Gödöllő - Gödöllői Szolgálat, 2009 (18. évfolyam, 25-46. szám)
2009-11-04 / 40. szám
8 Gödöllői Szolgálat Város-Kép AKIKRE EMLÉKEZÜNK Gödöllő városához számtalan kiváló személyiség neve kötődik. Akár az irodalom, a képző- vagy előadóművészet, a tudományos élet vagy a politika területén nézünk szét, mindenhol találunk olyan ismert személyeket, akik Gödöllőhöz kötődnek. Vannak, akik országos hírnévnek örvendenek, mások emlékét városunk lakói ápolják nagy tisztelettel. Sorozatunkban velük szeretnénk megismertetni kedves Olvasóinkat! Rónay György (1913-1978) Második osztályos gimnazista korától volt a gödöllői premontrei gimnázium tanulója 1924-től 1931-ig. A 2. osztálytól a 7. osztályig Oszvald Arisztid volt az osztályfőnöke, az utolsó évben pedig Hermann Egyed. Mindvégig a konviktus lakója volt. Harmadik osztályban kezdte el rendkívüli tárgyként tanulni a francia nyelvet. Majd az érettségi után francia-magyar szakos tanárként végzett a bölcsész karon. Érdekes, hogy ő, aki később oly sokat fordított franciából, a francia irodalom jeles tolmácsolója és hazai megismertetője lett, és ezért francia kitüntetést is kapott, a premontrei gimnáziumban szerezte meg ehhez az alapokat, franciából végig kettese volt. Aktívan részt vett az iskola életében, sok közösségi feladatot vállalt. Az 1925-1926. évi iskolai értesítő a Jutalmazottak rovatban beszámol arról, hogy „N. N. nyugalmazott táblabíró Rónay György II. B. o. tanulónak egy ezüst serleget adott az iskolai ünnepélyeken való lelkes szerepléséért...“ Az 1928-1929-es tanévben október 6-án délután az ifjúság Isaszegre ment, ahol a honvédszobarnál Rónay György VI. osztályos tanuló „beszélt lelkesen a magyar mártírokról”. Március 15-én pedig ő tartotta az ünnepi beszédet, melyben „korát meghaladó mély és bölcs gondolatokat tárt fel iskolatársai előtt”. Később már az intézet neves poétájaként emlegették. Az 1930-1931-es Premontrei Értesítő teljes egészében közli egyik versét, ami az 1930. december 8-i iskolai ünnepségen hangzott el. írt verset Szent Imre herceghez, de a Kálmán herceg ás Erzsébet asszony című versét Resch Mihály, az iskola énektanára meg is zenésítette. 1931-ben érettségizett jelesen. Ez volt az 1924-ben indult gimnázium első érettségiző osztálya. A július 1-jén tartott szóbeli érettségi vizsgát személyesen tüntette ki jelenlétével Klebersberg Kunó kultuszminiszter. Rónay a gödöllői művésztelep egyik tagjának, Remsey Jenő Györgynek a Tűzrakó című verseskötetét kapta ajándékba. Meghatározóak voltak számára a gödöllői évek. Fia, az irodalomtörténész Rónay László is meleg szeretettel ír a gödöllői premontreiekről, neki is személyes jó ismerőse volt édesapja összes tanára. Rónay György visszajárt a gimnáziumba, Zimándi Piusz a rend feloszlatása után is szinte családtag volt Rónayéknál. Versben és regényben egyaránt sokat emlegeti Gödöllőt. Gödöllő után egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyegyetem bölcsészkarán végezte, magyar-francia szakon nyert tanári diplomát. 1945-től a Vigilia szerkesztőbizottságának tagja, 1969-től haláláig felelős szerkesztője. 1949-ben Szegeden doktorált francia irodalomból és magyar történelemből. A Nyugat „harmadik nemzedék”-ének jellegzetes témái szólalnak meg első verseiben, melyek elsősorban világirodalmi kultúrájukkal keltettek figyelmet. Már rendszeresen publikált különböző folyóiratokban, amikor 1937-ben a Révai könyvkiadóhoz került lektornak. 1943-ban Lovass Gyulával, Sőtér Istvánnal és Thurzó Gáborral alapítója és szerkesztője volt az Ezüstkor című folyóiratnak. Életművét elsősorban Babits Mihály példája inspirálta, de kezdettől hatottak rá az úgynevezett neokatolikus irodalom legnagyobb alakjai is (mindenekelőtt Paul Claudel). Keresztút című regényének megjelenése után (1937) támadások pergőtüzébe került, és évekig különböző álneveken írhatott csak tanulmányokat a katolikus lapokban. Költői fejlődésére hatást gyakorolt a francia irodalom iránt érzett vonzódása. Pályáján az 1945 utáni években még több értéket közvetített. Verseiben a világ szépségeire rácsodálkozó, azokért felelősséget érző ember hangja vált a legerősebbé, regényeiben pedig az önvizsgálat eleme uralkodóvá. Nemzedéktársaihoz hasonlóan újra meg újra visszatért a II. világháború kérdésköréhez, igyekezett választ találni a túlélők felelősségére. Mint esszéíró, elsősorban a Nyugat nagy nemzedékének íróiról rajzolt portrékat mint kritikus. Az olvasó naplója címmel több mint egy évtizedig rendszeresen áttekintette a kor magyar irodalmának legfontosabb műveit, legjellemzőbb törekvéseit. Különösen nemzedéktársairól rajzolt érzékletes, hiteles arcképet. Műfordítói munkássága szinte minden európai nyelvre kiterjedt, legjelentősebbek a magyar műfordítás történetének is fontos átkapásait jelző tolmácsolásai, az úgynevezett analitikus fordítás kiemelkedő darabjai. Jelentősek a műfordítás elméleti kérdéseiről írt esszéi. Mint gondolkodó a marxizmus és kereszténység koegzisztenciájának megteremtéséért fáradozott, ilyen irányú munkásságáért nemzetközi kitüntetésekben is részesült. Rónay György diákkorában Az alkony éve című regényében Gödöllőt helyszínként szerepelteti. A főszereplő, Szabó Miklós tíz-tizenkét esztendős korában a szüleivel járt egyszer Gödöllőn, s kellemes emlékei maradtak a településről. Hatalmas szállót, pompás teret, előkelő várost őrzött meg gyerekkori emlékezete. Mindig úgy gondolt Gödöllőre, mint a többi jó hírű, patinás külföldi nyaralóhelyre, mint Badenra, Ischlre vagy Marienbadra, amelynek előkelő, kissé unalmas hangulatában egymásra talál az arisztokrácia és a szerény polgárság. E kellemes emlékek hatására felnőtt korában egyszer elhatározta, hogy Gödöllőn tölti a szabadságát. Ekkor persze csalódást okozott neki a város, nem azt találta, amit várt. „Első érzése, amint kora délután végigbaktatott a városkán, a csalódottság volt. A tér kopaszodó akácaival szegényesnek hatott, szélén félénken lapultak a házak, az óránként elcsörömpölő villamos szomorú visszhangot vert köztük, s a park fölött időnként végigcsapott a tehervonatok csüggedt sípolása. Az évek folyamán mintha a királyi kastély is összezsugorodott volna, roppant palotára emlékezett, s nem talált, csak tágas nyaralót, csukott zöld zsalugáterokkal. A göcsörtös gyökerek közt halott leveleket hintáztatva siklott tova a Rákos, ezt is nagyobbnak képzelte. Túl a partokon széles, enyhén kaptató út vezetett az állomáshoz, mely előtt állandóan egy-két igáskocsi meg egy ütött-kopott bérautó rostokolt, ennek az útnak az aljában is patak csobogott, habot verve a zsilip lécei közt, a mocskos tajték hátán elrongyolt levelek szikkadtak. A szálló még sárgább volt, nemrégiben mázolhatták be újonnan, ablakai vakon bámészkodtak a térre, melynek fáin túl, a tar ágakon át, a mozi sivár, szürke, földszintes épülete látszott, s mellette jobbról is, balról is boltok, fakó, unalmas vidéki szatócsüzletek. Csak az erdő volt szép, a roppant rengeteg, mely körülölelte a várost, sárga, vörös, barna áradatával hömpölyögve a hegyoldalakon az erdő, mely valósággal lezúdult a rendetlen utcákra, szétszórva a házakat s itt is, ott is szigeteket formálva köztük: parkokat, kerteket, ligeteket.” A sárga szálló a múzeum épületében működött 1916-ig, az Uránia mozi pedig a Szabadság térnek körülbelül azon a részén állt akkor, ahol ma az OTP van. Aztán különböző helyszínekre viszi szereplőit az író, a Gizella-fürdőhöz, a síneken túl a besnyői völgybe, a ma már nem létező százados hársfasoron át a barokk templomhoz. Az író érzékletes leírásának köszönhetően megelevenedik előttünk a XIX. és XX. század fordulójának kisvárosa, s úgy érezzük, hogy szereplőivel együtt mi is ott sétálunk a régi Gödöllő fái alatt. Forrás: 6. Morva Mária, írók és múzsák Gödöllőn 2009. NOVEMBER 4 Eredetileg a Vatikánba szánta a Mag apoteózisát Amerigo Tot Emlékére Amerigo Tot (Tóth Imre) 2009- ben lenne 100 esztendős. Ezen kerek évforduló alkalmából az Amerigo Tot Emlékév keretein belül neves intézmények és civilszervezetek bevonásával Budapesten és vidéken számos tematikus kiállítást és előadást rendeznek. Az események célja, hogy bemutassa az elfeledett életművet, és felhívja a figyelmet arra, hogy a kultúrát nem csupán megteremteni, hanem ápolni is kell. 1909. szeptember 27-én született Amerigo Tot (Tóth Imre) Fehérvárcsurgón. Érettségi nélkül vették fel az Iparművészeti Főiskolára (akkor Mintarajziskola), a tanulás mellett a Piatnik kártyagyárban dolgozott, és tagja volt Kassák Lajos Munka Körének. 1931-ben felvételt nyert a Bauhausba, majd Berlinben és Olaszországban folytatta tanulmányait. Az olasz fővárosban portré- és szobafestésből élt, hajléktalanszállón lakott. Idővel sikerült ösztöndíjat szereznie a Római Magyar Akadémián és felvette az Amerigo Tot nevet. Ekkor született alkotásain, főleg portrékon és reliefeken a reneszánsz és az antik római és etruszk művészet hatása érezhető. Az 1940-es évektől számos szobra már az absztrakt művészet jegyében született; a Kavicsasszonyok sorozat darabjai és más figurális szobrai zömök, erős nőalakokat jelenítenek meg. 1946-ban a római Magyar Akadémia tanácsadója lett, és bár hívták haza, inkább olasz megbízatásokat vállalt. Pályázott a vatikáni Szent Péter templom bronzkapujára, 1948-ban pedig megnyerte a Termini pályaudvar frízeinek pályázatát; a munkával 1953-ban készült el. A színes egyéniségű Tot a munka mellett volt autóversenyző, diplomata, koreográfus, sőt filmszínész is, a Keresztapa trilógia második részében az Al Pacino által játszott Michael Corleone egyik testőrét alakította. Rómában halt meg 1984. december 13-án. A budapesti Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Hazai művei közül kiemelkedik a Gödöllőn, a Szent István Egyetem aulájában található „A mag apoteózisa” című dombormű, amelyről 1981-ben így nyilatkozott: „A Magnak az apoteózisát akartam megcsinálni bronzból... A mag az egy általános gondolat, nemcsak a mag, mint növény,hanem a mag, mint kezdet, a biológia. Mint gondolat összetartozik mag és föld és nő...“ Mi a Mag apoteózisának a története? Azzal kell kezdeni, hogy a korabeli beruházási előírások szerint a bekerülési költség bizonyos százalékában képzőművészeti alkotásokat kellett rendelnie a beruházónak. Az épület tervezője is számolt ezzel. Több pályázatot írtak ki a hatalmas falfelület művészeti célú, méltó hasznosítására, ám sikertelenül. Az egyetem vezetése nem szeretett volna valami sematikus megoldást (például Magvető földműves) elfogadni. Amikor Amerigo Tot megismerte a pályázatot, már kész volt a terv. Azt ugyanis még 1970-ben - a Vatikán kiírására - a Szent Péter Bazilika utolsó kapujára készítette. A sokat reformáló pápa, VI. Pál tetszését nyilvánította a pályázatról. Üdvözölte az alkotás organikus, plasztikai formarendjét, gondolati tartalmát. A megbízást, szerencsénkre, mégsem Amerigo Tot kapta meg a vatikáni megrendelőktől. Megemlékezés a hőseinkről Halottak napján Gödöllő város önkormányzata október 30-án, pénteken halottak napi megemlékezést tartott a Szabadság téri I. és II. világháborús emlékműnél, ahol műsorral és koszorúzással tisztelegtek az áldozatok emlékének. Madarászi László, Bucsyné Prém Katalin és Rehorovszky Gábor irodalmi műsora után Pintér Zoltán alpolgármester mondott beszédet.