Jánoshalma - Hunyadi Népe, 1997 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
2. oldal________________________________________________________________ HUNYADI NÉPE____________________________________________________________1997. január Vendégségben Erdélyben (Folytatás) Az elragadó szépséget felváltották a hatalmas hegyormok, szakadékok, és az égnek meredő egyenes sziklafalak. Gyors folyású, nagy robajjal, dübörögve lezuhanó patakok zuhannak a magasból a mélybe. Az út állandóan lefelé vezetett. Valahol a közepe táján egy alagúton kellett áthaladni. S itt jut eszembe, hogy a második világháborúban ezen a helyen az elbeszélések szerint az akkori szovjet haderők alig tudtak áttörni. Egy golyószóró, egy géppuska állás és egy páncéltörő teljesen elég volt ahhoz, hogy a szoros, illetve az alagút lezárható legyen. A történet szerint több méter magasságban feküdtek a szovjet katonák élettelen tetemei. (Csak megkerülve, hátulról tudták a természet alkotta, és a katonailag kiépített harci objektumot megsemmisíteni!) Az alagúttól kezdve még kanyargósabb volt, még meredekebben lejtett az út. A felső testünk teljesen hanyatt dőlve, a lábunkkal állandóan fékezve mentünk egyre csak lefelé. Ekkor a mindekori vezetőnk, Tardina plébános úr félelmet nem ismerve átlépett az út acél korlátján, és torony iránt, a kanyarokat levágva megindult lefelé a meredek sziklafalon. Ez bennem igen nagy bátorságról tett tanúságot. Majdnem teljesen függőleges volt az útja, vagyis halálosan veszélyes. Ezt még megtetézte a sok kidőlt hatalmas farönk, amelyek majdnem mindenhol megnehezítették, elvágták a lefelé vezető utat. Egy ideig néztem a szikláról-sziklára igen tudatosan, meggondoltan lépkedőt, aki tudatosan haladt lefelé, de végül a növényzet eltakarta a szemem elől. Biztos voltam benne, hogy nem ez volt az első esete. Látszott, hogy ért a hegymászás nagyon szép és igen veszélyes tudományához. Ez a sport lelkileg és testileg is egész embert kíván. De felszerelés nélkül, majdnem vasalt nadrágban, félcipőben, számomra ez igen nagy kihívás volt. Én úgy láttam, mások számára is, de azért egy fiatal sem merte követni. Gyakorlott mozdulatait látva megnyugodva ismertem el, hogy ez őnála természetes dolognak tűnt, hogy a sokkal rövidebb, de nem kis veszéllyel teletűzdelt utat válassza arra, hogy a nálunk korábban indult csoportot utolérje és visszafordítsa, nehogy túlmenjenek a szoroson. Én jómagam s több társam nem mentünk le a szoros plébános urat a lenti csoport élén a kanyargós szerpentinen felfelé baktatva a kegyetlen emelkedőn. Pihenőnket befejezve mi is nekirugaszkodtunk a számunkra még hátramaradt utolsó útszakasz megtételéhez. Az utolsó kanyar után látható lett a aljáig. Elég volt a lefelé meredeken haladó fárasztó útból. Úgy gondoltuk, kell az energia visszafelé is. Ez bizony kegyetlenül bebizonyosodott, mert felfelé, vagyis visszafelé igen sokszor megálltunk pihenni. Felfelé haladva felső testünk előre dőlve kapaszkodva jóval fárasztóbb volt, mint lefelé, s ezért igen fogyott belőlünk a "cufla". A kedves feleségem már-már alig bírta a nehéz felfelé tartó utat. Sokszor majd azt hittem, hogy a hátamra kell vennem. A pihenők közben mindig azt figyeltem lefelé nézve, hogy a plébános úr jön-e azzal a csoporttal, akinek volt ereje lemenni a Békási szoros aljáig. Az út onnan tovább már kifelé vezet a Kárpátok körülölelő védőbástyái közül. Egyszer csak megláttam a legendás alagút. Az alagút után már jóval könnyebb, enyhébb lett az emelkedő, tehát gyorsabban haladhattunk, így egyre közelebb értük a helyhez ahol a buszunk parkolt. Tehát mégegyszer összeszedve minden megmaradt erőnket, én és a feleségem, s a mi kis csoportunk elsőnek ért vissza a ránk várakozó buszhoz. Amire megérkeztek azok, akik a legmesszebb jutottak a Plébános úrral, addig mi már jól kipihentük magunkat. A buszra felszállva elfoglaltuk a megszokott helyeinket, és ott elhelyezkedve, kinyújtóztatva pihentettük fáradt lábainkat. Egymást túlbeszélve meséltük el azokat a benyomásokat amelyek az embert próbára tevő környezet meglepően komor, de ezen felemelkedő, mégis fenséges szépsége tett ránk. Az élménybeszámolók és a fárasztó túra után természetes dolog az energia pótlása, és így majdnem mindenki jóízűen fogyasztotta a táskából elővett uzsonnáját. A buszunk vészesen gyorsan haladt mindig csak lefelé. Szinte érezni lehetett ott hátul, ahol mi ültünk, hogy valami nincs rendben. Igen meleg volt, szinte forró alattunk az ülés. A rádió teljes hangerővel valami modern számot játszott, a zaj óriási, a hangulat nagyon jó, a fiatalság a rádióval együtt énekel. Mialattunk pedig az ülés egyre forróbb. Itt én már éreztem, hogy valami baj van, de nem szóltam semmit, mert egyszer középiskolás koromban volt egy ilyen sztorim Pécsett, ahol a buszvezető fék nélkül tele diákokkal lehozta a buszt épségben. Igaz, hogy e rövid idő alatt teljesen megőszült. Egyszer csak látom, hogy Gyurákovits barátom és felesége is igen kezd mozgolódni, de az ablakot nem tudták kinyitni. A forróság lassan kibírhatatlan lett itt hátul. Ők már próbálták jelezni, de a zene és zaj végett nem ért el a vezetőig a hangjuk Én a magam részéről úgy éreztem, hogy a vezető tudja mi van a busz motorjával, csak azon van, minél közelebb érjünk valami lakott területhez. Azért a Jóisten nem hagyott el bennünket, lassan-lassan elhagytuk ezeket a hatalmas hegyeket és szakadékokat, a táj kedvesebbé és szelidebbé vált. Egy kisebb város első házai előtt egy hatalmas csattanás hallatszott alattunk, a motorban mintha leszakadt volna valami. A busz csak megy tovább. A sofőr is észrevette a hibát, mert a víz hőfoka vészesen emelkedett. A motort kikapcsolva, tovább gurulva szerencsésen megálltunk a kisváros szélső házai előtt. Mire mink kiszálltunk, a sofőrünk már felnyitotta a motorháztetőt s a gőzfelhő szünése után megállapítást nyert, hogy a hűtő előtt a ventillátorszíj kifeszítő tárcsa letört. E perctől buszunk mozgásképtelenné vált. Mi Székelyudvarhelytől több mint 100 km távolságra vagyunk, s a nap már lemenőben van, közeledik az este. Önálló óvoda A Napközi Otthonos Óvoda vezetője, Komáromi Lajosné már tavaly tavasszal kéréssel fordult az önkormányzat pénzügyi bizottságához, hogy az támogatólag terjessze a testület elé az intézmény gazdasági önállóságának kérdését. Akkor a GAMESZ vezetőjével egyeztetve a bizottság nem emelt ez ellen kifogást, amennyiben az nem jelent többletköltséget az önkormányzatnak. November elején a pénzügyi és a művelődési bizottság együttes ülésén javasolta a testületnek a Napköziotthonos Óvoda önálló költségvetési intézménnyé válását. A képviselő-testület hozzájárult ez január elsejétől történjen meg. Ezzel összefüggésben módosította az önkormányzat az intézmény alapító okiratát is. Az önállósodásról szóló testületi határozat kimondja, hogy ez nem jelenthet többletterhet az önkormányzat gazdálkodására. Eddig a GAMESZ gazdálkodási körébe tartozó intézmények közül másik nem jelezte önállósodási szándékát. Ól BANK Mint mindig! IA l. Vészhelyzetben az Orbán szobor Az 1930-as években épült szobor végveszélybe került. Városunk alig pár szoborral rendelkezik. Felelőtlenség lenne az enyészetnek engedni belőlük egyet is. Az utolsó percekben járunk. Ha nem történik intézkedés egy szoborral kevesebb lesz Jánoshalmán. A képviselőtestületben több interpretáció hangzott el az Orbán szobor érdekében. A döntés az lett, hogy a talapzatról leemelve az Árpás kőfaragónál kell elhelyezni a fagyok beállta előtt. Majd ezt követően meg kell teremteni az anyagi bázist ahhoz, hogy tavaszra újra fel lehessen állítani. Ha ezek a lépések nem történnek meg, akkor valóban egy szoborral kevesebb lesz Jánoshalmán. Lehetünk-e nyugodtak akkor, ha nem védjük, óvjuk értékeinket. Lehetnek-e nyugodtak azok akiken ez múlik. Szerintem nem. Jánoshalmiak, veszélyben az Orbán szobor! Óvjuk meg az enyészettől. Dági József Tisztújítás a Kaszinóban A Honvéd Kaszinó Kulturális Egyesület december 12-én tartotta tisztújító taggyűlését. Különlegessé tette az alkalmat, hogy most ünnepelte fennállásának 5. évfordulóját az egyesület. Az egyesület alapító (rendes tag) létszáma 43 fő. Pártoló tagok száma 532 fő és 14 jogi személy. Farkas Katalin - Weöres Sándor A tudomány és művészet pártfogója című versével lépett a szép számban megjelent hallgatóság elé. Majd Karsai Péter, az egyesület elnöke köszöntötte e tagságot, s tekintett vissza "Az öt év margójára" öt éve szűnt meg Jánoshalmán a Bem József Laktanya, mellyel bizonytalanná vált a Tiszti Klub léte. Összefogás alakult ki az intézmény megmaradása érdekében. Az egyesületi törvény segítségével vált megvalósíthatóvá a klub átalakítása kulturális egyesületté az önkormányzat és a honvédelmi tárca a helyi civil szféra összefogásával Az intézmény fontos szerepet tölt be, évtizedek óta Jánoshalma város kulturális és szórakozási életében. A nehéz anyagi körülmények ellenére az egyesület működése folyamatos. Sere Mihály, a Kaszinó igazgatója részletesen beszámolt az elmúlt időszakban végzett munkáról. Bemutatta az öntevékeny előadói és alkotóművészeti mozgalom résztvevőit. A gyermekszínpadot, Mithras Jazz Vokált, a Jánoshalmi Néptánc Csoportot, az Extázis zenekar, a Mithras kamarakórust, a kétnyelvű gyermekszínjátszó kört, a diákirodalmi stúdiót, a Preduktor felnőtt színjátszó kört, a Képzőművész kör és a Rajz szakkört. Nem maradtak ki a felsorolásból a szervezet keretében működő egyesületek, klubok és körök. A Bem József Nyugdíjas Egyesület, az Erdélyiek Dél-Magyarországi Egyesülete, a Méhészek Baráti Köre, a Gyümölcstermesztők Baráti Köre, a Jánoshalmi Mozgáskorlátozottak Egyesülete, a Jóga Klub, a Jánoshalmi Kutyabarátok Köre, a Bélyeggyűjtők Klubja, a Lovas Egyesület, az Alfa Plusz Egyesület, a Sporttáncklub, a Városvédő Vállalkozók Klubja (VVK), a Horgász Klub, a Repülő Modellezők Klubja. A tanfolyamok egész sorát biztosította a kaszinó a nyelvtagozatok, a főzés, a kézi szövés, a szabás-varrás, a jóga, az ügyes kezek, a gasztronómia, a számítástechnika iránt érdeklődőknek. Az állandó kulturális szolgáltatásaik közül megemlítette a médiaszolgálatot, a folyóirat-olvasót, a könyvtári szolgálatot és Fonotékát, a konferenciák, értekezletek biztosítását. Mindezt 4 főállású és 4 időszakos foglalkoztatású vagy rész-munkaidős munkatárssal oldják meg. A fejlesztéseik vonatkozásában törekedtek a létesítmény különböző helyiségeinek funkcionális kialakítása, állagmegóvására és felújítására. Az intézmény működését segítettei a pályázaton nyert mintegy 480.000 forint. Mucsi József a Honvédelmi Minisztérium munkatársa hozzászólásában kiemelte, hogy "Ebben a házban laknak". A jövőt illetően elmondta, hogy a minisztérium továbbra is támogatja ezt a kulturális intézményt. Az egyesület Alapszabályzatának módosítása értelmében 9 főre bővült a választmány, s ezek után kötelező lesz választani pénzügyi ellenőrző bizottságot is. Ennek elnökéül Ölveti Gábor alezredest választotta a tagság. Tagjainak Földes Terézt és Kovács Józsefet. A tagság újabb öt évre az egyesület elnökévé választotta Karsai Pétert, igazgatónak Sere Mihály. A választmány tagjai Benkő Tibor ezredes, Szakál Lajos, Györgypál Csaba alezredes, Gerhát László, Besze József rendőr százados, Szécsényi Sándor, Matkó Béla nyugalmazott, alezredes. Látogatás Kalocsán, és a szociális otthonban A Művelődési Központ I. sz. Nyugdíjas Klub tagjait viszontlátogatásra hívták a kalocsai nyugdíjasok. November 29-én tettek eleget a szíves meghívásnak. Teli busszal és személygépkocsival érkeztek. Meleg szeretettel, ünnepélyes keretek között fogadták a vendégeket. A fogadtatás után kölcsönösen adtak műsort a két nyugdíjas klub tagjai egymás szórakoztatására. Bőven terített asztal mellett, zeneszóval, tánccal, nagyon jó hangulatban telt el a találkozó. Az I. sz. Nyugdíjas Klub tagjai december 11-én meglátogatta a szociális otthon lakóit. Örömet, vidámságot szerettek volna vinni egyhangú életükbe. Műsorral kedveskedtek az idős, megfáradt embereknek. A szeretet ünnepe közeledtével karácsonyi csomagot osztottak az otthon lakói részére. ikor Elfogadott kérelem FELÚJÍTOTTÁK A TETŐT Korábban önkormányzati tulajdonban lévő katolikus óvoda épületének tetőfelújítása 93 ezer forintjába került az egyháznak. Ezt számlákkal igazolták. Az intézmény vezetője már korábban kérte ennek megtérítését az önkormányzattól. Akkor pénzügyi bizottság fedezet hiányában elnapolta a kérelem elbírálását Az intézmény a kérelmét azonban továbbra is fenntartotta. A képviselő-testület novemberi ülésén viszont helyt adott a kérelemnek a céltartalékban lévő még fel nem használt polgármesteri keret terhére.