Jánoshalma - Hunyadi Népe, 1994 (9. évfolyam, 1-13. szám)
1994-01-01 / 1. szám
2. oldal HUNYADI NÉPE 1994. január Gyászjelentés Antall Józsefné, Antall dításában. Hazája iránti alá- György, Antall Péter és azattal, államférfiúi hittel, se család többi tagja, a Magyar gyelemmel és alkotmányos Köztársaság Kormánya és a Magyar Demokrata Fórum Országos Elnöksége megrendülten és mély fájdalommal tudatja, hogy dr. Antal József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, a Magyar Demokrata Fórum elnöke 1993. december 12-én, életének 62 évében szentségekkel megerősítve elhunyt. Antall József vezető szerepet vállalt Magyarország függetlenségének visszaállításában, a demokratikus jogállam megteremtésében és Európa egységének elemez meggyőződéssel vezette az országot. Életműve adjon erőt mindnyájunknak, hogy az általa megkezdett úton haladjunk tovább. Antall Józsefné, Antall György, Antall Péter, Boross Péter, Lezsák Sándor. Csak befelé hulló könnyekkel, de elsiratta őt az a negyedmilliónyi ember, aki egy álló éjszaka virrasztón a Parlament előtt araszoló emberfolyamokban, hogy azután néhány másodpercre megállhasson a koporsó előtt, fejet hajthasson tragikusan elhunyt miniszterelnökünknek. Látod, ha késve is, ha átfagyott lélekkel is, legalább a búcsúzásra megérkeztem. Elsiratták őt Pest hosszúhosszú utcáin a temetőbe kísérők tízezrei, kik egyszerű sírját körülállták, kik fénylő gyertyaerdejükkel közelébe sem fértek. Látod, már néhány éve, hogy utánad indultam. Ha meg-megtorpanva is, a Sírig kísértelek. És elsiratták őt lelküket áztató könnyekkel, a televíziót lesve, a rádiót hallgatva azok a milliók, akik határainkon innen és túl, nyert és vert reményeket vállára tették, sorsukat mázsás nehezékként sorsához kötözték. Látod, minket próbáltál magasra, fényre emelni... és beleszakadtál. Batthyányi, Andrássy, Tisza, Teleki, Nagy Ferenc, Nagy Imre, tragikus sorsú nagy miniszterelnökeink, fogadjátok Őt is magatok közé! Antall Józsefet, akiről a következő nemzedék - talán - ezt fogja írni: nem életével, halálával váltotta meg nemzetét. Mint egykoron Az, ott fenn a Golgotán. Érte gyújtott gyertyáink százezrei már csonkig égtek. De közben energiát adtak, közben fényt adtak. Nekünk, útkeresőknek. Hogy ne tévedjünk el a 20. század végének gyűlöletszította, vérszomjas ordasokat, kapzsi Haspagonokat rejtő, rákhalált sugárzó sötétségben. -if Múlt év októberében volt 3 éves a jánoshalmi önkormányzat Az 1993. novemberi önkormányzati ülésen emlékezett meg a város polgármestere arról, hogy immáron három éves múlt van a rendszerváltás óta első ízben megválasztott önkormányzat tevékenysége mögött. Most arra kértem a polgármester urat, lapunk olvasói számára röviden értékelje ezt a hároméves időszakot. - Mi már - kezdte Szakál Lajos - a jövő évi költségvetésen dolgozunk. Az 1993-as esztendőt még nehéz értékelni, bár az év rövid hátralévő idejében számottevő dolgok nemigen történnek, hiszen a fejlesztésekre az időjárás már nem alkalmas. A zárszámadás pedig tudjuk, hogy a következő februári ülésen bonyolódik le, illetve vitatja meg a képviselőtestület és rendelet formájában hagyja jóvá. Adni kellene a 3 évről most egy összegzést, de ilyen még nem készült és ez kissé nehéz is, bár biztos, hogy egy ilyen összegzésre sor kerül 1994. évben. Néhány dologban nagyon is maradandót alkotott a jánoshalmi önkormányzat. Gondolok itt arra, hogy folytatva a középületek rendbetételét, amit már elődeink megkezdtek, majdnem minden közintézményen. Sajnos a ’94-es költségvetésünk már nem teszi lehetővé ezt a szép folyamatot, mert még szükségessé válna a diákélelmezési konyhánál egy külső rendbetétel, a sportpálya épületének nem csak rendbetétele kívül-belül, mely rendkívül elhasználódott állapotban van, hanem ott bővítésre is szükség lenne, a 4. számú óvodánál külső felújításra. Ezekre sajnálatos módon, lehet, hogy nem jut pénz. Ami ugyancsak nagy eredmény, hogy több, mint 30 utcában készült szilárd burkolatú út. A teljesség miatt feltétlenül meg kell említeni a lakossági összefogást, köszönet is illeti áldozatvállaló készségüket. A gázhálózat is örvendetesen fejlődött és nagyon sok utcában, szintén a lakosság aktív közreműködésével, munkájával járda épült. Mi csak az anyagot biztosítottuk. Hajlamos az ember, ha eredményekről beszél, fejlesztésekről szólni, pedig nem csak ebből áll, bár kétségtelen ez, ami látványos a lakosság számára. Remélem, hogy ahol ezek történtek, az utcák lakói hosszú éveken emlékeznek majd. Intézményeink az elmúlt 3 évben is és ezt határozatba foglalja a képviselő-testület, hogy a működőképes hálózat megmaradjon. Ilyen volt az elmúlt 3 évben és bízok abban, hogy működőképes lesz a negyedikben is. Bővítettük is az intézményhálózatunkat. Például az idősek gondozási központjából Szociális Otthon lett, ahol nem csak a név változott. Aki ott járt, láthatta, hogy bár ezidáig is jó volt, most még jobb, a befogadóképessége is növekedett és jelenleg is építés folyik ennek érdekében. Egy kihelyezett tagozatként működő zeneiskolából, egy olyan önálló zeneiskola lett, amely alkalmas arra, hogy kihelyezett tagozatokat létesítsen más településeken működtessen és hozzáteszem, elismeréssel nyilatkoznak róla polgármester társaim. A tűzoltóságról? Elmondhatom, hogy 1991-ben gazdátlan tűzoltóság volt. Nem vagyok elfogult, mert ezt sokan mások is elismerik, hogy önkéntes tűzoltóságunk egy állami egység színvonalán képes működni. Komoly munkát végeznek és megérdemlik segítségünket. Az óvodától leváltó Katolikus Óvodát is támogatta a testület és azt hiszem, hogy beváltotta az elvárásokat és igényeket. Meg vannak elégedve azok a szülők, akik ezt a szolgáltatást igényelték. Nyilván nem volt ilyen könnyű helyzete az egyházi iskola beindításának, melyet egy tulajdonrendezéssel, egy törvényes kötelezettséggel kellett párosítani. Bízok abban, hogy egy idő múlva a szülők által megnyilvánuló igény, utólag is igazolni fogja a döntés helyességét A szociális problémák megoldásáról' Tulajdonképpen itt két ellentétes tábor itt ütközik a hivatalban, a képviselő-testületben, talán az én asztalomon, mégpedig az, hogy mást vár tőlünk az, aki nehéz helyzetben van, él és mást vár az, aki szerencsére nincs ebben a helyzetben. Az egyik kevésnek, néha megalázónak tartja a segélyezés formáit, bár van, aki kimondja a köszönő szót is, aki pedig nincs ebben a helyzetben és hála istennek, hogy nincs, az hellyel-közzel feleslegesnek tartja, vagy úgy ítéli, hogy nem az arra érdemesek kapják. Aki úgy gondolja, hogy ezen a területen igazságos döntés születhet, az nem csak nagy fába vágja a fejszéjét, hanem lehetetlenbe is. Ezen azért próbálunk valamelyest segíteni. Örülök annak, hogy törvényadta lehetőségeink előtt is tudtunk kicsit járni. Például a közalkalmazott és a köztisztviselői törvény végrehajtásában. Úgy gondolom, hogy az ezen a területen dolgozók ilyen értelemben elégedettek lehetnek velünk, hogy a központi bérintézkedéseket, ha csak nagyon kis mértékben is, mindig fel tudtuk vállalni, hogy megelőlegezzük. Eredmény, hogy nem kötelező önkormányzati feladatokat is fel tudtunk vállalni, mint például a bölcsőde, melyért sokat vitatkoztunk, hogy működőképes legyen, hisz ez lakossági szolgáltatást nyújt. Vagy különböző szervezetek, egyesületek támogatását. De eredmény az is, hogy ez a képviselő-testület működőképes a mai napig és remélem, ezután is. Ismerve képviselőtársaimat, bízok benne, hogy nem fog elmaradni egyetlen testületi ülés sem. A számadásnak az is része lesz, ha nem működik valami, meg ugyan megvitattuk és nem sikerült döntést hozni, akkor azért nyugodtabb lelkiismerettel lehet beszélni, ha valami nem működik, mert nem tudtunk összejönni és meg sem tudtuk vitatni. A testületi munka kezdetben talán azért is, mert mindannyian más egyéniségek vagyunk, ahány képviselő, annyi. Igaz, sok olyan feladattal is találkoztunk, amit nem tartottunk olyan elsőrendű feladatnak és fontosságúnak, de mégis azzal kellett foglalkoznunk, mert kötelezettségeink is vannak, de sok mindenben a pénzügyi lehetőségeink is beleszóltak. De úgy érzem, hogy ma már tudunk a fontos, a kevésbé fontos és a nagyon fontos dolgok között különbséget tenni. Elégedett vagyok azzal amit megoldottunk, de van még, amit nem tudtunk megoldani, melynek sikere érdekében keressük a lehetőségeket. Mint például a munkanélküliség helyzete városunkban is. Vannak lakásigénylések, melyekre kevés a megoldási lehetőség. Még több utcában kellene szilárd burkolatú út és sorolhatnám tovább. Abban bízok, hogy mint 1990-ben működőképes intézményhálózattal, jó pénzügyi pozícióban lévő várost vettünk át, ugyanilyen pozícióban tudjuk átadni a választáskor, az új képviselőtestületnek és így az eltelt négy évről eredményeket tudunk felmutatni. Hogy jól dolgoztunk vagy nem, erről a lakosságnak kell véleményt alkotni, aki igazából a véleményét kinyilvánítja, ahol kell, esetleg a következő szavazáskor. Ha véleményt alkotnak az önkormányzatról, azt kérem, hogy mindig kellő tájékozottság után tegyék meg. Ne az utcán és nézzék meg, kitől kapják az információt. A hivatal és én készen állunk arra, hogy kellő információt nyújtsunk, mert a rossz információkon alapuló vélemény, nem csak azt sértheti, akiről alkotják, hanem azt is, aki azt alkotja és tovább adja. Ezúton is felajánlom a pártoknak, a képviselőjelölteknek, hogy amikor a választásra kerül sor, választási programjaikat készítik, éljenek azzal a lehetőséggel, hogy kérnek információt, hogy nagyon megalapozott ígéreteket tudjanak tenni, hogy azt később fel is tudják vállalni és az pontos adatokon alapuljon, mert nagyon nagy súllyal esik majd latba. Talán még nem késő, hiszen lapunk a hónap elején jelenik meg, hogy felhasználjam az alkalmat itt e helyen is, és boldog, békés, eredményekben gazdag új évet kívánok városunk minden lakójának Annak is, akinek bármi okból nehéz volt az előző év. Nem szabad elveszíteni az optimizmusát és ha ő is megtesz mindent, hogy jobbra forduljon a sorsa, előbb-utóbb eredményre vezet. Lusztig József Jobbágykori közigazgatásunk 1807. december 1-jén kelt királyi kiváltságlevél teljesítette "Jankovácz Helység" és özv. Orczy Józsefné Berényi Borbála kívánságát: Jankovácz mezővárosi rangot nyert. Ez nemcsak azt jelentette, hogy a település közepén terpeszkedő gyepön - ha nem állt víz rajta - évenként 3 országos vásárt tarthatott, hanem a közigazgatás kisebb átszervezésével is járt. Pl. az öregbíróból városbíró, az elöljáróságból szenátus, az elöljárókból szenátorok, a tanítókból professzorok lettek. Több esetben csak névleg, ezért a nép nem is vette át az új megnevezéseket. 1837 Szent András havának 1. napján keltezett egyik leírás felsorolja a "Mezőváros" fontosabb tisztségviselőit. Ez a felsorolás híven mutatja a jobbágykori közigazgatásunk keresztmetszetét. Az említett tisztségviselők egy része választott volt, másik része pedig a város fizetett alkalmazottja. Az esküdteket (szenátorokat) és a bírókat a telkes jobbágyok minden évben november 1-jén választották, a bírót az uraság által kijelölt 3 személyből, az esküdteket teljesen szabadon. Az új vezetőséget azután a közösen meghallgatott mise és eskütétel után az uradalom megbízott tisztviselője, többnyire fiskálisa (ügyvédje) iktatta hivatalába. A mezőváros tisztségviselői ezek voltak: Városi bíró (öregbíró), aki a várost teljes joggal képviselte, elsőfokú igazságosztó volt. 11 esküdtet is választottak, mint hites embereket, akik azután különböző feladatokat láttak el. Belőlük került ki a város gazdája (felesége lett a gazdaasszony), aki a város földjein gazdálkodott, meg az apaállatok (bikák, csődörök) gondozását intézte, fogadott cseléddel, kocsissal. Rangban azután a kimutatásban fel sem sorolt esküdtek, mint bírók következtek, feladatköreiket megnevezésük mutatta: borbíró, székbíró, malombíró, erdőbíró, sorspontbíró, piac (és vásár) bíró, no meg az utcabírák. A város fizetett alkalmazottai ezek voltak: nótárius (jegyző), adószedő (pénztáros, kasszír, másodbíró), két lovas csendnök, két gyalog csendnök a belterületre, egy hadnagy, négy tizedes, négy csősz, végül a "helybéli árvák atyja" a gyámügyi teendők ellátására és az árvák részére letett pénzek őrzésére. Az utcabírákat a városi korban utcakapitányoknak is nevezték, a kéményekre, a tisztaságra, utcajavításokra, kisebb kihágások megtorlására bírtak jelentősebb hatáskörrel. 1808-ban a város tartott néhány baktert is, akik az éjszakai nyugalomra vigyáztak, maguknak meg a botladozóknak lámpát tartottak, olykor az órákat is kiáltották. (Nappal toronyóra mutatta, meg a napi háromszori harangszó nyújtott tájékoztatást és... imára szállítást, "őrangyala") Érdekes volt a katonai rendfokozatok elnevezésének megjelenése is, anélkül, hogy egymás alárendeltjei lettek volna. A tizedesből négyet is választottak, a rend fenntartását és az esti csöndet szolgálták, de részük lehetett a lakosság mozgatásában is: robotba, erdőre küldés, aratás megkezdése stb. A hadnagyok, kettő is, szintén segítettek az esti duhajok megzabolázásában, de fő hatáskörük a küldöttei szolgálat és közben a város képviselete volt. Pl. üzeneteket, leveleket továbbítottak a szomszédos községek elöljáróihoz. Utcakapitányoknak a korábbi utcabírákat nevezték, feladataikról már szóltunk. A csendnökökkel (később zsandárok, csendőrök) a bajai szolgabíró rendelkezett, rendőri és nyomozói tisztet töltöttek be, szakmailag a járási komisszárhoz tartoztak, az elfogott tolvajokat, betyárokat, lázadozókat a bajai szolgabíró vagy a zombori ítélőszék elé állították. Mindkét helyen tömlöc is volt. Egy 18. századi térképünk a Kisszállás- Halas útelágazás magaslatát Jankováczi akasztófadombnak nevezi. Lehetséges, hogy ez városi pallosjogot is jelentett, de semmiféle adat nincs arra, hogy ott bárkit is kivégeztek volna. Ezzel az elnevezéssel inkább csak a futó- vagy kapcabetyárokat akarták riogatni. Az öregbíró mindig a település képviselője volt. Már a középkorban, majd a törökök alatt is. Ez utóbbi időkből származik a mondás: csak sorba, mint a falusi bíróság. Ti. a törökök a szolgáltatásokat vagy az adózást megtagadó falvak bíróinak leültették a fejét, így érthető, hogy nem nagyon kapkodtak e tisztség után. Évről évre másnak kellett elvállalni. Az újratelepülés után e tisztség azonban már nem csak terhes kötelességekkel és hagyományos fenyegetésekkel ("vasra kell verni") járt, hanem dézsma és robotelengedéssel, jelentős bírói hatalommal, így nagy társadalmi tisztséggel is együttjárt. Meg a nép többségének bizalmával. Csak a legtekintélyesebb, többnyire módosabb családokból kerülhetett ki bíró. Ha nagy, támogatást biztosító nemzetsége is volt. Egyik-másik bíró több éven át is viselte a bírói süveget, tarthatta kezében a bírói pálcát, amit azonban az újkorban már nem törhetett el senki feje felett sem, ti. csak "tyúkperekben" ítélkezhetett. Érdemes tehát felsorolni a régi iratokból nagynehezen összeszedett jobbágykori öregbíróink neveit, már akik előkerültek. Aki saját ősét megtalálja köztük, az hadd büszkélkedjen vele. Íme: Pintér Gergely 1765, Pethő Ferenc 1767, Tóth Márton 1770, Somodi Ferenc 1773, Körmöczi Márton 1774, Miskolczi Mihály 1775, Pethő Ferenc 1776, Maráczi János 1786, Almási József 1790, Csincsák Mihály 1794, Agócs János 1796, Dobos György 1800, Szakáll Imre 1803-1804, Agócs János 1805, Fenyvesi András 1806-1807, Szili Pál városi bíró, mellette bírák: Horváth Ferenc Kudari, Francsik János, majd Fenyvesi András 1808, Dobos György 1810, Fenyvesi András 1811, Dobos György 1812-1813, Horváth Ferenc 1814-1815, Pethő János 1816-1818, Kiss Imre 1819-1820, Kiss Ambrus 1821, Szakáll Ferenc 1822, Kiss István 1823, Karip Pál 1827, Szűcs András Katsó 1833-1836, Nagy Antal 1838, Kosziba Imre 1842, Dobos Ferenc 1845, Csincsák János 1846, Csernák József 1848 Befejezésül hadd említsük még még, hogy a jobbágykorban a település elöljárósága hivatalos leveleire és elszámolásaira többnyire a rajzos pecsétnyomóját ütötte, s az 1700-as években vörös pecsétviaszt is alkalmazott hozzá. Ezek tulajdonképpen a történelmi helységek címereivel voltak egyenértékűek, őseink kétféle pecsétnyomot használtak: 1731-1808-ig a körpecsét közepén hármas halmon álló, balra néző zászlós húsvéti bárányt, jobbról-balról olajággal keretezve, majd a "Jankovácz Mezővárosa" korban a felirattal körbefogott mezőt 16 szénaboglya tölti ki, amiket jobbról és balról búzakalászok kötnének. Míg a zászlós bárány az alföldi magyarság és kunság vallásos meggyőződéséhez és történelméhez kötődik, addig a mezővárosi pecsét - 1-2 évtizedig használták csak az állattenyésztést és a gabonatermelés domináns szerepét emelte ki. A két, történelmileg hiteles rajzú pecsétnyomónkat foglalja egységbe és köti az alapító Hunyadi-ház címerállatához a 150 év múlva elfogadott mai címerünk dr. Karsai Ferenc múzeumvezető