Ibrány - Ibrányi Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1994-01-01 / 1. szám

2 mm ÉÉÉft^ll Iránpt fjtrtap A horgásztanár Horgászkörökben a Gáspár név márkanévnek számít. Nincs horgász, aki ne ismerné Gáspár tanár urat, sárga terepjáró horgászmotorjával együtt. De mert nem min­denki horgász, szeretnénk őt olvasóinknak is bemutat­ni. — Honnan a szenvedély, ami a vizek partjára hajt? — Vadászcsemeteként nőt­tem fel, s ösztönösen űzöm a vadat. A horgászat nekem a vadászat helyett jött, mivel vadászatra nem jutott pén­zem. Ibrányba kerülve pe­dig adott volt a lehetőség a horgászatra. Nem tudom a szabadidőmet hasznosabban eltölteni, mint a vízparton. — Kérlek, mesélj a leg­ekről! Mi volt a legnagyobb fogásod? — Nem vezetek rekordlis­tát A legemlékezetesebb hor­gászélményem kisgyermek­­koromból való. A nagykállói halastóból — rabsicként — egy 15 kilós anyapontyot si­került kifognom. A szerelé­sem a következő volt: 1,5 méter zsinór, egy horog és egy akácfabot. Mindezt úgy, hogy amíg a hallal küzdöt­tem, éberen kellett vigyáz­nom, nehogy a halőr elkap­jon. Azt a napot sosem fo­gom elfelejteni! — Mi volt a negatív re­kord? — A sógorommal egyszer elmentünk a Kengyel tóra horgászni. Estére értünk, be­vezettük a szerelést, s néz­tük a lámpafényben a ka­pásjelzőt. Éjfél után úgy döntöttem, frissítek egy ki­csit, s kezdtem kitekerni a szerelést, de hirtelen mega­kadt, nem jött. Majd némi rángatás után elindult szép lassan kifelé. A fényben egyszer csak egy fényes va­lamit láttunk, aminek a végén egy gömb sötét lett. Szabá­lyosan megijedtem, azt hit­tem bombát húzok kifelé. A sógorral ijedtünkben elbúj­tunk a Trabant mögé. Végül csak kivontattam a zsák­mányt. Nem volt más mint egy hatalmas, nyitott fekete ernyő. Hogy ezt az élményt azért más is átélhesse, is­mét visszaküldtem az ernyőt a vízbe, maradjon ott a hor­gászok örömére. — Profi horgászként mire emlékszel vissza legszíve­sebben? — Az apátszegi időkre, amikor ez a víz még jó volt. Annyira tudtam, hol lehet megfogni a halat, hogy akár rendelésre is kifogtam egy órán belül kettőt-hármat. Azóta sem találtam ehhez fogható vizet. — Tudom, hogy meg­szállott Marót-imádó vagy. Milyen vizeket szeretsz? — Ez az egyesület saját vize, nagyjából ez a víz még természetes. Aggaszt, hogy a Marót egyre jobban feltöl­tődik és nemsokára horgá­szatra alkalmatlan lesz. Én igazán a vadvizeket szere­tem. Nekem, ha a vízparton vagyok — minden gondom — bajom megszűnik. Szá­momra ez nyújtja a tökéle­tes kikapcsolódást. Akik ismerjük, tudjuk Gás­pár tanár úr szenvedélyes és eredményes horgász. Sok száz társával együtt türel­metlenül várja már a ta­­ászt, hogy ismét ott ülhessen a vízparton, nem kis bánatára a halaknak. P. 1993. december Építsünk zsilipet! Újra éled az Apátszeg Mindenki vágyik a kikap­csolódásra, a lelki nyugalom­ra. Sokan a könyvek olvasá­sa, televízió, rádió mellett, újságolvasás közben találják ezt meg. Sajnos egyre többen az ital rabságában keresik a kiutat mindennapi életünk gondjaira egyre reménytele­­nebbül. Az alkohol nem, de egy gyönyörű természeti kör­nyezet segít a szükséges erő­források mozgósításában, az év bármely szakában. Ezért ajánlom mindenkinek az apátszegi holtágat egy nap­sütötte vasárnap délutáni sétára. A tábortól a töltésen északi irányba elindulva 15 percnyi kényelmes sétával érjük el azt a lejárót, amely az ártéri galé­riaerdőben található, minden évszakban gyönyörű, holt fo­lyóhoz vezet. A Tisza szabá­lyozásakor a levágott kanyar­ból keletkezett vízfelület a századforduló tájáról eredő s még ma is erőteljes növeke­désű fákkal megkoronázott kiterjedt erdőség határolja. Az elegyes erdőnek főleg a nyu­gatra eső része érdemel ki­emelt figyelmet gazdag növény és állatvilága miatt. Igazi érté­ke azonban az a csodálatos látvány, ahogyan egymásba fonódik a víz és a benne csil­lámló parti növényzet. A töké­letes csend, benne az élőlé­nyek neszezése, az őszi színes avarszőnyeggel borított dús aljnövényzetű erdő, a vastag hóban élelmet kereső állatok nyomai, a kora tavaszi csi­gainvázió, a közeli mocsártó nádasában megbúvó, a vizen élelmet kereső vagy fán fész­kelő sok-sok madár, a víz sajnos korábban volt gazdag halállománya mind-mind nagyon vonzó lehet azoknak, akik már megismerték Az elmúlt két-három év erélye­­sen nyári szárazsága és a Tisza gyakori alacsony vízállása következtében komoly ve­szélybe került ez a terület, majdnem teljesen kiszáradt. Végre most újra tele van. Tár­sadalmi összefogással zsilipet kellene a víz útjába építeni ezzel akadályozva meg a ki­száradást a táj pusztulását. A Nagykócsag Természetvédel­mi Túrázó Szervezet igyekszik feltérképezni e területet s ezzel egyidejűleg fokozott környe­zetvédelmi munkát végezni. A mentéshez azonban komoly összefogásra, szerve­zett munkára van szükség. Ehhez kérjük minden te­­mészetszerető ember segít­ségét. Laskody Az Apátszeg nyáron. (Fotó: Gosztonyi)

Next