Gödöllő - Kereplő, 1990 (1. évfolyam, 1-11. szám)

1990-02-23 / 6. szám

12 OLVASÓINK ÍRJÁK Tisztelt Szerkesztőség! Olvastuk a Kereplő 1990. február 9-i szá­mában megjelent Török József cikkíró által írt, Vízmű tevékenységét érintő cikket. A realitások megismerése érdekében kér­jük “Nincs válságban a vízmű!” címmel aláb­bi tájékoztatásunk megjelentetését. 1. A cikkíró a Vízmű dolgozója. Munkája kapcsán találkozik olyan problémákkal, ame­lyek a vízellátás területén a szolgáltatásban jelentkeznek. A cikkben közölt problémák azonban csak nem megfelelően tájékozott, a közvetlen je­lent és jövőt illető megoldásokat nem ismerő cikkírótól, mint “jól értesült” személytől származhatnak. 2. Nincs válságban a Vízmű! A válság fo­galma egészen mást takar, mint a cikkben megjelentek. 3. A Vízmű részéről a biztonságos vízellá­tás feltételei pénzügyileg, műszakilag 1990. évben is biztosítottak az előző évekhez ha­sonlóan. 4. A cikkben érintett néhány probléma egy része valós, belső probléma, az üzemeltető szervezet feladata a problémák megoldása. 5. Gödöllő város vízellátása érdekében a Pest megyei Tanács, a Gödöllő Városi Ta­nács, valamint a Duna menti Regionális Víz­művek közös anyagi és műszaki ráfordításai­nak eredményeként valósult meg a jelenlegi problémamentes vízellátási helyzet. 6. Továbbiakban a város jó vízellátása ér­dekében a Vízmű rekonstrukciós tervekkel rendelkezik, amelyek megvalósítása éves szinten ütemezve jelenleg is tart, ugyanakkor folyamatos karbantartás végzése történik a műveken. 1989. évben a városban több mint 7 millió forint értékű rekonstrukciós munkák végzése történt, karbantartásra 8 millió forint került felhasználásra. 1990. évben folytatódnak a rekonstrukciós munkálatok a Gödöllő Északi Vízmű terüle­tén. 7. A városban a helyi vízbeszerzési lehető­ségeket a Vízmű felkutatta, további lehetőség minimális, ezért a megépült regionális vízel­látó rendszerek üzemeltetése helyénvaló még akkor is, ha ez az üzemeltetőnek többletkölt­séget jelent. Csak a helyi vízbázisra támaszkodni már nem lehet, az igények ezt felülmúlták. 8. A városban az elkövetkező években ha­sonlóan az előző évekhez, további vízigények jelentkeznek. A többletvízigények biztosí­tására is elkezdődtek az egyeztetések, a több­letvízigények biztosítása azonban nem üze­meltetői feladat. 9. A KEREPLŐ 1990. február 9-i számá­ban megjelent cikk nem a tényleges szolgál­tatási helyzetet tükrözi, téves következteté­sekre adhat lehetőséget. 10. Ezúton is tájékoztatjuk a KEREPLŐ Szerkesztőségét, valamint Tisztelt Olvasóit, Tisztelt Fogyasztóinkat, hogy a szolgáltatási helyzet részletes ismertetésére a Vízmű rendelkezésre áll. Tisztelt Szerkesztőség! Nem megfelelő realitástartalommal ren­delkező cikkek megjelentetésével nem értünk egyet. Kurucz Márton üzemigazgató Gondolatok a választások előtt. Az elmúlt év rendkívül jelentős eseményei lassan már egy történelemkönyvben sem fér­nek el. Jó lenne tudni, vajon hogyan véleked­nek rólunk majd száz év múlva és vajon mi lesz akkor ezen a kis magyar földön? Úgy érzem, lassan azt sem tudjuk megmondani, hogy mi lesz holnap, nemhogy holnapután. Mégis a ma emberének el kell igazodnia a történések információk áradatában. Nem könnyű feladat ez még annak sem aki napra­készen követi az eseményeket. De ahhoz, hogy a választások során dönteni tudjunk és jól döntsünk, ismerni kell a dolgok igazi okát, tisztában kell lennünk szavunk súlyával, fon­tosságával még akkor is, ha véleményünk csak egy csepp a tengerben. Minden nap hall­hatjuk a rádióban és láthatjuk a televízióban a különböző pártok hirdetéseit. Mindenki próbál minél szimpatikusabbnak tűnni a kö­zönség előtt — történelmi előzményeitől füg­getlenül. Kitűnően megfogalmazott progra­mokat hallhatunk. De a ma józan gondolko­dású hétköznapi embere felteszi a kérdést: Mi a garancia ezekre az ígéretekre? Mi fog valóra válni ezekből az elképzelésekből? Folytatom: Miért kell többször más szavak­kal megfogalmazni ugyanazt más színek alatt. Miért kell a magyar népnek így szétaprózód­nia, hiszen maroknyi nemzet vagyunk? Tudom, hogy a választási törvény ezt ered­ményezi, de ez a megosztottság, ez az elapró­­zódottság már egy kicsit túlzás és kiismerhe­tetlen. Ellentétbe kerülnek emberek egymás­sal különböző pártok érdekeit képviselve és különböző pártok égisze alatt egyre távolabb kerülnek egymástól. Sokszor egyéni karriert, sokszor valóban jó szándékot láthatunk a hát­térben, sokszor egészen más dolgokat. Min­denkinek, aki ilyen fába fágta a fejszéjét na­gyon felelősen kell gondolkodnia és éppen ezért nagy a mi felelősségünk is. A történelem nekünk gödöllőieknek meg­adta, hogy elsőként fogalmazhattuk meg töb­bek között a nyári választásokon, hogy több­pártrendszeren alapuló demokratikus szabad választásokkal létrejött legitim parlamentet és az általa megválasztott, politikailag stabil, gazdasági garanciákat nyújtani tudó kor­mányt szeretnénk mihamarabb. Ezért álltunk ki ősszel egységesen a négy igen mellett, hogy a fentiek mielőbb megtörténjenek. És most itt állunk a választások küszöbén kezünkben a felelősséggel ebben a korábban oly távolinak tűnő történelmi pillanatban. Az első szakasz lezárása előtt most azt kérdezik tőlünk, hogy mi a garancia programunk be­teljesítéséhez. Az a véleményem, hogy aki ma garantálni tud, az felelőtlenül nyilatkozik. Amit teljes bizonyossággal garantálni kell az a dolgok tisztasága, tisztességes volta, hitelessége. Ez ma a legtöbb, bizonyosság rá a tenni akarás, tisztesség és a becsület lehet. Ez az amivel a jövő parlamentjének kezdeni kell a munkáját. Ebben nincs tolerancia, ebben nincs megal­kuvás és kompromisszum!! Ehhez kell a saját és a kívülállók kontrollja. Ennek a kontroll­nak nyíltnak és megalapozottnak kell lennie természetesen adott esetben a maga kemény­ségével. De nem az ún. “suttogó beszédre” alapozva mert ezzel nagyon sokat ártunk azoknak akik ezekben a nap­okban éjt nappal­lá téve azon tevékenykednek, hogy a jövő jobb legyen, hogy a ma folyó rendszerváltás a lehető leggördülékenyebb legyen. Tételez­zük fel a tisztességet a becsületet még akkor is ha bizonyos erőknek jelenleg pontosan az az érdekük, hogy megosszák az egy oldalon állókat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy na­gyon sokan egy irányból jövünk és hasonló irányba tartunk. Együtt kell haladnunk szét­húzás nélkül még akkor is ha nem mindenben értünk egyet. Ezért az országért tesszük mely ország mi vagyunk, ezért a népért tesszük, mely nép mi vagyunk a magunk csetlő botló hétköznapjainkkal, mindennapi munkánkkal, örömeinkkel bánatunkkal, hibáinkkal együtt. Rajtunk múlik ma a jövő mert mindannyian szeretünk ide hazajönni, mert mindannyian szeretjük otthonainkat ezt a kis magyar föl­det, melynek jövőjéért mindenki felelős aki ma él itt. Ha már negyven évig nem tudták akkor most kezdjük el építeni fiaink jövőjét. Most kezdjük el minél hamarabb mert ez az ország több próbálkozást, több hibát nem bír ki. Mert újabb mellékvágányra kerülve bele­rokkanunk és elveszünk ebbe És Arany Jánost idézve: “Oh, remélj, remélj egy jobb hazát! S benne az erény diadalát: Mert különben sorsod és e föld Isten ellen zúgolódni köll. Járj örömmel álmaid egében. Útra valód e csókom legyen. Kis kacsóid összetéve szépen imádkozzál édes gyermekem." Gémesi György

Next