Kiskunmajsa - Új Kun-Majsa, 1996 (9. évfolyam, 1-50. szám)

1996-01-12 / 1. szám

2. oldal 1 SZÓVÁ TESZI AZ OLVASÓ Hogy ne legyen falra hányt borsó! Mármint az 1995. novembe­ri, kiskunmajsai közmeghallga­táson tett öt kérésem illetve ja­vaslatom. Ezúttal írásban kell megismételnek az alábbi ok mi­att. Érdemleges választ senkitől nem kaptam. Tehát az öt javaslat: 1. A vá­rosban nagyon kevés helyen van feltüntetve a házakon az utca­név és a házszám. Ez jelentősen gátolhatja - számos baleset, szí­vinfarktus, agyvérzés esetén -, hogy az orvos vagy mentő idő­ben érjen a beteghez. A percekig tartó kérdezősködés miatt meg­hallgat a beteg. 2. Közismert, hogy Kiskun­­majsán kevés a műemlék jellegű építmény: a templom a környé­ken lévő néhány szoborral, a zsidó temető, valamint a két ró­mai katolikus temető műemlék, fehér márvány sírkeresztjei. E sírkövek jelentős része az Alsó temető keleti felében, a Gáspár Pál családi kápolnája előtti út két oldalán, egy-egy sorban ma­radtak fenn. Van még ezekből 17 darab az Alsó temetőben -szintén a keleti részben - össze­gyűjtve az ez év májusi földgya­lus tereprendezés alkalmával. Ezen kívül a Felső temetőben van 25 darab olyan síremlék, amely elhagyatott, lejárt sír mi­att hányódik. A sírköveket a sír­helyekre való szükség miatt a pusztulás fenyegeti. Mindeze­ket (42 darab) a Gáspár-kápolna elé kellene helyezni, a hiányos két sírkősort kiegészíteni. Ezek 1876-1914 közöttiek, megyei viszonylatban egyedülálló mű­emlékegyüttest képeznek itt, fő­útvonal mellett, és részben pó­tolnák az egykor elpusztult kál­vária stációkat és kápolnát. A megoldási mód az, ahogy az ön­­kormányzat (vagy a műemlék­felügyelőség?) megváltja a he­lyi római katolikus egyházkö­zségtől „sírhelyár­ban" azt a két területsávot, ahol a sírkövek he­lye van, illetve lenne. Mivel a sírkövek talapzata egyenként 50-60 cm széles, körülbelül százezer forint lenne a megvál­tási díj, ami sokkal kevesebb, mint a kecskeméti Szenthárom­ság temetőben a Ferenczy-ká­­polna vagy Kiskunfélegyházán a Kálvária kápolna újjáépítése. 3. Ezúton is köszönöm, hogy kérésemre az előző két télen az önkormányzat közhasznú mun­kásokat küldött a temetőbe a „dzsungel” kiirtására. Erre a tél­re is kérem a két temetőbe ezt a segítséget, de úgy, hogy a bok­rok tövei, tuskói is ki legyenek szedve a közhasznú munkások által. Olyan emberek kellenek ide, akiknek ereje és munkaer­kölcse ezt lehetővé teszi. Én is végeztem több mint négy éve - egyéb munkák mellett -, teljes munkaidőben. A legtöbb hónap­ban csak 11-12 ezer forint nettó fizetésért. 4. A város központjában, a Hősök terén, az I. világháború hő­si halottainak emlékművén a ka­tonaszobor puskája le van törve. Feltehető, hogy valaki leittasod­­ván így szerzett magának „sike­rélményt”. Kérem tavasszal, a fa­gyok elmúltával a szobor rendbe­hozatalát. Köszönöm, hogy kéré­semre a Zrínyi­ Fő utca sarki sörö­ző elé tettek a kitört helyett má­sik buszjelző táblát. 5. Kérem a vasútállomás kö­zelében lévő MÉH-átvevő he­lyen és a városi szeméttelep ele­jén gyűjtőtartály elhelyezését az üzletekben vissza nem váltható üvegeknek, hogy nyersanyag­ként újra hasznosíthatók legye­nek. Gazdaságosabb ezeket új­­raönteni. Kalocsán és Kiskun­halason is megvalósult már ez. Ingyen is sokan odavinnék az üvegeket, de a vas- vagy papír­­hulladákhoz hasonló szerény dí­jazásért mind odavinnék, nem a szeméttelepre. A szeméttelepek az urbani­záció szégyenei. A szemetet újra kellene hasznosítani vagy elé­getni. Jócsik Lajos műveit kel­lene olvasni, vagy megtanulni azoknak, akik települések sze­métje felett rendelkeznek. Kérem, hogy a tervezett vagy már megtörtént intézkedé­sekről az újság hasábjain tájé­koztassák a közvéleményt. Varga Lajos Alsó temetői sírásó Tiltakoznak az iparosok Nyilatkozat Az Ipartestületek Országos Szövetsége a mai napon tartott elnökségi ülésén ismételt meg­döbbenésének adott hangot amiatt a kormányzati és parla­menti döntés miatt, amely az adótörvények elfogadásával semmibe vette a mintegy kilenc­­százezer egyéni vállalkozó és az általuk alkalmazott legalább ugyanennyi családtag és mun­kavállaló elemi létfenntartási, vállalkozói érdekeit. A személyi jövedelemadó mértékének emelése, az egyéni jellegű vállalkozók adójóváírás­ból való diszkriminatív jellegű kizárása már önmagában is elle­hetetleníti e réteg nem kevés számú képviselőjét, különösen a munkanélküliség következté­ben létrejött úgynevezett kény­szervállalkozók többségét. Ezt csak tetézi az az életidegen ren­delkezés-tervezet, mellyel munkáltató által fizetett beteg­ a szabadság idejének megemelé­se mellett, a táppénz kifizetés egyharmadát is a munkáltatóra terheli. Mindez tulajdonképpen nem jelent kevesebbet, minthogy az állam az egyéni vállalkozókra csupán mint közterhet viselő és fizető alanyokra tekint, magatar­tása pedig erősen emlékeztet arra az időszakra, amikor az egyéni vállalkozókat társadalomidegen csoportnak tekintették. Az Ipartestületek Országos Szövetsége a maga eszközeivel mindent megtesz annak érdeké­ben, hogy ez a mentalitás a jö­vőben a magyar gazdasági és társadalmi életben ne nyerhes­sen teret. A továbbiakban sem tudjuk elfogadni, hogy a közter­hek mértékének megállapításá­nál kizárólag a fiskális szem­pontok dominálnak és teljesség­gel figyelmen kívül marad a gazdaság éréktermelő, teherbíró képessége. A jelenlegi „Ár-bér megállapodás” tervezet szerint a közterheket egyenlő mérték­ben kellene vállalni, de - mint az a bevezetett és várható intézke­désekből kitűnik - a terhelés aránytalan. A vállalkozásokat befolyásoló „túlélési kényszer" miatt e megállapodás-tervezet betartását és betartatását felelős­séggel vállalni nem lehet. Budapest 1995. december 14. Ipartestületek Országos Szövetsége Hadiözvegyek, hadiárvák! > Az 1994/XLV. törvény és a vég­rehajtásra vonatkozó 113/1994./VI- 11.31./ Korm. sz. r. a következőket tartalmazza: „... a hadiözvegyek 75.000 Ft, a hadiárvák 50.000 Ft egyösszegű térítésre jogosultak. Az ös­szeget a Nyugdíjfolyósító Igaz­gatóság utalja ki. Az érintettek sze­rezzék be a meghalt apa illetve férj halotti anyakönyvi kivonatát illetve a holttá nyilvánítási végzést, (hadi­­gondozási célból illetékmentes!) valamint - ha kaptak 1949-ig hadi­­gondozási segélyt - annak igazolását. Ügyintézés: Kiskunhalas Eöt­vös u. 33. sz. alatt a Volt Politikai Üldözöttek Szövetsége Bács­ me­­gyei elnökénél, aki a Hadigondo­zottak Szövetsége ellenőrzési cso­portjának vezetője is, a hét minden napján 9 órától délig. Telefon: 06- 77-322-875. Kövecs Imre Ki az év elején, ki pedig az év végén készít számadást, összefog­lalót az elmúlt időszakról. Én en­nek most ejtem szerét, hiszen vá­rosunk közéletében a múlt év vége igen­csak mozgalmas volt, így nem tudtam ennek szerét ejteni. Bár a gondolatok akkor is megvoltak. Városunk első embere, Kiss Károly polgármester úr televíziós összefoglalójában jónak minősí­tette az elmúlt évet ugyan, de erről egy vicc jut eszembe. Megkérdi az egyik ember a ba­rátját: Hogy vagy? Jól!- volt a válasz. De egy kicsit bővebben? Akkor nem jól... Ha egy kicsit bővebben kíván­nánk beszélni az elmúlt évről, ak­kor kiderülne, hogy miért is volt olyan „sűrű” az év vége. Egysze­rűen azért, mert szinte az összes komoly döntést igénylő feladat megoldása az év végére maradt. Képviselő-testületünk nem hozott fontos kérdésekben érdemi dönté­seket az év során, és a botrányosnak mondható közmeghallgatás után, mikor csak úgy áradtak a panaszok az érdekeltekből, hirtelen egyszerre és kapkodva akartak mindenre megoldást találni. Erre talán leg­jobb példa az orvosok vállalkozása volt. A majsai orvos­társadalom még nyár elején kérte, hogy tegyük lehetővé a működésüket vállalko­zási formában. Hosszadalmas egyeztetésre lett volna szükség, amihez érdemben csak a közmeg­hallgatás után fogtak az illetékesek. Összekalapáltak egy szerződés­­tervezetet, amiről a gyorsan,­­ di­rekt e célból­­ összehívott rendkívü­li ülésen a megye szakemberei fél óra alatt bebizonyították, hogy használhatatlan itt Kiskunmajsán. Kiderült az is, hogy ha minden klappolna, akkor is legkorábban márciusban lehetne az egészből va­lami. Ismerve a testületünk „dina­mizmusát” az első beadvány úgy éri meg az egy éves évfordulót, hogy még mindig aktuális. De végül is ez csak egy rész­letkérdés a város életéből. Nézzük hogyan is kezdődött egy évvel ezelőtt. A választások után vár­osunk­ban a Kisgazda Párt 6 képviselőt, az MDF - KDNP 7 képviselőt küldött a testületbe, ami a 17 fős testületben elég szép többséget jelentett volna, főleg a három párt által közösen támogatott polgármesterrel együtt. De, csak a két „csapat” együtt volt nagy többségben. Azt a kényszert, hogy együtt kell menetelnünk az MDF - KDNP „csapat” felismerte, és ezt helyezte mindenek fölé, hi­szen csak ekkor számíthattunk vol­na nyugodt 4 évre. A másik csapat ezt a „belső késztetésünket” arra használta fel, hogy ezzel egy kicsit „visszaélve” a fontosabb pozíció­kat szerezzék meg. Az utóbbi időben kiderült, hogy polgármesterünk szíve leg­inkább a kisgazda frakcióhoz húz. Az év eleji egyezkedésben a Kis­gazda párt azt harcolta ki, hogy alpolgármesterünk is soraiból ke­rüljön ki. A harmadik legfonto­sabb pozíció a költségvetési bi­zottság elnöki széke. Kivételesen ő is a Kisgazda párt soraiból került ki. A döntés-előkészítésért az első két személy a felelős, hiszen ők vezetik a hivatalt (Ezt polgármes­terünk egyértelműen kijelentette az alakuló ülésen.) A lényeges döntések pedig mindig átmennek a költségvetési bizottság szűrőjén. Nyilvánvaló tehát a felállás. Mi van a másik „nyertessel”, az MDF - KDNP „csapattal”? Minden olyan fontosnak tűnő bi­zottságban vezető szerepet kaptak képviselőik, ahol sok munka várt rájuk, hiszen a hivatali előkészítő munka sok kívánnivalót hagy még maga után. Döntéseik, legalább­is ami az érdemi kérdéseket illeti, rendre fennakadtak a költségveté­si bizottság szűrőjén. Minden energiájuk és jószándékuk ellené­re nem tudták érvényre juttatni el­képzeléseiket. Félreértés ne essék. Mi sem lettünk volna csodákra képesek, de az az út, amely felé a kisgazda „csapat” vezette városunkat nem bizonyult sikeresnek. A tavaly ilyenkor előttünk álló számtalan kérdésre most még ugyanúgy kell keresünk a választ, mint akkor. Még van egy nem mű­ködő szülőotthonunk, igaz, azóta már sikeresen „szétverték”. A mentő kérdésben sem egyértelmű még a döntés, hiszen az Országos Mentőszolgálat hatodáért tudna itt működtetni egy profi mentőállo­mást, mint amennyibe ez 1995- ben az alapítványnak került. Az orvosok még mindig vállalkozni akarnak, a fogorvosokról nem is beszélve. A Katolikus Iskola sorsa is újra halasztást és nem megol­dást nyert. Tavaly egy méternyi út sem készült el, és még azt sem tervezzük, hogy az idén mi lesz. Még meg sem tudtuk tervezni, hogy honnan lehetne összeszedni elegendő pénzt a rég áhított torna­csarnokra, pedig ez már nem is csak tavalyi téma. Sorolhatnánk még, de nem akarom tovább feketíteni a 195-ös évet. Hiszen azért megvagyunk, és minden reményünk megvan ar­ra, hogy így is maradunk. Meg­próbáltam kicsit bővebben írni az elmúlt évről. írásommal nem bán­tani kívántam a város vezetőit - hiszen én is közöttük vagyok -, hanem rá kívántam mutatni a ba­jokra, és elmondtam véleménye­met arról is, hogy szerintem mik a bajok gyökerei. Ha írásommal va­lakit megsértettem, kérem bocsás­sa ezt meg. Nem ez a szándék vezérelt, hanem a jobbítás akarata. Terbe Zoltán önkormányzati képviselő Kicsit bővebben i­ ­s:7 Karácsonyi gondolatok A karácsony ünnepe „így” vagy „úgy” ünnep mindenkinek. Ki-ki hite szerint várja az eljövetelét. Kedves gesztus az önkor­mányzattól, a polgármester úrtól, a karácsonyi megemlékezés. Mi idősek (sokunk nevében mondha­tom) szegénységből indultunk. Sok éven át megtanultuk, csak magunkra számíthatunk. Erőnket soha nem kímélve dolgoztunk, hogy öreg napjainkr­a, a magunk teremtette gondtalan karácsonyt várhassuk. Mégis karácsonyt vár­va, lelkünkben nincs teljes öröm. Mert úgy képzeltük - boldogok leszünk majd, ha megemlékeznek rólunk -, megelégszünk Juhász Gyula gyönyörű soraival köszön­tőül. Sajnos azonban ez nem így lett. Mert legtöbb idősnek, nyug­díjasnak szüksége van a csomagra is. Bizony jaj, hogy hiába volt a gyarapító szándékunk, köteles­ségtudatunk, szorgalmunk, újra odajutottunk ahonnan indultunk­­ a szegénységbe. Mégis kará­csonyt váró erős lelkünknek kevés kell hogy boldogok legyünk. Mi még megtanultunk hinni és ez a hit átsegített bennünket minden ne­hézségen. Hisszük, hogy világra jön karácsonykor egy gyermek, aki arra tanít minket, hogy hig­­­gyünk egy emberibb világ eljöve­telében. S ha megadatik nekünk, hogy karácsony este együtt lehetünk a családunkkal, ha mindannyiunk lelke megtelik a szeretet és béke érzésével boldogabb szentestét nem is kérünk! Legyen bár „sze­gényes” a vacsora. Ne legyen más ajándék csak a „hivatalos”. Sze­retnénk, ha az önkormányzati képviselő urak, a pártok és a pol­gármester úr szívébe is beköltözne a szeretet és a béke. Fia végre nyu­galom uralkodna az „adakozók” szívében is! Ha erről hallhatnánk és olvashatnánk, nem az egymás iránti haragról és gyűlöletről. Talán még tisztább szívvel mondanánk: Köszönjük! Benedek Istvánná Kígyóspuszta Köszönet azoknak, akiket illet. Köszönetet mondok sok nyugdíjas társam és a magam nevében a kiskunmajsai dolgo­zóknak, adózó polgároknak a karácsonyra kapott élelmiszer csomagért. A csomagban lévő nyomtatványon ugyanis megté­vesztő, helytelen volt a felirat: Kiskunmajsa város polgármes­tere. Bár alul olvashattuk, hogy a város önkormányzata nevében..., de az egész szöveg azt sugallta, hogy a polgármester úr ajándéka. Alpolgármester úr azonban nem küld ajándékot. Ezt nem is várja el tőle senki. Ez a csomag a majsai polgárok adójából be­folyt pénzből származik, és szo­ciális támogatás az egyik leg­jobban rászoruló réteg, a nyug­díjasok számára, akiknek zöme létminimum alatt él. Köszönetet mondunk az ön­­kormányzat tagjainak azért, mert a kormány megszorító in­tézkedései következtében nehéz helyzetbe került költségvetés­ből ki tudta gazdálkodni ezt a nem kis pénzösszeget, így megszerezte azt az örö­met a nyugdíjasoknak, hogy ka­rácsonykor asztalukra kerülhe­tett az ünnepi kalács. Tisztelettel: Egy kisnyugdíjas (név és cím a szerkesztőségben) Töltött káposzta, roma módra Adalékok: 5 kg sertéshús - da­gadó vagy tarja­­, 10 dkg édes paprika, 1 csapott evőkanál erős, 30 dkg rizs a töltelékbe, 3 dl adalé a töltelékbe, 1,5 dkg bors, 2 db köröm vagy láb, fél kg csont (karaj vagy tarja), 20 dkg rizs a tetejére, hagyma. A rántáshoz 4 evőkanál zsír, 4 evőkanál liszt, 1 evőkanál paprika. Természetesen a legfon­tosabb két fej édes káposzta és másfél kiló savanyú káposzta (ve­­csési). Elkészítés: Nyolcas lyukon le­darálj­uk a húst. Beletesszük a bor­sot, rizst, sót, csípős paprikát és az abalét, s jól összedolgozzuk. A ká­­posztafejek torzsáját kivágjuk, majd forró vízben megabáljuk az egész fejeket. Ahogy forrázás közben leválnak a levelek, egyen­ként kiszedjük, lecsorgatjuk. A le­velek vastag erezetét kivágjuk, majd a leveleket megtöltjük az elő­készített masszával. A körmökkel csontokkal befedjük a lábas alját, majd szálas savanyú káposztát te­szünk rá. A megtöltött káposztale­velek felét rárakjuk, majd ismét savanyú káposzta jön. Erre a meg­töltött káposzták másik felét tesszük, s az egészet beborítjuk savanyú káposztával. A tetejére vöröshagymát szeletelünk. Ez­után leszűrt adalével vagy vízzel felöntjük, hogy jól ellepje s eny­hén sózzuk. Lassú tűzön főzzük, amíg kb. 80 százalékig megfő. Ek­kor meghintjük rizzsel. Amikor majdnem kész, berántjuk, s készre főzzük. Tapolczai Pál ! PÁLYÁZAT A régi egészségházra Kiskunmajsa Város Önkormányzatának Polgármesteri Hi­vatala nyilvános árverést hirdet az Önkormányzat tulajdonában lévő, központi belterületen elhelyezkedő, kereskedelmi tevé­kenység céljára alkalmas, Fő u. 85. sz. 1702. hrsz-u ingatlan értékesítésére. 9­2 Az ingatlan területe 1483 m­, amelyen 480 m~ beépített területű tsz-es, részben alápincézett épület található. Az ingatlan részben közművesített. Az ingatlan értékesítése a jelenlegi, bérlők által részben lakott állapotban történik. Kikiáltási ár: 9 millió forint (ÁFÁ-val) Az árverés időpontja: 1996. január 30. de. 10 órakor a helyszínen. Az árverésen való részvétel feltétele: 900 forint összegű biztosíték befizetése a Polgármesteri Hivatal számlájára, 1996. január 29-én déli 12 óráig. A nyertes pályázó a versenytárgyalást követő 15 napon belül köteles szerződést kötni, a teljes vételár befizetésével. Amennyiben a vételár nem kerül befizetésre, a pályázó a bizto­síték összegét elveszti. További felvilágosítást a Polgármesteri Hivatal Építési csoportja ad. Tel.: 77/381-144

Next