Ibrány - Ibrányi Hírlap, 2012 (20. évfolyam, 1-12. szám)

2012-12-01 / 12. szám

D­D­D­D­D­D­ D­D­ D­D­zünk, annyira élveztük a különböző feladatokat. A gyönyörű környezet is ins­pirálóan hatott ránk. Alig várjuk, hogy elmesélhessük az osztálytársainknak!" Szent Turul Nemzetség: „Ilyen versenyen még sosem voltunk, egy egyéni verseny sincs ilyen érdekes és izgalmas. A címerkészítés nagy kihívás volt." Aranybulla Őrzői: „Olyan élvezetesek voltak a feladatok, hogy észre sem vet­tük, hogyan telik az idő. Köszönjük, hogy itt lehettünk, jövőre is szeretnék visszajönni!" Templomosok: „Remek volt, hogy a pedagógusok is bent lehettek a verse­nyen. " Lázadók: „Nagyon tetszik a verseny helyszíne. Az elején nagyon izgultuk. Érdekesek voltak az sms-ek." Anonymus Lovagjai: „Az írásbeli forduló élvezetes volt, és az e-mailt is örömmel írtuk meg. Az is új volt számunkra, hogy kivetítőn láttuk pontjainkat. Reméljük, hogy jövőre is eljuthatunk erre a versenyre." Árpádok Krónikásai: „Új ismeretekre is szert tehettünk, és tanulhattunk a többi csapattól is. Beleélhettük magunkat az Árpád-korba is." Magyar Vándorok: „Meglepődtünk azon, amikor a kiírásban olvastuk, hogy nyolcadikos létünkre hatodikos tananyagból fogunk versenyezni. Továbbtanulás előtt ez hasznos volt..." A vélemények mind azt sugallják, hogy a diákok szívesen vesznek részt ilyen megmérettetéseken, hiszen ez számukra és tanárainak, szüleiknek is egy visszajelzést ad a megszerzett tudásról, az együttműködésről. A meg­rendezett verseny tehát hagyományteremtő szándékkal jött létre, melynek­­ előkészületeiben, munkálataiban, szervezésében közreműködtek: Albertonné Szuhár Katalin, Barna Zoltán Gáborné, Gribovszky Gergely, Gincsai Zoltán Gábor, Korpás Zsoltné történelemtanárok, valamint Farkas Ferenc és Katona László informatikai segítők. Sok sikert kívánunk a továbbiakban mind a versenyzőknek, mind a rendezőknek! A KIS VIRÁG NYILADOZÁSA :A mai világban rengetegen vadásznak a szenzációra bulvárlapok­ból, a különböző­ médiumokból, közben pedig észre sem veszik, hogy a körülöttük élő emberek nagy része néha szó szerint cso­dát hajt végre. Bizonyára sokan ismerik Ibrányban Csillag Virágot, aki már a születésével is Li meglepte a környezetét, hiszen 2006. január 13-án, hat hónapra, mindössze 400 grammal született Debrecenben. És élni akart. A debreceni klinika profes­­­­­szora ezek után a következőkkel fordult az édesanyához: „Virág fantasztikus kislány.” Mi miatt is érzem úgy, hogy nekem erről írnom kell? Talán azért, mert nap mint nap találkozva Virággal és az édesanyjával az utcán mindig meghatódott mosoly jelenik meg az arcomon, talán azért, mert Virágnak mindig van egy barátságos vagy éppen egy nagyon gyermeki megnyilvánulása, talán azért, mert jó látni az óvodában való jelenlétét a kis társai között. Nem mindig volt ez így, hiszenl­1 hónapos koráig szépen fejlődött, míg a csa­lád észre nem vette, hogy nagyobb a baj, mint gondolták. Az édesanyja egé­szen kis korától fogva konduktív foglalkozásra, gyógytornára és korai fejlesztés­re hordta. Azt hiszem, ilyen mértékű anyai pártfogás nélkül nem jutott volna el idáig, ahol most van. Virág életének 6. évében ugyanis szakértői vizsgálatok sora következett, melyek után azt közölték a családdal, hogy a kislánynak az lenne a legjobb, ha integráltan foglalkozhatnának vele az óvodában. Nem volt könnyű és gyors ennek a megvalósítása, de Virág idén szeptemberben a Szabolcs úti óvodában kezdhette el az igazi ovis életet. A kislány pedig kinyílt, jobban, mint eddig bármikor. Rendkívül kommunikatív, bárkivel szívesen barát­kozik, akár az utcán, akár más helyeken. Fontos számára az állandóság, ugyan­akkor benne is él a kíváncsiság a világra, mint bármelyik kis társában. Mivel a mozgása fejleszthető, nagy esélye van arra is - legalábbis ezzel biztatják a csa­ládot -, hogy lábra tudjon állni, önállóan közlekedhessen. A gyerekekre gyakran mondják, hogy kegyetlenek, hiszen ők leplezetlenül mondják ki véleményeiket, nem is számolva a következményekkel. Virág számá­ra azonban ovis csoportja igazi társas kis közeg. A Katica csoportba került Ági és Andi óvó nénihez. Állapota miatt állandó segítséget kap, ezért eleinte Benéné Ibolya volt a segítségére, majd Lukácsné Nóra óvó néni. Bár kedves segítője mindig mellette van (vele együtt szerepel a fotón), együtt énekel és mondókázik a gyerekekkel, akik szívesen játszanak, barátkoznak vele. Az óvónők segítségével nagyon hamar beilleszkedett a gyermekek közé, és ez a közeg is mindent megtesz azért, hogy Virág ne érezzen nehézséget az állapota miatt. Az általános iskolából pedig Angéla tanító néni segíti a kislány fejlődését. Természetesen a családban is megvan a maga szerepe Virágnak, nagyon erős az anyai kötődése, nagy örömét leli benne, ha a testvérei foglalkoznak vele. A szűkebb és tágabb család is a legnagyobb szeretettel fordul felé. Ennek a tün­döklése látszik a kislányon, bármikor találkozik is vele az ember. A család szerencsére sok szeretetet, segítséget kap másoktól is, így a kezde­tekben Lőkösné Erzsike óvó nénitől, aki sajnos már nem tudta folytatni csodás pályáját, Tóthné Ibolya óvó nénitől, Mátyásné Czirják Évától és a Szalmaszál Szolgálat többi tagjától. Egészen pici korától rengeteg segítséget kapott Balogné Revák Mariannától és családjától. Kicsi korától kezdve Dr. Puskás Zsuzsanna figyel a fejlődésére és segítséget nyújt a problémák megoldására. A kislány pesti műtétéhez pedig segített anyagi támogatást szerezni Puskás Jucus és Nagy Csabáné Böbe. Azt hiszem, mindenki előtt példaként állhat Virág és a családja, többek között emberi példamutatásuk miatt. Éppen ezért egy Tatrosztól származó idézettel zárnám gondolataimat, további erőt és kitartást kívánva a családnak: "Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét." Szabó-Kocsis Hajnalka D­ Szabo-Kocsis Hajnalka 2012. DECEMBER 23 Ibrányi FHírlap

Next