Kiskunmajsa - Halasi Hírek, 1980 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-30 / 4. szám
nnID nn üüílíiM Értékelték a szakcsoportok munkáját Élen a libatenyésztők és a sertéshizlalók A kiskunmajsai ÁFÉSZ, a tagság kistermelői gazdálkodásának segítése érdekében, már korábban megszervezte a libatömő, a seréstéstenyésztő újabban hizlaló, pedig a kisállattenyésztő csoportot, szakszövetkezeti igazgatósága egyik legutóbbi értekezletén értékelte a csoportok kenységét tevéés számba vette a közelgő zárszámadások esélyeit. Bakró László, a libatömő szakcsoport elnöke elmondta, hogy a tagok folyamatos és egyenletes gazdálkodását megteremtendő, 32 ezer naposlibát, 700 mázsa tápot, 6 ezer mázsa morzsolt kukoricát és 20 ezer sovány libát vásároltak, illetve osztottak szét a töméssel foglalkozók között. 1979. októberéig 40 ezer hízott májlibát értékesítettek. Az elnök beszámolója kitért azokra a sikerekre is, melyeket a szakcsoport országos viszonylatban elért. Ők képviselték Bács-Kiskun megyét a mezőtúri tájkiállításon, ahol fajta- és tömőbemutatót is tartottak. A bemutató olyan sikerrel járt, hogy elnyerték a SZÖVOSZ II. díját. Részt vettek továbbá a Balogh Bálint országos díjért kiírt pályázaton. Ennek során a korábban már megszerzett ezüst fokozat után, most az aranyat is megkapták. Nagy Istvánt, a csoport tagját, szintén arany jelvénnyel jutalmazták, a csoport elnökét pedig — mint kiváló kisállattenyésztőt és termelőt — miniszteri kitüntetésben részesítették. A társaság élénk kapcsolatot tart fenn a győri kereskedelmi és a szikszói mezőgazdasági főiskolával. Ez utóbbi intézet hallgatói — tanáraik vezetésével — a helyszínen tanulmányozták a májliban gazdaságos előállításának módszerét. — Csoportunk — állapította meg beszámolójában az elnök — fokozatosan áttér a húsliba tenyésztésére, illetve piacra termelésére. A tagok szaktudása, s lelkes hozzállása lehetővé teszi mindezt. Rajtunk kívül — hangsúlyozta Bakró László — sok kiváló „libás” szakcsoport működik az országban, mint például a kalocsai is. Ám a mi eredményeink több éven át kimagaslóak és stabilak, azokra mindig számítani lehet. Török Imre, a sertéstenyésztő és -hizlaló szakcsoport elnöke arról tájékoztatta az igazgatóságot, hogy az 1977-ben leszerződött 2852 mázsa hízóból 2466-ot adtak át. Mivel a szövetkezet saját vágású húskerete egy évre ezer mázsa, összesen csaknem 900 jószágot küldtek az állatforgalmi vállalatnak. Az értékesített sertések után a közös alapra befizetett összeg 245 ezer forintra emelkedett. Ebből rendszeresen hizlalási előleget vehetnek fel a tagok. A kisállattenyésztő szakcsoport tulajdonképpen még a kezdetnél tart: eredetileg a bikali tenyésznyúl-kihelyezési akcióban vettek részt, majd átálltak a hagyományos fajtákra. Az átállással együttjáró visszaesés ellenére 105 mázsa árut — nyulat és galambot — értékesítettek. Legutóbb a vaskúti Bácska Termelőszövetkezettől igényeltek 116 tenyésznyulat. Az áfész igazgatósága a számolókat tudomásul vette beés úgy határozott, hogy mindhárom szakcsoportnak a jövőben megad minden támogatást a másnél eredményesebb ténykedéshez. H. J. Libafarm a majsai határban. Hetvenöt éves a halasi tűzoltószervezet T Háromnegyed évszázaddal*s ezelőtt alakult meg városunkban az első szervezett tűzoltótestület. Az évforduló alkalmából összefoglaljuk e közhasznú szervezet múltját, történetét. Legelőször a megalakuláshoz vezető útról szólunk. Halast 1596-ban a török pusztasággá változtatta. Újjátelepítése 1626—1630 táján történt, amikor „az Baranyiságból kiszakadt emberek Halasra szállottak”. Ez a település vízzel körülzárt területen — mai belterület egy részén — volt, ahonnan a szárazföldi kijárás kizárólag kelet felé, a mai gimnázium helyén lévő magaslaton keresztül volt lehetséges. E szigetszerű terület közepén helyezkedtek el az új telepesek, általában kerítés nélküli, kunyhószerű házaikban. A további, de a vízen belüli részeken alakultak ki a háztartásokhoz és a fuvarozáshoz szükséges, valamint kisebb számú állatállomány tartására szolgáló úgynevezett akolhelyek, továbbá a búzásvermek, ólak és a takarmányfélék tárolását szolgáló kerített helyek. Ezeknek a kerítése árokból, garádból, sövényből állott. A nagyobb területet igénylő szénáskertek a vízen kívülre szorultak. Az egyik ilyen szénáskert a mai gimnázium, Kossuth utca, Bundzsák István utca, és Mátyás tér által közrezárt, aránylag magasabb fekvésű területen, a másik pedig a mai Lomb utcai óvoda környékén volt. A város újjátelepülésének felvázolása bizonyítja, hogy az meghatározott rendszer szerint történt, amelynek bab az élet- és alapelve első sorvagyonbiztonság volt, beleértve nyilvánvalóan a tűzi veszedelmek távoltartását, tűzi veszélyességek kiküszöbölését, a ahogy ezt annak idején mondták. Ezt a célt igyekeztek szolgálni a későbbi századokban is a helyi és a felsőbb hatóságok rendelkezései. A XVIII. század közepén legtöbb lakóépület mellett sütőházat is tartottak, s ez a helyzet — míg a telkek eléggé aprók voltak — meglehetősen tűzveszélyes volt. Csak hosszú évtizedek alatt sikerült felszámolni ezeket. Állandóan visszatérő téma volt a nagyon tűzveszélyes szárazmalmok kitelepítése is. Érdekes, hogy 1757-ben szegényember csak úgy kapott lakóházépítési engedélyt, ha kötelezte magát, hogy házára kéményt nem épít. Ebben az időben ugyanis fából csinálták a kéményeket, amit csak 1780-ban tiltottak meg. A megváltozott körülményekhez igazodva, különböző tűzvédelmi, kéményseprési szabályrendeleteket is alkottak a város vezetői. Betartásuk azonban mind több gondot okozott. A tavak, főleg a lecsapolásukat követően, benádasodtak; ezek a nádasok szinte ránőttek a város lakott részére. A lakóházakat kivétel nélkül náddal fedték, illetve használták a nagyon tűzveszélyes — apró deszkalapocskákból készített — zsindelyt is. A nádasok a tűzveszélyt illetően igen veszélyes „szomszédok” voltak. Rémületes látványt nyújtott 1916- ban a város közvetlen közelében lángoló nádvilág. Ha csak egy kis szél támad, az egész város leég. Ez alkalommal a tűzoltóság elismerésre méltó helytállásról tett tanúbizonyságot, ugyanúgy, mint 1908-ban, amikor szintén a nádasokban keletkezett tüzet fojtották el csírájában. A nádtetős házak gyakorta „eszközei” voltak a zsarolóknak és a bosszúállóknak: a XIX. század első felében ugyanis szokás volt gyújtogatással fenyegetni város bíráit, tisztviselőit. Említésére érdemes még, hogy egy 1765- ben kelt rendelkezés tűzveszélyesnek minősítette az utcán való pipázást, ezért meg is tiltották azt, s mert Abonyi Tóth János 1792- ben megszegte a tilalmat, tíz botütést kapott. A városnak nagy szerencséje volt minden egyes tűzeset alkalmával, mert nem fújt komolyabb szél, s így a lakóházak megmenekülhettek. Jelentősebb tűzesetet jegyzett fel a krónikás 1800-ból, amikor leégett az egyik szénáskert, valamint 1838-ból, amikor négy, 1848-ból, amikor nyolc és 1850-ből, amikor hat ház vált a lángok martalékává. (Folytatjuk.) Cz. F. Kevesebb a gépjárműkár A kiskunhalasi AFIT-szervizben munka közben beszélgettünk Visnyei Károllyal, az Állami Biztosító halasi járási kirendeltségének kárszakértőjével. Kérdéseink: melyek a leggyakoribb gépkocsikárok, azok általában miből adódnak, s több avagy kevesebb a balesetekből származó károsodás az elmúlt év hasonló időszakához képest? — Télen, főleg a nehéz útviszonyok, a nem kellően óvatos vezetés miatt fordulnak elő sűrűbben rácsúszások és borulások — mondotta Visnyei Károly. — Ezekből általában tízezer forinton aluli értékű gépjármű-sérülések keletkeznek. Ritkább a totális kár, gazdaságosan nem javítható, mely A kiskunhalasi járásban mostanában igen gyakoriak a vadakkal való kisebb-nagyobb ütközések. Ezekben az esetekben —, hogy a biztosító sürgősen intézkedni tudjon — a kárbejelentést az illetékes vadásztársaságnak, és nem a károsultnak kell megadnia. Ami a károsodás számát illeti, örömmel mondhatom, hogy tapasztalható némi javulás. Bár több volt eddig a baleset, mint tavaly ilyenkor, de a növekedés mértéke kisebb. — Milyen jótanácsokat adna a gépjárművezetőknek? — Csak azt, amit nap mint nap hallhatunk, olvashatunk, amit a KRESZ is előír: mindig az útviszonyoknak megfelelően közlekedjenek, s ne lépjék túl a megengedett sebességhatárt. Télen különösen ügyeljenek a követési távolság betartására. Higgye el, én nem örülök, ha sok a munkám. Ha véletlen, vagy figyelmetlenség folytán mégis kár keletkezett gépjárműben, döntő, hogy a kára okozó azonnal és pontosan tegyen eleget bejelentésinek, így a károsult kötelezettségegyorsabban megkaphatja a térítést. —g —f BALESETVESZÉLY? IGEN! • Képünk a Kossuth Lajos utcában készült. A bekerítetten, beomló árokhoz aligha kell kommentár. \ Olvassa, terjessze a Halasi Híreket! TANÁCSÜLÉS. A Kiskunhalasi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága értesíti a lakosságot, hogy január 31-én, csütörtökön délután 2 órai kezdettel a városi tanács ülést tart a pártszékház tanácstermében (Köztársaság u. a 17.) A tanácstagok megtárgyalják költségvetés és a fejlesztési alap 1980. évi tervét, valamint meghallgatják a termelés- és ellátásfelügyeleti osztály vezetőjének beszámolóját. A végrehajtó bizottság a tanácsülésen minden érdeklődőt szívesen lát. * AZ OTP MEGYEI, valamint Halas párt- és tanácsi vezetői a napokban értékelték az elmúlt évi együttműködés tapasztalatait, és meghatározták az 1980. évi feladataikat. A tanácskozáson Dudás Ede, az OTP Bács-Kiskun megyei igazgatója, dr. Szabó Miklós, a városi pártbizottság első titkára és Tánczos Sándor, a városi tanács elnöke, illetve közvetlen munkatársai vettek részt. * MEGALAKULT a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének kiskunhalasi csoportja. A január 13-án megtartott alakuló ülésen a csoport titkárává dr. Hunyadi Lászlót, a KUNÉP főkönyvelőjét, a vezetőség tagjainak dr. Nagy Ióránt, Kispéter Imre, Gergely József és Rácz Fodor gyűjtőket választották meg.Mihály * si KÖNYVTERJESZTÉS. A halakertbarátok körének tagjai 1979-ben több mint ötszáz forint értékű szakkönyvet vásároltak. A vezetőség elhatározta, hogy a téli hónapokban ismét megszervezi a mezőgazdasági és kertészeti témájú kiadványok terjesztését. * GAZDAG PROGRAM. A halasi fegyveres erők klubjában működő nyugdíjas klub tagjai a napokban elkészítették 1980-ra szóló munkatervüket. Színes, változatos programot állítottak össze hazánk felszabadulásának 35. évfordulója méltó megünneplésére is.* A CSALÁDI IRODA HÍREI. 1979-ben 256 házasságkötést, 127 névadó ünnepséget, és 61 temetést rendezett az iroda Kiskunhalason. Három alkalommal 50 éves, négy alkalommal pedig 25 éves házassági évforduló házigazdái voltak. * JÖN ZORÁN: A művelődési központ meghívásának eleget téve, február 6-án, szerdán este a Fáklya Filmszínházban lép fel Zorán Sztevanovity táncdalénekes. Az egyetlen esti előadásban fellép Bakacsi Béla is. Az énekeseket a Főnix Együttes kíséri. JÁTÉKVEZETŐI TANFOLYAM. A kiskunhalasi járási sporthivatal, a Jánoshalmi Nagyközségi Tanács és a jánoshalmi sportintézmények vezetősége szervezésében január 22-én labdarúgó-játékvezetői tanfolyam indult a nagyközségben. Az első foglalkozást teljes létszámmal, azaz ötvenkét fő jelenlétében tartották meg.* TAKARMÁNY AZ ÚTSZÉLEN. Január 22-én a déli órákban a Kiskunmajsa felől Kiskunhalasra vezető műúton az YN—74—35 rendszámú pótkocsis teherautó ömlesztett takarmányt szállított. Sokat rakhattak a platókra, és a réseket sem tömítették kellősképp, mert a szemek szinte folyamatosan szóródtak az útra. Jó volna tudni: hiányzott-e az elveszett mennyiség, és felelősségre vonták-e a szállítókat? 0 Ez az év is jól kezdődik a kiskunhalasi Gőzön István Művelődési Központ Lyra Együttesének: a hónap elején meghívást kaptak a Magyar Televíziótól Az együttes holnap, csütörtökön este a Tízen túliak társasága vendégeként két számot ad elő a népszerű gyermekműsorban. (Dr. Horváth Róbert felvétele) Mire jó a végrendelet? A címben jelzett témával kapcsolatban egyre több téveszme kering a falusi, sőt még a városi lakosság körében is. Egyre több az ezzel kapcsolatos jogi vita. Hogy öröklési ügyekben oly gyakori az elkeseredett pereskedés még napjainkban is, annak okai az újra és újra tapasztalható általános tájékozatlanság, a rossz tanácsadók, néha pedig egész egyszerűen a hanyagság. A halasijárásban is sok az örökléssel kapcsolatos perpatvar. Olvasóink tájékoztatása érdekében felkerestük hivatalában dr. Ádám Gyula kiskunhalasi állami közjegyzőt, aki kérdésünkre a következőket mondotta el: “ A hagyatéki eljárások során a közjegyző gyakran kerül olyan helyzetbe, amikor a hagyatékot szándéka ellenére kénytelen átadni olyan örökösnek, vagy örökösöknek, akik azt egyáltalán nem érdemlik meg. Egymással szembe kerül tehát a jog és az érdem. Az utóbbi ugyanis önmagában nem elegendő az örökléshez. Kell, hogy okiratban legyen kifejezve. Ennek legegyszerűbb módja a végrendelkezés. — Mi okozza a legtöbb vitát, illetve jogos sérelmet? — A gondozó szerepe, az élettárs jogainak téves ismerete, és mindkét esetben a végintézkedés hiánya. — Kérjük, mondjon példákat. — Sűrűn előfordul, hogy magányos, esetleg gyermektelen örökhagyót hosszú időn át gondoz valaki, a várható, vagy éppen az örökhagyó által ígért javak fejében-reményében. Ám, hogy ezt a gondozó meg is kapja, ahhoz okiratra, végrendeletre van szükség, ami igen sokszor hiányzik. Ilyenkor viszont jelentkeznek a „törvényes” örökösök az ország minden tájáról, esetleg még távoli országokból is. Jönnek, mint a darazsak a mézre. Megesik, hogy huszon-harmincan is igénylik a hagyatékot, rokoni kapcsolat címén. Néha még olyanok is, akik az elhunytat nem is ismerték. A gondozó viszont ilyenkor — végrendelet hiányában — csupán munkabért igényelhet, pereskedéssel, hosszadalmas bizonyítási eljárás után. — Vajon ilyen esetekben miért nincs végrendelet? — Vagy azért, mert az örökhagyó csak hitegette, magyarán szólva becsapta gondozóját, és a vagyont nem is akarta ráhagyni, vagy azért, mert húzta-halogatta az intézkedést, mely végül is hirtelen bekövetkezett halála miatt elmaradt. Itt is van egy téves felfogás, illetve félreértés. A végrendelkezést ugyanis nem szabad legutoljára hagyni, amikor esetleg már a végrendelkezési képesség is kétséges lehet. Időben el kell azt készíteni. — Milyen jogokkal rendelkezik az élettárs? — Sok a tévhit az élettárs jogairól is. Házasságkötés hiányában az élettársnak öröklési joga nincs, bármilyen hosszú is a kapcsolat, az együttélés. Még csak haszonélvezeti jog sem illeti meg. Ezekhez szintén végrendeletre van szükség. Igen sok esetben azonban az élettárs már csak akkor kér jogi tanácsot, amikor késő, amikor bekövetkezett a halál. De még végrendelkezéskor is figyelembe vehető az esetleges gyermek vagy unoka úgynevezett köteles része. Ebből a leszármazottakat kitagadni csupán nyomós indokkal lehet. — Mi az, amire még feltétlenül fel kell hívni az érdekeltek figyelmét? — Az öröklési jog szerint a hagyaték átadására elsősorban az örökhagyó akarata, a végintézkedés (végrendelet vagy örökösödési szerződés) az irányadó. Csak ennek hiányában kerülhet sor a törvény alapján történő öröklésre. Mondja meg az örökhagyó: ki legyen az örököse, és ne a törvénynek kelljen kimondani a végszót. Ha ezt a gyakorlatot alkalmazzák, sok bosszúságtól kímélik meg egymást, és sok felesleges munkától a jog és törvény képviselőit — fejezte be tájékoztatását dr. Ádám Gyula. Lusztig József Anyakönyvi hírek Kiskunhalas SZÜLETTEK: Dugolity Jácint (anyja neve: Sipos Franciska), Kiss Tamás (Fehér Judit), Kiri Attila (Tóth-Baranyi Mária), Baksa Márta (Dugár Márta), Csaba Attila (Németh Julianna), Murzsa Sándor (Békási Aranka), Tar Attila (Tóth Katalin), Balázer Ildikó (Kovács Zsófia), Brinkus Ágota (Kiss Erzsébet), Slachta Krisztina (Hajnal Klára), Dudás Ildikó (Gál Katalin), Friebert József (Takács Erzsébet), Kothencz Ágnes (Engler Ágnes), Vas Zoltán (Varga Ilona), Turú Edina (Torgyik Mária), Dicsa Péter (Jávorka Mária), Gyunyánszki János (Romsa Éva), Szabó Erika (Jakubecz Katalin), Szalóczki József (Agócs Katalin), Kertész Szilvia (Nagy Anna), Simon Tünde (Zadravecz Erzsébet), Fúrós (Patocs Erzsébet), Mezei János László (Tóth Erzsébet), Farkas Gábor (Dedák Klára), Békés Mariann (Szőnyi Mária), Koklár Ildikó (Lovas Margit), Lomjánszki Csaba (Kriskó Zsuzsanna), Kovács László (Gróf Zsuzsanna), Bor Ildikó (Lakos Katalin). MEGHALTAK: Podobni János. Kiskőrös: Csontos Béla. Kiskunmajsa: Gáspár István, Kiskunmajsa: Savanya Imre. Kisszállás: Fenyvesi Jakabné Kucsera Ilona, Kiskunhalas: Bodó Józsefné Gyenizse Rozália, Kiskunhalas. HALASI HÍREK A Magyar Szocialista Munkáspárt Kiskunhalasi Járási-Városi Bizottságának lapja. A Petőfi Népe kiadása. Főszerkesztő: Dr. Weither Dániel Felelős kiadó: Preiszinger András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kiskunhalas, Köztársaság u. 17. Telefon: 536. 540. A lapot árusításban a kiskunhalasi járás postahivatalai terjesztik. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél, postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—96/162. pénzforgalmi jelző számára. Petőfi Nyomda, Kecskemét Telefon: 13-729 Index: 25 921 ISSN (»33—24*7