Kiskunmajsa - Új Kun-Majsa, 1992 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1992-10-23 / 42. szám
úúniusi Kiskunmajsa, 195 Azok az 5-es évek... A forradalmat megelőző időszakról Kozma Huba: Mielőtt rátérnénk a részletekre, hadd idézzem fel ennek a kornak a történelmét. Az ’50-es évekkel kell kezdeni, amelyik gyakorlatilag létrehozta ezt a forradalmat, azt az elégedetlenséget, amely kirobbantotta országszerte az eseményeket. Az ’50-es évek legfontosabb célja a ,,tulajdontalanítás’’ volt, szerették volna az embereket ellehetetleníteni, igyekeztek a hajdani vállalkozókat, a kulákokat, a független értelmiségieket olyan helyzetbe sodorni, hogy megfosszák őket megélhetési lehetőségeiktől, függetlenségüktől, hogy könnyebben kordában lehessen őket tartani. Lejáratás, börtön, perek korszaka volt ez. Vidékről hozott vezetőkkel, rendőrökkel igyekeztek társadalmi békét fenntartani. Ugyanakkor a népi ellenállás is működött itt, az emberek megtárgyalták egymás között az eseményeket, hallgatták a tilos adókat, a Szabad Európát, az Amerika Hangját, és ennek a következménye volt az, hogy mindenki tájékozott volt arról, hogy mi történik szűkebb, illetve tágabb környezetünkben. Tudtak az emberek arról, hogy Jugoszláviában Tito vezetésével függetlenségi törekvések vannak, hogy megalakult a Petőfi Kör, tudtak arról, hogy rehabilitálták Rajk Lászlót, a magyar történelem egyik legvéresebb kezű belügyminiszterét. Érdekes dolog, hogy míg 1848. március 15- nek a híre csak egy hónap múlva jutott el Kiskunmajsára, addig 1956-ban, négy nappal a budapesti események után, Majsán is kitört a forradalom. Ezeknek az itteni eseményeknek a mozgató emberei is vállalkozók, Zsán-Klúcsó Béla és Zsán- Klúcsó Ferenc voltak. A kereskedő testvérpár, akik szakmájukból eredendően, jártasabbak voltak a világban, már október 23. előtt a cselekvés útjára léptek. Egy októberi reggelre a majsai utcákat festett feliratok lepték el, amelyeken ez volt olvasható: „Éljen Tito, Négus kuss, agyonverünk, innen fuss!" Ez a fenyegetés akkor vaklármának tűnt, mégis azon az októberi vásári napon valóra vált. A Zsán-Klúcsó testvéreket — távollétük alatt — egy újabb perben, 1961. május 16-án, Papp István, az akkor 42 éves pálmonostori születésű tanácselnök, így jellemezte: „Klúcsó Bélát és Ferencet a ugyan nem választották be Nemzeti Bizottságba, azonban mindenhol ott voltak. ők voltak a fő mozgatók. Az intézkedéseket legtöbbször ők adták nekem is, sőt a tömeg között is ők voltak akik intézkedtek.” — A Zsán-Klúcsó testvéreket leginkább Nagy Ferenc ismerte. Arra kérem beszéljen róluk, illetve arról, hogyan került be a Nemzeti Bizottságba? Nagy Ferenc: A Rákosirendszerben nagy üldözésben volt az észünk, mivel kulák csemeteként kezeltek. Nehéz volt a sorsunk, a végrehajtók mindent be akartak söpörni tőlünk. A Zsán-Klúcsó testvérek borral is kereskedtek abban az időben és én is besegítettem nekik. Mivel meglehetősen sok bort tudtak szállítani Pestre, és ezt már a Neményi is nehezményezte ... Ki is volt Reményi József? Kozma Huba: Itt szeretnék közbevágni, hiszen sokan nem tudják ki is az a Neményi József, akit a sötét bőre miatt csak „Négusnak” neveztek. Neményi volt Majsán az ipari és kereskedelmi előadó. A hatalmát annak köszönhette, hogy pártvonalon volt erős ember, ezzel volt magyarázható, hogy még a tanácselnök helyett is ő döntött. Nagy Ferenc: Ezért aztán kimentek a Zsán-Klúcsóékhoz házkutatást tartani és megtalálták azt a klisét, amelyikkel a Feri meg a Béla a feliratokat készítette. Ekkor a Fecó megszökött és nálunk bújt el. Ez egy keddi napon történt és néhány nap múlva pedig kitört a forradalom. Nekem az akkori tanácselnök szólt, hogy lépjek be a Nemzeti Bizottságba, mert az emberek addig úgysem nyugszanak meg, amíg új arcokat nem látnak a vezetésben. Akkor kerültem be a vezetésbe, bár én ezt nem nagyon akartam vállalni. Kozma Huba: Meddig tartott a hivatal? Nagy Ferenc: November első napjaiban jöttek be az oroszok, akkor pár napig bejártunk, de már nem csináltunk semmit. Mivel tudtam a tanácsbeli dolgokról, időben bírtam szólni a Fenéknek, hogy még éjszaka induljanak útnak, mert már nagyon keresik őket, így mentek előbb Jugoszláviába, majd Olaszországon keresztül Ausztráliába. Később kaptam tőlük leveleket is, de mindig felbontva érkeztek. Kozma Huba: Ha jól tudom a majsai ’56 másik központi alakját, Rékasi Jójárt Gergelyt is maga figyelmeztette. Nagy Ferenc: Az már napokkal később történt. Hallottam, hogy arról tárgyaltak a tanácsházán, hogy estére a Gergőt is be kell hozni, mert ő is részt vett a forradalomban. Tisztában voltam, hogy kivégzés várna rá. Amikor elmentem haza ebédelni, akkor csináltam egy kört feléjük és mondtam a lánytestvérének, hogy szóljon a Gergőnek, ne várja meg az estét, hanem meneküljön minél gyorsabban. Tisztázó beszélgetés Tisztázó beszélgetésre gyűltek össze október 11-én a városi könyvtárban, egy tévéfelvétel keretében, négyen azok közül, akik valamilyen formában részesei voltak Kiskunmajsa újkori történetének egyik legmeghatározóbb eseményének. A beszélgetőpartnerek valamennyien csak szemtanúi voltak a történéseknek, mégis akadt közülük olyan, aki kemény börtönéveket kapott emiatt. Mi is történt 1956. október 21-én Kiskunmajsán? Erre a kérdésre próbálunk választ keresni mi is a szemtanúk visszaemlékezése alapján. A múltidézők Nagy Ferenc, aki 33 éves volt 1956-ban és a majsai Nemzeti Bizottság alelnöke volt, Túri Mihály, aki 26 éves volt akkor és Kömpöcön volt a Nemzeti Bizottság elnöke, Rácz Mihály, aki 27 esztendős volt '56- ban, és a rendhagyó beszélgetést vezető Kozma Huba, aki 11 éves gyerekként élte meg a történéseket. Régóta folyik már a múltkeresés a majsai ’56-ról, de még mindig akadnak homályos foltok, hogy miként is zajlott le ez az októberi nap Majsán. Nemsokára perújrafelvétel is várható, hiszen ártatlan embereket ítéltek el, a „fogat-fogért, szemet-szemért” elv alapján. Bizonyára sokan nem értik miért kell 36 év távlatából újra felidézni az eseményeket, de úgy érezzük vannak olyan bűnök, amelyek nem évülhetnek el. Lapunk tavaly ősszel felvállalta a múltkeresést és most is arra kérünk mindenkit, ha valamilyen fontos dolgot tud az akkori eseményekkel kapcsolatban, akár szóban vagy írásban juttassa el hozzánk, hogy valóban elkészülhessen végre Kiskunmajsa hiteles története. Összeállításunkkal szeretnénk tisztelegni az 1956- os forradalom és szabadságharc emlékének. (Az összeállítás az 1992. október 11-én lezajlott beszélgetés szerkesztett változata.) A vásár napja Kozma Huba: Térjünk vissza a vásár napjára! Nagy Ferenc: Mi már hazafelé tartottunk a vásárból, amikor megállítottak bennünket, hogy a központ felé nem lehet menni a lovaskocsival. Én leszálltam megnézni mi az a nagy tömeg a tanácsháza körül. Ott már zúgott a nép, követelőztek. A rendőrök hiába kérték a tömeget, hogy oszoljanak szét, senki sem mozdult. Azt mondták, addig nem mozdulnak el, amíg a Neményit nem hozzák elő, mert azzal lenne egy kis elszámolnivalójuk. Egy kis huzavona után egy rendőr meg egy katonatiszt elmentek a Neményiért. A Neményi otthon volt és azzal a szándékkal indult el a két kísérőjével, hogy majd ő lecsitítja a tömeget. Ahogy befordultak a tanácsháza sarkánál, ott egy hatvan év körüli nagybajúszú ember hátulról megütötte a Neményit és csak annyit mondott az öreg: Ennyivel tartoztam,köszönöm, viszontlátásra! Túri Mihály: Én a majsai eseményekkel kapcsolatban túl sok érdemi dolgot nem tudok elmondani. A Régiposta utcánál haladtam a vásártér felé, amikor megláttam milyen nagy tömeg van a városháza körül. A halasi út felől akartam odamenni, de katonák állták az utamat. Azután mégis sikerült közelebb jutnom és aztláttam, hogy rengetegen ott állnak és a Négust követelik. Nekem fogalmam sem volt, hogy ki az a Négus, és azt kérdeztem hangosan, mi az itt önbíráskodás folyik? Erre hozzám lépett két ember és kaptam két hatalmas pofont. Ezek után én azonnal elmentem onnan. Rácz Mihály: Engem pusztán a kíváncsiságom vitt el a térre, mert hallottam másoktól, hogy forradalom van és követelik a Négust. Ismerve saját felindultságomat, úgy biztosítottam magam, hogy semmiféle dologba ne avatkozzam bele, hogy magammal vittem fél éves kislányomat is a karomon. Amikor odaértem, éppen akkor vezették a Négust. A tanácsháza kapujában két rendőr állt és amikor a Négus meglátta őket, odafutott hozzájuk segítséget kérni, de a rendőrök nem tettek semmit. Ekkor már elkezdték ütlegelni a Neményit, majd bevitték a tanácsháza folyosójára. Ott egy „kupaktanács” ült össze, hogy megbeszéljék, mit csináljanak vele. Ennek a csoportnak volt a vezetője Rékasi Gergely. Addig amíg tanakodtak, lelökték a légópincébe a Négust. Nem voltam fültanúja a döntésnek, de azt határozták el, hogy agyonverik. Akkor kinyitották a pinceajtót és szóltak neki. Pekó István szólt le, hogy jöjjön fel. Ő ezt megtagadta és erre mondták azt, hogy valaki menjen le érte, de nem vállalkozott senki sem. Ott volt egy Kolompár Mátyás nevű cigány és ő is nézett lefelé a pincébe. Ezek megfogták, aztán lelökték a pincébe őt is, hogy hozza fel a Neményit. A Négus aki kicsi, törékeny alkatú volt, ijedtében rátámadt erre a hatalmas emberre, aki megfogta és feldobta a pincéből. Ekkor a tömeg ráment és mindenki ütötte ahol érte. 3. oldal „Fogat ft>gért ” ” A megtorlás kegyetlen esztendei Kozma Huba: Kezemben van Kolompár Mátyásnak az 1957. október hetedikén kivégzett résztvevőnek a búcsúlevele. Ebből idézek néhány sort: „ Kedves anyám! Nagyon szépen köszönöm, magától, hogy felnevelt engem. Sajnos, hogy úgy van, hogy nekem meg kell halni, de egyszer úgy is meg kell halni mindenkinek. Sajnos nem Kiskunmajsán leszek eltemetve, Kecskeméten leszek eltemetve. Édes jó anyám szeretettel üdvözöllek, ezer csókot küldök neked a messze távolból. Kedves nővérem! Tisztellek csókollak férjeddel együtt. Emlékszel rá amikor azt mondtad, hogy te is eljössz a tárgyalásra, vártalak mégse jöttél. Szervusztok, ezerszer csókollak benneteket! Mátyás öcséd. Isten veled!" Azért olvastam fel ezt a részletet, mert valószínűleg Kolompár Mátyás a „fogatfogért" elv áldozata volt, és csak eggyel több létszám kellett az akasztófa alá. Mert ahogyan az előbb is elhangzott, őt lelökték és csak védekezett a rátámadó Neményivel szemben. Rácz Mihály: ő sem tett többet, mint az ott tartózkodó emberek, mert azt nem lehet pontosan megállapítani ki verte agyon a Neményit, mert annyian voltak ott. Kozma Huba: Mégis hogyan azonosították, hogy kik voltak ott? Rácz Mihály: Erre csak később jöttem rá. 1966-ban a pártháznál bútorokat javítottunk és az akkori párttitkár, a Varga Tóni bácsi egy alkalommal azt mondja nekem, gyere csak mutatok neked valamit. Fotókat vett elő, amelyek azon a bizonyos októberi napon készültek és a képeken én is látszottam, ahogy a tömeg szélén állok a kislányommal. Ekkor döbbentem rá, honnan vannak az adatok, amelyekről meg tudták állapítani, hogy kik voltak ott. Kozma Huba: Ezt meg tudja-e erősíteni Túri Mihály, aki ezek miatt 15 évet ült börtönben? Túri Mihály: A tárgyalásokon mindig a fényképekkel hozakodtak elő. Kértem, hogy láthassam ezeket a képeket, mert én a Neményi Józseffel semmiféle kapcsolatban nem voltam soha. Nem is ismertem sem őt, sem a Klúcsó testvéreket. ítéletek koholt vádak alapján Kozma Huba: Ezt megerősíti a per anyagában található szembesítés is, amelyben az 1958. október 8-án kivégzett majsaiak közül Patyi István ezt mondta: „Az előttem álló fiatalembert (Túri Mihályt, szerk.) nem ismerem, így a nem emlékezhetek vissza arra, hogy ez a fiatalember jelen lett volna 1956. október 27-én Kiskunmajsán Neményi József meggyilkolásakor. Egyébként ez ügyben mást nem tudok és nem is kívánok mondani." — Mi történt még azon a vásári napon? Rácz Mihály: Végignéztem mindaddig a fejleményeket, amíg annyira tehetetlenné nem vált a Négus, hogy már nem bírt fölkelni. Akkor még megtaposták és átvitték a kövesút másik felére, úgy láttam már élet sincs benne. Volt aki azt mondta, hogy föl kellene akasztani, de voltak higgadtabbak is, akik azt mondták, hogy erre nincs szükség. Visszatérve Túri Mihályra, én sem emlékszem arra, hogy ott lett volna. Kozma Huba: Pedig perben az szerepel, hogy a ott állt a tömeg élén. Rácz Mihály: Én ismertem a tömeg élén állókat a Pekó Istvánt és a Rékasi Gergőt. Kozma Huba: Túri Mihályt, aki jelen sem volt, életfogytiglani börtönre ítélték, amit valószínűleg azért kapott mert a kömpöci Nemzeti Bizottság elnöke volt. Ez olvasható ki az ítélet szövegéből is. De javaslom folytassuk és főleg a fiatalabb nemzedék kedvéért mondják el, miért volt ez a nagy gyűlölet Neményi Józseffel szemben? Rácz Mihály: Mert egy kegyetlen ember volt. Mindenkit bántalmazott a nyolcvanévestől kezdve a fiatalig. Ez az ember mindenbe bele tudott szólni, mindenhez joga volt. Akkora volt a hatalma, hogy még a tanácselnöknek is ő parancsolt. A piacon felborogatta a tejfölös köcsögöket, sorra jelentette fel az embereket. Gyűlölte mindenki a községben. Nagy Ferenc: Én is így ismertem meg a Neményit. Tőlünk is elkoboztatta a piacra vitt kukoricát, de nagyon sok ilyen esete volt még. Kozma Huba: Azt hiszem mindannyiunk véleményét összegzem azzal, hogy ez a népharag, amelyik ilyen kegyetlen volt, hiszen emberáldozatot követelt azon a szombati napon, az elsősorban az előzményeknek volt köszönhető, a felgyülemlett gyűlöletnek. Azt hiszem mindannyian valljuk, hogy utólag átgondolva, meg lehetett volt ezt másképp is oldani, mert ez a mód nagyon kegyetlen volt. Ám a azokban a napokban, abban helyzetben, ahogy azok az emberek éltek és éreztek, ez oda vezetett, hogy ennek az embernek a vérét kellett ontani. Bizonyára mindenki sajnálja, hogy így történt, mert ez a tett folt ennek a napnak a tisztaságán.