Kiskunmajsa - Halasi Hírek, 1982 (20. évfolyam, 2-52. szám)
1982-01-13 / 2. szám
t* • PETŐFI NÉPE • 1982. január 13. események sorokban NEW YORK____________________ Az ENSZ apartheidellenes bizottsága hétfői ülésén hivatalosan útjára bocsátotta a Dél-afrikai Köztársasággal szemben foganatosítandó szankciók nemzetközi évét. A bizottság ülésén felszólaló Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár rámutatott, hogy a faji megkülönböztetés az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának teljes tagadását jelenti. Oleg Trojanovszkij szovjet ENSZ- nagykövet, a Biztonsági Tanács soros elnöke kijelentette, hogy a BT már 1963-ban felfezállította az ENSZ tagállamait: szüntessék be a fegyverszállítást Dél-Afrikának.. ATLANTA # Harmadik hete tart Atlantában a feltételezett rém Wayne Williams pere. Mint ismeretes, a gyilkos két év alatt 28 színes bőrű gyereket ölt meg. A per tárgya egyelőre két gyilkosság. (Telefotó : AP — MTI — KS) LONDON_______________________ Hétfőn este megszakadtak a brit vasutas szakszervezet és a mozdonyvezetők közötti tárgyalások. A sztrájkolók bejelentették, hogy kedd este tíz órától Anglia egész területén nem közlekednek a szerelvények péntek reggelig, s a jövő hétre is kétnapos sztrájkot helyeztek kilátásba. A 20 ezer mozdonyvezető háromszázalékos béremelést követel. A közlekedés megbénulása előreláthatóan 25 millió dolláros kárt jelent. BOSTON_________________ Három napon belül a második földrengés rázta meg hétfő délután az Egyesült Államok északkeleti részét Boston térségében. A földrengés középpontja Délkelet-Kanadában volt, erőssége pedig elérte a Richter-skála szerinti 5—5,5 pontot. Szombaton hasonló erősségű földmozgások okoztak jelentős anyagi károkat, de személyi sérülésekről nem érkezett hír. Demokratikusan kormányzott, fejlett önirányítással rendelkező Lengyelország a cél Varsóban Mieczyslaw Rakowski miniszterelnök-helyettes elnökletével ülést tartott a kormány társadalmi-gazdasági bizottsága. A tanácskozáson a küszöbön álló árreform társadalmi vetületeiről, és a felsőoktatási intézmények munkájának újraindításáról volt szó. Lódzban a tudományos és művészeti élet képviselőivel való találkozón Tadeusz Czechowicz, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Lódzi Vajdasági Pártbizottság első titkára a többi között kijelentette: nem akarunk olyan Lengyelországot, mint amilyen 1980 augusztusa előtt volt, de nem akarjuk a szükségállapot bevezetése előtti elviselhetetlen zűrzavart sem. Demokratikusan kormányzott, fejlett önirányítással rendelkező Lengyelország a cél, ennek érdekében messzemenő társadalmi és gazdasági reformokra van szükség — hangsúlyozta Czechowicz. Hozzátette: alapvető jelentőségűek lesznek az olyan kezdeményezések és akciók, amelyek lehetővé teszik a szükségállapot időtartamának lerövidítését. Urbanski az egyetértési frontról Lengyelország fokozatosan politikai stabilizáció és a gazdaasági újjáépítés szakaszába lép, eközben azonban állandóan biztosítani kell a szocializmus torzulásoktól mentes fejlődését — hangsúlyozta a vajdasági pártellenőrző bizottságok elnökeinek Varsóban megtartott tanácskozásán Jerzy Urbanski, a Központi Pártellenőrzési Bizottság elnöke. Referátumában a Nemzeti Egyetértési Frontról szólva kijelentette: meg kell határozni, hogy kivel, milyen elvi alapokon és ki ellen jöhet létre egy ilyen front. A LEMP tagjai csakis olyan honfitársakkal köthetnek szövetséget, akik világnézetüktől függetlenül a szocialista állam alkotmányos elveinek alapján állnak, — elismerik a népi Lengyelországnak a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával való internacionalista kapcsolatainak sérthetetlenségét. Ebben a frontban nincs helyük az anarchia szóvivőinek, a szocialistaellenes elképzelések híveinek. W. Brandt kételkedik Wojciech Jaruzelski, mint Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára, levélben biztosította Willy Brandtot, a Német Szociáldemokrata Párt elnökét arról, hogy a szükségállapot bevezetése Lengyelországban átmeneti időszakra szól, és a megfelelő feltételek létrejötte után a lengyel vezetés folytatni kívánja reformpolitikáját. Egyben az SPD megértését kérte a jelenlegi lengyel helyzet iránt. Wojciech Jaruzelski múlt pénteki leveléről Willy Brandt kedden Bonnban tartott sajtóértekezletén számolt be. A SPD elnöke kételyét hangoztatta a Lengyelország és a Szovjetunió ellen elhatározott amerikai szankciókkal kapcsolatban és éreztette, hogy az NSZK szempontjából nem lenne hasznos az azokhoz való csatlakozás. Értékelése szerint az amerikai szankciók nem fogják veszélyeztetni a szovjet—nyugatnémet földgázcső-üzletet. Brandt — az SPD nevében szólva — elismerte, hogy Lengyelországban a szükségállapot rendelkezéseit illetően az elmúlt napokban már történtek könnyítések, egyúttal további ilyen jellegű intézkedések meghozatalára szólította fel a lengyel kormányzatot. Az SPD a további könnyítésektől teszi függővé Lengyelországgal kapcsolatos politikáját — jelentette ki a szociáldemokrata párt elnöke. Haig ellentmondásos nyilatkozatai Alexander Haig amerikai külügyminiszter a Lengyelországról folytatott rendkívüli NATO-tanácskozás másnapján a brüsszeli sajtóklubban heves kirohanást intézett a lengyelországi szükségállapot-intézkedtek, valamint a Szovjetunió ellen, amely Washington szerint „ösztönözte és segítette” a szükségállapot bevezetését Lengyelországban. Haig védelmébe vette a „Szolidaritást”, „szabad és demokratikus szakszervezetnek” minősítette. Szerinte a lengyel kormányzat intézkedései jelentőségükben „meghaladják az ország kereteit” és ezért a Nyugatnak állást kell foglalnia. „Nem szabad azt mondanunk, hogy ami Lengyelországban történik, belügy, és nincs jogunk beleszólni” — jelentette ki, ellentétben, saját, egy hónappal korábban elhangzott megnyilatkozásával, amelyben, ugyancsak Brüsszelben, belügynek minősítette az aznap életbe léptetett lengyel intézkedéseket. Haig nem tudott válaszolni arra a kérdésre, vajon konkrét tények támasztják milyen alá . szerinte és kormánya szerint azt, hogy a Szovjetunió szerepet játszott a lengyelországi szükségállapot bevezetésében. Ehelyett az amerikai külügyminiszter általános fejtegetésekbe bocsátkozott „a kommunista rendszerek kudarcáról”, és beavatkozva a lengyel belügyekbe, kijelentette: a Nyugatnak nem szabad addig semmiféle támogatást sem nyújtania Lengyelországnak, amíg a szükségállapot rendelkezései érvényben vannak. A Szovjetunió ellen hozott gazdasági intézkedésekkel Washingtonnak az a szándéka, hogy „megbüntesse” a Szovjetuniót. „A lengyel helyzet további fennállása aláássa a haladást a kelet—nyugati párbeszédben minden téren” — jelentette ki fenyegető hangon. Gromiko szovjet külügyminiszterrel január 27-én Genfben kezdődő megbeszélésén napirenden szerepel majd a lengyel helyzet is — mondta végül Haig, aki szerint az atlanti szövetségben „teljes az egyetértés” a fenti kérdésekben annak ellenére, hogy a nyugateurópai országok nem hajlandók gazdasági ellenintézkedésekre. Czyrek elutazott Moszkvából is. Kedden hazautazott Moszkvából Józef Czyrek, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, lengyel külügyminiszer, aki látogatást tett a Szovjetunióban. A lengyel diplomácia vezetője elutazása előtt koszorút helyezett el a Leninmauzóleum falánál, és az Ismeretlen katona sírján. A lengyel vendéget a repülőtéren Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere búcsúztatta. A látogatásról közös közleményt adtak ki. (MTI) • Moszkvában tegnap véget értek a szovjet—lengyel külügyminiszteri megbeszélések. A szovjet tárgyalóküldöttséget Andrej Gromiko (a jobbszélen), a lengyelt pedig Józef Czyrek (balról a harmadik) vezeti. (Telefotó — TASZSZ — MTI — KS) Jövés-menés a Fehér Házban Elnöki tevékenységének alig egy éve alatt Ronald Reagannek két munkatársa is komoly fejfájást okozott: David Stockman, a Fehér Ház ügyviteli és költségvetési hivatalának miniszteri rangú főnöke és Richard Allen, a nemzetbiztonsági főtanácsadó. Az első a kormány gazdaságpolitikájának lényegét kifecsegő interjút adott egy folyóiratnak („a Reagan-féle gazdasági intézkedések a gazdagoknak kedveznek”), a második nem megfelelően járt el egy külföldiektől származó pénzes borítékkal és ugyancsak szabályellenesen ajándékot is elfogadott tőlük. Stockman nyilvánosan megkövette, az elnököt és maradhatott. Allent viszont, akit mind a rendőrségi, mind a még szigorúbb fehér házi vizsgálat felmentett, visszaélés gyanúja alól, kényszerítették, hogy nyújtsa be lemondását. A különböző elbánás oka nem annyira az elkövetett vétségek súlyossági foka közti különbség volt, mint inkább az, hogy Stockman hozzáértésére és munkájára az elnöknek (és a mögötte álló köröknek) továbbra is szüksége van, Allenre viszont nincsen. Hatalmi harc Az amerikai hatalmi gépezetben kevéssé körvonalazott, meglehetősen sajátos, változó a minisztériumok és a részben párhuzamos fehér házi apparátus viszonya. Truman és különösen Eisenhower elnök idején például a külügyminisztérium, illetve annak vezetője nyomta rá bélyegét az amerikai külpolitika alakítására. Kennedy és Johnson elnöksége alatt ez a nemzetbiztonsági tanácsadó javára tolódott el. A Nixon-években Henry Kissinger oly mértékben ragadta magához a gyeplőt, hogy a végén már egymaga ülte meg mind a két lovat. Külügyminiszter lett, miközben a nemzetbiztonsági főtanácsadó tisztet is megtartotta. A nemzetbiztonsági főtanácsadó feladata tulajdonképpen az, hogy összehangolja a nemzetbiztonságot érintő tárcaközi ügyeket, referáljon azokról az elnöknek, irányítsa az elnököt segítő nemzetbiztonsági tanács munkáját. Carter elnöksége idején — noha szavakban elítélték a korábbi gyakorlatot — folytatódott a kötélhúzás a Kissinger cipőjébe lépni próbáló, az amerikai külpolitika irányítására áhítozó Brzezinski főtanácsadó és Vance külügyminiszter között. Reagan kormányra kerülésével Haig külügyminiszter és Allen nemzetbiztonsági tanácsadó között kezdődött ádáz küzdelem, amelynek lövészárkaiból, mint Haig elpanaszolta, orvlövészek puskáztak rá. Alapjában véve ez nem különböző politikai koncepciók ütközése, hanem hatalmi harc, személyes intrikák sorozata volt. Allen és a trojka A látszat ellenére az sem igaz, hogy itt egyszerűen a fehér házi apparátus és kormánygépezet a „hagyományos” csapott össze. Mindvégig Haiget támogatta ugyanis első helyettese, William Clark, aki talán még közelebb állt és áll az elnökhöz, mint az apparátust irányító (és Reagant ugyancsak kaliforniai kormányzósága óta szolgáló) hármas tagjai: Edwin Meese, James A. Baker és Michael K. Deaver. Ugyanakkor maga a „trojka” (de nyilván Reagan is) mind inkább felismerte, hogy Richard Allen sem szakmai felkészületlensége, sem emberi, vezetői tulajdonságai miatt nem alkalmas tiszte betöltésére. Így született meg fokozatosan az a döntés, hogy Allent (aki még jó, ürügyet is szolgáltatott hozzá) menesztik és helyére a külügyminiszter első helyettesét, Clarkot állítják. Mi több, nem is egészen az ő helyére, hanem egy felértékelt pozícióba. Mert Allen az apparátus vezetőjének, Meese-nek a beosztottja volt és az ő közvetítésével referált az elnöknek. Clark viszont már — akárcsak korábbi elődei — naponta, személyesen tájékoztatja az elnököt a beérkezett diplomáciai, katonai, hírszerzői jelentésekről, értékelésekről. Márpedig a Fehér Házban azon mérik a befolyást, hogy ki milyen gyakran, mennyi ideig beszélhet az államfővel E tekintetben az sem számít, hogy Clark a Newsweek című amerikai hetilap 1981. február 16-i számában megjelent cikk tanúsága szerint meglehetősen hiányos külpolitikai ismeretekkel rendelkezik. Bár lehet, hogy azóta továbbképezte magát, s ma már tudja, ki zimbabwei miniszterelnök, s melyik nyugat-európai szövetségesnek mi az álláspontja a fegyverkezésről. Kulcsár István • Clark immár nemzetbiztonsági főtanácsadóként nyilatkozik. (Fotó: AP — MTI — KSti Allen távozik. (Fotó: AP — MTI — KS) NAPI KOMMENTÁR Vendégjárás a Közel-Keleten Alexander Haig amerikai külügyminiszter Kairóban tárgyal. Jichak Samir izraeli külügyminiszter Rómában járt. Izraelben amerikai parlamenti küldöttség vendégeskedett. Percy, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke közel-keleti körutat tesz. A szír külügyminisztert Moszkvába várják. Hafez Asszad szíriai elnök üzenetet küldött Fáhd hercegnek, a szaúd-arábiai trónörökösnek. Sedli Khlld, az Arab Liga főtitkára libanoni államférfiakkal és Jasszer Arafattal folytatott megbeszélést. Mozgásba lendült tehát a diplomáciai gépezet, mivel a Közel-Kelet eseményei kapcsán szükségesnek látszott az álláspontok tisztázása, az egységes nézőpont kialakítása. Legsürgősebben az egyoldalú izraeli döntést követő arab állásfoglalás várt megfogalmazásra, azt követően, hogy Tel-Aviv bekebelezte a Golan-fennsíkot. Ettől a témától nem különíthető el teljes mértékben a novemberben félbeszakadt arab csúcsértekezlet ügye: akkor a Fahd herceg nevével fémjelzett rendezési terv miatt keletkezett nézeteltérés a résztvevők körében. Jellemző, hogy a szaúdi elképzelések még a palesztin mozgalmon belül is élénk vitát váltottak ki. Végül — korántsem teljes képet adva a Közel-Kelet problémáinak eltérő megközelítéséről — a palesztin autonómia-tárgyalások vonják magukra a figyelmet. Haig, külügyiminiszter — kairói értesülések szerint — sürgeti majd Egyiptom és Izrael megállapodását ez ügyben. Tel- Avivban azonban sokan azt remélik: április végéig mindenképp elhúzódik az eszmecsere, s ez alkalmas ürügyül szolgálhat a Sinai-félsziget kiürítésének elodázására. Az amerikai külügyminiszter izraeli látogatását megelőzően mindenesetre Tel-Aviv szükségét érezte annak, hogy hivatalosan kinyilvánítsa: közte és az Egyesült Államok között ismét szent a béke, vagyis a Golánügy miatt keletkezett feszültség feloldódott. (Izraelt még az amerikai vezetők is megdorgálták az egyoldalú annektálás kapcsán, de erre az epizódra úgy látszik, Washingtonban is sürgősen fátylat borítottak.) Kairó persze más okokból is készült Haig látogatására, hiszen Mubarak elnöknek ebben a minőségében ez lesz az első alkalma, hogy az amerikai diplomácia irányítójával találkozzék. Az új egyiptomi elnök azt is felméri majd, hogy februárban esedékes washingtoni látogatásán meddig mehet el igényeivel anélkül, hogy a távlati lehetőségeket kockáztatná. Gy. D. Az ötnapos munkahét nyitánya (Folytatás az 1. oldalról.) szinkronban az új rend szerint munkába járó kisgyerekes anyák, illetve a vidékről bejáró dolgozók igényeivel. □ □ □ Az Irodagépipari és Filmmechanikai Vállalat Kecskeméti Gyárában zökkenőmentesen indult az új esztendő, már ami a termelőmunkát és az ötnapos munkahétre való áttérés belső körülményeit illeti. Az első héten megkezdték az EP 04 típusú elektronikus pénztárgépek sorozatgyártását, és jelentős mennyiséget készítettek a Ratus A—20 jelzésű mechanikus pénzárgépből is, amelynek legnagyobb vásárlója az idén is az NDK. — Az előző évekhez viszonyítva jól indult ez az esztendő — mondta elégedetten Illés Gáborné, a szakszervezeti bizottság titkára. — A korábban jelentkező év eleji pangást most hírből sem ismerjük. Ami pedig az ötnapos munkahetet illeti, annak mindenki örül. Zömmel nődolgozókat foglalkoztató gyárunkban a második szabadnapnak különösen nagy a jelentősége. Ha a mosást, vasalást, nagytakarítást szombaton elvégezzük, a vasárnap valóban a pihenés, a kikapcsolódás, és a szórakozás időszaka lehet. Ám ha a gyárban jól vizsgáztak is az új munkarend bevezetésére hozott intézkedések, a kapun kívül már több gondot okozott az első ötnapos munkahét. — Az egyik nagy gond a közlekedés — panaszolta az szb-titkár. — Az autóbuszok gyakran negyedórát—félórát is vesztegelnek a lezárt vasúti sorompó előtt, s emiatt sok a késve érkező. Délután meg a környező üzemek munkaidejének egybeesése miatt olyan zsúfoltak a járatok, hogy dolgozóink nem is mindig férnek föl az autóbuszokra. A másik gond a kisiskolás gyerekek szüleit emészti. A bölcsődékkel és óvodákkal ellentétben ugyanis az iskolák legtöbbjébe csak fél nyolckor engedik be a gyerekeket. De addig hol legyenek? — kérdezik az anyukák. Egyedül, otthon, az üres lakásban? Vagy az utcán? Az IGV szakszervezeti titkára szerint az lehetne a megoldás, ha a MÁV a környező gyárak munkakezdése idején lehetőleg mellőzné a kocsirendezést és a tolatást, ha a Volán szükség szerint sűrítené délutáni járatait, s ha minden iskolában megszerveznék a reggeli felügyeletet. □ □ O ■ Kiskunhalasról, a Halasi Kötöttárugyárból ugyancsak közlekedési nehézségekről kaptunk hírt. Vágvölgyi János igazgató tájékoztatása szerint itt azonban nem a helyi közlekedéssel kapcsolatosan merültek fel kifogások, mert az jól alkalmazkodott a a megváltozott munkarendhez. A gondot Halason a környékbeli községekből bejáró dolgozók szállítása okozza. Ezen a gyár vezetői kényszerhelyzetükben csak úgy tudtak segíteni, hogy munkaidőáthelyezést engedélyeztek több érintett dolgozónak. Ettől eltekintve azonban zavartalanul telt el az első hét a Halasi Kötöttárugyárban. Az ötnapos munkahétre való áttérés előre meghatározott feladatait végrehajtották, a termelőmunkában nem volt fennakadás. Az új év első napjaiban nagyobbrészt belföldre gyártottak ugyan, de munkába vettek egy nagyobb szer és egy kisebb tőkésexport- rendelést is. Pályázat gazdasági társulások szervezésére Gazdasági társulások, vállalkozások szervezésére hirdetett nyilvános pályázatot az Országos Vezetőképző Központ és a MTESZ az illetékes minisztériumokkal, valamint az országos érdekvédelmi szervekkel közösen. A pályázati felhívás céljáról a nevezési feltételekkel kapcsolatos tudnivalókról, a követelményekről tartott sajtótájékoztatót kedden a MTESZ székházában Drecin József, a MTESSZ alelnöke, a pályázatokat értékelő bíráló bizottság elnöke. Elmondta többek között, hogy a január 1-től életbe lépett új gazdálkodási formák a termelésben, és főként a szolgáltatásokban, tágabb mozgásteret nyitnak az egészséges versenynek, s hatóerejükhöz mérten szerepet játszanak a gazdasági szerkezet fejlődésében is. A pályázat alapvető célja, hogy a jövőben megalakuló gazdasági társulások, vállalkozások létrehozásakor mind több elemezhető, értékelhető tapasztalat álljon rendelkezésre. Pályázni két témakörben lehet, egyrészt legalább egy éve működő társulás, vállalkozás eredményeit értékelő és szervezési tapasztalatait összegező munkák másrészt új vállalkozás létrehzására, illetve továbbfejlesztésre vonatkozó javaslatokkal. Az A kategóriában vállalatok, intézmények kollektívái, a II. kategóriában egyéni pályázók munkái várják. A május 3-ig beküldendő pályaműveket bíráló bizottság értékeli, az eredményeket szeptember 30-ig hozzák nyilvánosságra Díjazásra, jutalmazásra összesen 500 ezer forint áll rendelkezésre Az Országos Vezetőképző Központ 50 ezer forintos fődíjat tűzött ki annak a pályamunkának jutalmazására, amely meglev gazdasági társulás népgazdasági szempontból kiemelkedően fontos tapasztalatait megfelelő színvonalon és oktatásra alkalmas formában összegezi. Ugyancsak 50 ezer forintot ajánlott fel a Központi Váltó- és Hitelbank RT Innovációs Alap olyan pályamunka díjazására, amely társulás, vállalkozás keretében magyar szellemi termék létrehozását, hasznosítását tűzi célul. A fődíjakon, kívül az I. és II. kategóriában egyaránt 3—3 díjat adnak ki a legjobbnak ítélt pályázatok szerzőinek. (MTI)