Fegyvernek - Fegyverneki Hírmondó, 2012 (23. évfolyam, 1-6. szám)
2012-10-23 / 6. szám
Ünnepi gondolatok '56 emlékére Tisztelt ünneplő, megemlékező vendégeink! Köszöntöm Önöket az 1956-os forradalom és szabadságharc 56. évfordulójára rendezett megemlékezésen. Köszöntöm azokat, akik fontosnak érezték, hogy ilyen módon is kifejezzék érzéseiket, akik emlékezni, fejet hajtani jöttek, akik arra emlékezni jöttek, mi történt velünk, a magyar néppel. A XX. század volt a történelem legvéresebb időszaka. Nyugaton és keleten Hitler és Sztálin egymással versengve emberek ezreit küldték a halálba. Hruscsov 1956-ban elhangzott egyik titkos beszédében is elismerte a sztálinizmus túlkapásait, a személyi kultuszt. Ezt Magyarországon csak a rendszerváltozást követően ismerhettük el nyíltan, addig büntetés, kínzás, halál járt érte. 1945 után a két sötét úr közül az egyik elbukott, a másik pedig maga alá gyűrte Európa több nemzetét. Egész nemzedékekkel hitették el, hogy ez nekik jó. Sulykolták iskolában, gyárakban, felvonulásokon, hogy Sztálin tankjai felszabadítani jöttek Magyarországra. A második világháború befejezése után nemzetünknek ismét szembe kellett néznie egy új, elnyomó hatalommal, mely elnyomó hatalom hozta magával és próbálta ráerőszakolni nemzetünkre azt a rendszert, azt az ideológiát, melyet kommunizmusnak nevezünk. Megpróbálta sárba tiporni hitünket, hagyományainkat, nemzeti büszkeségünket. Az idegen nagyhatalom hozta magával azt a diktatórikus rendszert, ami rányomta a bélyegét újkori történelmünk ezen időszakára. Átadták azt a tudást hogyan lehet embereket megfélemlíteni, beszervezni, padlást söpörni, kitelepíteni, és koholt vádak alapján kivégezni. Hatalmuk megtartásához létrehozták az ÁVH-t, a politikai rendőrséget, a besúgó ügynökrendszert, s az ehhez társuló személyi kultuszt is. Olyan sikeres volt a félelmen alapuló hatalom, hogy családok, rokonok, barátok jelentettek egymásra. Akik a rendszerrel megpróbáltak szembeszegülni, azt megölték és névtelen sírba temették, mert még holtukban is féltek tőlük. De akkor is, most is tudjuk: a diktatúrában jobban félnek az elnyomók, mint az elnyomottak, mert elveszíthetik a hatalmukat. Ilyen körülmények között jutottunk el 1956.október 23-ához, ahol a rendszer pillanatnyi elbizonytalanodását felismerve átmenetileg győzött a forradalom. Mindszenty József esztergomi érsek rádióbeszédében elmondta, hogy 1945-től egy vesztett és számunkra céltalan háború után épült ki az itteni rendszer. A rendszert az egész magyar nép söpörte el, folytatás a 2. oldalon