Kiskunmajsa - Új Kun-Majsa, 1992 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1992-12-23 / 51. szám
Fenyők tűlevelű csend kupolái örökzöld fenyvesek, a hó alól is reményt szikrázni, csak zengjetek! Isten nélküli istállóknak mélyén ti érzitek a szárnyatok alá menekült kisdedet. Túl: arasznyi ágaitok szalmazsákokba rejtve, ha őrök elkobozzák, rabok szabad szívében nyittok tovább! Némán is hirdessétek a gyűlölet-rengetegbe’, csak a szeretet tehet csodát. Tollas Tibor 6 adag félelemmel és szorongással léptük át a határt Ártándnál, december 28-án reggel. Romániából napok óta aggasztó, ellenőrizhetetlen hírek érkeztek harcokról, értelmetlen sortüzekről, áldozatokról, túlélőkről, egy diktatúra végnapjairól. A határ előtt — mint egy keresztes hadjárat katonái — kilométeres sorokban vöröskeresztes jelzéssel ellátott autók. Kamionok, furgonok, személyautók, magyarok, németek, svájciak, olaszok s ki tudja hány nemzet polgárai. A szándék azonban közös: segíteni! A határátkelőhelyen szokatlan gyorsasággal lehet átjutni. A trikolóros román határőrök, vámosok előzékenyek, udvariasak. Nincs motozás, csomagok átkutatása, önkényes dézsma, több órás várakoztatás, mint a közelmúltban. Román területre érve, mindenhol integető emberek formálnak V betűt ujjainkkal. A falvakban, városokban az épületeken kivágott közepű román zászlók, levert állami címerek. Az útmenti táblákról eltűntek a Ceausescu-jelmondatok, csak üres keretek, átfestett feliratok árulkodnak a „főnök" letűnt dicsőségéről A gyárakon eddig óriási betűkkel hirdették: Éljen a Román Szocialista Köztársaság, Éljen a Román Kommunista Párt. Mára csak a Traiasca Romania, azaz éljen Románia maradt. Az ellenőrzési pontokon semmi jel nem mutat az előző napok eseményeire. A páncélozott harcjárműveken feldíszített karácsonyfák. A gépfegyverek láttán, félelmünk nehezen oldódik. Ijedten rezzenünk össze, amikor egy fáról lehulló jégdarab nagyot koppan kocsink tetején. Tovább haladva Nagyváradról Kolozsvár irányába, több helyen megnyugtató kép fogad bennünket. Traktorok dolgoznak a földeken, trágyáznak, szántanak, falvakban kapuikból inteAgető idősek és gyerekek. Az apróságok nem csinálnak mást, mint ami a dolguk, játszanak. Körösfőn már több árus kínálja portékáját a háza előtt. A Kolozsvár melletti dombokon, tévéantennákat szerelnek hosszú póznákra, ugyanis így jobban tudják fogni a magyar adást. A kocsiban a Kolozsvári Rádió magyar nyelvű adását hallgatjuk. Egy kicsit megnyugszunk, szorongásunk is múlóban. Olyannyira, hogy a következő ellenőrzési pont után, a négy majsai autó átveszi a konvoj vezetését. Besötétedik mire megérkezünk Marosvásárhelyre. A látvány félelmetes. A város főterén embergyűrű veszi körül az emlékhelyeket, ahol gyertyák százai emlékeztetnek a hat nappal azelőtti sortűz áldozataira. Az utcákon fegyveres járőrök vigyázzák a rendet. Kiderült, hogy öreg kamionunk nem bírja a hegymenetet, így le kell mondanunk eredeti úticélunkról, Gyergyószentmiklósról. Egy külvárosi raktárba visszük a segélyszállítmányt. A lerakodás viszonylag gyorsan és szervezetten történik. A raktárakat védő őrség egylövetű puskáin elcsodálkozunk, ők azonban dicsérik azokat, hiszen a forradalom győztes fegyverei. Másnap reggel, miután átadtuk a küldeményeket a Gyergyószentmiklósról megérkezett barátainknak, sétát teszünk a városban. Ismerőseink mesélik, előző este a bukaresti tévé, Chaplin: Diktátor című filmjét sugározta. Az utcák forgatagából úgy tűnik az élet helyreállt. A boltokban kenyérért és húsért nem kell hosszú sorokba állni. Sorbanállást csak a benzinkutaknál és a frissen megjelent román és magyar újságok elárusítóhelyeinél látni. Még látni azonban, hogy működnek a régi reflexek, az emberek tömött szatyrai mutatják, egyszerre több napra elegendő élelmiszert vásárolnak. A könyvesboltokból is eltűntek a kötelező Ceau‘•sescu-könyvek, a kirakatokban magyar nyelvű kiadványok is láthatók. Néhány helyen a lövöldözésektől megrongálódott épületeket javítják, tunk az egyik főtéri ravatalhoz vezet. Gyászjelentések az áldozatok fényképeivel. Kevés kivétellel huszonéves fiatalok. .. Az emberek 35 halottról beszélnek. A táblán román nemzeti színű szalaggal, magyarul és románul felirat: MI NEM FELEJTÜNK EL! Gyertyát gyújtunk. Hazaindulunk. Marosvásárhely, 1989 december 28—29. Tapodi Kálmán Karácsonyi népszokások A leggazdagabb népszokások a nagy ünnepeket övezik, karácsony napjához is sok hiedelem kapcsolódik. Már a karácsonyt megelőző nap, a karácsony böjtje is ünnepnek számít és fénypontja a Kisded jelképes megszületéséhez kapcsolódó gyertyagyújtás a fenyőfán. Faluhelyen karácsony böjtjét szigorúan megtartották, bablevest és mákostésztát ettek, ez volt a hagyomány. Több helyen mézbe mártott dióbelet is fogyasztottak ebéd előtt, meg fokhagymát egy csipetnyit A családtagok kaptak egy gerezd almát is, hogy megóvjon a gyümölcs a betegségektől. A felszeletelt alma az összetartozás jelképe is volt: „Akárhol járjon az ember, az mindig jusson eszébe, hogy hol ette a karácsonyi almát!" Tehát ne felejtse el az otthon melegét, összetartó erejét, a családot, hiszen a karácsony családi ünnep. Az almát vigyázva kellett felvágni, nehogy a kés éle megsértse a magházat, mert az betegséget jelentett. Voltak házak, ahol éjfélkor kivonult a család az istállóba és az állatoknak is adott egy-egy gerezd almát. A néphit azt tartotta, hogy karácsony éjjelén a lovak is megszólalnak. Karácsony böjtjének napján a családfő szalmával szórta be a konyhát, az asztal alá búza, kukorica, árpa és zab került egy szakajtóba. (Mellé harapófogó, balra mert, hogy azok okozták Jézus szenvedéseit a megfeszítésnél). Az asztal alját és konyhát csak aprószentek ujján seperték fel, akkor a szalmát, szénát és a takarmányt kivitték az állatoknak és szétosztották közöttük. Kapott a kukoricából, búzából a baromfi, de szórtak a sertéseknek, s ezzel abrakoltatták a lovakat. Még a böjti asztalterítőnek is gyógyító erőt tulajdonítottak sok házban. Félretették, s ha évközben megbetegedett valamelyik állat, akkor azzal gyógyítoták, hogy ráterítették. Még a karácsonyi morzsának is varázsereje van a néphit szerint. A kenyérhéjat, a kalácsmorzsát sem dobták ki, nem söpörték le, mint szokták, hanem egy zacskóban megőrizték. Orvosság gyanánt használták, ha valamelyik állat megbetegedett. A karácsonyi szokások között szerepelt az alma ünnepélyes kútba dobása is. Karácsony előestéjén dobták a kútba és csak Vízkereszt napján húzták fel újra a vödörrel és osztották szét egyenlő részben a család tagjai között. Ebből is kaptak az állatok. A fénypont a gyertyagyújtás, az ajándékosztás volt. Az „angyal" aki a karácsonyfát hozta, — a család valamelyik tagja — csengetyűvel jelezte az érkezését. A család fiatalabbjai éjfélkor misén vettek részt, aki készített magának Luca-széket, az a hóna alá csapva azzal indult a templomba, hogy meglássa a boszorkányokat. (A leleplezett boszorkányok ilyenkor, néphit szerint, hazáig zaavarták a merész szék-készítőt.) A karácsonyi étrend évtizedek óta változatlan, mindenütt van mákos és diósbeigli, kacsasült, libasült, (a pulyka is hagyományos) de ahol már vágtak, s faluhelyen rendszerint levágják a kocát az ünnepek előtt, ott a fő étel a disznótoros. A töltöttkáposzta vagy más káposztás étel azonban sehol sem maradhat el, hozzátartozik a karácsonyhoz. A szeretet úgy másfél éve, hogy megismertem Istennek szeretőjét egy kedves ember által. Eleinte csak hülyéskedtünk egymással, de ahogy a barátom megismert egy kedves lányt, úgy bennem is megváltozott minden. Ő nagyon szereti azt a lányt, aki szintén szereti őt. Így ez rám is kihatott, mert nagyon megszerettem a barátomat. Ő számomra egy testvért jelent az életben. Úgy érzem, hogy már nem tudnám őt elfelejteni soha, mert mindig oly jóságos volt hozzám, ha szomorú voltam megvigasztalt, ha fáradt voltam leültetett, ha sírtam ő együtt érzett velem. Szorongtam, de elmúlt, mert szeret, érzem. Néha összevesztünk, mert hogy én voltam a hibás, ekkor kértem, hogy bocsásson meg nekem. Mert úgy fog rendbe jönni minden, ha ő is vigyáz rám, és én is vigyázok őrá. Ha arról lenne szó, az életemet is felajánlanám érte és ha kell minden emberért a Földön. Mert a szeretet a legnagyobb a világegyetemben. Jézus megtanít minden embert, hogy szeretni tudjon. Jézus maga a szeretet, amely minden embert összeköt itt a Földön. A szeretet volna a legfontosabb mindenkinek, mert néha azt érezzük a hétköznapok során, hogy nincs kiút semerre sem. Ilyenkor megszólal bennünk egy hang, a szeretet hangja és egyre közelebb jön hozzánk Isten a Szentlélek által, Jézus nevünkön szólít meg és azt a mondja, hogy jöjj és élj mellettem örökre. Mert kicsoda Jézus? Az élet Ne sírj és ne bánkódj, merít Isten a szívedben él örökre. Ha kitárod felé a kezedet, mondd azt: szent az Isten Ny Zs * ni-KiJSA Koszorúk és a fenyőágak A Télapóból ismét Mikulás lett, a fenyő ünnepéből pedig újra Karácsony. A hagyomány áttörte az erőszakos eltörlés falát. Az üzletekben megjelentek az adventi koszorúk, mint hosszú évtizedekkel ezelőtt. Mégis, szorongató érzés tölti el az adventi koszorúkat szemlélőt. A jelképek visszakerültek helyükre, de a jelentőségük, a tartalom visszakerült-e velük? Tudjuk-e még, mit jelent a koszorú, milyen gondolatokkal kötötték elődeink, s mit jelent a Karácsony gyertyafénye és családi melege. Szerepel-e gondolatainkban a jóakaratú emberek békességvágya, a készség a békére és a megértésre. El kellene gondolkozni egy villanásnyira, hogy megfelelünk-e az ünnep mondanivalójának, és e törekvés bennünk a „dicsőség Istennek, békesség embernek” gondolat. Tudunk-e még ünnepelni? Visszatér-e még a mesebeli varázs, mely az egész időszakot, az ünnep napjait ,sajátos jelentőséggel, készülettel, méltóságos csenddel tölti meg, az áhitat önépítő ihletésével. Mert ezt a hangulatot, ezt az igazi, ünnepi készséget is vissza kell hozni a múltból. A hétköznapok vásári zajából az ünnep elmélyültségét, mely jobbá teszi az embereket. Napjainkban talán ez a legszebb karácsonyi kívánság ! ! T 3. oldal TESSEDIK SÁMUEL HOGY A GYERMEKEK MEGSZÜLESSENEK ÉS FELNŐJENEK ALAPÍTVÁNY „Engedjétek hozzám jönni a kis gyermekeket és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa!" (Mk. 10, 14) A reménység, a jövőbe vetett hit, az Isten által teremtett élet tisztelete, a gyermekek és az ifjúság szeretete hozta létre és indította útjára a Tessedik Sámuel Alapítványt. Szomorúan látjuk, hogy a túlzott aggodalom, a jövőtől való félelem, a sokszor valóban nagyon nehéz körülmények miatt évente gyermekek tízezrei nem születnek meg Magyarországon. Ezt látva határoztuk el, hogy segítünk azokon az asszonyokon, nőkön, édesanyákon, akik nem kívánt terhességük miatt váratlanul nehéz helyzetbe kerültek. Segítünk, hogy áldott állapotukat ne érezzék tehernek, akár anyagi, akár más okból, hanem örüljenek az életnek, gyermeküknek. Szeretnénk meggyőzni mindenkit arról — s példát mutatni —, hogy mindig lesznek segítő kezek és szívek a rászorulók számára. Ilyen segítő szív és kéz szeretne lenni a Tessedik Sámuel Alapítvány is. Azonban nagyon jól tudjuk, hogy mást is kell tennünk. Különböző tanító, felvilágosító — a Gyermek, Család, Élet szeretetét középpontba állító kiadványokat készítünk, előadásokat szervezünk — főleg középiskolás fiatalok számára, hogy elmondjuk milyen szép, de nagy felelősség is a szerelem, a férfi és a nő kapcsolata. Sajnos ezen a téren ma óriási hiányosságok vannak, de országunk jövője és unokáink élete megköveteli, hogy cselekedjünk. Harmadik célja az alapítványnak az, hogy támogassa azokat a családokat, akik gyermekeiket nehéz körülmények között nevelik. Szolgálatunkhoz, tevékenységünkhöz szeretettel kérjük támogatásukat, adományaikat A Tessedik Sámuel Alapítvány kuratóriumának tagjai: Tőkés László nagyváradi református püspök, dr. Surján László népjóléti miniszter, dr. Gémesi György orvos, polgármester, a kuratórium elnöke, Deme Zoltán szarvasi evangélikus lelkész, országgyűlési képviselő, Six Edit, a gödöllői „Forrás” szociális szolgálat vezetője, Bényi Gábor vállalkozó és Roszik Gábor gödöllői evangélikus lelkész, az alapítvány létrehozója. Az alapítvány címe: 2100 Gödöllő, Kossuth u. 2. Az alapítvány vagyonát a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. kezeli. Forint számlaszámúak: MKB Rt. 203-29794-7007, deviza számlaszámúak: MKB Rt. 5113-844-99. Támogatásukat hálás szívvel megköszönjük és felhívjuk figyelmüket arra, hogy az levonható az adóalapból. Karácsonyi jótanács SZUVENYÍRU NYIHUHU, NYE KUKUCSKU ! PROTKU' (U^goj e pzau au >ieuoj napuefy)