Kiskunmajsa - 6120, 2021 (1. évfolyam, 1-11. szám)

2021-06-08 / 1. szám

2. 2021. június 08. Massai vállalkozók, emberek a koronavírus árnyékában A zárásnál csak a nyitás lett még nehezebb . A koronavírus-járvány sokak számára nem mosolyfotóval ér véget, hanem elhúzódó küzdelemmel vállalkozásuk, egzisztenciájuk ismételt felépítésével. A pandémia következményeit bemutató sorozatunk első részében Szabó Boglárka beszélt küzdelmeiről, a Benny Hill Büfé újraindítá­sáról. Ezen a héten Béres Zoltán, a Soul Café tulajdonosa mondta el, mivel járt a zárás időszaka, és mivel kell a nyitás időszakában megküzdenie. - Nekem más vendéglátósokhoz, vállalko­zókhoz képest annyival könnyebb volt a helyzetem, hogy a pandémia idején a zárva tartás alatt nem kellett bérleti díjakat fizet­nem se a hely, sem egyéb eszközök után, mi­vel minden a saját tulajdonom. Ez nagyon sokat segített, azt hiszem, aránylag ennek tudható be, hogy át tudtam vészelni ezt az időszakot - kezdett bele sóhajtva Béres Zol­tán, hozzátéve, hogy rezsiköltsége ettől füg­getlenül még volt, és ott voltak azok a ter­mékek, amelyeknek lejáróban volt a szavatossági idejük. - Összesen 65 rekesz üdítőt, 12 hordó sört kellett leselejteznem a tavaly tavasszal, majd utána ősszel induló leállás miatt, aminek az árát talán nem kell ecsetelnem. Ráadásul tá­mogatást se kaptam a veszteségek mérsék­lésére, de másra sem. Próbáltam Szegeden egy pályázatot beadni, a harmadik napon értesítettek, a Kormány a vírushelyzetre való tekintettel felfüggesztette a pályázatot, amit egyébként a vírushelyzet miatt írtak ki. Nem értettem, és ennyi volt az én állami támoga­tásom.­­Az iparkamarához is fordultam, de az volt a tapasztalatom, mint másoknak. Ér­demben nem segítenek, viszont küldik a mindenféle fizetős programra a meghívókat, illetve, ha nem fizetem be időben azt az ötezer forint tagsági díjat, még jól meg is fenyegetnek - nevet legyintve. Ahogy Béres Zoltán elmondja, a támoga­tás neki is jól jött volna, ugyanis nem csak az árukészlet, a rezsi miatt szenvedett veszte­séget a leállás alatt, de folyamatosan fizetnie kellett a járulékokat, adókat, egyéb költsé­geket. - Mivel bevétel nem volt, és nem akartam eladósodni, csak tagi kölcsönből tudtam a kiadásokat finanszírozni, ami azért több­millió forintra szaporodott fel a járvány idő­szakában - viszont sehova sem tartozom, csak saját magamnak. Ezt nyilván majd vissza kell fizetnem, ha lesz annyi bevétel, de egyelőre nem úgy néz ki, hogy beindult volna a forgalom. Az ismerőseim mesélik, a városokban teljesen más a helyzet, beindult a vendéglátás, de itt nem ez a helyzet. Az első nap még jöttek, de azóta szinte semmi.­­ A másik nagy probléma, hogy a pandé­mia alatt sokan otthagyták a pályát, elmen­tek más területre, esetleg külföldre dolgoz­ni. Nem lehet munkavállalót találni, munka­erőhiány van, de ez nem csak nálam prob­léma, másutt is. A munkaerőhiány nem csak a működésre, de a fejlesztési elképzeléskre is hatással van. Már a járvány előtt elhatározták, hogy a Soul ételkínálattal bővíti a profilját, helyben lehet majd pizzát, hamburgert, mindenféle fi­nomságot rendelni és fogyasztani.­­ Már a szükséges eszközöket, gépeket is megvásároltam a bővítéshez, de a munka­erőhiány miatt egyelőre késlekedik a fejlesz­tés, hiszen az ételkészítéshez, kiszolgálás­hoz még plusz ember kell. De tervbe van véve, csak idő kérdése. Folytatás: 5. oldal

Next