Kiskunmajsa - Kunsági Hírlap, 2016 (7. évfolyam, 1-47. szám)
2016-02-12 / 6. szám
2016. február 12. Kunsági Hírlap facebook.com/kunsagihirlap M IMÜ [UNK]MHi Keressük a szépséget magunk körül Vedres Ferenc és Nagy Ibolya írásról, irodalomról Február 25-én mutatja be legújabb kötetét Dr. Vedres Ferenc és Dr. Vedresné Nagy Ibolya a Városi Könyvtárban. Kiskunmajsa egyetlen szépíró házaspárjával az új kötet megjelenése előtt készítettünk interjút szépirodalmi munkásságukról Kunsági Hírlap: Milyen késztetésből kezdtek szépirodalmat írni? Nagy Ibolya: Gyerekkoromban ugyan próbálkoztam versírással, de mivel a művészet szinte minden ága érdekelt- zongorázni tanultam, balettra jártam, elég jól rajzoltam- lecke-és naplóíráson kívül nemigen vettem kezembe tollat. A húszas éveimben volt néhány próbálkozásom novellaírásban, de ezzel hamar felhagytam... Mikor 2004-ben nyugdíjba mentem, megismerkedtem a számítógéppel és több magazinnak is írtam olvasói levelet. Három magazinban összesen hét olvasói levelem jelent meg. 2008-ban a Nők Lapja Évszakok magazin novellapályázatot hirdetett és erre a pályázatra írtam meg a Boróka című novellámat. Ezzel az írásommal elnyertem Bódis Kriszta különdíját. Innen indult tehát az irodalmi pályafutásom. Vedres Ferenc: Az általános iskolát Budán kezdtem, majd Majsa, Kisszállás és újra Majsa következett, tehát szétnézhettem gyerekként a nagyvilágban. Ötödikes voltam, mikor ezek hatására leírtam első versemet. Az itteni tanároknak (Orosz József, Szabó Éva, Gácsi Vera) tetszettek az írásaim és biztattak is. Fekete Pál nem tanított, de barátságban voltam vele és akkori feleségével Dunai Irmával is. Pali vezette a Könyvklubot, melyet az akkori vezetés elég gyorsan be is zárt. Tőlük is sok biztatást kaptam. Az első versemet Baranyi Ferenc jelentette meg a Magyar Ifjúságban. Ő volt Majsán író-olvasó találkozón, én is többször jártam nála. Az Ifjúsági Magazinban rendszeresen jelentették meg a verseimet a 60-as évek végén és a 70-es években. A 80-as években helyi lapokban és a Bácskapocs, valamint Új Bácskapocs újságokban publikáltam, nem csak verseket, hanem cikkeket és karcolatokat is. Kunsági Hírlap: Mit tartanak fontosnak elmondani az írásaikkal? Nagy Ibolya: A Boróka című novellámat Bódis Kriszta feltette az irodalmi oldalára. Később újabb irodalmi portálokat fedeztem fel, ahová friss novellákkal jelentkeztem. Kiderült, hogy nagyon sokan írnak elbeszéléseket és verseket. Van aki közlésvágyból, van aki terápiás célból, van aki pedig azért, mert azt reméli, talán az általa megírt történetek valamilyen hatással lesznek az olvasóra. Én a két utóbbi okból írok. Vedres Ferenc: Életem során elég sok mindent kipróbáltam (betanított munkás, anyagbeszerző, állattenyésztő brigádvezető, tanító, gyógypedagógiai tanár, rehabilitációs referens, szociális otthon főtanácsosa, jogsegélyszolgálat munkatársa, igazságügyi szakértő, szaktanácsadó, logopédus, stb.), tehát volt honnan merítenem, mindig jöttek a témák, melyeket a magam módján fel kellett, fel kell dolgoznom. Nyugdíjasként jó lenne békében élni és az emlékeket felidézgetni. Mivel mindig utáltam a politikát, nem is voltam tagja semmilyen pártszervezetnek, így véltem, hogy ez meg is adatik. Ám a mai politika, a gátlástalanság és a cinizmus, melyek ellentmondanak a jogi tanulmányaimnak, a jóérzésnek és a racionális gondolkodásnak, egyre jobban megijeszt. Ez lenne a szép, új világ? Akkor részvétem Magyarország! Nálam az írás, a versírás szinte kényszer. Ha jön a gondolat (ihlet?!) akkor nincs mese, azt meg kell írnom. Amikor kész a mű, az megnyugvást, egyféle szellemi beteljesülést jelent számomra. írásaimmal szeretnék üzenni az olvasónak. Szeretném megüzenni, hogy keressük a szépséget magunk körül. Ez csak úgy lehetséges, ha tiszta szívvel élünk és szerető felelősséggel. Szeretném megüzenni, hogy a hamisság, a galádság nem járható út. Az előbb utóbb visszaüt, megkeseríti az életet annak ellenére, hogy esetleg ezekkel előnyökhöz juthat az ember. Ezeket próbálom lehetőleg szépen, érthetően megfogalmazni. Ebben segíthet a vers dallama, rímei, belső sugallata. Én versekkel próbálom megfesteni a világot. Próbálom feltárni annak szépségeit. Próbálom az olvasóimat eltéríteni az önhittségtől, a égtől, a rosszindulatosságtól. Tudom, hogy ezek megkeserítik az életet. Megkeserítik a környezetük életét is. A vége a kirekesztettség lesz és a szeretetlenség akkor is, ha pillanatnyilag haszonnal kecsegtetnek. Kunsági Hírlap: És Ön, Ibolya, miben szokott gondolkodni: sorban, mondatban, történetben? Nagyibolya: Mindig történetben gondolkodom. Egy-egy történet megírásánál soha nem tudom, mennyi idő alatt írom meg, de mielőtt leírom, mindig pontosan kirajzolódik előttem a történet eleje és vége. Aztán már csak a „közepét” kell megírni. Kunsági Hírlap: Az élményanyag honnan ered? Személyes tapasztalat, a világból, Majsáról, irodalmi olvasmányokból, hallott történetekből... Nagy Ibolya: Úgy hiszem, hogy mindezekből együtt. A Menedék című novellám például Fejős Éva egyik Nők Lapjában megjelent riportja alapján íródott. A riportban elmesélt igaz történetet persze saját fantáziámban átalakítottam, és a megtörtént eseménynek pozitív befejezést adtam. De születtek novelláim képek alapján, sőt saját magam rajzolta mandala hatására is (pl. a Giovanni hazatér). Kondákor Feri pipacsmezőt ábrázoló festménye pedig úgy megihletett, hogy szinte egy ültő helyemben megírtam a Halló, tessék? című novellámat. Vedres Ferenc: Érdekes módon példaképeim a családom és a barátaim, akik közül előfordul író, költő, festő- és szobrászművész valamint tudós is. Kunsági Hírlap: Kiket tekintenek irodalmi mesterüknek, kik a kedvenceik? Vedres Ferenc: Fiatal koromban kedvenc íróm Jack London volt. Aztán jöttek sorra: Shakespeare, Hemingway, Thomas Mann, Petőfi, Arany, Bulgakov, Kavafisz, Edgard Poe, Petrarca, Lorca és még sorolhatnám. Költők közül József Attila, Ady és Weöres Sándor is a kedvencek közé tartozik. Volt olyan fórum, ahol ezt szememre is vetették, hisz ezek a költők eléggé zártan írnak, én viszont a szabadabb formát választottam. Ebben van némi igazság, bár a versek zeneiségre én is törekszem. Nagy Ibolya: Szinte mindenkit, aki komoly hatást gyakorol rám. Viszont olyan sok kedvencem van, hogy holnap reggelig kellene őket felsorolnom, és akkor is méltatlanul kihagynék néhányat. A legutóbb olvasottak között van Margittai Gábor: Szamár-sziget szellemkatonái, ami ugyan nem szépirodalmi mű, de hatása szerintem egyenlő a hasonló témájú szépirodalmi regényekkel. Annál is inkább ajánlom elolvasásra, mert létrejöttében egy picit mi is segítettünk azzal, hogy pár évvel ezelőtt ellátogattunk Asmara szigetére, ahol férjem apai nagyapja több hónapot töltött első világháborús hadifogolyként. Az utazásunkat megszervező, Szardínia szigetén élő Petrei Emese kalauzolta aztán Margittai Gáborékat utazásuk során. Egy korábbi könyvbemutató, de szintén a könyvtárban: Kelcz Dávid, Vedres Ferenc, Győri-Nagy Sándor, Bozóki Szilvi kunsagihirlap.hu A hamarosan megjelenő új kötet A kötet, ha minden igaz, már ezen a héten megjelenik, befejeződtek a nyomdai munkák. Ahogy a házaspár előző kötetében, ebben is versek és novellák lesznek megtalálhatóak Kondákor Ferenc illusztrációival. A kötet szerkesztője Ruskó Sándor, korrektora Tapodi Kálmán, kiadója Szekeres Béla. A kötet megjelenését támogatta a kiskunmajsai önkormányzat, a Jonathermál Zrt, a Majsa Lapnyomda Bt. Beke Csaba. Könyvbemutató: február 25.17.00 óra Városi Könyvtár.