással nem jár, hiszen csupán egy rövidke nyomtatvány kitöltésével rendelkezhetnek adójuk egy százalékának elköltéséről. B. E. M öt hónapja kezdte meg munkáját városunkban az Érdi Ártalomcsökkentő Program elnevezést viselő háromfős szervezet. A Gyermek-, Ifjúsági- és Sportminisztérium pályázatán nyert tíz hónapra szóló pénzből elsősorban a kábítószerezés lehetséges helyszíneit próbálták felderíteni, de rögzítették azokat a nem kívánatos jelenségeket is, amelyek valamilyen formában veszélyessé válhatnak. A program vezetője, Gecse Simon Orsolya szociális munkás mondja: - Ez a néhány hónap felderítéssel telt el. Azokon a területeken jártunk, amelyeket a város úgynevezett Kábítószerügyi Egyeztető Fóruma korábban a drogozás által érintett helyszíneknek nyilvánított. Konkrét nyomokat, eldobált injekciós fecskendőket, marihuánás cigarettacsikkeket hat helyszínen találtunk. Volt olyan hely, ahol éreztük a jellegzetes kábítószerfüst illatát, láttuk, hogy a több fős csoportosulásban kézről kézre jár a cigaretta. Egyelőre nem kerestük a kapcsolatot ezekkel a fiatalokkal, ez a következő fázis lesz. A helyszínek mindenesetre figyelmet érdemelnek. A Penny Market körüli területen, a Parkvárosi Közösségi Ház környékén, a Bagoly utcai orvosi rendelő, valamint a Nagytétény-Érdliget vasútállomás melletti részeken, és a Tállya utca bizonyos szakaszain egyértelműen drogfogyasztásra utaló jelekkel találkoztunk. Kora délutántól késő éjszakáig járták a város utcáit, tereit a programban résztvevő önkéntesek. Rögzítették például azt is, hogy nem egyszer hétköznap éjféltájt láttak minden jel szerint céltalanul őgyelgő, vagy csoportosan ácsorgó gyerekkorú fiatalokat. A lakótelep vagy a polgármesteri hivatal előtti tér - ahol a hátrahagyott üres üvegekből ítélve rendszeres italozás is folyik - különösen népszerű helyszín. Az Érdi Ártalomcsökkentő Program beszámolóját a városi önkormányzat két szakbizottsága tudomásul vette, noha például kétségek merültek fel a drogfogyasztásra utaló helyszínekkel kapcsolatban. De az azért aligha képzelhető el, hogy egy rendszeres inzulin-injekcióra szoruló cukorbeteg éppen ilyen helyeken adja be magának a gyógyszert. - Amíg a pályázati pénzből futja, folytatjuk munkánkat - mondja a program vezetője. - A folytatódó felderítés mellett már megpróbálunk kapcsolatot is teremteni a veszélyeztetett fiatalokkal, igyekszünk beszélgetni velük a drogozás káros hatásairól. P.Gy. egkérdeztük Felmérés a droghelyzetről 2004. JANUAR 9. tammanoMM Ha számba vesszük a reá szabott feladatokat és a térségben élő gyermekek számát, az érdi Nevelési Tanácsadó jelenleg - és így van ez már jó néhány éve - „csökkentett módban” működik, hiszen alig 56 négyzetméteren próbál meg a törvényben előírt feladatainak megfelelni. Nagy Éva, a november 1-jei hatállyal kinevezett intézményvezető igencsak szűkös helyet örökölt, most aztán főhet a feje, hogy munkatársaival hogyan valósítsák meg maradéktalanul mindazt, amit a törvény elő ír, a fenntartó és a társadalom pedig elvár tőlük. Ki lehet-e gyorsan lábalni a nehézségekből, és vajon helyettesíthető-e valamivel a helyhiány? Lehet-e messzemenő terveket szőni ott, ahol egy szűk, meredek lépcsőn kell valahogy „feltornáznia magát" ha történetesen mozgássérült a Nevelési Tanácsadóhoz forduló gyermek? Többek között ezekre a kérdésekre is kerestük a választ Nagy Évával, amikor az intézmény Csóka utcai, aprócska épületének szűkös irodájában hellyel kínált.A rózsásnak véletlenül sem nevezhető érdi körülmények nem riasztották el? - Egyrészt helyben lakom, másrészt pedig, korábban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar Pedagógiai Szolgáltató és Szakmai Szolgáltató Központ országos szakértői bizottságában dolgoztam. Vitás ügyekben végeztünk felülvizsgálatot, például olyan esetekben, amikor a szülők nem értettek egyet a Nevelési Tanácsadó szakértői bizottságának véleményével, így alkalmam nyílt megismerkedni az érdi körülményekkel. Miután kineveztek, az első hetekben tájékozódtam a meglévő és működő kapcsolatrendszert, valamint a kollégák érdeklődési területeit illetően, hiszen ebből fogjuk majd a közös munka alapjait kibontani. Kinevezésem óta nem telt el sok idő, de máris egy tízéves fejlesztési tervet kell elkészítenem. - Úgy fogalmazott, hogy a helyhiány miatt „ csökkentett módban” dolgoznak. A bővítés, a helyiségek biztosítása viszont a fenntartó, azaz az önkormányzat feladata lenne... - Igen, és egyelőre csupán az ígéret van a birtokunkban, de nagyon bízunk abban, hogy a város vezetése minél előbb gondoskodik az intézmény bővítéséről, annál inkább, mert a tízéves terv készítése kapcsán kerültek elém azok a számadatok, amelyek a jelenlegi helyzet tarthatatlanságára utalnak. Egy 2000- ben készült felmérés szerint tízezernél több gyermek él a városban. Ehhez hozzá kell adni a kétezernél több, Sóskúton, Diósdon és Pusztazámoron élők számát, amiből kiszámítható, hogy várhatóan, mintegy kétezer gyermeknek lehet szüksége pszichológiai terápiára vagy mentálhigiénés segítségre, amit 56 négyzetméteren szinte lehetetlen megvalósítani. - Nem lehet a terápiát „kihelyezni”, máshol megtartani? - Noha a jövőben rendszeresen kijárunk majd az óvodákba és iskolákba, és meglesznek az összekötőink, akik felmérik az igényeket, a pszichoterápiát nem végezhetjük az oktatási intézményekben. Elsősorban azért nem, mert a kezelésre szoruló gyermeket ki kell szakítani a megszokott környezetből, fontos tehát, hogy mentesüljön mindazoktól, amik irritálják őt. Talán a csoportos terápiák lehetnek néha kivételek, ám ekkor is lényeges, hogy ez a közeg egészen más legyen, mint a mindennapokban. Kollégáim rendkívül jól képzett, kiválóan felkészült, tapasztalt szakemberek, ami igen gyakran, mintegy „pótolja” a helyszűkét, ám hosszú távon mégsem jelenthet megoldást, hiszen a Nevelési Tanácsadó nemcsak a pszichikai ellátást biztosítja, hanem rehabilitációs tevékenység is folyik: a tanulási zavarokkal küzdő gyermekeknek próbálunk segíteni. - A nemrégen elfogadott oktatási törvény módosítása a fejlesztő pedagógusok kötelező alkalmazását írja elő az iskolákban. Könnyítés lehet ez a önök számára? - Az oktatási törvény az általános iskolákban 300 fő felett teszi kötelezővé a fejlesztő pedagógus foglalkoztatását. Úgy vélem, akkor működne igazán jól a tanulási zavarokkal küzdő gyermekek ellátása, ha egy iskolai pszichológiai hálózat állna mögötte, és velük együtt, összehangoltan, egymás munkáját segítve tudnánk együttműködni. - Valóban igaz, hogy egyre több a tanulási zavarral küzdő apróság, vagy napjainkban csupán többet beszélünk róla? - Mindkét megközelítésben van igazság. Az utóbbi években valóban többet foglalkozunk ezzel a problémával, de a tapasztalataink azt igazolják, hogy országosan egyre több segítségre szomló apróság. Ennek okait pedig leginkább az iskolai követelményekben, a tanítás módjaiban kell keresni. Az iskolába kerülő gyerekeknek nagyon erős kritériumoknak kell megfelelniük, ami sokuk számára nem kis feszültséggel jár. Éppen ezért nagyon fontos, hogy idejében felfedjük, és megfelelő módon kezeljük ezeket a problémákat. Sajnos a két és három év közötti korosztály kiesik a látókörünkből - hozzánk ugyanis a 3 és 15 év korosztály közöttiek kerülnek. Sokan megkeresnek azonban bennünket az alig kétéves csemetéjükkel is, hiszen a nevelési gondok már ebben az időszakban jelentkeznek, és minél előbb elkezdjük a terápiát, annál inkább számíthatunk eredményre. Sajnos a serdülők, a 16-18 év közöttiek is ,javul maradnak” ezen a rendszeren, hiszen az ő esetükben az iskolák érzékenysége másként mutatkozik meg. Ha ugyanis baj van a diák magatartásával vagy tanulmányi eredményével, rövid, adminisztratív úton elrendezik, eltanácsolják az iskolából. Gyanítom, azért nincs „problémás” fiatalkorú a középiskolák többségében, mert nincs, aki útbaigazítsa őket, és felkínálja nekik a segítséget. A jövőben szeretnénk e két említett korosztályt is elérni. - Hogyan ? A kétévessel még bejön a szülő, ám a tizenhattizenhét éves lányt vagy fiút nem hozza be az anyja, hogy elpanaszolja: „valami nem stimmel a gyerekkel"? - Talán, ha a város lakossága jobban megismeri a munkánkat, maguktól is jönnek. Korábban is akadt példa arra, hogy a kollégáim személyiségfejlesztő csoportot szerveztek a fiataloknak, és volt rá igény. Ha több helyünk lenne, talán nem lennénk ennyire lekötve az 5-10 éves korosztállyal. Meg aztán, ha az iskolai pedagógiai, pszichológiai és fejlesztő csoportokkal rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, szakmai segítségünket felkínálva, és a feladatokat megfelelően megosztva, maradna kapacitásunk az említett korosztályokra. Bálint Edit MÉTERJEI Elengedhetetlen a bővítés