Kiskunmajsa - Majsai Sün, 1991 (1. évfolyam, 1-30. szám)

1991-04-03 / 1. szám

2 Ma/sa/Sün április 3. Mi volt a Torgyán-ügy mögött? Megfosztotta frakcióvezetői tisztétől a Kisgazdapárt képviselői Torgyán Józse­fet. Volt-e ennek valami előzménye, vagy csak egy bizonyos eset nyújtott alkalmat a bizalmatlansági indítvány­ra? - kutatok kérdéseimmel dr. Szabó Lajos kisgazdapárti képviselőnél. — Torgyán Józseffel szembeni bizal­matlanságnak hosszú hónapokra vissza­menő előzményei vannak. Részemről a bizalom megingás ott kezdődött, amikor a Kisgazdapárt programját lényegesen érintő első törvényről volt szó: az előpri­vatizációról, amelyik a kisipar, kiskeres­kedelem és vendéglátóipar előprivatizá­ciós és a privatizáció ésszerű kombináci­ója. Mindig azt mondtuk, hogy minden ingatlant és jogot vissza kell adni az ere­deti tulajdonosának, ha kéri és ha erre megvan a lehetőség. — Mit ért a lehetőség alatt? — Azt, hogy ha az ingatlan eredeti ál­lapotában van vagy az ingatlan olyan, hogy megfelelő részvényt lehet adni be­lőle az eredeti tulajdonosoknak, úgy, hogy ezzel jóhiszeműen szerzett jogokat nem sértünk. Erre van egy technika, hogy azonos értékben kell felajánlani a tulajdo­nosnak egyéb állami vagyonból rész­vényt vagy éppen az eredetiből, ha az bővült. És ha egyik sem lehetséges, legu­tolsó esetben lehet pénzbeni kártalanítást fizetni. Ehhez azonban nincs meg a teher­bíró képesség, hogy más állampolgár ter­hére pénzt fizessünk.­­ Térjünk vissza a Torgyán József­fel szembeni bizalmatlanságra... —Éppen ezt érinti. Az előprivatizációs törvény meghozatala, amikor a kisgazda­­pártnak ezzel kapcsolatban állást kellett foglalnia. Akkor éppen Torgyán József, a frakció vezetője volt az, aki százszázalé­kos lojalitást mutatott a kormánnyal szemben. Ez egészen odáig ment, hogy amikor a frakció álláspontját alakítottuk ki, hogy mi nem fogadhatjuk el az előpri­vatizációs törvényt, ami kicsit sem vette tekintetbe a volt tulajdonosok jogait és igényeit, hanem kizárólag az egykor álla­mosított előprivatizációs körbe kerülő vagyon szabadpiaci értékesítését vette programba. Határozottan a kormány mel­lé állt és láthatóan frakcióvezetői tekinté­lyét érvényesítve ráerőszakolta a testület­re, hogy a törvényjavaslat mellett szavaz­zanak. Ez volt az egyik oka a bizalmatlan­ságnak. Vv A másik dolog, hogy Torgyán József kitűnő népszónok, de ez nem elég, bizto­sítania kellett volna a képviselőtestület számára a megfelelő hátteret. Továbbá az is megrendítette a bizalmat, hogy azokon a frakció­üléseken, amit Torgyán József vezetett, amikor azt kellett volna eldönte­ni, hogy az egyes törvényjavaslatokkal ki foglalkozik a frakción belül, és a képvise­lő­csoport milyen álláspontot alakítson ki általában nem a munkával, hanem mindig a személyes kérdésekkel és az értelmetlen politikai vitával telt az idő.­­ Érthető ez úgy is, hogy lényegében elodázta a kárpótlási törvény előkészí­tését? — Ez annyira befolyásolta, hogy ha az előprivatizációs törvény nem úgy születik meg, mint ahogy a kormány beterjesztet­te, akkor teljesen más tulajdonrendezési koncenpció érvényesült volna. Nem spontán privatizáció, hanem egy egész­séges kombinációja a reprivatizációnak és privatizációnak. — Úgy érződik, hogy feszültség a képviselő csoport és Torgyán József kö­zött egyre nőtt. —így van. Az utolsó csöpp a pohárban az az emlékezetes Torgyán József által szervezett gyűlés a Testnevelési Egyete­men és az ott elhangzott beszéde. Négy jelentős hibát találtunk: az egyik, hogy nem egyeztette a gyűlést a kisgazdapárt vezetőivel, nem közölte, hogy mit kíván előadni, a második, hogy a beszédében két súlyos hibát követett el, mégpedig amikor a köztársasági elnöknek is nyolc nap határidőt adott bizonyos radikális in­tézkedések megtételére - a miniszterle­­nöknek is, de ez más kérdés -, az sem volt ízléses, dolog, hogy poént csinált a mi­niszterelnök betegségéből. Azután az a bizonyos repülős hasonlat, amit ő vállal és élére áll a trónkövetelőknek. És ami a legsúlyosabb, hogy ezen gyűlésen hangot ütöttek meg, amely nem a kisgazdapárt hangja. Hiszen a kisgazdapárt mindig is mértéktartó, szélsőségektől mentes párt volt Torgyán József nem határolta el ma­gát ezektől a megnyilatkozásoktól. — Végül is milyen következtetéseket vont le a párt és a képviselő testülete? — Egyértelművé vált, hogy addig, amíg Torgyán József a személyes előre­­haladást úgy remélte, hogy ha a kor­ánnyal szemben teljesen lojális és föl­­rja a kisgazdapárt programját, de amikor meggyőződött arról, hogy ez a személyes ambícióit nem viszi előre, akkor ellen fordult még az egy nappal azelőtti saját magának is. Ezzel végképp elveszítette a képviselő csoport előtt a hitelét. Különösen elveszítette azzal, hogy megszervezte, hogy a személye mellett, a képviselő iroda előtt egy tüntetést csinál­janak. Egy részének még belépőt is szer­zett, akik az irodaházban magukból kikel­ve próbálták befolyásolni a képviselőket. Ez félelmet váltott ki a képviselők egy részében. Nem a tüntetőktől való félel­met, hanem a személyi kultusz újabb megjelenésétől való félelmet. Elkövetett még Torgyán József még egy olyan súlyos hibát, hogy amikor Vincze Kálmán spontán módon, előre senkivel nem megbeszélve beadta a bizal­matlansági indítványt, Torgyán József azonnal megtámadta Pásztor Gyulát, aki­ről gondolta, tudomása volt róla, feltéte­lezve, hogy a képviselő­csoport őt szeret­né frakcióvezetőnek. — Mi igaz, hogy Ön csőcseléknek nevezte a tüntetőket? — Én annyit mondtam egyik képvise­lőtársamnak az ülés előtt a folyosón, hogy nagyon jól emlékszem rá, amikor 45-46- ban Vásárhelyen is kommunista párt által felpiszkált és megfizetett csőcselék a pi­actéren az árut kínáló parasztembereket inzultálták, megverték, összeborogatták az árujukat. Arra figyelmeztettem a kép­viselőtársaimat, hogy egy ilyen tüntetés nem tudni, mivé fajulhat, ha a csőcselék is mellé csapódik. Azt is kifogásoltam, ez csak a politikai követelések eszköze le­het. — Az ülésen szóba került az Ön neve is, mint lehetséges frakcióvezető... — Annyi volt csupán, hogy a 44 képvi­selő titkos szavazással megjelölt egy ne­vet, így kerültem az első négybe. Én az első szavazási kör után visszaléptem, mert úgy láttam, hogy elkerülhető ezzel a várható megosztottság. — Végül milyen döntés született? —Nem volt végleges döntés, mert csak harmincan voltunk és húsz-tíz arányban alakult a szavazás Pásztor Gyula javára, de egy korábbi határozat huszonhárom­ban jelölte meg, így felfüggesztettük a döntést az április 8-i ülésig. Ocsovszky László

Next