Kiskunmajsa - Halasi Hírek, 1978 (16. évfolyam, 1-49. szám)
1978-04-26 / 16. szám
A LEGFONTOSABB JELLEMVONÁSOK A KISGYERMEKKORBAN ALAKULNAK KI Óvónők, óvodák Bács-Kiskunban Az évtized elején Bács-Kiskun megyében tízezer óvodást fogadtak be a gyermeki intézmények. Az idén viszont huszonegyezret. Az elmúlt nyolc év alatt tehát megkétszereződött az óvodai helyek száma. Ez a nem kis fejlődést széles körű társadalmi összefogás idézte elő. Üzemi, szövetkezeti munkásközösségek és magánosok sora dolgozott városokban és községekben az új óvodák építésén, vagy a munkahelyeken azért, hogy kétkezi munkájukkal, vagy a kommunista műszakokon megtermelt anyagi érték felajánlásával gyorsítsák meg az intézmények bővítését. A társadalmi áldozatkészség eredményeként ma már a megyében élő huszonötezer óvodáskorú gyermek 84 százaléka jár naponta óvodába. A tervek szerint arányuk a közeli években eléri a 90 százalékot... Sok településről elmondható, hogy ismeretlenné vált az óvodai elhelyezés gondja, s minden igénylőit fogadni tudnak. Egy-két kisebb községben nem is képesek betölteni a tervezett létszámkereteket. A nagyközségek és városok többségében viszont túlzsúfoltak a foglalkoztató termek, s a kihasználtság olykor a 120— 150 százalékot is eléri. Az adottságok tehát különbözőek. Mindennek ellenére viszont egyre kevesebb szülő kap kényszerű visszautasítást, és kénytelen kényszermegoldásokhoz folyamán! kisgyermeke felügyeletének érdekében. Az eltelt nyolc év fejlődése nemcsak a foglalkoztató helyiségek számának megnövekedését eredményezte. Megváltozott az intézmények jellege is. Nem most kezdődött el ugyanaz a folyamat, amely a „gyermekmegőrzőkből” tudatos pedagógiai otthont alakított ki az óvodákban, de jórészt mégis az elmúlt egy-két évtizedre esik az óvodák és az ott dolgozó pedagógusok önállóságának, felelősségének megnövekedése. Az egykori spontán, játékos időtöltésből céltudatos nevelői ráhatások rendszere alakult ki; a készségek és képességek az életkornak megfelelő fejlesztése következtében az óvoda az általános iskolai tanulmányok megkezdésének „. Alapfontosságú, intézménye lett napjainkra. ..•IMWr.V ■ i 1".. • * Az óvodák szerepének jelentős megváltozása jól tükröződött megyei intézmények vezető óvóa nőinek közelmúltban Kiskunhalason megrendezett négynapos továbbképzésén. A Fazekas Gábor Általános Iskola aulájában kétszázharminc pedagógus hallgatott napról napra színvonalas szakmai előadásokat. A tanfolyam célját az óvodai nevelő munka hatékonyságának fokozását szolgáló vezetéstudományi ismeretek bővítésében határozták meg a szervezők —, ezzel is érzékeltetve azt a tényt, hogy a vezető óvónők társadalmi szerepe alapvetően megváltozott. Bizonyos értelemben oktatáspolitikusokká váltak, már ami a lakóhelyi közösségben betöltött feladatokat illeti. A megnövekedett társadalmi felelősséget jól tanúsította a tanfolyamot záró ankét, amelyen a megye vezető közéleti személyiségei válaszoltak a pedagógusok által feltett kérdésekre. Az eszmecsere résztvevői azt vizsgálták: miként tölti be az óvoda új szerepkörét az oktatásügy összefüggő rendszerében. A Bács-Kiskunban dolgozó kétszázharminc, vezető , óvónő, huszonegyezer gyermek egyéniségének sokoldalú fejlesztéséért érez felelősséget. Ugyanakkor irányítják az intézmények beosztott óvónőinek, dajkáinak, dolgozóinak mindennapi munkáját — akik ugyancsak a gyermekekért tevékenykednek. E kettős feladatkör lényege tehát azonos. A gyermeki személyiség legfontosabb jellemzői már a 3—6 év között, tehát az óvodáskorban kialakulnak. Azt sem kell hosszasabban bizonygatni, hogy amilyen tulajdonságok rögződnek a kicsinyekben ebben az életszakaszban, olyan emberekké válnak. Az óvodákban tehát a munkára, a hazafiasságra, a közösségi életre, becsületességre nevelik az apróságokat; ezeket a tulajdonságokat várja el a társadalom minden felnőtt polgárától... Az óvoda jelentékeny szerepet tölt be az ismeretek rendszeres befogadásának előkészítésében is. Az óvónők ugyanis játékos módon, de nagyon tudatosan ébresztgetik az apróságok nyiladozó értelmét. A foglalkozásokon felkeltik a gyermekek érdeklődését a számok, a formáik, a mesék és a dalok számukra érdekes világa iránt, egyszóval kialakítják annak az emberi nyitottságnak az alapjait, amely a tanulást, a világ tudati birtokba vételét motiválja az egész életen keresztül. Miért fontos ez? Jól tudják az érintett szülők, hogy már az általános iskola első-második osztályában igen magas követelményeket támasztanak a diáksággal szemben. Így követeld ezt a kor. Matematika és nyelvtan, környezetismeret és írás vagy olvasás odahaza és az iskolában már nemcsak játék, mint volt ez az óvodában, hanem rendszeres figyelem összpontosítást igénylő munka. Fárasztó, unalmas is olykor , ha csak a kisgyerek nem kötheti új ismereteit az óvodából magával hozott készségekhez, jártasságokhoz, tudáselemekhez, azaz nem talál kapcsolatot az eddig tapasztaltakkal. Az óvoda tehát rendkívül szorosan kötődik, kapcsolódik az iskolához. Egyre inkább köztudottá válik, hogy a gyermeki személyiség céltudatos, sokrétű fejlesztésének első állomása nem az iskola, hanem az óvoda, amely intézményként is egyre közelebb kerül az „általánossá válásihoz”. Ezt bizonyítják az említett megyei statisztikai adatok is. Az óvoda éppen úgy a jövő számára „termelő” gyermekintézmény, mint az iskola Ezért szükséges, hogy az óvónői hivatást választók a legkorszerűbb vezetési és pedagógiai ismeretek és módszerek birtokában dolgozzanak és az, hogy a társadalom erkölcsileg és anyagilag egyaránt elismerje szerepük megnövekedett fontosságát, P. M. • Ezek a kis elsőosztályosok nem riadtak meg az első tanítási napon a kecskeméti Petőfi Sándor Általános Iskolában, hiszen többségük már az óvodában megbarátkozott a könyvekkel, az írószerszámokkal, a tanulás segédeszközeivel. (Tóth Sándor felvétele.) „Érdeklődés kísérte 99* A 16 éves gimnazista egy háromfelvonásos színdarabbal állított be a Nemzeti Színházba. „Mit bajlódik a gimnáziummal, tanácsolta nekem Major Tamás. Máris jelentkezzen a főiskolára!" Így került be Szinetár Miklós 17 évesen a főiskola színházrendezői szakára. „Operarendező akartam lenni.” A főiskola után a Fővárosi Operettszínházban kezdi el pályáját, mint szerződtetett rendező. Nádasdy Kálmán pedig tanársegédnek tartja maga mellett. Mai napig is tanítja a színművészeti főiskolásokat, s az idén ünnepli 25 esztendős tanári pályafutását. „Kezdettől fogva minden zenés színház érdekelt !— emlékezik vissza." Az alig 22 éves ifjú rendező viszi színpadra a Csárdáskirálynő azóta is legnagyobb szériasikerét. 1956-ban már Jászai Mari-díjas. Következik a nagy siker, a főiskolás vizsgaelőadás, a Koldusopera. Majd megbízatás a kísérleti zenész színház megteremtésére a Petőfi Színházban, ahol azóta is egyetlen, első magyar musical az Egy szerelem három éjszakája megszületett. Az első nagyjátékfilmje a „Délibáb minden mennyiségben” felkavarta a kedélyeket. A televíziónál 16 éve dolgozik, művészeti igazgató. Jelentősebb rendezései közül: Sartre: A temetetten holtak, Madách: Az ember tragédiája; Dürrenmatt: Baleset. Évről évre a szegedi szabadtéri játékok vezető rendezője. Az Operaházban és a TV zenés színházában is rendszeresen rendez. Monte Carlóban két nemzetközi díjat kapott „A halálnak haláláért". Prágában a Gianni Schicchi-ért a legjobb tévérendezés díját viszi el. E rendkívül gazdag életpálya során több külföldi rendezésével is bemutatkozik: Szverdlovszkban, Moszkvában, Genovában, Münchenben és Helsinkiben. Minden műfajban otthonos. Miként bírja idővel és energiával e polihisztornak is minősíthető tevékenységet a ma 46 éves Szinetár Miklós? „Időben azért mindez belefért a pályámba. Ami pedig a polihisztorságot illeti, végül is mindhez egy foglalkozás. Persze ez alkati kérdés elsősorban." Az eddigi életútról, életpályáról: „Én elégedett vagyok, mindig azt csináltam, amit akartam. Az én generációm szerencsés volt. Nagyon fiatalon kezdtünk. Sikerek és bukások, önmagam előtt azonban ritkán kellett pirulnom. Amire leginkább büszke vagyok, hogy unalom sohasem kísérte munkáimat". Szinetár Miklós Kiváló művész kitüntetést kapott. S — a • 1078. április 26. • PETŐFI NÉPE Háború a Kozmoszban A Zrínyi Katonai Kiadó legújabb három kiadványa jelent meg a Haditechnika Fiataloknak sorozatban. Az olcsó — mindössze öt forintba kerülő füzetek — nemcsak szórakoztató módon, közérthetően nyújtanak technikai, hadászati, harcászati ismereteket az olvasóknak, de megismertetik a szocialista országok legújabb és a világon legmodernebb haditechnikai eszközeit is. Szentesi György: Tüzérségi rakéták című füzete a rakétafegyverek kialakulásával ismerteti meg az olvasókat, majd nagyon egyszerű módon mondja el, milyen hajtóanyagokat használnak fel. A folyékony és a szilárd hajtóanyagok tulajdonságait, előnyeit és hátrányait is taglalja, majd a rakéták irányításával kormányozásával folytatja, amelyeket a könnyebb érthetőség kedvéért jó illusztrációkkal egészített ki. A rakétasorozatvetők — közismertebb nevén a Katyusák — harcászati alkalmazása után a harcászati rakétákról, majd a hadműveleti harcászati rakétákról ad részletes ismertetést. Szó esik a füzetben még a rakétarendszerekről, a rakéták indítóberendezésekről, s továbbfejlesztésének útjairól. Kováts Zoltán: A harcban éjszaka is látni kell című munkáját szinte mindenkinek ajánlhatjuk, hiszen a szerző elöljáróban a görögtűztől a világítógázig nyomon követi a világítás fejlődésének történetét, háborús alkalmazását. Az első katonai fényszórót 1871-ben a porosz—francia háborúban alkalmazták, ám azóta sokat fejlődött a haditechnika. A fémtükrös reflektorokat nem szorította ki, de a modern hadászat már megköveteli az infravörös fény katonai alkalmazását. Az optikai eszközöket már korábban is használták a harcászatban, gondoljunk csak a lövegtávcsövekre, teodolitokra, a távmérőkre. A fényelektromos jenséget használják ma már seaz éjszakai felderítésben, harcban. Az aktív infravörös műszerek fejlesztése a járművezetők, a figyelők, bemérők és irányzóműszerek megszerkesztésére irányul. Ma már a szocialista hadseregek rendelkeznek olyan infravörös eszközökkel, amelyek nemcsak a fényképezést, de a harc éjszakai megvívását is lehetővé teszik, vagyis éjszaka is jól láthatnak. A legérdekesebbnek Nagy István György: Háború a Kozmoszban című nem fantasztikus írása, hanem a jelenlegi űrhajók és űrszerkezetek katonai alkalmzásának leírása ígérkezik. A kozmikus hadviselés lehetőségei és távlatairól szólva, pontos képet nyújt a ballisztikus rakétákról, a több robbanófejes rakétákról, a műholdas felderítésről, az űrhajózás hordozórakétáiról, az űrhajók találkozásáról, majd az űrrepülőgépekről. Külön fejezetet szentel a navigációs műholdaknak, illetőleg a világűrből való földi felderítésnek. Végezetül a rakétaelhárítás és a kozmikus védelem jövőjéről ad átfoigó képet. A füzetek nemcsak a fiatalok, de érdeklődő felnőttek számára is ajánlhatók. G. G. g Odakint még alig pirkad, hajnali négy óra. Ezerötszáz kilométeres út áll előttünk.A piros IKARUS motorja felriúg a csendben, indulhatunk. Néhány óra múlva már Románia területén robogunk jó hangulatban, e verőfényes délelőttön. A nagyváradi székesegyház kertjében ragyogó tavaszi napfényben fehér virágaikat bontogatják a magnóliafák. Megcsodáljuk László király hermáját, és az eredeti bárdot, amellyel monda szerint vizet fakasztott a a sziklából. A székesegyház freskói eleven színekben pompáznak: a neves mesterek évszázados munkái nem fakultak; por, füst nem fogta őket. A felhasznált festékek növényi kivonatok — magyarázza kísérőnk. Indulunk tovább, rövid városnézésre. S már a kezdet kezdetén irodalmi emlékekbe ütközünk, Ady lakóháza, majd Léda házának zöld, faragott kapuja előtt nézelődünk. Itt szövődött hát az a majd egy évtizedes szerelem, mely nélkül irodalmunk talán szegényebb lenne. Aztán Janus Pannonius: Mikor is írta Búcsú Váradtól című versét? Még megkerüljük a holdas templomot, búcsúsképpen, aztán irány a Királyhágó! □ □ □ •Hegyek, hegyek. Gyönyörű térségek, birkanyájakkal tarka legelők. Bivaly vontatta, döcögő ekhósszekerek mellett suhanunk el. Aki nem hiszi, hogy a tengerszint felett ötszáz méterrel is lehet tengeribetegséget kapni, próbálja ki ezt a szerpentint. A kilátás azonban megéri a fáradtságot. Egy helyen fazekasmester kínálja csodálatos készletét: köröndi cserépvázák, köcsögök, tálak nagy mennyiségben. A sátor körül nagy a forgalom: aki nem sajnálja a pénzét, gyönyörű, ragyogó mázú cserepeket választhat gyűjteménye gazdagítására. Csúcsán sincs szerencsénk: a Boncza-kastély zárva. Be kell érnünk az épület fotózásával. Kedves idegenvezetőnk egy Csinszka-verssel idézi fel Boncza Berta és Ady kapcsolatát, míg végigmegyünk a falu főutcáján. Szilágy megye „vén hepehupái” nem simultak el Ady óta: míg Zilahra érünk, ugyancsak próbára teszi autóbuszunk főtengelyét — és gyomrunkat — a döccenők. Zilah. A gimnazista Ady. Kár, hogy mér későre jár. Igyekeznünk kell tovább, így csak kívülről nézhetjük meg a gimnáziumot, ahol költőnk érettségizett. öreg este van, mire Ady szülőfalujába, Énmindszentre érünk. Újabban nevén Ady-falva. Átmegyünk egy parkon, s végre itt áll a kis nádtetős épület, a szülőház. A fehér márványtábla előtt gyufaszálak sercennek; halvány, imbolygó fényüknél társaságunk fotósai ügyködnek, majd a vakuk villognak. Koszorú kerül a márványtáblára. Itt jártak Kecskemétről — mutatja majd. Kisvártatva előkerül a gondnok. Ekkorra fényárban úszik szülőház, és a park bejáratánál a levő kúria, a lakóház. Eredeti bútorok, köztük botladozott gyermek Ady. Tárlók, fotók, dokumentumok. Jó éjszakát Ady Endre, mi most már Szatmárra tartunk! □ □ □ ' Másnap délben érünk Koltóra. Aprócska falu, hatalmas por a Teleki-kastély bejáratánál. Szép arcú gyerekek, édes „csiripeléssel” vesznek körül bennünket. Iskola van itt az egykori „vad” a gróf kastélyának óriási parkjában gyerekek hancúroznak. Az egyik teremben frissen gyűjtött néprajzi anyag rendezésre vár. Ékes faragott bútorok. Elképzeljük, hogyan érezhette itt magát a mézeshetek idején Petőfi Sándor, Szendrey Júliával. Eszményibb helyet aligha választhatott volna. A hóval takart béres tetők idelátszanak, a kastély faragott oszlopos erkélyéről nézzük. Ezt láthatta Petőfi „szeptember végén”, egy hűvös reggelen. Parányi falvak, zsúpfedeles házak, domb, fatemplom. Egy helyen megállunk, felkaptatunk a napfényben fürdő dombra, körbejárjuk a szép kis fatemplomot. Ibolya, kankalin illatozik a kőkeresztek között. Egy falubeli elmondja, hogy a fatemplomot 1700 körül építették és azóta egyszer sem égett le. □ □ □ Szamosújvár, temető. Mögötte húzódik zordonan a börtön hatalmas, zöldesszürke épülete. A „betyárkirály” itt raboskodott, élete utolsó évtizedében. Hatvanöt éves korában vitte el a tüdőbaj. Bemegyünk a fejfák közé. A híres, „istentelen” magyar, Rózsa Sándor sírját keressük. A temetőárkon kívül találjuk, a kerítésnél. A fejtábla kőből van, frissen festett név, évszám. 1813— 1878. Körbeálljuk a kis halmot, kattognak a fényképezőgépek. A harmadik napon Kolozsváron köszönt bennünket a reggel. A Szent Mihály székesegyház, a Mátyás templom, a Sárkányölő szobra, a Botanikus kert. Mátyás király szülőháza előtt tisztelgünk gondolatban. A házsongrádi temető mellett elhaladva búcsúzunk a várostól. A csodálatos fekvésű Kolozsvár lassan párába burkolózik a völgyben, és hallgat. Nem sokkal később már messze járunk. Székelyföldön a hegyoldalak zöldje üde, a som virágai sárgállnak mindenfelé. Utunkat végigkíséri fáradhatatlanul csacsogva, kanyarogva a Torockó patak. A tarkaruhás asszonyok a vízben állva sulykolják a ruhát. Ragyogó képű gyerekek kísérnek bennünket, míg megnézzük a kis múzeumot. Régi székely szobai berendezés, kézimunkák. Lehet vásárolni is. A székely lurkók vidáman integetnek az autóbusz után, kezük tele kecskeméti cukorral, csokoládéval. Vörös Júlia • „Körbejárjuk a kis templomot.” • Ady-dokumentumok a falakon. • Rózsa Sándor sírja az emlékkővel. :• -