Jánoshalma - Hunyadi Népe, 1993 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
2. oldal__________________________________________________________________HUNYADI NÉPE_____________________________________________________________ 1993. január A SZARMATÁK A sarki tengerek vizéből felcsillanó jégrögök arról árulkodnak, hogy tíz akkora jéghegy rejtőzik a víz felszíne alatt.Amikor a felszántott földeken, frissen kapált szőlőkben járva néhány szürkés színű cserépdarabot továbbrúgunk, vagy felvéve összeillesztgetni próbáljuk, eszünkbe sem jut tán, hogy másfél-kétezer éves szállások helyén ácsorgunk. Amelyeknek az aprócska cserépdarabok csak felszíni jelzései. Egy kis fantáziával, no meg helytörténeti jártassággal akár életre is varázsolhatjuk azokat: a dél-orosz sztyeppékről Krisztus megfeszítésének ideje táján határunkra vándorolt, iráni származású szarmata népcsalád településhelyeit. Ellepték az Alföld nagyobbik felét. A Duna-Tisza közére a jazig törzsek települtek, itt éltek bő félezer éven keresztül. S ez még egy nagyobb nép életében sem kevés idő. Hozzávetőleg is 15 nemzedék. Amíg határunk a Krisztus születése előtti ezer évben szinte teljesen lakatlan volt /legalább is nem akadtunk e korból tárgyi emlékekre/, addig időszámításunk első fél évezrede viszonylag sűrű népességet mutat. Mintha a nyugat felé hömpölygő népvándorlási hullámok a Duna és a római őrlánc vonalán megtorpanva feltorlódtak volna. Szinte minden mai település határa őrzi emlékeiket. A mi határunk is. Még felsorolni is sok azokat a helyeket, ahol szarmata-jazig szállások voltak: Töröktemető dűlő, Rókás dűlő, Kecskés széle, Kutyahegy és környéke, Göge-sarok, Sömlék, Halomi Tábla, Bajai úti sertéshizlalda. S csak azért nincs több, mert már vagy két évtizeddel ezelőtt abbahagytuk a rendszeres határátfésülést. A talált maroknyi vagy "szakajtónyi" cseréptöredék egy-egy régi tanyaszerű szálláshelyre utal, de a belterületi Kutyahegy magaslatán, aztán a Kecskésszék területen az egykori Török Benedek-féle szőlő és szomszédjainak földjei alatt már falunyi települések maradványai húzhatják meg magukat. Nem szólva a sertéshizlalda építésekor feltárult nagyobb méretű jazig település maradványairól: cserépedény-töredékek a felszínen, tégelyek, lakógödrök, gabonásvermek, szemétgödrök, szabálytalanul beékelve egy-egy sír is, gyöngyökkel, réz és bronz ékszerekkel a fundamentumárkokban. Itt-ott néhány római területről származó edényke, ruhakapocs, fémpénz. Ez utóbbiak datálása 138-340-ig változik. A jazigok és népes szolgaseregük lovat, szarvasmarhát, juhot legeltető pásztor és harcoló nomád népként került tájunkra, akik azonban szolgáikkal földet is műveltettek, s az itt talált gyenge embercsoportoktól terményadót is szedtek. Háborúskodó kedvüket évszázadokon át megőrizték, hiszen a gyakran megújított szerződések ellenére is szinte folyamatosan rabolják a dunántúli római provinciákat, de többször is harcra kényszerülnek az őket keletről támadó gótokkal, gepidákkal szemben. Persze a kalandozásokért, rablóhadjáratokért a megtorlás sem maradt el, több császár, köztük a két Constantin császár is több ízben vezetett a Duna-Tisza közére megtorló hadjáratot .Seregeik gyújtogattak, pusztítottak, miközben a szarmata csapatok kitértek a döntő ütközetek elől. Aztán békeszerződés következett, ami azonban nem sokáig volt érvényben. A szálláshelyek, települések leletei azonban mindinkább a letelepülés nyomait viselik, a megkötött szerződések pedig római védnökségfélére utalnak. A szarmaták nagycsaládi, nemzetségi, törzsi kötelékekben éltek, törzsszövetségeik vezetőit akár királyoknak is nevezhetnénk. Ismert "királyneveik": Babai, Beunga, Rausimodus, majd Zizais voltak. A sűrű háborúkat békés évek követték, amikor a Dunán átkelve a római erődök tövében tartott vásárokra is átjártak, állatokat, bőröket, gabonát, rabszolgát kínálva eladásra. De provinciális kereskedők és légiók is járták a pentelei-csongrádi kereskedelmi utat Pannóniából Dácia felé tartva. Vagy vissza. A LUGIO-PARTISCUM, azaz Dunaszekcső és Szeged közti út meg éppen alattunk szelte át a "JAZIGORUMOT", a mélykúti határt is érintve, így érthető, hogy a mi határunkból is viszonylag sok római tárgy, köztük egy valószínűleg Szíriából idekerült bikafejes aranyozott csat is felszínre jött. A félezredes szarmata-jazig korhatárunk egykori lakóinak életében igen jelentős periódus volt. Az első igazi benépesülést ők hozták. De történelmükről csak az egykori bizánci és római feljegyzések vallanak, ezek viszont közvetlenül és konkrétan nem érintik e helyben lakó "elődeinket." Sem a 290-es években viselt, többségükben győztes háborúik, sem a 320-as évek vesztes háborúi, amiket egy évtized múltán a szolganépeik fegyveres lázadása és időszakos győzelme követett. Mi csak a felszín alatt talált tárgyakból és néhány kényszerűen megbolygatott sírjukból nyerhetünk képet történelmükből. S önmagukról is. Például mit árulhat el az a sömléki kábelfektetéskor feltárult nagylány sírja, akinek fehérlő csontjai közt a munkások egy zöldre oxidálódott bronz tőrt, egy bronz ruhakapcsot, három garnitúra ékszert találtak /karperec, nyaklánc gyöngyökkel/, mindezt behintve egy maroknyi égetett cserépgyönggyel? Mégcsak áldozati bögrécskéje és fejdísze sem lett meg. De annyit bizonyosan elmond: halottaikat nagyon is megbecsülték, nem temetőkben, hanem lakóhelyük közelében, szertartással temették el. Egyébként egykori nemezsátraik nyomát elfújta már a szél, egykori süllyesztett vagy vályogfalú téli házacskáik gödrét bemosta az eső, üres gabonavermeik beszakadtak, vidám tüzeikből csak egy kis kormos hamu maradt, felszínre került csontjaik apránként elkallódtak. Összes tapintható maradékuk: egy vitrinbe és néhány kartondobozba beférő cseréptöredék és néhány bronz csecsebecse. No meg egy füzérnyi pasztagyöngy. És mi akik most a helyükön élünk, többségünkben még csak népük nevét sem tudjuk. Dr. Karsai Ferenc muz.vez. KÖSZÖNET MINDENKINEK Köszönet a képviselő-testületnek, hogy biztosította a Katolikus Óvoda számára a telefon bekötéséhez szükséges anyagi fedezetet. Ezúton tesszük közzé, hogy immár telefonon is elérhető intézményünk, a 619-es számon. Óriási segítséget jelent a napi ügyintézésben, gyermek megbetegedése esetén a hozzátartozók értesítésében és a szélesebb körű szakmai érintkezést is megkönnyíti. Köszönet a Város Önkormányzatának, hogy már második alkalommal segíti a gyermekeket nevelő családokat egyszeri rendkívüli segéllyel, korosztályonként differenciáltan a tanévkezdés alkalmával. Igazán tiszteletre méltó, hogy a Szociális és Egyészségügyi Bizottság ilyen formában is gondoskodik a lakosságról. Köszönet a KDNP helyi szervezetének, mert az elmúlt karácsonyhoz hasonlóan most is játékokkal ajándékozta meg a gyerekeket az ünnep alkalmával. Ez, így év végén, különösen jól jött, hiszen a költségvetési keret túlnyomórészt kimerült. A szervezet minden tagjának hálásan köszönjük, Isten áldása kísérje további munkájukat. Köszönet azoknak a nagycsoportos szülőknek, akik november 14-én, szombaton elkísérték gyerekeinket Kecskemétre. Rendkívüli élményben volt része kicsinek, nagynak a Planetáriumban. Játékukban még mostanában is gyakran elevenednek újra az ott láttotak. Különösen a fiúk beszélgetnek, érdeklődnek sokat e témakörben. A Szórakaténusz Játszóházban agyagsípot készítettünk, és csodálattal figyeltük Czár János bácsit, aki vízparti növényekből készített egyszerű esztétikus játékokat.A házilag barkácsolt eszközökamivel elkészítésükben a gyerkek is részt vehetnek - messze fölülmúlják a csillogó csodákat. Érdekes volt nekünk felnőtteknek, hogy milyen gyorsan birtokba vették a gyerekek a játékokat, az egész házat. Jó volt látni az örömüket, a felszabadultságukat. Kirándulásunk utolsó programjaként az "öreg templomot" néztük meg. Igazán szép napunk volt, valóban éreztük, hogy a közösen átélt öröm megsokszorozódik. Farkas Mihályné Nyugdíjasok az idősekért Karácsony tiszteletére, az ünnep előtti napokban műsoros teadélutánt szervezett a jánoshalmi Gondozási Központ idős lakói részére a művelődési központ 1.számú nyugdíjas klubja. Pekk Antalné, a klub elnöke és Farkas Jánosné agilis pénztáros vezetésével érkezett meg a nyugdíjas klub "MEZEI CSOKOR" énekkara és citerazenekara, kiket a központ vezetőjének távollétében Holub Istvánná fogadott. Pekk Antalné köszöntötte az idős gondozottakat és tolmácsolta klub tagságának ünnepi jókívánságait. Ezt követően az énekkar magyamóta csokra következett, majd Rendek Máté, Molnár Imre, valamint Kiss Márton és Kiss Mártonná népdalokkal szórakoztatták a jelenlévőket. Nagy derültséget okozott Radvánszki Ferencné műsora, aki a Korai házasság című verset adta elő. Ezzel a műsor vidámabb része véget ért, további része a közelgő szeretet ünnepe, a karácsony jegyében zajlott le. Bevezetőképpen Lusztig Enikő az általános iskola 2. osztályos tanulója Dzsida Jenő: Itt van a szép karácsony című versét szavalta el nagy tetszést aratva, majd az énnekar karácsonyi énekeivel zárult a kedves műsor. Ezután teával és a klub tagjai által készített finom süteményekkel kedveskedtek az idős embereknek, akik hálás szívvel modtak köszönetet a szép megemlékezésért A Gondozási Központ vezetése ezúton is köszönetet mond a nyugdíjas klub vezetőinek és tagságának azért, hogy sikerült ünnepi örömkönnyeket csalni gondozottaik szemébe, és műsorukkal kedves emléket szerezni nekik. gf. Karácsonyi álom ám úgy rémlik, a plébános jön. úrtól - hogy járván-kelvén Szabadkán és Zágrábban olyan öregek otthonát is látott, amelyben az embereknek saját, fürdőfülkével ellátott kis szobájuk van, amit aztán a közös ebédlő, társalgó és konyha egészíti ki. De legjobban az ragadt meg bennem, hogy a saját kis szobájában az idős ember a régi, megszokott bútorában lakik, s a dédelgetve őrzött tárgyai, bekeretezett fényképei veszik körül. Nyugdíját, tartásdíját az ellátó intézmény kapja, de zsebpénzre is futja belőle. El is feledtem volna az egészet, de minap átlátogatott hozzám egyik idős szomszédom, s elmesélte, mit eszelt ki az elmúlt éjszaka. Lévén, hogy rossz alvó. Nem is óhajtok változtatni rajta, úgy adom tovább, ahogyan ő elmondta. Legfeljebb itt-ott csípek le belőle, nehogy a szomszéd a szóMég karácsony előtt hallót- szátyárság látszatába kevered- Már megint olvastam az újságban, hogy eladó a jánoshalmi laktanya. Hát nem lehetne ezt a városnak adni? Egész megyére szóló öregek otthonát lehetne berendezni benne. Vannak abban hálóhelyek, nappali termek, ebédlő, konyha, raktárak. De itt van a sok magára hagyott öreg. Emberek, asszonyok egyformán. Meg olyanok, akik már megunták az egyedüllétet. Meg, hogy folyton a rossz házukat kellene drága pénzért "reparáltatni". Ezek is szívesen beköltöznének. Többségük még pénzt is tudna beadni. Vagy a gyerekeik, értük. A fenntartás sem kerülne sokba, hiszen legebbjük még dolgozni is szeret és bír is. A laktanya tágas udvarán, hátsó gyakorlókertjében maguk megtermelhetnék a főzéshez szükséges zöldségféléket, egy tucatnyi sertés meghízlalásához elegendő kukoricát. Állatgondozó is akadna köztük biztosan. Meg aki tud főzni, ha takarítani. A nagy raktárakban meg a kisebb javításokat vállaló nyugdíjas kisiparosok rendezkedhetnének be egy-egy sarokban. Esténként szólna a rádió, a tv, vernék a blattot, kötnék a zoknikat, meleg sálakat. Talán még aladásra is. Lehet, hogy én is eladnám kis házamat és betársulnék közéjük - így a szomszédom.. De Vince bátyám, ki szerezné ezt meg, ki gyűjtené össze a 127 milliós vételárat, vagy a honvédelmi minisztérium mért mondana le róla? Egy-kétszáz öreg kedvéért? Még ha negyede-harmada jól fizető japán lenne is! És a nagy hálótermek átépítése kis szobákká mi pénzbe kerülne! Annyi pénz nemhogy Bács megyében, de tán az egész országban sincs - így én. - De karácsonyi álomnak megteszi, ugye? - így ő. Meg így én. -if A Doni áttörés évfordulója Az etelközi besenyő orvtámadás, a Muhi-pusztai gyilkos tatárroham, Várna csatatere és a mohácsi ütközet török tömegmészárlása összesen nem okozott akkora pusztítást katonáinkban, mint a sokszoros túlerőben lévő szovjet hadsereg, melyet még a bénító orosz fél is támogatott. Katonáink a Sztálingrádnál semmivé vett német déli arcvonal északi, 200 km hosszú szakaszát védték. Védték, ameddig gyenge felszerelésükből, a beígért német páncélos erők bevetésének reményéből és saját bátorságunkból, fegyelmükből, emberi helytállásukból futotta. Tehát hónapokon át, 50 évvel ezelőtt azonban (január 12-én) rájuk szakadt az ég: páncélosok százai, robbanó ágyúgolyók és aknák megszámlálhatatlan ezrei, s aztán a rohamozó szovjet katonatömegek megállíthatatlan hullámai. De ez a fergeteg nemcsak a mieinket érte, nemcsak a mi vonalainkat törte át. A szomszédos olasz és német arcvonalakat is. Hazugság (nem először a történelemben), hogy a mieink gyávák lettek volna. Donparti vonalaikat a magyar katonák legutoljára hagyták el. Amikor az elfutó olaszoknak és a német szomszédoknak már a hátukat is alig látták, amikor a szovjet élek már mögéjük kerültek. Akkor kezdtek hátrálni, majd futni a havas semmibe, a fagyhalálba, az életükért. (Csak az utak mentén mintegy 7000 magyar katona fagyott meg!) A doni katasztrofális csatavesztés bennünket ért veszteségeit nem ismerjük, a hadtörténészek is csak becsülni tudják: kb. 40.000 halott katonáról és 70.000-nyi hadifogolyról beszélnek, akiknek jó ha fele túlélte a hadifogolytáborokat. És közöttük néhány tucatnyi jánoshalmi elődünk, testvérünk, rokonunk is volt. Még csak sírjaikról sem jött hír. A mohácsi csata 300 éves emlékét a templom előtt felállított nagy vasfeszület őrzi. Dédapáink így áldoztak azok emlékének. Annak a 16.000 halott katonának. Hát akkor milyen emléket állítsunk mi annak a százezernek, akik a bolsevizmus elleni harcba kényszerülve estek el? Többek között erről is tárgyalni fog képviselő-testületünk a következő január 19-i ülésén. Addig is, amíg a határozat megszületik, álljon itt emlékeztetőül ez a gyászkeretbe foglalt újságcikk. És egy közös sóhaj: nyugodjanak békében. -if A jánoshalmi "máltaiak" (Folytatás a 7. oldalról) Aztán elbúcsúztunk azzal, hogy rövidesen egy újabb rakománnyal érkezünk. Hazafelé az úton a menekülők áradatát láttuk. A legmeghatóbb látvány volt számunkra egy kis kerti traktor utánfutóval. A kistraktort az apa vezette, az utánfutón pedig az asszony ült öt gyemekével, a legkisebb még karonülő. Elmondták, hogy az ember a tanyájuktól nem messze a földön dolgozott és egyszer látja, hogy ég a tanyájuk. Ő szaladt hazafelé, családja pedig neki szembe, és úgy, ahogy voltak, minden nélkül menekültek. Kérdeztük, hová mennek? Azt válaszolták, hogy valahol majd csak befogadják őket. Ahogy esteledett az idő, egyre több horvát harckocsit láttunk. Mind a főváros felé igyekezett. Egy alkalommal megálltunk. Géppisztoly, golyószóró lövöldözését hallottuk, mégpedig egészen közelről. Ekkor már teljesen sötét volt. Ne is mondjam, mit éreztünk...A sötétségen túl idegesített bennünket a gyakori fegyverropogás, az ismeretlen táj. Féltünk, hogy eltévedünk és beleszaladunk egy háborús zónába, de hála Istennek, szerencsésen Moschendorfba, barátaink ausztriai házába érkeztünk.Másnap a Zágrábi élményeinkről beszámoltunk Páter Leopoldnak, a Szent Ferenc rend plébánosának. A hallottak nyomán azt mondta, két nap múlva, vasárnap a szentmisén meghirdeti és gyűjtést rendeznek. Az adományt pedig mihamarabb vigyük Zágrábba. A jó hosszúra nyúlt távollét után tértünk haza. Már éppen ránk fért, mert már egyetlen tiszta inhanemünk sem volt. A látottak, hallottak, no meg a hosszú út, melyet magunk mögött hagytunk, eléggé kifárasztottak mindkettőnket. Folyt, a következő számunkban A helyi ének-zene művészetért.. A karácsonyra megjelent első műsoros kazettánkra két éves repertoárból, egy évig készültünk. A kazettára felkerülő darabokat több szempont szerint válogattuk. Az elsődleges szempont a darabok megválasztásában a kamarakórus létszáma, a szólamok száma és összetétele volt. Sajnos sok darab így kimaradt, de ami végül a felvételig eljutott, azt a kórus szívesen énekli, mert közel állnak hozzánk, és a megoldásuk nem jelent elérhetetlen feladatot. A lelki felkészülés a felvételre több, mint egy éve tartott, nyáron egy hónap kivételével szinte minden nap próbáltunk. Biztatást a felkészülés során a közmegjelentetett kórus lett, a közvetlen és tágabb környezetünk adta. A felvétel november 7-én volt a jánoshalmi Szent Anna templomban. Az erős koncentrálást igénylő munkát a hideg ellenére a kórus jól bírta, a pontos éneklés mellett a muzsikálásra is maradt ereje. Tisztelettel és szeretettel ajánljuk valamennyi jánoshalmi és nem jánoshalmi igényes, szép muzsikát szeretők számára a megjelent műsoros kazettánkat. (Megvásárolható a Honvéd Kaszinóban.) ben elért jó eredményeken kívül (országos méretű selejtezőkön való túljutás után elért második helyezés, ahol az első helyezett egy nemzetközi versenyt megnyert, több lemezt Kérges Albert A kórus "élő" kazettabemutató hangversenye