Jánoshalma - Hunyadi Népe, 1997 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1. szám

2. oldal________________________________________________________________ HUNYADI NÉPE____________________________________________________________1997. január Vendégségben Erdélyben (Folytatás) Az elragadó szépséget felváltották a hatal­mas hegyormok, szakadékok, és az égnek meredő egyenes sziklafalak. Gyors folyású, nagy robajjal, dübörögve lezuhanó patakok zuhannak a magasból a mélybe. Az út állandóan lefelé vezetett. Valahol a közepe táján egy alagúton kellett áthaladni. S itt jut eszembe, hogy a második világháborúban ezen a helyen az elbeszélések szerint az akkori szovjet haderők alig tudtak áttörni. Egy golyószóró, egy géppuska állás és egy páncéltörő teljesen elég volt ahhoz, hogy a szoros, illetve az alagút lezárható legyen. A történet szerint több méter magasságban feküdtek a szovjet katonák élettelen tetemei. (Csak megkerülve, hátulról tudták a ter­mészet alkotta, és a katonailag kiépített harci objektumot megsemmisíteni!) Az alagúttól kezdve még kanyargósabb volt, még meredekebben lejtett az út. A felső testünk teljesen hanyatt dőlve, a lábunkkal állandóan fékezve mentünk egyre csak le­felé. Ekkor a mindekori vezetőnk, Tardina plébános úr félelmet nem ismerve átlépett az út acél korlátján, és torony iránt, a kan­yarokat levágva megindult lefelé a meredek sziklafalon. Ez bennem igen nagy bátorságról tett tanúságot. Majdnem teljesen függőleges volt az útja, vagyis halálosan veszélyes. Ezt még megtetézte a sok kidőlt hatalmas farönk, amelyek majdnem minden­hol megnehezítették, elvágták a lefelé vezető utat. Egy ideig néztem a szikláról-sziklára igen tudatosan, meggondoltan lépkedőt, aki tudatosan haladt lefelé, de végül a növényzet eltakarta a szemem elől. Biztos voltam benne, hogy nem ez volt az első esete. Látszott, hogy ért a hegymászás nagyon szép és igen veszélyes tudományához. Ez a sport lelkileg és testileg is egész embert kíván. De felszerelés nélkül, majdnem vasalt nadrágban, félcipőben, számomra ez igen nagy kihívás volt. Én úgy láttam, mások számára is, de azért egy fiatal sem merte követni. Gyakorlott mozdulatait látva megnyugodva ismertem el, hogy ez őnála természetes dolognak tűnt, hogy a sokkal rövidebb, de nem kis veszéllyel teletűzdelt utat válassza arra, hogy a nálunk korábban indult csoportot utolérje és visszafordítsa, nehogy túlmenjenek a szoroson. Én jóma­gam s több társam nem mentünk le a szoros plébános urat a lenti csoport élén a ka­nyargós szerpentinen felfelé baktatva a ke­gyetlen emelkedőn. Pihenőnket befejezve mi is nekirugaszkodtunk a számunkra még hátramaradt utolsó útszakasz megtételéhez. Az utolsó kanyar után látható lett a aljáig. Elég volt a lefelé meredeken haladó fárasztó útból. Úgy gondoltuk, kell az en­ergia visszafelé is. Ez bizony kegyetlenül bebizonyosodott, mert felfelé, vagyis visszafelé igen sokszor megálltunk pihenni. Felfelé haladva felső testünk előre dőlve kapaszkodva jóval fárasztóbb volt, mint le­felé, s ezért igen fogyott belőlünk a "cufla". A kedves feleségem már-már alig bírta a nehéz felfelé tartó utat. Sokszor majd azt hittem, hogy a hátamra kell vennem. A pihenők közben mindig azt figyeltem lefelé nézve, hogy a plébános úr jön-e azzal a csoporttal, akinek volt ereje lemenni a Békási szoros aljáig. Az út onnan tovább már kifelé vezet a Kárpátok körülölelő védő­bástyái közül. Egyszer csak megláttam a legendás alagút. Az alagút után már jóval könnyebb, enyhébb lett az emelkedő, tehát gyorsabban haladhattunk, így egyre közelebb értük a helyhez ahol a buszunk parkolt. Tehát mégegyszer összeszedve min­den megmaradt erőnket, én és a feleségem, s a mi kis csoportunk elsőnek ért vissza a ránk várakozó buszhoz. Amire megérkeztek azok, akik a legmesszebb jutottak a Plébános úrral, addig mi már jól kipihentük magunkat. A buszra felszállva elfoglaltuk a meg­szokott helyeinket, és ott elhelyezkedve, kinyújtóztatva pihentettük fáradt lábainkat. Egymást túlbeszélve meséltük el azokat a benyomásokat amelyek az embert próbára tevő környezet meglepően komor, de ezen felemelkedő, mégis fenséges szépsége tett ránk. Az élménybeszámolók és a fárasztó túra után természetes dolog az energia pótlása, és így majdnem mindenki jóízűen fogyasztotta a táskából elővett uzsonnáját. A buszunk vészesen gyorsan haladt min­dig csak lefelé. Szinte érezni lehetett ott hátul, ahol mi ültünk, hogy valami nincs rendben. Igen meleg volt, szinte forró alat­tunk az ülés. A rádió teljes hangerővel valami modern számot játszott, a zaj óriási, a hangulat nagyon jó, a fiatalság a rádióval együtt énekel. Mialattunk pedig az ülés egyre forróbb. Itt én már éreztem, hogy valami baj van, de nem szóltam semmit, mert egyszer középiskolás koromban volt egy ilyen sztorim Pécsett, ahol a buszvezető fék nélkül tele diákokkal lehozta a buszt épségben. Igaz, hogy e rövid idő alatt telje­sen megőszült. Egyszer csak látom, hogy Gyurákovits barátom és felesége is igen kezd mozgolódni, de az ablakot nem tudták kinyitni. A forróság lassan kibírhatatlan lett itt hátul. Ők már próbálták jelezni, de a zene és zaj végett nem ért el a vezetőig a hangjuk Én a magam részéről úgy éreztem, hogy a vezető tudja mi van a busz motorjával, csak azon van, minél közelebb érjünk valami lakott területhez. Azért a Jóisten nem hagyott el bennünket, lassan-lassan elhagytuk ezeket a hatalmas hegyeket és szakadékokat, a táj kedvesebbé és szelidebbé vált. Egy kisebb város első házai előtt egy hatalmas csattanás hallatszott alattunk, a motorban mintha leszakadt volna valami. A busz csak megy tovább. A sofőr is észrevette a hibát, mert a víz hőfoka vészesen emelkedett. A motort kikapcsolva, tovább gurulva szerencsésen megálltunk a kisváros szélső házai előtt. Mire mink ki­szálltunk, a sofőrünk már felnyitotta a mo­torháztetőt s a gőzfelhő szünése után megál­lapítást nyert, hogy a hűtő előtt a ven­tillátorszíj kifeszítő tárcsa letört. E perctől buszunk mozgásképtelenné vált. Mi Széke­lyudvarhelytől több mint 100 km távolságra vagyunk, s a nap már lemenőben van, közeledik az este. Önálló óvoda A Napközi Otthonos Óvoda vezetője, Komáromi Lajosné már tavaly tavasszal kéréssel fordult az önkormányzat pénzügyi bizottságához, hogy az támogatólag terjessze a testület elé az intézmény gazdasági önállóságának kérdését. Akkor a GAMESZ vezetőjével egyeztetve a bizottság nem emelt ez ellen kifogást, amennyiben az nem jelent többletköltséget az önkormányzatnak. November elején a pénzügyi és a művelődési bizottság együttes ülésén javasolta a testületnek a Nap­köziotthonos Óvoda önálló költségvetési intézménnyé válását. A képviselő-testület hozzájárult ez január elsejétől történjen meg. Ezzel összefüggésben módosította az önkormányzat az intézmény alapító okiratát is. Az önállósodásról szóló testületi határozat kimondja, hogy ez nem jelenthet többletterhet az önkormányzat gazdálkodására. Eddig a GAMESZ gazdálkodási körébe tartozó intézmények közül másik nem jelezte önállósodási szándékát. Ól BANK Mint mindig! IA l. Vészhelyzetben az Orbán szobor Az 1930-as években épült szobor végveszélybe került. Városunk alig pár szoborral rendelkezik. Felelőt­lenség lenne az enyészetnek en­gedni belőlük egyet is. Az utolsó percekben járunk. Ha nem történik intézkedés egy szo­borral kevesebb lesz Jánoshalmán. A képviselőtestületben több inter­pretáció hangzott el az Orbán szo­bor érdekében. A döntés az lett, hogy a talapza­tról leemelve az Árpás kőfaragónál kell elhelyezni a fagyok beállta előtt. Majd ezt követően meg kell teremteni az anyagi bázist ahhoz, hogy tavaszra újra fel lehessen állí­tani. Ha ezek a lépések nem történ­nek meg, akkor valóban egy szo­borral kevesebb lesz Jánoshalmán. Lehetünk-e nyugodtak akkor, ha nem védjük, óvjuk értékeinket. Le­hetnek-e nyugodtak azok akiken ez múlik. Szerintem nem. János­­halmiak, veszélyben az Orbán szobor! Óvjuk meg az enyészet­től. Dági József Tisztújítás a Kaszinóban A Honvéd Kaszinó Kulturális Egyesület december 12-én tartotta tisztújító taggyűlését. Különlegessé tette az alkalmat, hogy most ün­nepelte fennállásának 5. évfordu­lóját az egyesület. Az egyesület alapító (rendes tag) létszáma 43 fő. Pártoló tagok száma 532 fő és 14 jogi személy. Farkas Katalin - Weöres Sándor A tudomány és művészet pártfo­gója című versével lépett a szép számban megjelent hallgatóság elé. Majd Karsai Péter, az egyesület elnöke köszöntötte e tagságot, s tekintett vissza "Az öt év mar­gójára" öt éve szűnt meg János­halmán a Bem József Laktanya, mellyel bizonytalanná vált a Tiszti Klub léte. Összefogás alakult ki az intézmény megmaradása érde­kében. Az egyesületi törvény segít­ségével vált megvalósíthatóvá a klub átalakítása kulturális egyesü­letté az önkormányzat és a hon­védelmi tárca a helyi civil szféra összefogásával Az intézmény fon­tos szerepet tölt be, évtizedek óta Jánoshalma város kulturális és szó­rakozási életében. A nehéz anyagi körülmények ellenére az egyesület működése folyamatos. Sere Mihály, a Kaszinó igaz­gatója részletesen beszámolt az el­múlt időszakban végzett munkáról. Bemutatta az öntevékeny előadói és alkotóművészeti mozgalom részt­vevőit. A gyermek­színpadot, Mithras Jazz Vokált, a Jánoshalmi Néptánc Csoportot, az Extázis ze­nekar, a Mithras kamarakórust, a kétnyelvű gyermekszínjátszó kört, a diák­irodalmi stúdiót, a Preduktor felnőtt színjátszó kört, a Képző­művész kör és a Rajz szakkört. Nem maradtak ki a felsorolásból a szervezet keretében működő egyesületek, klubok és körök. A Bem József Nyugdíjas Egyesület, az Erdélyiek Dél-Magyarországi Egyesülete, a Méhészek Baráti Kö­re, a Gyümölcstermesztők Baráti Köre, a Jánoshalmi Mozgáskorláto­zottak Egyesülete, a Jóga Klub, a Jánoshalmi Kutyabarátok Köre, a Bélyeggyűjtők Klubja, a Lovas Egyesület, az Alfa Plusz Egyesület, a Sporttánc­klub, a Városvédő Vál­lalkozók Klubja (VVK), a Horgász Klub, a Repülő Modellezők Klub­ja. A tanfolyamok egész sorát biz­tosította a kaszinó a nyelvtagoza­tok, a főzés, a kézi szövés, a szabás-varrás, a jóga, az ügyes ke­zek, a gasztronómia, a számítás­­technika iránt érdeklődőknek. Az állandó kulturális szolgáltatásaik közül megemlítette a média­szol­gálatot, a folyóirat-olvasót, a könyv­tári szolgálatot és Fonotékát, a kon­ferenciák, értekezletek biztosítását. Mindezt 4 főállású és 4 időszakos foglalkoztatású vagy rész-munka­idős munkatárssal oldják meg. A fejlesztéseik vonatkozásában törekedtek a létesítmény különböző helyiségeinek funkcionális kialakí­tása, állagmegóvására és felújítá­sára. Az intézmény működését se­gítettei a pályázaton nyert mintegy 480.000 forint. Mucsi József a Honvédelmi Mi­nisztérium munkatársa hozzászólá­sában kiemelte, hogy "Ebben a házban laknak". A jövőt illetően elmondta, hogy a minisztérium to­vábbra is támogatja ezt a kulturális intézményt. Az egyesület Alapszabályzatá­nak módosítása értelmében 9 főre bővült a választmány, s ezek után kötelező lesz választani pénzügyi ellenőrző bizottságot is. Ennek el­nökéül Ölveti Gábor alezredest vá­lasztotta a tagság. Tagjainak Földes Terézt és Kovács Józsefet. A tag­ság újabb öt évre az egyesület elnökévé választotta Karsai Pétert, igazgatónak Sere Mihály. A vá­lasztmány tagjai Benkő Tibor ezre­des, Szakál Lajos, Györgypál Csa­ba alezredes, Gerhát László, Besze József rendőr százados, Szécsényi Sándor, Matkó Béla nyugalmazott, alezredes. Látogatás Kalocsán, és a szociális otthonban A Művelődési Központ I. sz. Nyugdíjas Klub tagjait viszontlá­­togatásra hívták a kalocsai nyug­díjasok. November 29-én tettek eleget a szíves meghívásnak. Teli busszal és személygépkocsival ér­keztek. Meleg szeretettel, ünnepé­lyes keretek között fogadták a ven­dégeket. A fogadtatás után kölcsö­nösen adtak műsort a két nyugdíjas klub tagjai egymás szórakoztatá­sára. Bőven terített asztal mellett, zeneszóval, tánccal, nagyon jó han­gulatban telt el a találkozó. Az I. sz. Nyugdíjas Klub tagjai december 11-én meglátogatta a szociális otthon lakóit. Örömet, vi­dámságot szerettek volna vinni egyhangú életükbe. Műsorral ked­veskedtek az idős, megfáradt em­bereknek. A szeretet ünnepe köze­ledtével karácsonyi csomagot osztottak az otthon lakói részére. ikor Elfogadott kérelem FELÚJÍTOTTÁK A TETŐT Korábban önkormányzati tulajdonban lévő katolikus óvoda épületének tetőfelújítása 93 ezer forintjába került az egyháznak. Ezt számlákkal igazolták. Az intézmény vezetője már korábban kérte ennek megtérítését az önkormányzattól. Akkor pénzügyi bizottság fedezet hiányában el­napolta a kérelem elbírálását Az intézmény a kérelmét azonban továbbra is fenntartotta. A képviselő-testület novemberi ülésén viszont helyt adott a kérelemnek a céltartalékban lévő még fel nem használt pol­gármesteri keret terhére.

Next