Fegyvernek - Fegyverneki Hírmondó, 2002 (13. évfolyam, 1-7. szám)

2002-02-01 / 1. szám

LCDÉS F^w­ inetv FeLszabad’Ités rv C­EGYVERNEKI IRMONDO FEGYVERNEK ÖNKORMANYZAT KIADVÁNYA XIII. évfolyam 1.szám 2002. február Polgárm­­esterü­n­k köszön­tője a Magyar Kultúra Napja alkalmából január 19-én a Művelődési Házban tartott Művészeti Gálán A mai ünnepi ülésen is szabad és érdemes elgon­dolkodni azon, hogy mi a kultúra szó tartalma, mit is ünnepelünk. A magyar nagy lexikon szerint a kultúra azon képességek (anyagi, viselkedésbeli, szellembeli) teljesítmények, társadalmi intézmények összessége, amely megkülönbözteti az embert az állatvilágtól. A szó gyökere, eredete a latin colore, művelni, ápolni, gondozni jelentésű ige. E korban már Cicero a földművelés, az agro­kultúra mintá­jára a lélek műveléséről irt művet (Tuszculum­ be­szélgetésekben). E gondolat jelenik meg a XV. szá­zadtól a humanisták műveiben, szembe állítva a kiművelt állapotot a műveletlennel, az egész társa­dalomra vonatkoztatva. Nekünk magyaroknak itt Európa közepén a fejlettebb nyugat felé haladva, az alig 10 éves demokratikus hagyományaink ered­ményét látva, különösen fontos a viselkedés kultú­ránkat csiszolni, a sajátos nemzeti kultúránkat meg­őrizni. A fegyverneki viszonyokról a Hírmondó hű képet ad. Átlapozva a 11 évfolyam több száz oldalát, a fényképek, az írások jól dokumentál­ják hogyan próbáltuk egymást csiszolni, művel­ni. Tudósítottunk a történelmünkről, együttélé­sünk fonákságairól, környezetünk állapotáról, közművelődési, oktatási eredményeinkről, az önkormányzat működéséről, az anyagi, szelle­mi gyarapodásunkról. Az utolsó lapot is áthajtva, az örömet némi kétség váltja fel. Milyen sokat tettünk, de milyen messze vagyunk még egy elfogadható közélet­től, egy harmonikusabb együttéléstől. E téren nagyon nagy az adósságunk. Nem csak a nagy dolgokra gondolok, mint a közelgő országgyű­lési választások, ahol az ország vizsgázni fog demokráciából és meg fogjuk tudni, mit tanul­tunk az elmúlt három választásból. Más területen is sokat kell még tanulni, elis­merni, elfogadni egymás munkáját, eredményét. Ne szégyelljük utánozni a szomszédunkat ha havat lapátol, ha a síkos utat salakkal leszórja, köszönni egymásnak. Településünk és az ország jövője is attól függ, hogy hagyjuk-e érvényesülni azokat, akik ha kis dolgokban is, de szebbé, lakhatóbbá kívánják tenni. Ne tűrjük el azon egyének, csoportok tény­kedését, akik csak rombolni tudnak kulturálat­lan, barbár viselkedésükkel, mert nem ismerik a közösség viselkedési szabályait. Gondoljunk vissza az időben, hogyan szakították ketté a fegyverneki és a szapárfalusi csoportokra az 1990-ben és később alakult pártokat, hogyan rombolták szét a Legeltetési Bizottságot. Ezzel tették híressé, hozták hírbe településünket. Az igen szép eredményeket elérő sportkör veze­tése még egy törekvést kivédett, de ma már meg­roppanni látszik a kritikátlan kritika nyomása alatt. Nem szabad engedni, meg kell állítani rombolásukat. Hasonló dolgokkal valamennyi­en találkozunk. De ne keseregjünk, ma ünnep van, a Magyar Kultúra ünnepe. Mi fegyvernekiek méltán lehe­tünk büszkék a magyar kultúra egy-egy szeleté­nek megőrzésében végzett munkánkra. A településünkre 150 éve betelepült különböző nemzetiségű emberek népi kultúráját csak a száj­­hagyomány őrizte meg. Valószínű, hogy a gyor­san fejlődő településen egyes csoportok kultúrái kioltották egymást. E népi kultúrákból mára csak egy-egy elem maradt meg, mely utal a nemzeti­ségre. Ilyen hagyomány a betelepült németekről ránk maradt lobogó vitele temetéseken. A sokszí­nűséget leginkább az esküvői szokások, a felvo­nulási zenék, a vőfély mondókák őrizték meg. A múlt század első kétharmadát az egyházi ünnepségekhez kötődő passiójátékok és az egye­sületek, egyletek által rendezett műkedvelő elő­adások jellemezték. E hagyomány jelenik meg az 1950-60-as években előadott Cigánybáró, János Vitézhez hasonló műkedvelő előadások­ban. Az ezt követő időszakban közművelődésünk­re jellemző volt, hogy csak egy-egy személy munkájához kötődött. 1990-től azonban egy új időszámítás kezdő­dött, egymás után alakultak a különböző mű­kedvelő csoportok, melyek eredményét ma látni fogjuk. E folyamat dinamizmusát jól érzékeljük, hisz néhány éve még keresték az alkalmat a be­mutatkozásra, de ma már az a kérdés, vállalni tudják-e a szereplést. E közművelődési munka jövője biztosítva látszik azzal, hogy a csoportok­ba történő belépés ma már rangot jelent. S a 2001-ben megalakult Baldácsy Művészeti Egye­sület lehetővé teszi, hogy e munkához szükséges anyagiakat megszerezzék, így minden remény megvan arra, hogy őrzői lesznek a hagyomá­nyoknak és éllovasai egy kulturáltabb közélet­nek. A mindenkori önkormányzatunk a szélesebb értelemben vett kultúra számára az anyagi felté­teleket mindig biztosította, mely számtalan for­mában jelenik meg, nem csak a Hírmondó meg­jelentetését, a Művelődési Ház, a Könyvtár fenn­maradását jelenti. Ezt a célt szolgálta a közmű­vek gyors ütemű építése, intézmények karban­tartása, az oktatás kiszélesítése, az önkormány­zati rendeletekben adott kedvezmények, a Holt- Tisza rehabilitáció, a temető nyilvántartás rend­betétele, a parkok karbantartása. Innen már könnyű folytatni, mi vár még ránk, hogy kultu­­ráltabbak legyünk! Természetesen nem feledkeztünk meg azokról sem, akik a településünkön kiemelkedő munkát végeztek. A „ Fegyvernekért", „ Fegyvernek köz­­szolgálatáért", „Fegyvernek Tudományos és Kulturális Munkájáért ” díjakkal 25 fegyverneki polgár különböző területen végzett munkáját is­mertük el. Többekkel együtt ők és az egyesületekben résztve­vők biztosítanak számunkra boldogabb jövőt, mely­hez az utat a fegyverneki zászló jelképezi, a pajzsban lévő kard harcosságot, az akarást, a rózsa pedig azt jelzi, hogy ezt szelíden, békésen tegyük. KOSZORÚZÁS Az 1848-as forradalom és SZABADSÁGHARCRA EMLÉKEZŐ KÖZTÉRI MEGEMLÉKEZÉS IDŐPONTJA! MÁRCIUS 15. 900 óra A Fegyverneki Hírmondó megtekinthető az INTERNETEN! A http://www.m­ezoprint.hu böngésző szoftverbe történő beírás után a Mezoprint honlapján a Fegyverneki Hírmondó ikonjára klikkelve az újság oldalai jelennek meg.

Next