Ibrány - Ibrányi Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
2 mm ÉÉÉft^ll Iránpt fjtrtap A horgásztanár Horgászkörökben a Gáspár név márkanévnek számít. Nincs horgász, aki ne ismerné Gáspár tanár urat, sárga terepjáró horgászmotorjával együtt. De mert nem mindenki horgász, szeretnénk őt olvasóinknak is bemutatni. — Honnan a szenvedély, ami a vizek partjára hajt? — Vadászcsemeteként nőttem fel, s ösztönösen űzöm a vadat. A horgászat nekem a vadászat helyett jött, mivel vadászatra nem jutott pénzem. Ibrányba kerülve pedig adott volt a lehetőség a horgászatra. Nem tudom a szabadidőmet hasznosabban eltölteni, mint a vízparton. — Kérlek, mesélj a legekről! Mi volt a legnagyobb fogásod? — Nem vezetek rekordlistát A legemlékezetesebb horgászélményem kisgyermekkoromból való. A nagykállói halastóból — rabsicként — egy 15 kilós anyapontyot sikerült kifognom. A szerelésem a következő volt: 1,5 méter zsinór, egy horog és egy akácfabot. Mindezt úgy, hogy amíg a hallal küzdöttem, éberen kellett vigyáznom, nehogy a halőr elkapjon. Azt a napot sosem fogom elfelejteni! — Mi volt a negatív rekord? — A sógorommal egyszer elmentünk a Kengyel tóra horgászni. Estére értünk, bevezettük a szerelést, s néztük a lámpafényben a kapásjelzőt. Éjfél után úgy döntöttem, frissítek egy kicsit, s kezdtem kitekerni a szerelést, de hirtelen megakadt, nem jött. Majd némi rángatás után elindult szép lassan kifelé. A fényben egyszer csak egy fényes valamit láttunk, aminek a végén egy gömb sötét lett. Szabályosan megijedtem, azt hittem bombát húzok kifelé. A sógorral ijedtünkben elbújtunk a Trabant mögé. Végül csak kivontattam a zsákmányt. Nem volt más mint egy hatalmas, nyitott fekete ernyő. Hogy ezt az élményt azért más is átélhesse, ismét visszaküldtem az ernyőt a vízbe, maradjon ott a horgászok örömére. — Profi horgászként mire emlékszel vissza legszívesebben? — Az apátszegi időkre, amikor ez a víz még jó volt. Annyira tudtam, hol lehet megfogni a halat, hogy akár rendelésre is kifogtam egy órán belül kettőt-hármat. Azóta sem találtam ehhez fogható vizet. — Tudom, hogy megszállott Marót-imádó vagy. Milyen vizeket szeretsz? — Ez az egyesület saját vize, nagyjából ez a víz még természetes. Aggaszt, hogy a Marót egyre jobban feltöltődik és nemsokára horgászatra alkalmatlan lesz. Én igazán a vadvizeket szeretem. Nekem, ha a vízparton vagyok — minden gondom — bajom megszűnik. Számomra ez nyújtja a tökéletes kikapcsolódást. Akik ismerjük, tudjuk Gáspár tanár úr szenvedélyes és eredményes horgász. Sok száz társával együtt türelmetlenül várja már a taászt, hogy ismét ott ülhessen a vízparton, nem kis bánatára a halaknak. P. 1993. december Építsünk zsilipet! Újra éled az Apátszeg Mindenki vágyik a kikapcsolódásra, a lelki nyugalomra. Sokan a könyvek olvasása, televízió, rádió mellett, újságolvasás közben találják ezt meg. Sajnos egyre többen az ital rabságában keresik a kiutat mindennapi életünk gondjaira egyre reménytelenebbül. Az alkohol nem, de egy gyönyörű természeti környezet segít a szükséges erőforrások mozgósításában, az év bármely szakában. Ezért ajánlom mindenkinek az apátszegi holtágat egy napsütötte vasárnap délutáni sétára. A tábortól a töltésen északi irányba elindulva 15 percnyi kényelmes sétával érjük el azt a lejárót, amely az ártéri galériaerdőben található, minden évszakban gyönyörű, holt folyóhoz vezet. A Tisza szabályozásakor a levágott kanyarból keletkezett vízfelület a századforduló tájáról eredő s még ma is erőteljes növekedésű fákkal megkoronázott kiterjedt erdőség határolja. Az elegyes erdőnek főleg a nyugatra eső része érdemel kiemelt figyelmet gazdag növény és állatvilága miatt. Igazi értéke azonban az a csodálatos látvány, ahogyan egymásba fonódik a víz és a benne csillámló parti növényzet. A tökéletes csend, benne az élőlények neszezése, az őszi színes avarszőnyeggel borított dús aljnövényzetű erdő, a vastag hóban élelmet kereső állatok nyomai, a kora tavaszi csigainvázió, a közeli mocsártó nádasában megbúvó, a vizen élelmet kereső vagy fán fészkelő sok-sok madár, a víz sajnos korábban volt gazdag halállománya mind-mind nagyon vonzó lehet azoknak, akik már megismerték Az elmúlt két-három év erélyesen nyári szárazsága és a Tisza gyakori alacsony vízállása következtében komoly veszélybe került ez a terület, majdnem teljesen kiszáradt. Végre most újra tele van. Társadalmi összefogással zsilipet kellene a víz útjába építeni ezzel akadályozva meg a kiszáradást a táj pusztulását. A Nagykócsag Természetvédelmi Túrázó Szervezet igyekszik feltérképezni e területet s ezzel egyidejűleg fokozott környezetvédelmi munkát végezni. A mentéshez azonban komoly összefogásra, szervezett munkára van szükség. Ehhez kérjük minden temészetszerető ember segítségét. Laskody Az Apátszeg nyáron. (Fotó: Gosztonyi)