Kiskunmajsa - Kunsági Hírlap, 2015 (6. évfolyam, 1-47. szám)
2015-09-11 / 35. szám
facebook.com/kunsagihirlap Kunsági Hírlap 2015. szeptember 11. Amikor 10 ével ezelőtt az akkori alpolgármesterrel, Mózer Gyulával és képviselővel, Szabó Lajossal, s feleségével, Anikóval Lommatzschba készültünk, többen is úgy emlegették Németh István, mint aki rengeteget fog segíteni és fantasztikus programot fog összeállítani. Valóban így történt, csodálatos volt az a néhány nap németországi testvérvárosunkban, s Németh Istvánban egy rendkívül kedves, figyelmes vendéglátót ismerhettünk meg. Már akkor 10 éve foglalkozott a két város közötti kapcsolatok ápolásával, de ott volt már a kezdetek kezdetén, a TSZ-es idők kapcsolatfelvételének idején is. Erről, valamint az első látogatás “géppisztolyos” fogadtatásáról is mesélt beszélgetésünk során a kitüntető cím átvételét követően, ahogy arról is szó esett, hogyan látják Lommatzschból Kiskunmajsa legutóbbi évtizedeit... Kunsági Hírlap: Hogy kerültél ki Németországba? Németh István: Volt egy szerződés a magyar állam és az NDK között a hetvenes években, ennek segítségével. Az érettségi után a külkereskedelmi főiskolára szerettem volna menni, de a kommunista állam nem engedte, mert az édesapám maszek ács volt. Mehettem volna tanárnak, azt meg én nem akartam, így szóltam egy haveromnak, menjünk ki. Németül tudtam, érettségiztem is belőle, kimentünk. A sereregbe még vissza kellett jönnöm, de aztán visszamentem. A Carl Zeiss Jénában kezdtem el dolgozni, mint termelési koordinátor, rengeteget kellett utazni, így azt abbahagytam és vállalkozni kezdtem, immár harminc éve. Ma már két kereskedelmi egységem van, kiskereskedelemmel foglalkozunk, plusz legutóbb felvettük tevékenységi körünkbe a postai szolgáltatás nyújtását, így már azzal is, szóval bankosok lettünk (nevet). KH: Hogy kerültél kapcsolatba Kiskunmajsával? NI: A hetvenes évek végén összejött a két TSZ, összeismerkedett a két vezető, Vedres Ferenc és a lommatzschi TSZ vezetője, Gottfried Leder. Az ő felesége nekem kollégám volt a Zeiss műveknél, s megkért, segítsek a fordításban, szervezésben, valahogy így kezdődött, s rövidesen már több százan jöttek ki Kiskunmajsáról Lommatzschba, amit aztán ők viszonoztak, s megindultak a kölcsönös látogatások. Nagyon tetszett, mert pörgős volt, korrekt szervezéssel. A majsaiaknak igyekeztük megmutatni a környéket, Weimart, Jénát, Meissent, Szász-Svájcot és még sok mindent ezen kívül is, nagyon tetszett nekik. KH: Ezek szerint a két cég között jött létre egy szoros kapcsolat. NIa így van, ami a rendszerváltásig tartott. A privatizációval ennek vége szakadt, majd 1995 ben,amikor Vedres úr sajnos elhunyt, a régi barát, Gottfried Leder is eljött Kiskunmajsára a temetésre. Találkozott az akkori polgármesterrel, Kiss Károllyal, s akkor döntöttek a kapcsolat ismételt felvételéről, majd hazatérve megkért, beszéljek még én is vele. Felhívtam telefonon, én is beszéltem vele, majd megkezdődött a szervezés. 1996-ban Lommatzschban, majd a rákövetkező évben már Kiskunmajsán találkoztak a két város látogatói, ennek bizony lassan már 20 éve. KH: Mikor jártál először Kiskunmajsán? N: Mivel már az első kapcsolatfelvételnél segédkeztem, a nyolcvanas évek legelején, rögtön az első látogatáskor. Az egy nagy sztori volt egyébként. Egy 1500-ös Ladával jöttünk, Gottfried Leder, a helyettese, én meg a sofőrünk, itt Majsán pedig a Sólya Pali volt a sofőr. Elindultunk, megérkezünk a magyar határra. Jött a magyar határőr géppisztollyal, pisztollyal, kiszólította a kocsinkat a sorból. Félre álltunk, mondják, menjünk a parancsnokságra. A többiek remegtek mint a nyárfalevél, ne feledjük, ez még a kommunista korszakban volt. Bemegyünk, bevezetnek az egyik terembe, s mit látunk? Terített asztal sör, bor, finomságok és a fogadó delegáció ott áll mosolyogva (nevet)... Később kiderült, az átkelő parancsnoka és a Vedres úr ismerték egymást, így tudták megszervezni. ■ ■ [UNK]sír Óriásit fejlődött Majsa a legutóbbi 20 évben Németh István Kiskunmajsa Tiszteletbeli Polgára 1995 júniusában, Vedres Ferenc temetését követően a “Fényesében tartott halotti toron született döntés Kiss Károly polgármester és a temetésen megjelent Gottfried Leder között a két város közötti kapcsolat folytatásáról, testvérvárosi kapcsolattá fejlesztéséről, amelyben nagy szerepe volt a képen is látható asztaltársaságnak. Eredetileg Veres Ferenc, a Jonathán Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke hozta létre ezt a kapcsolatot Gottfried Leder-rel, a lommatzschi Helmuth Just LPG elnökével, 1979-ben. Köszönet a segítségért és a képért Szikora Gyulának, a Jonathermál Zrt. elnök-vezérigazgatójának, valamint Paskuj Ivánnak a történelmi jelentőségű fotográfia elkészítéséért és a közlés lehetőségéért. Kiskunmajsa Város Tiszteletbeli Polgára kitüntető címet kapott Németh István a kiskunmajsai önkormányzattól a testvérvárosi kapcsolatok területén végzett több évtizedes munkája elismeréseként. A városi címet a Majsa Napok ünnepségén vehette át Ábrahám Fúrás András polgármestertől. Képünkön Kiskunmajsa jegyzője, Tóth-Péli Emőke köszönti Németh Istvánt. wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm