Kiskunlacháza - A Mi Újságunk, 2012 (21. évfolyam, 1-12. szám)

2012-01-01 / 1. szám

V. évfolyam X szám 2012. január fergeteg hava KÖZÉLETI, KULTURÁLIS, HAGYOMÁNYŐRZŐ ÉS SZÓRAKOZTATÓ LAPJA > A változások éve „Adjon az Úristen Szerencsés, jó évet; Jókedvet, Bőséget, Végre békességet; Adjon az Úristen fényes tisztességet; Az Emberiségnek lelki fényességet! (...) Adjon az Úristen Csókot, biztonságot, Boldog, elégedett, Szorgalmas országot. Örömet, családot, távlatot, teendőt. Adjon az Úristen boldog újesztendőt!” (Pete László Miklós) Ilyenkor, az újesztendő kezdetén mindig reménykedve tekintünk az előttünk álló év elé. Vajon most is így van ez? Az elmúlt év végén - megfordulva különböző helyeken - azt tapasztaltam, hogy nem volt igazi ünnepi hangulat. Karácsony tájékán az emberek között járva nem az adventi várakozás örömhíre, a bol­dog, felszabadult hangulat tükröződött az arcokon, hanem valami fásult, reménytelen beletörődöttség. A mindennapi megélhetésért folytatott egyre nehezebb küzdelem - mely felőröl ideget, lelket, egészséget egyaránt - nem adott lehetőséget a felszabadult örömre. A 2011-es esztendő mindennapi hírei munkahelyek megszűnéséről, a devizahitelesek kilátástalan helyzetéről, az Európán végigsöprő tünte­tésekről, gazdasági világválságról szóltak. Azt tapasztaljuk, hogy korábban tabuként kezelt tézisek és rendszerek dőlnek meg. Az elmúlt évtizedekben sikerült elérni, hogy az élet csakis az egyénről szóljon. A társadalom individuumokra esett szét, akiket csak a pillanatnyi érdek tudott időlegesen eggyé kovácsolni. Építs karriert, ne törődj senkivel és semmivel, a család és baráti közösség csak nyűg, mely akadályoz abban, hogy megvalósítsd önmagad... A fogyasztói társa­dalom ideálja, mely csak pénzről, féktelen vásárlásokról szólt, össze­dőlni látszik. Jómagam örülök ennek. Talán újra tudjuk építeni közös­ségeinket, talán újra fontos (legfontosabb) szerep jut a családnak, az igazi barátságnak. Ma még nagyon az út elején járunk. A holnaptól való félelem beköltözött szinte mindenki otthonába. Ilyenkor lenne igazán szükség erőt és hitet adó jó szóra, egy jelre, mely mutat vala­mi biztos irányt, kiutat a bizonytalanságból. Várjuk mindezeket vala­kitől, valahonnan... Magyarország a nagy változások korát éli. Új Alkotmányunk van, radikálisan megváltozik az államigazgatás egésze, az önkormányza­tok feladatellátása, az oktatás rendszere és tartalma. Létrejönnek a járások, melyek révén az állampolgárok és az állam kapcsolata új ala­pokra helyeződik. Munkahelyekre, élénkülő gazdaságra, a közbiza­lom helyreállítására lenne szükség, mert mindent és mindenkit a bizal­matlanság leng körbe. Önkormányzati szinten is fel kell készülnünk a változásokra. Továbbra is biztosítanunk kell intézményeink zavartalan működését, az állam- és közigazgatási feladatok megfelelő szintű ellá­tását és fel kell készülnünk a szennyvízberuházás elindítására. Ahhoz, hogy Kiskunlacháza a nehéz időket tisztességesen túl tudja élni, és fel­adatainkat el tudjuk látni, elsősorban bizalomra van szükség. Biza­lomra és összefogásra, különös tekintettel a döntéshozókra. Nehéz év van mögöttünk. S hogy ezt a nehéz évet tisztességgel végig tudtuk csinálni, köszönhető azoknak az embereknek (kollégák, szervezetek, magánemberek, képviselők), akik helytálltak, akik segí­tettek és együttműködtek. Az új esztendő is tartogat sok nehézséget, a támogatókra, a segítőkre nagy szükség van továbbra is. A 2012-es esztendőre Kiskunlacháza minden polgárának kívánok sok erőt, egészséget a problémák leküzdéséhez és álmaik megvalósí­tásához, boldog családi életet és igaz barátokat. Dr. Répás József polgármester ^

Next