Kiskunmajsa - Halasi Hírek, 1982 (20. évfolyam, 2-52. szám)

1982-01-13 / 2. szám

t* • PETŐFI NÉPE • 1982. január 13. események sorokban NEW YORK____________________ Az ENSZ apartheidellenes bi­zottsága hétfői ülésén hivatalo­san útjára bocsátotta a Dél-af­rikai Köztársasággal szemben foganatosítandó szankciók nem­zetközi évét. A bizottság ülésén felszólaló Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár rámutatott, hogy a faji megkülönböztetés az em­beri jogok egyetemes nyilatko­zatának teljes tagadását jelenti. Oleg Trojanovszkij szovjet ENSZ- nagykövet, a Biztonsági Tanács soros elnöke kijelentette, hogy a BT már 1963-ban felfezállította az ENSZ tagállamait: szüntessék be a­­ fegyverszállítást Dél-Afriká­­nak.. ATLANTA # Harmadik hete tart Atlantá­ban a feltételezett rém Wayne Williams pere. Mint ismeretes, a gyilkos két év alatt 28 színes bő­rű gyereket ölt meg. A per tár­gya egyelőre két gyilkosság. (Telefotó : AP — MTI — KS) LONDON_______________________ Hétfőn este megszakadtak a brit vasutas szakszervezet és a mozdonyvezetők közötti tárgya­lások. A sztrájkolók bejelentet­ték, hogy kedd este tíz órától Anglia egész területén nem köz­lekednek a szerelvények péntek reggelig, s a jövő hétre is két­napos sztrájkot helyeztek kilá­tásba. A 20 ezer­ mozdonyvezető háromszázalékos béremelést kö­vetel. A közlekedés megbénulása előreláthatóan 25 millió dolláros kárt jelent. BOSTON______­­___________ Három napon belül a második földrengés rázta meg hétfő dél­után az Egyesült Államok észak­keleti részét Boston térségében. A földrengés középpontja Délke­­let-Kanadában volt, erőssége pe­dig elérte a Richter-skála sze­rinti 5—5,5 pontot. Szombaton hasonló erősségű földmozgások okoztak jelentős anyagi károkat, de személyi sérülésekről nem ér­kezett hír. Demokratikusan kormányzott, fejlett önirányítással rendelkező Lengyelország a cél Varsóban Mieczyslaw Rakowski miniszterelnök-helyettes elnökle­tével ülést tartott a kormány tár­sadalmi-gazdasági bizottsága. A tanácskozáson a küszöbön álló ár­reform társadalmi vetületeiről, és a felsőoktatási intézmények mun­kájának újraindításáról volt szó. Lódzban a tudományos és mű­vészeti élet képviselőivel való ta­lálkozón Tadeusz Czechowicz, a LEMP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, a Lódzi Vajdasági Párt­­bizottság első titkára a többi kö­zött kijelentette: nem akarunk olyan Lengyelországot, mint ami­lyen 1980 augusztusa előtt volt, de nem akarjuk a szükségállapot be­vezetése előtti elviselhetetlen zűr­zavart sem. Demokratikusan kor­mányzott, fejlett önirányítással rendelkező Lengyelország a cél, ennek érdekében messzemenő tár­sadalmi és gazdasági reformokra van szükség —­ hangsúlyozta Cze­chowicz. Hozzátette: alapvető je­lentőségűek lesznek az olyan kez­deményezések és akciók, amelyek lehetővé teszik a szükségállapot időtartamának lerövidítését. Urbanski az egyetértési frontról Lengyelország fokozatosan politikai stabilizáció és a gazda­a­sági újjáépítés szakaszába lép, eközben azonban állandóan bizto­sítani kell a szocializmus torzulá­soktól mentes fejlődését — hang­súlyozta a vajdasági pártellenőrző bizottságok elnökeinek Varsóban megtartott tanácskozásán Jerzy Urbanski, a Központi Pártellenőr­zési Bizottság elnöke. Referátumában a Nemzeti Egyetértési Frontról szólva kije­lentette: meg kell határozni, hogy kivel, milyen elvi alapokon és ki ellen jöhet létre egy ilyen front. A LEMP tagjai csakis olyan hon­fitársakkal köthetnek szövetséget, akik világnézetüktől függetlenül a­­ szocialista állam alkotmányos el­veinek alapján állnak, — elisme­rik a népi Lengyelországnak a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával való in­ternacionalista kapcsolatainak sérthetetlenségét. Ebben a front­ban nincs helyük az anarchia szó­vivőinek, a szocialistaellenes el­képzelések híveinek. W. Brandt kételkedik Wojciech Jaruzelski, mint Lengyel Egyesült Munkáspárt el­­­ső titkára, levélben biztosította Willy Brandtot, a Német Szociál­demokrata Párt elnökét arról, hogy a szükségállapot bevezetése Len­gyelországban átmeneti időszakra szól, és a megfelelő feltételek lét­rejötte után a lengyel vezetés folytatni kívánja reformpolitiká­ját. Egyben az SPD megértését kérte a jelenlegi lengyel helyzet iránt. Wojciech Jaruzelski múlt pén­teki leveléről Willy Brandt ked­den Bonnban tartott sajtóértekez­letén számolt be. A SPD elnöke kételyét hangoztatta a Lengyelor­szág és a Szovjetunió ellen elha­tározott amerikai szankciókkal kapcsolatban és éreztette, hogy az NSZK szempontjából nem lenne hasznos az azokhoz való csatlako­zás. Értékelése szerint az ameri­kai szankciók nem fogják veszé­lyeztetni a szovjet—nyugatnémet földgázcső-üzletet. Brandt — az SPD nevében szól­va — elismerte, hogy Lengyelor­szágban a szükségállapot rendel­kezéseit illetően az elmúlt na­pokban már történtek könnyíté­sek, egyúttal további ilyen jellegű intézkedések meghozatalára szólí­totta fel­ a lengyel kormányzatot. Az SPD a további könnyítésektől teszi függővé Lengyelországgal kapcsolatos politikáját — jelentet­te ki a szociáldemokrata párt el­nöke. Haig ellentmondásos nyilatkozatai Alexander Haig amerikai kül­ügyminiszter a Lengyelországról folytatott rendkívüli NATO-ta­­nácskozás másnapján a brüsszeli sajtóklubban heves kirohanást in­tézett a lengyelországi szükségál­­lapot-intézkedtek, valamint a Szovjetunió ellen, amely Wa­shington szerint „ösztönözte és se­gítette” a szükségállapot beveze­tését Lengyelországban. Haig védelmébe vette a „Szo­­­lidaritást”, „szabad és demokra­tikus szakszervezetnek” minősí­tette. Szerinte a lengyel kormány­zat intézkedései jelentőségükben „meghaladják az ország kereteit” és ezért a Nyugatnak állást kell foglalnia. „Nem szabad azt mon­danunk, hogy ami Lengyelország­ban történik, belügy, és nincs jo­gunk beleszólni” — jelentette ki, ellentétben, saját, egy hónappal korábban elhangzott megnyilat­kozásával, amelyben, ugyancsak Brüsszelben, belügynek minősítet­te az aznap életbe léptetett len­­­gyel intézkedéseket. Haig nem tudott válaszolni ar­ra a kérdésre, vajon konkrét tények támasztják milyen alá . szerinte és kormánya szerint azt, hogy a Szovjetunió szerepet ját­szott a lengyelországi szükségál­lapot bevezetésében. Ehelyett az amerikai külügyminiszter általá­nos fejtegetésekbe bocsátkozott „a kommunista rendszerek ku­darcáról”, és beavatkozva a len­gyel belügyekbe, kijelentette: a Nyugatnak nem szabad addig semmiféle támogatást sem nyúj­tania Lengyelországnak, amíg a szükségállapot rendelkezései ér­vényben vannak. A Szovjetunió ellen hozott gaz­dasági intézkedésekkel Washing­tonnak az a szándéka, hogy „meg­büntesse” a Szovjetuniót. „A len­gyel helyzet további fennállása aláássa a haladást a kelet—nyu­gati párbeszédben minden téren” — jelentette ki fenyegető hangon. Gromiko szovjet külügyminisz­terrel január 27-én Genfben kez­dődő megbeszélésén napirenden szerepel majd a lengyel helyzet is — mondta végül Haig, aki szerint az atlanti szövetségben „teljes az egyetértés” a fenti kérdésekben annak ellenére, hogy a nyugat­európai országok nem hajlandók gazdasági ellenintézkedésekre. Czyrek elutazott Moszkvából is. Kedden hazautazott Moszkvából Józef Czyrek, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, lengyel kül­­ügyminiszer, aki látogatást tett a Szovjetunióban. A lengyel dip­lomácia vezetője elutazása előtt koszorút helyezett el a Lenin­­mauzóleum falánál, és az Isme­retlen katona sírján. A lengyel vendéget a repülőté­ren Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió külügyminisz­tere búcsúztatta. A látogatásról közös közle­ményt adtak ki. (MTI)­­ • Moszkvában tegnap véget értek a szovjet—lengyel külügyminisz­teri megbeszélések. A szovjet tárgyalóküldöttséget Andrej Gromiko (a jobbszélen), a lengyelt pedig Józef Czyrek (balról a harmadik) vezeti. (Telefotó — TASZSZ — MTI — KS) Jövés-menés a Fehér Házban Elnöki tevékenységének alig egy éve alatt Ronald Reagannek két munkatársa is komoly fejfá­jást okozott: David Stockman, a Fehér Ház ügyviteli és költség­­vetési hivatalának miniszteri rangú főnöke és Richard Allen, a nemzetbiztonsági főtanácsadó. Az első a kormány gazdaságpolitiká­jának lényegét kifecsegő interjút adott egy folyóiratnak („a Rea­­gan-féle gazdasági intézkedések a gazdagoknak kedveznek”), a má­sodik nem megfelelően járt el egy külföldiektől származó pénzes borítékkal és ugyancsak szabály­­ellenesen ajándékot is elfogadott tőlük. Stockman nyilvánosan megkö­vette, az elnököt és maradhatott. Allent viszont, akit mind a rend­őrségi, mind a még szigorúbb fe­hér házi vizsgálat felmentett, visszaélés gyanúja alól, kénysze­­­rítették, hogy nyújtsa be lemon­dását. A különböző elbánás oka nem annyira az elkövetett vét­ségek súlyossági foka közti kü­lönbség volt, mint inkább az, hogy Stockman hozzáértésére és munkájára az­ elnöknek (és a mö­götte álló köröknek) továbbra­­ is szüksége van, Allenre­­ viszont nincsen. Hatalmi harc Az amerikai hatalmi­­ gépezet­ben kevéssé körvonalazott, meg­lehetősen sajátos, változó a mi­nisztériumok és a részben párhu­zamos fehér házi apparátus vi­szonya. Truman és különösen Eisenho­wer elnök idején például a kül­ügyminisztérium, illetve annak vezetője nyomta rá bélyegét az amerikai külpolitika alakítására. Kennedy és Johnson elnöksége alatt ez a nemzetbiztonsági ta­nácsadó javára tolódott el. A Nixon-években Henry Kissinger oly mértékben ragadta magához a gyeplőt, hogy a végén már egy­maga ülte meg mind a két lovat. Külügyminiszter lett, miközben a nemzetbiztonsági főtanácsadó tisz­tet is megtartotta. A nemzetbiztonsági főtanácsadó feladata tulajdonképpen az, hogy összehangolja a nemzetbiztonsá­got érintő tárcaközi ügyeket, re­feráljon azokról az elnöknek, irá­nyítsa az elnököt segítő nemzet­­biztonsági tanács munkáját. Carter elnöksége idején — no­ha szavakban elítélték a korábbi gyakorlatot — folytatódott a kö­télhúzás a Kissinger cipőjébe lép­ni próbáló, az amerikai külpoliti­ka irányítására áhítozó Brzezins­­ki főtanácsadó és Vance külügy­miniszter között. Reagan kor­mányra kerülésével Haig külügy­miniszter és Allen nemzetbizton­sági tanácsadó között kezdődött ádáz küzdelem, amelynek lövész­­árkaiból, mint Haig elpanaszolta, orvlövészek puskáztak rá. Alap­jában véve ez nem különböző po­litikai koncepciók ütközése, ha­nem hatalmi harc, személyes int­rikák sorozata volt. Allen és a trojka A látszat ellenére az sem igaz, hogy itt egyszerűen a fehér házi apparátus és kormánygépezet a „hagyományos” csapott össze. Mindvégig Haiget támogatta ugyanis első helyettese, William Clark, aki talán még közelebb állt és áll az elnökhöz, mint az apparátust irányító (és Reagant ugyancsak kaliforniai kormány­zósága óta szolgáló) hármas tag­jai: Edwin Meese, James A. Ba­ker és Michael K. Deaver. Ugyan­akkor maga a „trojka” (de nyil­ván Reagan is) mind inkább fel­ismerte, hogy Richard Allen sem szakmai felkészületlensége, sem emberi, vezetői tulajdonságai miatt nem alkalmas tiszte betöl­tésére. Így született meg fokozatosan az a döntés, hogy Allent (aki még jó, ürügyet is szolgáltatott hozzá) menesztik és helyére a külügymi­niszter első helyettesét, Clarkot állítják. Mi több, nem is egészen az ő helyére, hanem egy felérté­kelt pozícióba. Mert Allen az ap­parátus vezetőjének, Meese-nek a beosztottja volt és az ő közvetí­tésével referált az elnöknek. Clark viszont már — akárcsak ko­rábbi elődei — naponta, sze­mélyesen tájékoztatja az elnököt a beérkezett diplomáciai, katonai, hírszerzői jelentésekről, értékelé­sekről. Márpedig a Fehér Házban azon mérik a befolyást, hogy­­ ki milyen gyakran, mennyi ideig be­szélhet az államfővel E tekintet­ben az sem számít, hogy Clark a Newsweek című amerikai heti­lap 1981. február 16-i számában megjelent cikk tanúsága szerint meglehetősen hiányos külpolitikai ismeretekkel rendelkezik. Bár le­het, hogy azóta továbbképezte magát, s ma már tudja, ki zimbabwei miniszterelnök, s me­­­lyik nyugat-európai szövetséges­nek mi az álláspontja a fegyver­kezésről. Kulcsár István • Clark immár nemzetbiztonsági főtanácsadóként nyilatkozik. (Fo­tó: AP — MTI — KS­­ti Allen távozik. (Fotó: AP — MTI — KS) NAPI KOMMENTÁR Vendégjárás a Közel-Keleten Alexander Haig amerikai kül­ügyminiszter Kairóban tárgyal. Jich­ak Samir izraeli külügymi­niszter Rómában járt. Izraelben amerikai parlamenti küldöttség vendégeskedett. Percy, az ameri­kai szenátus külügyi bizottságá­nak elnöke közel-keleti körutat tesz. A szír külügyminisztert Moszkvába várják. Hafez Asszad szíriai elnök üzenetet küldött Fáhd hercegnek, a szaúd-aráb­iai trónörökösnek. Sedli Kh­lld, az Arab Liga főtitkára libanoni ál­lamférfiakkal és Jasszer Arafat­tal folytatott megbeszélést. Moz­gásba lendült tehát a diplomáciai gépezet, mivel a Közel-Kelet ese­ményei kapcsán szükségesnek lát­szott az álláspontok tisztázása, az egységes nézőpont kialakítása. Legsürgősebben az egyoldalú iz­raeli döntést követő arab állás­­foglalás várt megfogalmazásra, azt követően, hogy Tel-Aviv be­kebelezte a Golan-fennsíkot. Et­től a témától nem különíthető el teljes mértékben a novemberben félbeszakadt arab csúcsértekezlet ügye: akkor a Fahd herceg ne­vével fémjelzett rendezési terv miatt keletkezett nézeteltérés a résztvevők körében. Jellemző, hogy a szaúdi elképzelések még a palesztin mozgalmon belül is élénk vitát váltottak ki. Végül — korántsem teljes ké­pet adva a­ Közel-Kelet problé­máinak eltérő megközelítéséről — a palesztin autonómia-tárgya­lások vonják magukra a figyel­met. Haig, külügyiminiszter — kairói értesülések szerint — sür­geti majd Egyiptom és Izrael megállapodását ez ügy­ben. Tel- Avivban azonban sokan azt re­mélik: április végéig mindenképp elhúzódik az eszmecsere, s ez alkalmas ürügyül szolgálhat a Sinai-félsziget kiürítésének el­odázására. Az amerikai külügy­miniszter izraeli látogatását meg­előzően mindenesetre Tel-Aviv szükségét érezte annak, hogy hi­vatalosan kinyilvánítsa: közte és az Egyesült Államok között is­mét szent a béke, vagyis a Golán­­ügy miatt keletkezett feszültség feloldódott. (Izraelt még az ame­rikai vezetők is megdorgálták az egyoldalú annektálás kapcsán, de erre az epizódra úgy látszik, Wa­shingtonban is sürgősen fátylat borítottak.) Kairó persze más­­ okokból is készült Haig látogatására, hiszen Mubarak elnöknek ebben a mi­nőségében ez lesz az első alkal­ma, hogy az amerikai diplomácia irányítójával találkozzék. Az új egyiptomi elnök azt is felméri majd, hogy februárban esedékes washingtoni látogatásán meddig mehet el igényeivel anélkül, hogy a távlati lehetőségeket kockáz­tatná. Gy. D. Az ötnapos munkahét nyitánya (Folytatás az 1. oldalról.) szinkronban az új rend szerint munkába járó kisgyerekes anyák, illetve a vidékről bejáró dolgo­zók igényeivel. □ □ □ Az Irodagépipari és Fil­mme­­chanikai Vállalat Kecskeméti Gyárában zökkenőmentesen in­dult az új esztendő, már ami a termelőmunkát és­­ az ötnapos munkahétre való áttérés belső körülményeit illeti. Az első hé­ten megkezdték az EP 04 típusú elektronikus pénztárgépek soro­zatgyártását, és jelentős mennyi­séget készítettek a Ratus A—20 jelzésű mechanikus pénzárgépből­ is, amelynek legnagyobb vásárló­ja az idén is az NDK. — Az előző évekhez­ viszonyít­va jól indult ez az esztendő — mondta elégedetten Illés Gábor­­­né, a szakszervezeti bizottság tit­kára. — A korábban jelentkező év eleji pangást most hírből sem ismerjük. Ami pedig az ötnapos munkahetet illeti, annak minden­ki örül. Zömmel nődolgozókat foglalkoztató gyárunkban a má­sodik szabadnapnak különösen nagy a jelentősége. Ha a mosást, vasalást, nagytakarítást szomba­ton elvégezzük, a vasárnap való­ban a pihenés, a kikapcsolódás, és a szórakozás időszaka lehet. Ám ha a gyárban jól vizsgáz­tak is az új munkarend beveze­tésére hozott intézkedések, a ka­pun kívül már több gondot oko­zott az első ötnapos munkahét. — Az egyik nagy gond a közle­kedés — panaszolta az szb-titkár. — Az autóbuszok gyakran ne­gyedórát—félórát is vesztegelnek a lezárt vasúti sorompó előtt, s emiatt sok a késve érkező. Dél­után meg a környező üzemek munkaidejének egybeesése miatt olyan zsúfoltak a járatok, hogy dolgozóink nem is mindig férnek föl az autóbuszokra. A másik gond a kisiskolás gyerekek szü­leit­­ emészti. A bölcsődékkel és óvodákkal ellentétben ugyanis az iskolák legtöbbjébe csak fél nyolckor engedik be a gyereke­ket. De addig hol legyenek? — kérdezik az anyukák. Egyedül, otthon, az üres lakásban? Vagy az utcán? Az IGV szakszervezeti titkára szerint az lehetne a megoldás, ha a MÁV a környező gyárak munkakezdése idején lehetőleg mellőzné a kocsirendezést és a tolatást, ha a Volán szükség sze­rint sűrítené délutáni járatait, s ha minden iskolában megszer­veznék a reggeli felügyeletet. □ □ O ■ Kiskunhalasról, a Halasi Kö­töttárugyárból ugyancsak közle­kedési­­ nehézségekről kaptunk hírt. Vágvölgyi János igazgató tá­jékoztatása szerint itt azonban nem a helyi közlekedéssel kap­csolatosan merültek fel kifogások, mert az jól alkalmazkodott a a megváltozott munkarendhez. A gondot Halason a környékbeli községekből bejáró dolgozók szál­lítása okozza. Ezen a gyár vezetői kényszerhelyzetükben csak úgy tudtak segíteni, hogy munkaidő­áthelyezést engedélyeztek több érintett dolgozónak. Ettől eltekintve azonban zavar­talanul telt el az első hét a Ha­lasi Kötöttárugyárban. Az ötnapos munkahétre való áttérés előre meghatározott feladatait végre­hajtották, a termelőmunkában nem volt fennakadás. Az új év első napjaiban nagyobbrészt bel­földre gyártottak ugyan, de mun­kába vettek egy nagyobb szer­ és egy kisebb tőkésexport-­ rendelést is. Pályázat gazdasági társulások szervezésére Gazdasági társulások, vállalko­zások szervezésére hirdetett nyil­vános pályázatot az Országos Ve­zetőképző Központ és a MTESZ az illetékes minisztériumokkal, valamint az országos érdekvé­delmi szervekkel közösen. A pályázati felhívás­­ céljáról a nevezési feltételekkel kapcsolatos tudnivalókról, a követelmények­ről tartott sajtótájékoztatót ked­den a MTESZ székházában Dre­­cin József, a MTESSZ a­lelnöke, a pályázatokat értékelő bíráló bi­zottság elnöke. Elmondta többek között, hogy a január 1-től élet­be lépett új gazdálkodási formák a termelésben, és főként a szol­gáltatásokban, tágabb mozgáste­ret nyitnak az egészséges ver­senynek, s hatóerejükhöz mérten szerepet játszanak a gazdasági szerkezet fejlődésében is. A pá­lyázat alapvető célja, hogy a jö­vőben megalakuló gazdasági tár­sulások, vállalkozások létrehozá­sakor mind több elemezhető, ér­­tékelhető tapasztalat álljon ren­delkezésre. Pályázni két témakörben lehet, egyrészt legalább egy éve műkö­dő társulás, vállalkozás eredmé­nyeit értékelő és szervezési ta­pasztalatait összegező munkák másrészt új vállalkozás létreh­­zására, illetve továbbfejlesztés­re vonatkozó javaslatokkal. Az A kategóriában vállalatok, intézmé­nyek kollektívái, a II. kategóriá­ban egyéni pályázók munkái várják. A május 3-ig beküldendő pá­lyaműveket bíráló bizottság ér­tékeli, az eredményeket szeptem­ber 30-ig hozzák nyilvánosságra Díjazásra, jutalmazásra összesen 500 ezer forint áll rendelkezésre Az Országos Vezetőképző Köz­­­pont 50 ezer forintos fődíjat tű­zött ki annak a pályamunkána­­k jutalmazására, amely meglev gazdasági társulás népgazdasági szempontból kiemelkedően fontos tapasztalatait megfelelő színvona­lon és oktatásra alkalmas formá­ban összegezi. Ugyancsak 50 ezer forintot ajánlott fel a Központi Váltó- és Hitelbank RT Inno­vációs Alap olyan pályamunka díjazására, amely társulás, vállal­kozás keretében magyar szellemi termék létrehozását, hasznosítá­sát tűzi célul. A fődíjakon, kívül az I. és II. kategóriában egyaránt 3—3 díjat adnak ki a legjobbnak ítélt pá­lyázatok szerzőinek. (MTI)

Next