Kiskunmajsa - Halasi Hírek, 1978 (16. évfolyam, 1-49. szám)

1978-04-26 / 16. szám

A LEGFONTOSABB JELLEMVONÁSOK A KISGYERMEKKORBAN ALAKULNAK KI Óvónők, óvodák Bács-Kiskunban Az évtized elején Bács-Kiskun megyében tízezer óvodást fogad­tak be a gyermeki intézmények. Az idén viszont huszonegyezret. Az elmúlt nyolc év alatt tehát megkétszereződött az óvodai he­lyek száma. Ez a nem kis fejlődést széles körű társadalmi összefogás idéz­te elő. Üzemi, szövetkezeti mun­kásközösségek és magánosok so­ra dolgozott városokban és közsé­gekben az új óvodák építésén, vagy a munkahelyeken azért, hogy kétkezi munkájukkal, vagy a kommunista műszakokon meg­termelt anyagi érték felajánlásá­val gyorsítsák meg az intézmé­nyek bővítés­ét. A társadalmi áldozatkészség eredményeként ma már a me­gyében élő huszonötezer óvodás­korú gyermek 84 százaléka jár naponta óvodába. A tervek sze­rint arányuk a közeli években eléri a 90 százalékot... Sok településről elmondható, hogy ismeretlenné vált az óvodai elhelyezés gondja, s minden igénylőit fogadni tudnak. Egy-két kisebb községben nem is képe­sek betölteni a tervezett létszám­kereteket. A nagyközségek és vá­rosok többségében viszont túl­zsúfoltak a foglalkoztató termek, s a kihasználtság olykor a 120— 150 százalékot is eléri. Az adott­ságok tehát különbözőek. Mind­ennek ellenére viszont egyre ke­vesebb szülő kap kényszerű vis­­­­szautasítást, és kénytelen kény­szermegoldásokhoz folyamán! kis­gyermeke felügyeletének érdeké­ben. Az eltelt nyolc év fejlődése nemcsak a foglalkoztató helyisé­gek számának megnövekedését eredményezte. Megváltozott az intézmények jellege is. Nem most kezdődött el ugyanaz a folya­mat, amely a­ „gyermekmegőr­zőkből” tudatos pedagógiai ott­hont alakított ki az óvodákban, de jórészt mégis az elmúlt egy-két évtizedre esik az óvodák és az ott dolgozó pedagógusok önálló­ságának, felelősségének megnö­vekedése. Az egykori spontán, játékos időtöltésből céltudatos ne­velői ráhatások rendszere alakult ki; a készségek és képességek az életkornak megfelelő fejlesztése következtében az óvoda az álta­lános iskolai tanulmányok meg­kezdésének „. Alapfontosságú, in­tézménye lett napjainkra. ..•IMWr.V ■ i 1".. • * Az óvodák szerepének jelentős megváltozása jól tükröződött megyei intézmények vezető óvó­a nőinek közelmúltban Kiskunhala­son megrendezett négynapos to­­vábbképzésén. A Fazekas Gábor Általános Iskola aulájában két­százharminc pedagógus hallgatott napról napra színvonalas szak­mai előadásokat. A tanfolyam cél­­ját az óvodai nevelő munka ha­tékonyságának­­ fokozását szolgáló vezetéstudományi ismeretek bő­vítésében határozták meg a szer­vezők —, ezzel is érzékeltetve azt a tényt, hogy a vezető óvónők társadalmi szerepe alapvetően megváltozott. Bizonyos ér­telem­ben oktatáspolitikusokká váltak, már ami a lakóhelyi közösségben betöltött feladatokat illeti. A megnövekedett társadalmi felelősséget jól tanúsította a tan­folyamot záró ankét, amelyen a megye vezető közéleti személyi­ségei válaszoltak a pedagógusok által feltett kérdésekre. Az esz­mecsere résztvevői azt vizsgálták: miként tölti be az óvoda új sze­repkörét az oktatásügy összefüg­gő rendszerében. A Bács-Kiskunban dolgozó két­­százharminc,­ vezető , óvónő,­ hu­szonegyezer gyermek egyéniségé­nek sokoldalú fejlesztéséért érez felelősséget. Ugyanakkor irányít­ják az intézmények beosztott óvónőinek, dajkáinak, dolgozói­nak mindennapi munkáját — ak­ik ugyancsak a gyermekekért tevékenykednek. E kettős fel­adatkör lényege tehát azonos. A gyermeki személyiség leg­fontosabb jellemzői már a 3—6 év között, tehát az óvodáskorban kialakulnak. Azt sem kell hos­­szasabban bizonygatni, hogy ami­lyen tulajdonságok rögződnek a kicsinyekben ebben az életsza­kaszban, olyan emberekké vál­nak. Az óvodákban tehát a mun­kára­, a hazafiasságra, a közössé­gi életre, becsületességre nevelik az apróságokat; ezeket a tulaj­donságokat várja el a társadalom minden felnőtt polgárától... Az óvoda jelentékeny szerepet tölt be az ismeretek rendszeres befogadásának előkészítésében is. Az óvónők ugyanis játékos mó­don, de nagyon tudatosan éb­reszt­getik az apróságok nyilado­zó értelmét. A foglalkozásokon felkeltik a gyermekek érdeklődé­sét a számok, a formáik, a me­sék és a dalok számukra érde­kes világa iránt, egyszóval kiala­kítják annak az emberi nyitott­ságnak az alapjait, amely a ta­nulást, a­ világ tudati birtokba vételét motiválja az egész éle­ten keresztül. Miért fontos ez? Jól tudják az érintett szülők, hogy már az ál­talános iskola első-második osz­tályában igen magas követelmé­nyeket támasztanak a diáksággal szemben. Így követeld ezt a kor. Matematika és nyelvtan, környe­zetismeret és írás vagy olvasás odahaza és az iskolában már nemcsak játék, mint volt ez az óvodában, hanem rendszeres fi­gyelem összpontosítást igénylő munka. Fárasztó, unalmas is oly­kor , ha csak a kisgyerek nem kötheti új ismereteit az óvodából magával hozott készségekhez, jár­tasságokhoz, tudáselemekhez, azaz nem talál kapcsolatot az eddig tapasztaltakkal. Az óvoda tehát rendkívül szo­rosan kötődik, kapcsolódik az is­kolához. Egyre inkább köztudottá válik, hogy a gyermeki személyiség céltudatos, sokrétű fejlesztésének első állomása nem az iskola, ha­nem az óvoda, amely intézmény­ként is egyre közelebb kerül az „általánossá válásihoz”. Ezt bizo­nyítják az említett megyei sta­tisztikai adatok is. Az óvoda éppen úgy a jövő számára „termelő” gyermekintéz­mény, min­t az iskola Ezért szük­séges, hogy az óvónői hivatást választók a legkorszerűbb veze­tési és pedagógiai ismeretek és módszerek birtokában dolgozza­nak és az, hogy a társadalom er­kölcsileg és anyagilag egyaránt elismerje szerepük megnöveke­dett fontosságát, P. M. • Ezek a kis elsőosztályosok nem riadtak meg az első tanítási na­pon a kecskeméti Petőfi Sándor Általános Iskolában, hiszen többsé­gük már az óvodában megbarátkozott a könyvekkel, az írószerszá­mokkal, a tanulás segédeszközeivel. (Tóth Sándor felvétele.) „Érdeklődés kísérte 99* A 16 éves gimnazista egy há­­romfelvonásos színdarabbal állí­tott be a Nemzeti Színházba. „Mit bajlódik a gimnáziummal­­, tanácsolta nekem Major Tamás. Máris jelentkezzen a főiskolára!" Így került be Szinetár Miklós 17 évesen a főiskola színházrendezői szakára. „Operarendező akartam lenni.” A főiskola után a Fővá­rosi Operettszínházban kezdi el pályáját, mint szerződtetett ren­dező. Nádasdy Kálmán pedig ta­nársegédnek tartja maga mellett. Mai napig is tanítja a színművé­szeti főiskolásokat, s az idén ün­nepli 25 esztendős tanári pálya­futását. „Kezdettől fogva minden zenés színház érdekelt !— emlékezik vissza." Az alig 22 éves ifjú ren­dező viszi színpadra a Csárdáski­­rálynő azóta is legnagyobb szé­riasikerét. 1956-ban már Jászai Mari-díjas. Következik a nagy si­ker, a főiskolás vizsgaelőadás, a Koldusopera. Majd megbízatás a kísérleti zenész színház megte­remtésére a Petőfi Színházban, ahol azóta is egyetlen, első ma­gyar musical az Egy szerelem három éjszakája megszületett. Az első nagy­játékfilmje a „Dé­libáb minden mennyiségben” fel­kavarta a kedélyeket. A televí­­­ziónál 16 éve dolgozik, művészeti igazgató. Jelentősebb rendezései közül: Sartre:­ A temetetten hol­tak, Madách: Az ember tragédiá­ja; Dürrenmatt: Baleset. Évről évre a szegedi szabadtéri játékok vezető rendezője. Az Operaház­ban és a TV zenés színházában is rendszeresen rendez. Monte Carlóban két nemzetközi díjat ka­pott „A halálnak haláláért". Prá­gában a Gianni Schicchi-ért a legjobb tévérendezés díját viszi el. E rendkívül gazdag életpálya során több külföldi rendezésével is bemutatkozik: Szverdlovszk­­ban, Moszkvában, Genovában, Münchenben és Helsinkiben. Minden műfajban otthonos. Mi­ként bírja idővel és energiával e polihisztornak is minősíthető te­vékenységet a ma 46 éves Szine­tár Miklós? „Időben azért mindez belefért a pályámba. Ami pedig a poli­­hisztorságot illeti, végül is mind­hez egy foglalkozás. Persze ez al­kati kérdés elsősorban." Az eddi­gi életútról, életpályáról: „Én elé­gedett vagyok, mindig azt csinál­tam, amit akartam. Az én gene­rációm szerencsés volt. Nagyon fiatalon kezdtünk. Sikerek és bu­kások, önmagam előtt azonban ritkán kellett pirulnom. Amire leginkább büszke vagyok, hogy unalom sohasem kísérte munkái­mat". Szinetár Miklós Kiváló művész kitüntetést kapott. S — a • 1078. április 26. • PETŐFI NÉPE Háború a Kozmoszban A Zrínyi Katonai Ki­adó legújabb három ki­adványa jelent meg a Haditechnika Fiatalok­nak sorozatban. Az ol­csó — mindössze öt forintba kerülő füzetek — nemcsak szórakozta­tó módon, közérthetően nyújtanak technikai, hadászati, harcászati is­mereteket az olvasók­nak, de megismertetik a szocialista országok leg­újabb és a világon leg­modernebb haditechni­kai eszközeit is. Szentesi György: Tü­zérségi rakéták című füzete a rakétafegyve­­rek kialakulásával is­merteti meg az olvasó­kat, majd nagyon egy­szerű módon mondja el, milyen hajtóanyagokat használnak fel. A folyé­kony és a szilárd haj­tóanyagok tulajdonsá­gait, előnyeit és hátrá­nyait is taglalja, majd a rakéták irányításával kormányozásával foly­tatja, amelyeket­ a könnyebb érthetőség kedvéért jó illusztrációkkal egészített ki. A rakétasorozatvetők — közismer­tebb nevén a Katyusák — harcá­szati alkalmazása után a harcá­szati rakétákról, majd a hadmű­veleti harcászati rakétákról ad részletes ismertetést. Szó esik a füzetben még a rakétarendsze­rekről, a rakéták indítóberendezésekről, s továbbfejlesztésének útjairól. Kováts Zoltán: A harcban éj­szaka is látni kell című munká­ját szinte mindenkinek ajánlhat­juk, hiszen a szerző elöljáróban a görögtűztől a világítógázig nyo­mon követi a világítás fejlődésé­nek történetét, háborús alkalma­zását. Az első katonai fényszó­rót 1871-ben a porosz—francia háborúban alkalmazták, ám az­óta sokat fejlődött a haditechni­ka. A fémtükrös reflektorokat nem szorította ki, de a modern hadászat már megköveteli az infravörös fény katonai alkalma­zását. Az optikai eszközöket már korábban is használták a harcá­szatban, gondoljunk csak a löveg­­távcsövekre, teodolitokra, a táv­mérőkre. A fényelektromos jenséget használják ma már se­az éjszakai felderítésben, harcban. Az aktív infravörös műszerek fejlesztése a járművezetők, a fi­gyelők, bemérők és irányzómű­szerek megszerkesztésére irányul. Ma már a szocialista hadseregek rendelkeznek olyan infravörös eszközökkel, amelyek nemcsak a fényképezést, de a harc éjszakai megvívását is lehetővé teszik, vagyis éjszaka is jól láthatnak. A legérdekesebbnek Nagy Ist­ván György: Háború a Kozmosz­ban című nem fantasztikus írása, hanem a jelenlegi űrhajók és űr­­szerkezetek katonai alkalmzásá­­nak leírása ígérkezik. A kozmi­kus hadviselés lehetőségei és táv­latairól szólva, pontos képet nyújt a ballisztikus rakétákról, a több robbanófejes rakétákról, a mű­holdas felderítésről, az űrhajózás hordozórakétáiról, az űrhajók ta­lálkozásáról, majd az űrrepülőgé­pekről. Külön fejezetet szentel a navigációs műholdaknak, illetőleg a világűrből való földi felderí­tésnek. Végezetül a rakétaelhárí­­tás és a kozmikus védelem jövő­jéről ad átfoigó képet. A füzetek nemcsak a fiatalok, de érdek­lődő felnőttek számára is ajánl­hatók. G. G. g Odakint még alig pirkad, haj­nali négy óra. Ezerötszáz kilo­méteres út áll előttünk.­­A piros IKARUS motorja felriúg a csend­ben, indulhatunk. Néhány óra múlva már Románia területén robogunk jó hangulatban, e ve­rőfényes délelőttön. A nagyváradi székesegyház kertjében ragyogó tavaszi nap­fényben fehér virágaikat bonto­gatják a magnóliafák. Megcso­dáljuk László király hermáját, és az eredeti bárdot, amellyel monda szerint vizet fakasztott a a sziklából. A székesegyház freskói eleven színekben pompáznak: a neves mesterek évszázados mun­kái nem fakultak; por, füst nem fogta őket. A felhasznált festékek növényi kivonatok — magyaráz­za kísérőnk. Indulunk tovább, rövid város­nézésre. S már a kezdet kezdetén irodalmi emlékekbe ütközünk, Ady lakóháza, majd Léda házá­nak zöld, faragott kapuja előtt nézelődünk. Itt szövődött hát az a majd egy évtizedes szerelem, mely nélkül irodalmunk talán szegényebb lenne. Aztán Janus Pannonius: Mikor is írta Búcsú Váradtól című versét? Még meg­kerüljük a holdas templomot, búcsúsképpen, aztán irány a Ki­rályhágó! □ □ □ •Hegyek, hegyek. Gyönyörű­ tér­ségek, birkanyájakkal tarka lege­lők. Bivaly vontatta, döcögő ek­­hósszekerek mellett suhanunk el. Aki nem hiszi, hogy a tengerszint felett ötszáz méterrel is lehet tengeribe­tegséget kapni, próbálja ki ezt a szerpentint. A kilátás azonban megéri a fáradtságot. Egy helyen fazekasmester kínálja csodálatos készletét: köröndi cse­répvázák, köcsögök, tálak nagy mennyiség­ben. A sátor körül nagy a forgalom: aki nem sajnál­ja a pénzét, gyönyörű, ragyogó mázú cserepeket választhat gyűj­teménye gazdagítására. Csúcsán sincs szerencsénk: a Boncza-kastély zárva. Be kell érnünk az épület fotózásával. Kedves idegenvezetőnk egy Csinszka-verssel idézi fel Boncza Berta és Ady kapcsolatát, míg végigmegyünk a falu főutcáján. Szilágy megye „vén hepehupái” nem simultak el Ady óta: míg Zilahra érünk, ugyancsak próbá­ra teszi autóbuszunk főtengelyét — és gyomrunkat — a döccenők. Zilah. A gimnazista Ady. Kár, hogy mér későre jár. Igyekeznünk kell tovább, így csak kívülről nézhetjük meg a gimnáziumot, ahol költőnk érettségizett. öreg este van, mire Ady szü­lőfalujába, Énmindszentre érünk. Újabban nevén Ady-falva. Át­megyünk egy parkon, s végre­ itt áll a kis nádtetős épület, a szü­lőház. A fehér márványtábla előtt gyufaszálak sercennek; halvány, imbolygó fényüknél társaságunk fotósai ügyködnek, majd a vakuk villognak. Koszorú kerül a már­ványtáblára. Itt jártak Kecske­métről — mutatja majd. Kisvártatva előkerül a gond­nok. Ekkorra fényárban úszik szülőház, és a park bejáratánál a levő kúria, a lakóház. Eredeti bútorok, köztük botladozott gyermek Ady. Tárlók, fotók, do­­­kumentumok. Jó éjszakát Ady Endre, mi most már Szatmárra tartunk! □ □ □ ' Másnap délben érünk Koltóra. Aprócska falu, hatalmas po­r a Teleki-kastély bejáratánál. Szép arcú gyerekek, édes „csiripelés­­sel” vesznek körül bennünket. Iskola van itt az egykori „vad” a gróf kastélyának óriási parkjában gyerekek hancúroznak. Az egyik teremben frissen gyűjtött néprajzi anyag­ rendezésre vár. Ékes faragott bútorok. Elképzel­jük, hogyan érezhette itt magát a mézeshetek idején Petőfi Sán­dor, Szendrey Júliával. Eszmé­nyibb helyet aligha választhatott volna. A hóval­ takart béres tetők idelátszanak, a kastély faragott oszlopos erkélyéről nézzük. Ezt láthatta Petőfi „szeptember vé­gén”, egy hűvös reggelen. Parányi falvak, zsúpfedeles há­zak, dom­b­, fatemplom. Egy he­lyen megállunk, felkaptatunk a napfényben fürdő dombra, kör­bejárjuk a szép kis fatemplomot. Ibolya, kankalin illatozik a kő­keresztek között. Egy falubeli el­mondja, hogy a fatemplomot 1700 körül építették és azóta egyszer sem égett le. □ □ □ Szamosújvár, temető. Mögöt­te húzódik zordonan a börtön hatalmas, zöldesszürke épülete. A „betyárkirály” itt raboskodott, élete utolsó évtizedében. Hatvanöt éves korában vitte el a tüdőbaj. Bemegyünk a fejfák közé. A hí­res, „istentelen” magyar, Rózsa Sándor sírját keressük. A teme­tőárkon kívül találjuk, a kerítés­nél. A fej­tábla kőből van, fris­sen festett név, évszám. 1813— 1878. Körbeálljuk a kis halmot, kattognak a fényképezőgépek. A harmadik napon Kolozsvá­ron köszönt bennünket a reggel. A Szent Mihály székesegyház, a Mátyás templom, a Sárkányölő szobra, a Botanikus kert. Má­tyás király szülőháza előtt tisz­telgünk gondolatban. A házsong­­rádi temető mellett elhaladva búcsúzunk a várostól. A csodá­latos fekvésű Kolozsvár lassan párába burkolózik a völgyben, és hallgat. Nem sokkal később már messze járunk. Székelyföldön a hegyoldalak zöldje üde, a som virágai sár­gállnak mindenfelé. Utunkat vé­gigkíséri fáradhatatlanul csacsog­va, kanyarogva a Torockó patak. A tarkaruhás asszonyok a víz­ben állva sulykolják a ruhát. Ragyogó képű gyerekek kísér­nek bennünket, míg megnézzük a kis múzeumot. Régi székely szo­bai berendezés, kézimunkák. Lehet vásárolni is. A székely lurkók vidáman integetnek az autóbusz után, kezük tele kecskeméti cu­korral, csokoládéval. Vörös Júlia • „Körbejárjuk a kis templomot.” • Ady-dokumentumok a falakon. • Rózsa Sándor sírja az emlék­kővel. :• -

Next