Fegyvernek - Fegyverneki Hírmondó, 2002 (13. évfolyam, 1-7. szám)
2002-02-01 / 1. szám
LCDÉS F^w inetv FeLszabad’Ités rv CEGYVERNEKI IRMONDO FEGYVERNEK ÖNKORMANYZAT KIADVÁNYA XIII. évfolyam 1.szám 2002. február Polgármesterünk köszöntője a Magyar Kultúra Napja alkalmából január 19-én a Művelődési Házban tartott Művészeti Gálán A mai ünnepi ülésen is szabad és érdemes elgondolkodni azon, hogy mi a kultúra szó tartalma, mit is ünnepelünk. A magyar nagy lexikon szerint a kultúra azon képességek (anyagi, viselkedésbeli, szellembeli) teljesítmények, társadalmi intézmények összessége, amely megkülönbözteti az embert az állatvilágtól. A szó gyökere, eredete a latin colore, művelni, ápolni, gondozni jelentésű ige. E korban már Cicero a földművelés, az agrokultúra mintájára a lélek műveléséről irt művet (Tuszculum beszélgetésekben). E gondolat jelenik meg a XV. századtól a humanisták műveiben, szembe állítva a kiművelt állapotot a műveletlennel, az egész társadalomra vonatkoztatva. Nekünk magyaroknak itt Európa közepén a fejlettebb nyugat felé haladva, az alig 10 éves demokratikus hagyományaink eredményét látva, különösen fontos a viselkedés kultúránkat csiszolni, a sajátos nemzeti kultúránkat megőrizni. A fegyverneki viszonyokról a Hírmondó hű képet ad. Átlapozva a 11 évfolyam több száz oldalát, a fényképek, az írások jól dokumentálják hogyan próbáltuk egymást csiszolni, művelni. Tudósítottunk a történelmünkről, együttélésünk fonákságairól, környezetünk állapotáról, közművelődési, oktatási eredményeinkről, az önkormányzat működéséről, az anyagi, szellemi gyarapodásunkról. Az utolsó lapot is áthajtva, az örömet némi kétség váltja fel. Milyen sokat tettünk, de milyen messze vagyunk még egy elfogadható közélettől, egy harmonikusabb együttéléstől. E téren nagyon nagy az adósságunk. Nem csak a nagy dolgokra gondolok, mint a közelgő országgyűlési választások, ahol az ország vizsgázni fog demokráciából és meg fogjuk tudni, mit tanultunk az elmúlt három választásból. Más területen is sokat kell még tanulni, elismerni, elfogadni egymás munkáját, eredményét. Ne szégyelljük utánozni a szomszédunkat ha havat lapátol, ha a síkos utat salakkal leszórja, köszönni egymásnak. Településünk és az ország jövője is attól függ, hogy hagyjuk-e érvényesülni azokat, akik ha kis dolgokban is, de szebbé, lakhatóbbá kívánják tenni. Ne tűrjük el azon egyének, csoportok ténykedését, akik csak rombolni tudnak kulturálatlan, barbár viselkedésükkel, mert nem ismerik a közösség viselkedési szabályait. Gondoljunk vissza az időben, hogyan szakították ketté a fegyverneki és a szapárfalusi csoportokra az 1990-ben és később alakult pártokat, hogyan rombolták szét a Legeltetési Bizottságot. Ezzel tették híressé, hozták hírbe településünket. Az igen szép eredményeket elérő sportkör vezetése még egy törekvést kivédett, de ma már megroppanni látszik a kritikátlan kritika nyomása alatt. Nem szabad engedni, meg kell állítani rombolásukat. Hasonló dolgokkal valamennyien találkozunk. De ne keseregjünk, ma ünnep van, a Magyar Kultúra ünnepe. Mi fegyvernekiek méltán lehetünk büszkék a magyar kultúra egy-egy szeletének megőrzésében végzett munkánkra. A településünkre 150 éve betelepült különböző nemzetiségű emberek népi kultúráját csak a szájhagyomány őrizte meg. Valószínű, hogy a gyorsan fejlődő településen egyes csoportok kultúrái kioltották egymást. E népi kultúrákból mára csak egy-egy elem maradt meg, mely utal a nemzetiségre. Ilyen hagyomány a betelepült németekről ránk maradt lobogó vitele temetéseken. A sokszínűséget leginkább az esküvői szokások, a felvonulási zenék, a vőfély mondókák őrizték meg. A múlt század első kétharmadát az egyházi ünnepségekhez kötődő passiójátékok és az egyesületek, egyletek által rendezett műkedvelő előadások jellemezték. E hagyomány jelenik meg az 1950-60-as években előadott Cigánybáró, János Vitézhez hasonló műkedvelő előadásokban. Az ezt követő időszakban közművelődésünkre jellemző volt, hogy csak egy-egy személy munkájához kötődött. 1990-től azonban egy új időszámítás kezdődött, egymás után alakultak a különböző műkedvelő csoportok, melyek eredményét ma látni fogjuk. E folyamat dinamizmusát jól érzékeljük, hisz néhány éve még keresték az alkalmat a bemutatkozásra, de ma már az a kérdés, vállalni tudják-e a szereplést. E közművelődési munka jövője biztosítva látszik azzal, hogy a csoportokba történő belépés ma már rangot jelent. S a 2001-ben megalakult Baldácsy Művészeti Egyesület lehetővé teszi, hogy e munkához szükséges anyagiakat megszerezzék, így minden remény megvan arra, hogy őrzői lesznek a hagyományoknak és éllovasai egy kulturáltabb közéletnek. A mindenkori önkormányzatunk a szélesebb értelemben vett kultúra számára az anyagi feltételeket mindig biztosította, mely számtalan formában jelenik meg, nem csak a Hírmondó megjelentetését, a Művelődési Ház, a Könyvtár fennmaradását jelenti. Ezt a célt szolgálta a közművek gyors ütemű építése, intézmények karbantartása, az oktatás kiszélesítése, az önkormányzati rendeletekben adott kedvezmények, a Holt- Tisza rehabilitáció, a temető nyilvántartás rendbetétele, a parkok karbantartása. Innen már könnyű folytatni, mi vár még ránk, hogy kulturáltabbak legyünk! Természetesen nem feledkeztünk meg azokról sem, akik a településünkön kiemelkedő munkát végeztek. A „ Fegyvernekért", „ Fegyvernek közszolgálatáért", „Fegyvernek Tudományos és Kulturális Munkájáért ” díjakkal 25 fegyverneki polgár különböző területen végzett munkáját ismertük el. Többekkel együtt ők és az egyesületekben résztvevők biztosítanak számunkra boldogabb jövőt, melyhez az utat a fegyverneki zászló jelképezi, a pajzsban lévő kard harcosságot, az akarást, a rózsa pedig azt jelzi, hogy ezt szelíden, békésen tegyük. KOSZORÚZÁS Az 1848-as forradalom és SZABADSÁGHARCRA EMLÉKEZŐ KÖZTÉRI MEGEMLÉKEZÉS IDŐPONTJA! MÁRCIUS 15. 900 óra A Fegyverneki Hírmondó megtekinthető az INTERNETEN! A http://www.mezoprint.hu böngésző szoftverbe történő beírás után a Mezoprint honlapján a Fegyverneki Hírmondó ikonjára klikkelve az újság oldalai jelennek meg.