Ibrány - Ibrányi Hírlap, 1994 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1994-09-01 / 9. szám
1994. szeptember Számítógépről, iskoláról, ürgeöntésről A történetnek előzménye is van. Március első napjaiban testvértelepülésünkön, Nyárádszeredán jártam. Az ottani iskola igazgatójától megtudtam, hogy a szülők között gyűjtést szerveztek egy számítógép beszerzése érdekében. A mintegy félmillió lej nehezen akart összejönni. Ezt elmondtam polgármesterünknek, akinek közreműködésével a gimnáziumunk vezetése három számítógépet ajándékozott a nyárádszeredai iskolának. A szükséges iratok megszerzése után szeptember 6-án Fekete Dániel gimnáziumi igazgató, Juhász László, Kulcsár Miklós tanár és magam vittük ki a masinákat Nyárádszeredára. Erről az erdélyi településről lapunk tavaly szeptemberi számában olvashatták a helyi polgármester, Incze Barna írását. Most az iskolával ismerkedhetnek meg olvasóink. Kicsi Elemér igazgatóval váltottam szót. - Milyen adatokkal lehetne érzékeltetni az iskola méreteit? - Intézetünk a mi viszonyaink között nagynak számít, hiszen 536 tanulót oktat 34 pedagógus 26 osztályban. Ennyien vagyunk a nyolc osztályos általános iskolában, de két szakmunkásképző osztályunkba további 60 tanuló is jár. Tanítványaink mintegy negyede a környező falvakból jár be, illetve az iskolához tartozó kollégiumban lakik. - Nyárádszereda magyar település, nyilván az oktatás is magyar nyelvű. Igaz? - Nagyjából. Ugyanis gyermekeink első osztályos koruktól kezdve - érthetően - románul tanulják a román irodalmat és nyelvtant. Ezt is olyan formában, hogy az 1-4. osztályosok számára előírt kisebbségi tananyagot oktatjuk, az 5-8. osztályban azonban a követelmény már megegyezik a román anyanyelvű tanulókéval. Emellett román nyelven tanulják a 4., a 7. és a 8. osztályban a románok történetét (és nem Romániáét), valamint a 8. osztályban Románia földrajzát. A többi tantárgy anyagával anyanyelvükön ismerkednek meg a gyermekek, s természetesen magyarul tanulják a magyar irodalmat és nyelvet. - Mennyire nyitottak az iskola tanulói előtt a középiskolák? - Magától értetődik, hogy tanítványaink nyelvi gondjaik miatt csak magyar tannyelvű középiskolába juthatnak be. Szerencsénkre ilyen helyben is található. Itt működik egy magyar tannyelvű líceum, ami lényegében gimnázium. Tanítványaink nagy része továbbtanul, elsősorban a helyi líceumban, kevesen eljutnak messzebbre is. - Hogyan tudják majd hasznosítani oktatói munkájukban a számítógépeket? - Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a számunkra felbecsülhetetlen értékű ajándékért. Nagy szükségünk van rá. A helyi líceumban számítógép kezelést is tanulnak a gyerekek, s a mi tanítványaink eddig hátránnyal indultak a tantárgy tanulásában. Úgy gondolom, ez a hátrány már ebben a tanévben csökkenni fog, s két év múlva teljesen megszűnik. Ugyanis a 7. és 8. osztályban heti két órában tanulják majd a számítógép kezelését. * Ez a beszélgetés egy kirándulás közben történt. Az iskola igazgatója és egyik tanára személygépkocsival elvitt négyünket a környék megismerésére. Láttuk messziről Erdőszentgyörgy egyik hegyének tetején II. Erzsébet angol királynő dédanyjának, Rhédey Claudia grófnőnek a síremlékét, megcsodáltuk a szovátai Medve-tavat. Elámult szemünk-szánk Korondon a népi kerámia, fafaragás, szalma- és vesszőfonás remekművein. Pénztárcánk „engedélyével" vásároltunk is néhány emléktárgyat. A Hargitában, Farkaslakán megálltunk Tamási Áron sírjánál, s elolvastuk a kopjafára írt szöveget: ,,Törzsszékely volt, hűséges fia népének, szolgája megbomlott sz zndának”. Majd Szejkén átsétáltunk a székelykapuk sora alatt a legnagyobb székely, Orbán Balázs síremlékéhez. És láttuk a néptelenné vált Bözödújfalut. Lakóit semmiféle fenyegetéssel nem lehetett annak idején falujuk elhagyására kényszeríteni. A „Kárpátok Géniusza"(!) ezért semmilyen célt nem szolgáló gáttal elzáratta a falu alatt a völgyet, s az ott csörgedező patak tóvá terebélyesedett, vize elborította a települést. A bözödujfalusi szombatosokat - akik hitük miatt megszenvedték a hitleri kegyetlenséget is - kiöntötték, mint a lyukból az ürgét: a falu temploma, házai ott állnak üresen, ereszig a vízben. Volt lakói elköltöztek, hiszen nem békák, hogy vízben éljenek. De a földet nem hagyják! Soksok kilométerről is visszajárnak megművelni azt, mert az az övék! Hegedűs EJTŐERNYŐVEL A TISZÁN A strandszezon végére sem lett néptelen az ibrányi Tisza-part. A fürdőzők helyett azonban különféle vizisportok szerelmesei vették birtokba a méltán népszerű folyót. A megszokott vizisportok mellett a napokban -a sóstóhegyi Anka Péter és barátai jóvoltából - egy új sportággal, a motorcsónakkal vontatott ejtőernyőzéssel ismerkedhettek meg az ibrányiak. A látványos és izgalmakban is bővelkedő új sport ma még kuriózumnak számít errefelé, de minden bizonnyal nagy jövő előtt áll. Felvételünkön: ejtőernyővel a víz fölött. (Kép és szöveg: Gosztonyi)