Érd - Érdi Újság, 2004 (14. évfolyam, 1-53. szám)

2004-01-09 / 1-2. szám

c^UDÓSÍTÁS A szeretet jegyében kénytelenek vagyunk visszazökkenni a szürke hétköznapok­ra, halványul az ünnepek emléke, de azért jólesik a szeretet­ben eltöltött napokra gondolni. Néhány karácsony körüli eseményről szól beszámolóval még mi is adósak vagyunk. Ünnepváró címmel december 23-án tartották meg a műve­lődési központban a városi karácsonyi ünnepséget. Döcsa­­kovszky Béla polgármester mondott köszöntőt, majd áhítatot tartott Fórizs Gyula Zsolt baptista lelkész, Hajdú Ferenc ró­mai katolikus plébános, dr. Harkai Ferenc református lel­kész, Ittzés István evangélikus lelkész és Stuber György ad­ventista lelkész. Az ünnepi műsorban közreműködött Pécsi Ildikó színművész, Kiss László gitár, Kissné Matkó Gabriella ének, az Aldos Együttes, a Bukovinai Székely Népdalkar, a Szirmok Női Kar, a Harmonia Caelestis Énekkar, Jakobicz Eszter mesemondó, az érdi rézfúvósok. A programot ünnepi bejgli- és kalácskóstoló, valamint táncház zárta. Sokan vannak, akik fokozot­tan vágynak a szeretetre, a gondoskodásra a karácsonyi ünnepek idején, hiszen nem veszi őket körül igaz család. De olyanok is vannak szeren­csére, akik megpróbálják ezt a melegséget pótolni jó szó­val, ajándékkal, törődéssel. Az MSZP érdi nőtagozata a Topoly és a Jácint utcai idő­sek otthonába és a Nyírfa ut­cai anyaotthonba látogatott el az ünnep előtti napokban, hogy ünnepi hangulatot és ér­zéseket lopjon az ott élők szí­vébe. Mint Döcsakovszky Bélá­­nétól, a nőtagozat alelnöké­­től megtudtuk, mindhárom helyszínen karácsonyfát állí­tottak, s ajándékkal kedves­kedtek. Az idősek személyre szóló - édességekből, sütemé­nyekből és gyümölcsökből ál­ló - csomagokat kaptak. Az anyaotthonba, ahol 15 gyer­mek és játékokat és ruhane­műket vittek. Az idősek ott­honának lakói talán még az ajándéknál is hálásabban fo­gadták a hangulatos műsort, amivel a látogatók kedves­kedtek. Fölléptek táncosok a százhalombattai Forrás Tánc­­együttesből, a Körösi Csom­a Sándor Általános Iskola ka­marakórusa énekelt, Révész Dávid óvodás verset mondott, s nagy sikert aratott a Buda­pest Tv-től érkező Lasits Ani­kó és Petrik Katalin, akik régi slágereket énekeltek. A nőtagozat és támogatói összesen több mint százezer forint értékű ajándékkal tették emlékezetessé az ünnepet a meglátogatott otthonokban. Ezért köszönet illeti, a fő tá­mogatókat: CB­A - ifj. Balda­­uf Tamás, Kónya János vállal­kozó, Pikali Gyula vállalko­zó, Osváth cukrászda, Csizma­­diáné Lakatos Edit. Hasonló­an elismerés illeti a többi tá­mogatót is: Vörös György, Thaly Péter, Csillikné Szabó Szilvia, Sárosi Jánosné, Csőszné Nagy Erika, Horváth Péter, Bogai Gyöngyi, Deák Lászlóné, Knolmajer Gézáné. (Munkatársunktól) AJÁNDÉKCSOMAG A RÁSZORULÓKNAK Jó néhány éve már, hogy egy tájékoztató levél meg egy mellékelt csekk lapult sokunk postaládájában. Akkoriban talán némi gyanakvással, kissé szkeptikusan fogadtuk a Gyermekétkeztetési Alapítvány létrejöttéről és célkitűzéséről szóló értesítést gondolván, egy ilyen alapvető feladat nem egy alapítvány kötelessége lenne. Az idő azonban őket, az alapítvány létrehozóit igazolta, sőt immár több esztendő eltelte után megállapíthatjuk, hogy az ilyen és ehhez hasonló civil kezdeményezéseknek olyan helyek­re is elér a „segítő karjuk”, ahová az állami gondoskodás - ilyen-olyan okból - késve, vagy nehézkesen érkezik. A Gyermekétkeztetés Alapítvány decemberben számos iskolába, óvodába és egyéb intéz­ménybe küldte el élelmiszercsomagjait a rászoruló családoknak. Ezen intézmények egyike volt a tárnoki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, ahol - a helyi javaslat lapján - huszonöt ajándékcsomag került kiosztásra. Az alapítvány mindenekelőtt a személyi jövedelemadók 1 százalékának felajánlása­iból gazdálkodik, dicséretes hát, hogy egyre több az ilyen célokra szánt adakozás. Úgy tűnik azonban, nem árt az embereket mindig újra emlékeztetni arra, hogy ez milyen egyszerű is lehet, és semmilyen anyagi lemondással nem jár, hiszen csupán egy rövidke nyomtatvány kitöltésével rendelkezhetnek adójuk egy százalékának elköltéséről. B. E. M öt hónapja kezdte meg mun­káját városunkban az Érdi Ár­talomcsökkentő Program elne­vezést viselő háromfős szerve­zet. A Gyermek-, Ifjúsági- és Sportminisztérium pályázatán nyert tíz hónapra szóló pénz­ből elsősorban a kábítószere­zés lehetséges helyszíneit pró­bálták felderíteni, de rögzítet­ték azokat a nem kívánatos je­lenségeket is, amelyek valami­lyen formában veszélyessé vál­hatnak. A program vezetője, Gecse Simon Orsolya szociá­lis munkás mondja: - Ez a néhány hónap felde­rítéssel telt el. Azokon a terüle­teken jártunk, amelyeket a vá­ros úgynevezett Kábítószer­ügyi Egyeztető Fóruma koráb­ban a drogozás által érintett helyszíneknek nyilvánított. Konkrét nyomokat, eldobált injekciós fecskendőket, mari­huánás cigarettacsikkeket hat helyszínen találtunk. Volt olyan hely, ahol éreztük a jel­legzetes kábítószerfüst illatát, láttuk, hogy a több fős csopor­tosulásban kézről kézre jár a cigaretta. Egyelőre nem keres­tük a kapcsolatot ezekkel a fi­atalokkal, ez a következő fá­zis lesz. A helyszínek minden­esetre figyelmet érdemelnek. A Penny Market körüli területen, a Parkvárosi Közösségi Ház környékén, a Bagoly utcai or­vosi rendelő, valamint a Nagy­­tétény-Érdliget vasútállomás melletti részeken, és a Tállya utca bizonyos szakaszain egy­értelműen drogfogyasztásra utaló jelekkel találkoztunk. Kora délutántól késő éjsza­káig járták a város utcáit, tereit a programban résztvevő ön­kéntesek. Rögzítették például azt is, hogy nem egyszer hét­köznap éjféltájt láttak minden jel szerint céltalanul őgyelgő, vagy csoportosan ácsorgó gye­rekkorú fiatalokat. A lakótelep vagy a polgármesteri hivatal előtti tér - ahol a hátrahagyott üres üvegekből ítélve rendsze­res italozás is folyik - különö­sen népszerű helyszín. Az Érdi Ártalomcsökkentő Program beszámolóját a váro­si önkormányzat két szakbi­zottsága tudomásul vette, no­ha például kétségek merültek fel a drogfogyasztásra utaló helyszínekkel kapcsolatban. De az azért aligha képzelhető el, hogy egy rendszeres inzu­lin-injekcióra szoruló cukor­beteg éppen ilyen helyeken ad­ja be magának a gyógyszert. - Amíg a pályázati pénzből futja, folytatjuk munkánkat - mondja a program vezetője. - A folytatódó felderítés mellett már megpróbálunk kapcsola­tot is teremteni a veszélyezte­tett fiatalokkal, igyekszünk be­szélgetni velük a drogozás ká­ros hatásairól. P.Gy.­ egkérdeztük Felmérés a droghelyzetről 2004. JANUAR 9. tammanoMM Ha számba vesszük a reá szabott feladatokat és a térségben élő gyermekek számát, az érdi Nevelési Tanácsadó jelenleg - és így van ez már jó néhány éve - „csökkentett módban” működik, hiszen alig 56 négyzetméteren pró­bál meg a törvényben előírt feladatainak megfelelni. Nagy Éva, a november 1-jei ha­tállyal kinevezett intézményvezető igencsak szűkös helyet örökölt, most aztán főhet a feje, hogy munkatársaival hogyan valósítsák meg maradéktalanul mindazt, amit a törvény elő­­ ír, a fenntartó és a társadalom pedig elvár tőlük. Ki lehet-e gyorsan lábalni a nehézsé­gekből, és vajon helyettesíthető-e valamivel a helyhiány? Lehet-e messzemenő terveket sző­ni ott, ahol egy szűk, meredek lépcsőn kell va­lahogy „feltornáznia magát" ha történetesen mozgássérült a Nevelési Tanácsadóhoz for­duló gyermek? Többek között ezekre a kérdé­sekre is kerestük a választ Nagy Évával, ami­kor az intézmény Csóka utcai, aprócska épü­letének szűkös irodájában hellyel kínált.­­A rózsásnak véletlenül sem nevezhető érdi körülmények nem riasztották el? - Egyrészt helyben lakom, másrészt pedig, korábban az Eötvös Loránd Tudomány­­egyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar Pedagógiai Szolgáltató és Szakmai Szolgáltató Köz­pont országos szakértői bi­zottságában dolgoztam. Vi­tás ügyekben végeztünk fe­lülvizsgálatot, például olyan esetekben, amikor a szülők nem értettek egyet a Nevelé­si Tanácsadó szakértői bi­zottságának véleményével, így alkalmam nyílt megis­merkedni az érdi körülmé­nyekkel. Miután kineveztek, az első hetekben tájékozód­tam a meglévő és működő kapcsolatrendszert, valamint a kollégák érdeklődési terü­leteit illetően, hiszen ebből fogjuk majd a közös munka alapjait kibontani. Kinevezé­sem óta nem telt el sok idő, de máris egy tízéves fejlesz­tési tervet kell elkészítenem. - Úgy fogalmazott, hogy a helyhiány miatt „ csökkentett módban” dolgoznak. A bőví­tés, a helyiségek biztosítása vi­szont a fenntartó, azaz az ön­­kormányzat feladata lenne... - Igen, és egyelőre csupán az ígéret van a birtokunkban, de nagyon bízunk abban, hogy a város vezetése minél előbb gondoskodik az intéz­mény bővítéséről, annál in­kább, mert a tízéves terv ké­szítése kapcsán kerültek elém azok a számadatok, amelyek a jelenlegi helyzet tarthatat­lanságára utalnak. Egy 2000- ben készült felmérés szerint tízezernél több gyermek él a városban. Ehhez hozzá kell adni a kétezernél több, Sós­­kúton, Diósdon és Pusztazá­­moron élők számát, amiből kiszámítható, hogy várható­an, mintegy kétezer gyer­meknek lehet szüksége pszi­chológiai terápiára vagy mentálhigiénés segítségre, amit 56 négyzetméteren szin­te lehetetlen megvalósítani. - Nem lehet a terápiát „ki­helyezni”, máshol megtartani? - Noha a jövőben rendsze­resen kijárunk majd az óvo­dákba és iskolákba, és meg­lesznek az összekötőink, akik felmérik az igényeket, a pszi­choterápiát nem végezhetjük az oktatási intézményekben. Elsősorban azért nem, mert a kezelésre szoruló gyermeket ki kell szakítani a megszokott környezetből, fontos tehát, hogy mentesüljön mindazok­tól, amik irritálják őt. Talán a csoportos terápiák lehetnek néha kivételek, ám ekkor is lényeges, hogy ez a közeg egészen más legyen, mint a mindennapokban. Kollégáim rendkívül jól képzett, kiváló­an felkészült, tapasztalt szak­emberek, ami igen gyakran, mintegy „pótolja” a helyszű­két, ám hosszú távon mégsem jelenthet megoldást, hiszen a Nevelési Tanácsadó nemcsak a pszichikai ellátást biztosít­ja, hanem rehabilitációs tevé­kenység is folyik: a tanulási zavarokkal küzdő gyerme­keknek próbálunk segíteni. - A nemrégen elfogadott oktatási törvény módosítása a fejlesztő pedagógusok kö­telező alkalmazását írja elő az iskolákban. Könnyítés le­het ez a önök számára? - Az oktatási törvény az ál­talános iskolákban 300 fő fe­lett teszi kötelezővé a fejlesz­tő pedagógus foglalkoztatá­sát. Úgy vélem, akkor működ­ne igazán jól a tanulási zava­rokkal küzdő gyermekek el­látása, ha egy iskolai pszicho­lógiai hálózat állna mögötte, és velük együtt, összehangol­tan, egymás munkáját segít­ve tudnánk együttműködni. - Valóban igaz, hogy egyre több a tanulási zavarral küz­dő apróság, vagy napjainkban csupán többet beszélünk róla? - Mindkét megközelítés­ben van igazság. Az utóbbi években valóban többet fog­lalkozunk ezzel a problémá­val, de a tapasztalataink azt igazolják, hogy országosan egyre több segítségre szomló apróság. Ennek okait pedig leginkább az iskolai követel­ményekben, a tanítás módjai­ban kell keresni. Az iskolába kerülő gyerekeknek nagyon erős kritériumoknak kell meg­felelniük, ami sokuk számára nem kis feszültséggel jár. Ép­pen ezért nagyon fontos, hogy idejében felfedjük, és megfelelő módon kezeljük ezeket a problémákat. Sajnos a két és három év közötti kor­osztály kiesik a látókörünk­ből - hozzánk ugyanis a 3 és 15 év korosztály közöttiek ke­rülnek. Sokan megkeresnek azonban bennünket az alig kétéves csemetéjükkel is, hi­szen a nevelési gondok már ebben az időszakban jelent­keznek, és minél előbb el­kezdjük a terápiát, annál in­kább számíthatunk eredmény­re. Sajnos a serdülők, a 16-18 év közöttiek is ,javul marad­nak” ezen a rendszeren, hiszen az ő esetükben az iskolák ér­zékenysége másként mutatko­zik meg. Ha ugyanis baj van a diák magatartásával vagy ta­nulmányi eredményével, rö­vid, adminisztratív úton elren­dezik, eltanácsolják az isko­lából. Gyanítom, azért nincs „problémás” fiatalkorú a kö­zépiskolák többségében, mert nincs, aki útbaigazítsa őket, és felkínálja nekik a segítséget. A jövőben szeretnénk e két említett korosztályt is elérni. - Hogyan ? A kétévessel még bejön a szülő, ám a tizenhat­tizenhét éves lányt vagy fiút nem hozza be az anyja, hogy elpanaszolja: „valami nem stimmel a gyerekkel"? - Talán, ha a város lakos­sága jobban megismeri a munkánkat, maguktól is jön­nek. Korábban is akadt példa arra, hogy a kollégáim szemé­lyiségfejlesztő csoportot szer­veztek a fiataloknak, és volt rá igény. Ha több helyünk len­ne, talán nem lennénk ennyi­re lekötve az 5-10 éves kor­osztállyal. Meg aztán, ha az iskolai pedagógiai, pszicholó­giai és fejlesztő csoportokkal rendszeresen tartjuk a kapcso­latot, szakmai segítségünket felkínálva, és a feladatokat megfelelően megosztva, ma­radna kapacitásunk az emlí­tett korosztályokra. Bálint Edit MÉTERJEI Elengedhetetlen a bővítés

Next