Kiskunmajsa - Halasi Hírek, 1980 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-30 / 4. szám

nnID nn üüílíiM Értékelték a szakcsoportok munkáját Élen a libatenyésztők és a sertéshizlalók A kiskun­­majsai­ ÁFÉSZ, a tagság kis­termelői gaz­dálkodásának segítése érde­kében, már korábban meg­szervezte a li­batömő, a ser­és­téstenyésztő újabban­­ hizlaló, pedig a kisállatte­nyésztő csoportot, szak­szövetkezet­i igazgatósága egyik legutób­bi értekezletén értékelte a cso­portok kenységét tevé­és számba vette a közelgő zár­számadások esélyeit. Bakró Lász­ló, a libatömő szakcsoport el­nöke elmondta, hogy a tagok folyamatos és egyenletes gaz­dálkodását megteremten­dő, 32 ezer na­poslibát, 700 mázsa tápot, 6 ezer mázsa morzsolt kukoricát és 20 ezer sovány libát vásároltak, il­letve osztottak szét a töméssel foglalkozók között. 1979. októbe­réig 40 ezer hízott májlibát ér­tékesítettek. Az elnök beszámolója kitért azokra a sikerekre is, melyeket a szakcsoport országos viszony­latban elért. Ők képviselték Bács-Kiskun megyét a mezőtúri tájkiállításon, ahol fajta- és tö­mőbemutatót is tartottak. A be­mutató olyan sikerrel járt, hogy elnyerték a SZÖVOSZ II. díját. Részt vettek továbbá a Balogh Bálint országos díjért kiírt pá­lyázaton. Ennek során a koráb­ban már megszerzett ezüst foko­zat után, most az aranyat is meg­kapták. Nagy Istvánt, a csoport tagját, szintén arany jelvénnyel jutalmazták, a csoport elnökét pedig — mint kiváló kisállatte­nyésztőt és termelőt — minisz­teri kitüntetésben részesítették. A társaság élénk kapcsolatot tart fenn a győri kereskedelmi és a szikszói mezőgazdasági főiskolá­val. Ez utóbbi intézet hallgatói — tanáraik vezetésével — a hely­színen tanulmányozták a májli­ba­n gazdaságos előállításának módszerét. — Csoportunk — állapította meg beszámolójában az elnök — fokozatosan áttér a húsliba te­nyésztésére, illetve piacra terme­lésére. A tagok szaktudása, s lel­kes hozzállása lehetővé teszi mindezt. Rajtunk kívül — hang­súlyozta Bakró László — sok ki­váló „libás” szakcsoport műkö­dik az országban, mint például a kalocsai is. Ám a mi eredmé­nyeink több éven át kimagasló­ak és stabilak, azokra mindig számítani lehet. Török Imre, a sertéstenyésztő és -hizlaló szakcsoport elnöke ar­ról tájékoztatta az igazgatóságot, hogy az 1977-ben leszerződött 2852 mázsa hízóból 2466-ot ad­tak át. Mivel a szövetkezet saját vágású húskerete egy évre ezer mázsa, összesen csaknem 900 jó­szágot küldtek az állatforgalmi vállalatnak. Az értékesített ser­tések után a közös alapra befi­zetett összeg 245 ezer forintra emelkedett. Ebből rendszeresen hizlalási előleget vehetnek fel a tagok. A kisállattenyésztő szakcsoport tulajdonképpen még a kezdetnél tart: eredetileg a bikali tenyész­­nyúl-kihelyezési akcióban vettek részt, majd átálltak a hagyomá­nyos fajtákra. Az átállással együttjáró visszaesés ellenére 105 mázsa árut — nyulat és galam­bot — értékesítettek. Legutóbb a vaskúti Bácska Termelőszövet­kezettől igényeltek 116 tenyész­­nyulat. Az áfész igazgatósága a számolókat tudomásul vette be­és úgy határozott, hogy mindhárom szakcsoportnak a jövőben megad minden támogatást a má­­s­nél eredményesebb ténykedéshez. H. J. Libafarm a majsai határban. Hetvenöt éves a halasi tűzoltószervezet T Háromnegyed évszázaddal­­*­s ezelőtt alakult meg váro­sunkban az első szervezett tűzol­tótestület. Az évforduló alkalmá­ból összefoglaljuk e közhasznú szervezet múltját, történetét. Leg­először a megalakuláshoz vezető útról szólunk. Halast 1596-ban a török pusz­tasággá változtatta. Újjátelepítése 1626—1630 táján történt, amikor „az Baranyiságból kiszakadt em­berek Halasra szállottak”. Ez a település vízzel körülzárt terüle­ten — mai belterület egy részén — volt, ahonnan a szárazföldi ki­járás kizárólag kelet felé, a mai gimnázium helyén lévő magasla­ton keresztül volt lehetséges. E szigetszerű terület közepén he­lyezkedtek el az új telepesek, ál­talában kerítés nélküli, kunyhó­szerű házaikban. A további, de a vízen belüli részeken alakultak ki a háztartásokhoz és a fuvarozás­hoz szükséges, valamint kisebb számú állatállomány tartására szolgáló úgynevezett akolhelyek, továbbá a búzásvermek, ólak és a takarmányfélék tárolását szolgáló kerített helyek. Ezeknek a keríté­se árokból, garádból, sövényből állott. A nagyobb területet igénylő szé­náskertek a vízen kívülre szorul­tak. Az egyik ilyen szénáskert a mai gimnázium, Kossuth utca, Bundzsák István utca, és Mátyás tér által közrezárt, aránylag ma­gasabb fekvésű területen, a má­sik pedig a mai Lomb utcai óvo­da környékén volt. A város újjátelepülésének fel­vázolása bizonyítja, hogy az meg­határozott rendszer szerint tör­tént, amelynek bab az élet- és alapelve első sor­­vagyonbiztonság volt, beleértve nyilvánvalóan a tű­zi veszedelmek távoltartását, tűzi veszélyességek kiküszöbölését, a ahogy ezt annak idején mondták. Ezt a célt igyekeztek szolgálni a későbbi századokban is a helyi és a felsőbb hatóságok rendelkezé­sei. A XVIII. század közepén legtöbb lakóépület mellett sütőhá­­­zat is tartottak, s ez a helyzet — míg a telkek eléggé aprók voltak — meglehetősen tűzveszélyes volt. Csak hosszú évtizedek alatt sike­rült felszámolni ezeket. Állandóan visszatérő téma volt a nagyon tűz­veszélyes szárazmalmok kitelepí­tése is. Érdekes, hogy 1757-ben szegényember csak úgy kapott la­kóházépítési engedélyt, ha kötelez­te magát, hogy házára kéményt nem épít. Ebben az időben ugyan­is fából csinálták a kéményeket, amit csak 1780-ban tiltottak meg. A megváltozott körülmények­hez igazodva, különböző tűzvédel­mi, kéményseprési szabályrende­leteket is alkottak a város veze­tői. Betartásuk azonban mind több gondot okozott. A tavak, főleg a lecsapolásukat követően, benádasodtak; ezek a nádasok szinte ránőttek a város lakott részére. A lakóházakat ki­vétel nélkül náddal fedték, illet­ve használták a nagyon tűzveszé­lyes — apró deszkalapocskákból készített — zsindelyt­­ is. A náda­sok a tűzveszélyt illetően igen ve­szélyes „szomszédok” voltak. R­é­­mületes látványt nyújtott 1916- ban a város közvetlen közelében lángoló nádvilág. Ha csak egy kis szél támad, az egész város leég. Ez alkalommal a tűzoltóság elis­merésre méltó helytállásról tett tanúbizonyságot, ugyanúgy, mint 1908-ban, amikor szintén a náda­sokban keletkezett tüzet fojtották el csírájában. A nádtetős házak gyakorta „eszközei” voltak a zsarolóknak és a bosszúállóknak: a XIX. szá­zad első felében ugyanis szokás volt gyújtogatással fenyegetni város bíráit, tisztviselőit. Említés­é­re érdemes még, hogy egy 1765- ben kelt rendelkezés tűzveszélyes­nek minősítette az utcán való pipázást, ezért meg is tiltották azt, s mert Abonyi Tóth János 1792- ben megszegte a tilalmat, tíz bot­ütést kapott. A városnak nagy szerencséje volt minden egyes tűzeset alkal­mával, mert nem fújt komolyabb szél, s így a lakóházak megme­nekülhettek. Jelentősebb tűzesetet jegyzett fel a krónikás 1800-ból, amikor leégett az egyik szénás­kert, valamint 1838-ból, amikor négy, 1848-ból, amikor nyolc és 1850-ből, amikor hat ház vált a lángok martalékává. (Folytatjuk.) Cz. F. Kevesebb a gépjárműkár A kiskunhalasi AFIT-szervizben munka közben beszélgettünk Vis­­nyei Károllyal, az Állami Bizto­sító halasi járási kirendeltségének kárszakértőjével. Kérdéseink: me­lyek a leggyakoribb gépkocsiká­rok, azok általában miből adód­nak, s több avagy kevesebb a balesetekből származó károsodás az elmúlt év hasonló időszakához képest? — Télen, főleg a nehéz útviszo­nyok, a nem kellően óvatos veze­tés miatt fordulnak elő sűrűbben rácsúszások és borulások — mon­dotta Visnyei Károly. — Ezekből általában tízezer forinton aluli ér­tékű gépjármű-sérülések keletkez­nek. Ritkább a totális kár, gazdaságosan nem javítható, mely A kiskunhalasi járásban mostanában igen gyakoriak a vadakkal való kisebb-nagyobb ütközések. Ezek­ben az esetekben —, hogy a biz­tosító sürgősen intézkedni tudjon — a kárbejelentést az illetékes vadásztársaságnak, és nem a ká­rosultnak kell megadnia. Ami a károsodás számát illeti, örömmel mondhatom, hogy tapasztalható némi javulás. Bár több volt eddig a baleset, mint tavaly ilyenkor, de a növekedés mértéke kisebb. — Milyen jótanácsokat adna a gépjárművezetőknek? — Csak azt, amit nap mint nap hallhatunk, olvashatunk, amit a KRESZ is előír: mindig az útvi­szonyoknak megfelelően közleked­jenek, s ne lépjék túl a megen­gedett sebességhatárt. Télen külö­nösen ügyeljenek a követési távol­ság betartására. Higgye el, én nem örülök, ha sok a munkám. Ha véletlen, vagy figyelmetlenség folytán mégis kár keletkezett gépjárműben, döntő, hogy a kár­a okozó azonnal és pontosan tegyen eleget bejelentési­nek, így a károsult kötelezettsége­gyorsabban megkaphatja a térítést. —g —f BALESETVESZÉLY? IGEN! • Képünk a Kossuth Lajos utcában készült. A bekerítetten, beomló árokhoz aligha kell kommentár. \ Olvassa, terjessze a Halasi Híreket! TANÁCSÜLÉS. A Kiskunhala­si Városi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága értesíti a lakosságot, hogy január 31-én, csütörtökön délután 2 órai kezdettel a városi tanács ülést tart a pártszékház tanácstermében (Köztársaság u. a 17.) A tanácstagok megtárgyalják költségvetés és a fejlesztési alap 1980. évi tervét, valamint meghallgatják a termelés- és el­látásfelügyeleti osztály vezetőjé­nek beszámolóját. A végrehajtó bizottság a tanácsülésen minden érdeklődőt szívesen lát. * AZ OTP MEGYEI, valamint Halas párt- és tanácsi vezetői a napokban értékelték az elmúlt évi együttműködés tapasztalatait, és meghatározták az 1980. évi fel­adataikat. A tanácskozáson Du­dás Ede, az OTP Bács-Kiskun megyei igazgatója, dr. Szabó Miklós, a városi pártbizottság el­ső titkára és Tánczos Sándor, a városi tanács elnöke, illetve köz­vetlen munkatársai vettek r­észt. * MEGALAKULT a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének kis­kunhalasi csoportja. A január 13-án megtartott alakuló ülésen a csoport titkárává dr. Hunyadi Lászlót, a KUNÉP főkönyvelőjét, a vezetőség tagjainak dr. Nagy I­óránt, Kispéter Imre, Gergely József és Rácz Fodor gyűjtőket választották meg.Mihály * si KÖNYVTERJESZTÉS. A hala­kertbarátok kö­rének tagjai 1979-ben több mint ötszáz forint értékű szakkönyvet vásároltak. A vezetőség elhatározta, hogy a té­li hónapokban ismét megszervezi a mezőgazdasági és kertészeti té­májú kiadványok terjesztését. * GAZDAG PROGRAM. A ha­lasi fegyveres erők klubjában működő nyugdíjas klub tagjai a napokban elkészítették 1980-ra szóló munkatervüket. Színes, vál­tozatos programot állítottak ös­­­sze hazánk felszabadulásának 35. évfordulója méltó megünneplésé­re is.* A CSALÁDI IRODA HÍREI. 1979-ben 256 házasságkötést, 127 névadó ünnepséget, és 61 teme­tést rendezett az iroda Kiskun­halason. Három alkalommal 50 éves, négy alkalommal pedig 25 éves házassági évforduló házigaz­dái voltak. * JÖN ZORÁN: A művelődési központ meghívásának eleget té­ve, február 6-án, szerdán este a Fáklya Filmszínházban lép fel Zorán Sztevanovity táncdaléne­­kes. Az egyetlen esti előadásban fellép Bakacsi Béla is. Az éneke­seket a Főnix Együttes kíséri. JÁTÉKVEZETŐI TANFO­LYAM. A kiskunhalasi járási sporthivatal, a Jánoshalmi Nagy­községi Tanács és a jánoshalmi sportintézmények vezetősége szervezésében január 22-én lab­darúgó-játékvezetői tanfolyam indult a nagyközségben. Az első foglalkozást teljes létszámmal, azaz ötvenkét fő jelenlétében tar­tották meg.* TAKARMÁNY AZ ÚTSZÉLEN. Január 22-én a déli órákban a­ Kiskunmajsa felől Kiskunhalasra vezető műúton az YN—74—35 rendszámú pótkocsis teherautó ömlesztett takarmányt szállított. Sokat rakhattak a platókra, és a réseket sem tömítették kellő­s­képp, mert a szemek szinte fo­lyamatosan szóródtak az útra. Jó volna tudni: hiányzott-e az el­veszett mennyiség, és felelősségre vonták-e a szállítókat? 0 Ez az év is jól kezdődik a kiskunhalasi Gőzön István Művelődési Központ Lyra Együttesének: a hónap elején meghívást kaptak a Ma­gyar Televíziótól Az együttes holnap, csütörtökön este a Tízen túliak társasága vendégeként két számot ad elő a népszerű gyermekműsor­ban. (Dr. Horváth Róbert felvétele) Mire jó a végrendelet? A címben jelzett témával kapcsolatban egyre több téveszme kering a falusi, sőt még a városi lakosság körében is. Egyre több az ezzel kapcsolatos jogi vita. Hogy öröklési ügyekben oly gyakori az elkeseredett pereskedés még napjainkban is, annak okai az újra és újra tapasztalható általános tájékozatlanság, a rossz tanácsadók, néha pedig egész egyszerűen a hanyagság. A halasi­járásban is sok az örökléssel kapcsolatos perpatvar. Olvasóink tájékoztatása érde­kében felkerestük hivatalában dr. Ádám Gyula kis­kunhalasi állami közjegyzőt, aki kérdésünkre a kö­vetkezőket mondotta el: “ A hagyatéki eljárások során a közjegyző gyak­ran kerül olyan helyzetbe, amikor a hagyatékot szándéka ellenére kénytelen átadni olyan örökösnek, vagy örökösöknek, akik azt egyáltalán nem érdem­lik meg. Egymással szembe kerül tehát a jog és az érdem. Az utóbbi ugyanis önmagában nem elegendő az örökléshez. Kell, hogy okiratban legyen kifejez­ve. Ennek legegyszerűbb módja a végrendelkezés. — Mi okozza a legtöbb vitát, illetve jogos sérel­met? — A gondozó szerepe, az élettárs jogainak téves ismerete, és mindkét esetben a végintézkedés hiánya. — Kérjük, mondjon példákat. — Sűrűn előfordul, hogy magányos, esetleg gyer­mektelen örökhagyót hosszú időn át gondoz valaki, a várható, vagy éppen az örökhagyó által ígért ja­vak fejében-reményében. Ám, hogy ezt a gondozó meg is kapja, ahhoz okiratra, végrendeletre van szükség, ami igen sokszor hiányzik. Ilyenkor viszont jelentkeznek a „törvényes” örökösök az ország minden tájáról, esetleg még távoli országokból is. Jönnek, mint a darazsak a mézre. Megesik, hogy huszon-harmincan is igénylik a hagyatékot, rokoni kapcsolat címén. Néha még olyanok is, akik az el­hunytat nem is ismerték. A gondozó viszont ilyen­kor — végrendelet hiányában — csupán munkabért igényelhet, pereskedéssel, hosszadalmas bizonyítási eljárás után. — Vajon ilyen esetekben miért nincs végrendelet? — Vagy azért, mert az örökhagyó csak hitegette, magyarán szólva becsapta gondozóját, és a vagyont nem is akarta ráhagyni, vagy azért, mert húzta-ha­­logatta az intézkedést, mely végül is hirtelen bekö­vetkezett halála miatt elmaradt. Itt is van egy téves felfogás, illetve félreértés. A végrendelkezést ugyan­is nem szabad legutoljára hagyni, amikor esetleg már a végrendelkezési képesség is kétséges lehet. Időben el kell azt készíteni. — Milyen jogokkal rendelkezik az élettárs? — Sok a tévhit az élettárs jogairól is. Házasság­­kötés hiányában az élettársnak öröklési joga nincs, bármilyen hosszú is a kapcsolat, az együttélés. Még csak haszonélvezeti jog sem illeti meg. Ezekhez szin­tén végrendeletre van szükség. Igen sok esetben azonban az élettárs már csak akkor kér jogi taná­csot, amikor késő, amikor bekövetkezett a halál. De még végrendelkezéskor is figyelembe vehető az eset­leges gyermek vagy unoka úgynevezett köteles ré­sze. Ebből a leszármazottakat kitagadni csupán nyo­mós indokkal lehet. — Mi az, amire még feltétlenül fel kell hívni az érdekeltek figyelmét? — Az öröklési jog szerint a hagyaték átadására elsősorban az örökhagyó akarata, a végintézkedés (végrendelet vagy örökösödési szerződés) az irány­adó. Csak ennek hiányában kerülhet sor a törvény alapján történő öröklésre. Mondja meg az örökha­gyó: ki legyen az örököse, és ne a törvénynek kelljen kimondani a végszót. Ha ezt a gyakorlatot alkal­mazzák, sok bosszúságtól kímélik meg egymást, és sok felesleges munkától a jog és törvény képviselőit — fejezte be tájékoztatását dr. Ádám Gyula. Lusztig József Anyakönyvi hírek Kiskunhalas SZÜLETTEK: Dugolity Jácint (anyja neve: Sipos Franciska), Kiss Tamás (Fehér Judit), Kiri Attila (Tóth-Bara­­nyi Mária), Baksa Márta (Dugár Már­ta), Csaba Attila (Németh Julianna), Murzsa Sándor (Békási Aranka), Tar Attila (Tóth Katalin), Balázer Ildikó (Kovács Zsófia), Brinkus Ágota (Kiss Erzsébet), Slachta Krisztina (Hajnal Klára), Dudás Ildikó (Gál Katalin), Friebert József (Takács Erzsébet), Kot­­hencz Ágnes (Engler Ágnes), Vas Zol­tán (Varga Ilona), Turú Edina (Tor­­gyik Mária), Dicsa Péter (Jávorka Má­ria), Gyunyánszki János (Romsa Éva), Szabó Erika (Jakubecz Katalin), Sza­­lóczki József (Agócs Katalin), Kertész Szilvia (Nagy Anna), Simon Tünde (Zadravecz Erzsébet), Fúrós (Patocs Erzsébet), Mezei János László (Tóth Erzsébet), Farkas Gábor (Dedák Klá­ra), Békés Mariann (Szőnyi Mária), Koklár Ildikó (Lovas Margit), Lom­­jánszki Csaba (Kriskó Zsuzsanna), Ko­vács László (Gróf Zsuzsanna), Bor Il­dikó (Lakos Katalin). MEGHALTAK: Podobni János. Kis­kőrös: Csontos Béla. Kiskunmajsa: Gáspár István, Kiskunmajsa: Savanya Imre. Kisszállás: Fenyvesi Jakabné Kucsera Ilona, Kiskunhalas: Bodó Jó­­zsefné Gyenizse Rozália, Kiskunhalas. HALASI HÍREK A Magyar Szocialista Munkáspárt Kiskunhalasi Járási-Városi Bizottságának lapja. A Petőfi Népe kiadása. Főszerkesztő: Dr. Weither Dániel Felelős kiadó: Preiszinger András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kiskunhalas, Köztársaság u. 17. Telefon: 536. 540. A lapot árusításban a kiskunhalasi járás postahivatalai terjesztik. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél, postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—96/162. pénzforgalmi jelző számára. Petőfi Nyomda, Kecskemét Telefon: 13-729­­ In­dex: 25 921 ISSN (»33—24*7

Next