Kiskunmajsa - Új Kun-Majsa, 1996 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1996-01-12 / 1. szám
2. oldal 1 SZÓVÁ TESZI AZ OLVASÓ Hogy ne legyen falra hányt borsó! Mármint az 1995. novemberi, kiskunmajsai közmeghallgatáson tett öt kérésem illetve javaslatom. Ezúttal írásban kell megismételnek az alábbi ok miatt. Érdemleges választ senkitől nem kaptam. Tehát az öt javaslat: 1. A városban nagyon kevés helyen van feltüntetve a házakon az utcanév és a házszám. Ez jelentősen gátolhatja - számos baleset, szívinfarktus, agyvérzés esetén -, hogy az orvos vagy mentő időben érjen a beteghez. A percekig tartó kérdezősködés miatt meghallgat a beteg. 2. Közismert, hogy Kiskunmajsán kevés a műemlék jellegű építmény: a templom a környéken lévő néhány szoborral, a zsidó temető, valamint a két római katolikus temető műemlék, fehér márvány sírkeresztjei. E sírkövek jelentős része az Alsó temető keleti felében, a Gáspár Pál családi kápolnája előtti út két oldalán, egy-egy sorban maradtak fenn. Van még ezekből 17 darab az Alsó temetőben -szintén a keleti részben - összegyűjtve az ez év májusi földgyalus tereprendezés alkalmával. Ezen kívül a Felső temetőben van 25 darab olyan síremlék, amely elhagyatott, lejárt sír miatt hányódik. A sírköveket a sírhelyekre való szükség miatt a pusztulás fenyegeti. Mindezeket (42 darab) a Gáspár-kápolna elé kellene helyezni, a hiányos két sírkősort kiegészíteni. Ezek 1876-1914 közöttiek, megyei viszonylatban egyedülálló műemlékegyüttest képeznek itt, főútvonal mellett, és részben pótolnák az egykor elpusztult kálvária stációkat és kápolnát. A megoldási mód az, ahogy az önkormányzat (vagy a műemlékfelügyelőség?) megváltja a helyi római katolikus egyházközségtől „sírhelyárban" azt a két területsávot, ahol a sírkövek helye van, illetve lenne. Mivel a sírkövek talapzata egyenként 50-60 cm széles, körülbelül százezer forint lenne a megváltási díj, ami sokkal kevesebb, mint a kecskeméti Szentháromság temetőben a Ferenczy-kápolna vagy Kiskunfélegyházán a Kálvária kápolna újjáépítése. 3. Ezúton is köszönöm, hogy kérésemre az előző két télen az önkormányzat közhasznú munkásokat küldött a temetőbe a „dzsungel” kiirtására. Erre a télre is kérem a két temetőbe ezt a segítséget, de úgy, hogy a bokrok tövei, tuskói is ki legyenek szedve a közhasznú munkások által. Olyan emberek kellenek ide, akiknek ereje és munkaerkölcse ezt lehetővé teszi. Én is végeztem több mint négy éve - egyéb munkák mellett -, teljes munkaidőben. A legtöbb hónapban csak 11-12 ezer forint nettó fizetésért. 4. A város központjában, a Hősök terén, az I. világháború hősi halottainak emlékművén a katonaszobor puskája le van törve. Feltehető, hogy valaki leittasodván így szerzett magának „sikerélményt”. Kérem tavasszal, a fagyok elmúltával a szobor rendbehozatalát. Köszönöm, hogy kérésemre a Zrínyi Fő utca sarki söröző elé tettek a kitört helyett másik buszjelző táblát. 5. Kérem a vasútállomás közelében lévő MÉH-átvevő helyen és a városi szeméttelep elején gyűjtőtartály elhelyezését az üzletekben vissza nem váltható üvegeknek, hogy nyersanyagként újra hasznosíthatók legyenek. Gazdaságosabb ezeket újraönteni. Kalocsán és Kiskunhalason is megvalósult már ez. Ingyen is sokan odavinnék az üvegeket, de a vas- vagy papírhulladákhoz hasonló szerény díjazásért mind odavinnék, nem a szeméttelepre. A szeméttelepek az urbanizáció szégyenei. A szemetet újra kellene hasznosítani vagy elégetni. Jócsik Lajos műveit kellene olvasni, vagy megtanulni azoknak, akik települések szemétje felett rendelkeznek. Kérem, hogy a tervezett vagy már megtörtént intézkedésekről az újság hasábjain tájékoztassák a közvéleményt. Varga Lajos Alsó temetői sírásó Tiltakoznak az iparosok Nyilatkozat Az Ipartestületek Országos Szövetsége a mai napon tartott elnökségi ülésén ismételt megdöbbenésének adott hangot amiatt a kormányzati és parlamenti döntés miatt, amely az adótörvények elfogadásával semmibe vette a mintegy kilencszázezer egyéni vállalkozó és az általuk alkalmazott legalább ugyanennyi családtag és munkavállaló elemi létfenntartási, vállalkozói érdekeit. A személyi jövedelemadó mértékének emelése, az egyéni jellegű vállalkozók adójóváírásból való diszkriminatív jellegű kizárása már önmagában is ellehetetleníti e réteg nem kevés számú képviselőjét, különösen a munkanélküliség következtében létrejött úgynevezett kényszervállalkozók többségét. Ezt csak tetézi az az életidegen rendelkezés-tervezet, mellyel munkáltató által fizetett beteg a szabadság idejének megemelése mellett, a táppénz kifizetés egyharmadát is a munkáltatóra terheli. Mindez tulajdonképpen nem jelent kevesebbet, minthogy az állam az egyéni vállalkozókra csupán mint közterhet viselő és fizető alanyokra tekint, magatartása pedig erősen emlékeztet arra az időszakra, amikor az egyéni vállalkozókat társadalomidegen csoportnak tekintették. Az Ipartestületek Országos Szövetsége a maga eszközeivel mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a mentalitás a jövőben a magyar gazdasági és társadalmi életben ne nyerhessen teret. A továbbiakban sem tudjuk elfogadni, hogy a közterhek mértékének megállapításánál kizárólag a fiskális szempontok dominálnak és teljességgel figyelmen kívül marad a gazdaság éréktermelő, teherbíró képessége. A jelenlegi „Ár-bér megállapodás” tervezet szerint a közterheket egyenlő mértékben kellene vállalni, de - mint az a bevezetett és várható intézkedésekből kitűnik - a terhelés aránytalan. A vállalkozásokat befolyásoló „túlélési kényszer" miatt e megállapodás-tervezet betartását és betartatását felelősséggel vállalni nem lehet. Budapest 1995. december 14. Ipartestületek Országos Szövetsége Hadiözvegyek, hadiárvák! > Az 1994/XLV. törvény és a végrehajtásra vonatkozó 113/1994./VI- 11.31./ Korm. sz. r. a következőket tartalmazza: „... a hadiözvegyek 75.000 Ft, a hadiárvák 50.000 Ft egyösszegű térítésre jogosultak. Az összeget a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság utalja ki. Az érintettek szerezzék be a meghalt apa illetve férj halotti anyakönyvi kivonatát illetve a holttá nyilvánítási végzést, (hadigondozási célból illetékmentes!) valamint - ha kaptak 1949-ig hadigondozási segélyt - annak igazolását. Ügyintézés: Kiskunhalas Eötvös u. 33. sz. alatt a Volt Politikai Üldözöttek Szövetsége Bács megyei elnökénél, aki a Hadigondozottak Szövetsége ellenőrzési csoportjának vezetője is, a hét minden napján 9 órától délig. Telefon: 06- 77-322-875. Kövecs Imre Ki az év elején, ki pedig az év végén készít számadást, összefoglalót az elmúlt időszakról. Én ennek most ejtem szerét, hiszen városunk közéletében a múlt év vége igencsak mozgalmas volt, így nem tudtam ennek szerét ejteni. Bár a gondolatok akkor is megvoltak. Városunk első embere, Kiss Károly polgármester úr televíziós összefoglalójában jónak minősítette az elmúlt évet ugyan, de erről egy vicc jut eszembe. Megkérdi az egyik ember a barátját: Hogy vagy? Jól!- volt a válasz. De egy kicsit bővebben? Akkor nem jól... Ha egy kicsit bővebben kívánnánk beszélni az elmúlt évről, akkor kiderülne, hogy miért is volt olyan „sűrű” az év vége. Egyszerűen azért, mert szinte az összes komoly döntést igénylő feladat megoldása az év végére maradt. Képviselő-testületünk nem hozott fontos kérdésekben érdemi döntéseket az év során, és a botrányosnak mondható közmeghallgatás után, mikor csak úgy áradtak a panaszok az érdekeltekből, hirtelen egyszerre és kapkodva akartak mindenre megoldást találni. Erre talán legjobb példa az orvosok vállalkozása volt. A majsai orvostársadalom még nyár elején kérte, hogy tegyük lehetővé a működésüket vállalkozási formában. Hosszadalmas egyeztetésre lett volna szükség, amihez érdemben csak a közmeghallgatás után fogtak az illetékesek. Összekalapáltak egy szerződéstervezetet, amiről a gyorsan, direkt e célból összehívott rendkívüli ülésen a megye szakemberei fél óra alatt bebizonyították, hogy használhatatlan itt Kiskunmajsán. Kiderült az is, hogy ha minden klappolna, akkor is legkorábban márciusban lehetne az egészből valami. Ismerve a testületünk „dinamizmusát” az első beadvány úgy éri meg az egy éves évfordulót, hogy még mindig aktuális. De végül is ez csak egy részletkérdés a város életéből. Nézzük hogyan is kezdődött egy évvel ezelőtt. A választások után városunkban a Kisgazda Párt 6 képviselőt, az MDF - KDNP 7 képviselőt küldött a testületbe, ami a 17 fős testületben elég szép többséget jelentett volna, főleg a három párt által közösen támogatott polgármesterrel együtt. De, csak a két „csapat” együtt volt nagy többségben. Azt a kényszert, hogy együtt kell menetelnünk az MDF - KDNP „csapat” felismerte, és ezt helyezte mindenek fölé, hiszen csak ekkor számíthattunk volna nyugodt 4 évre. A másik csapat ezt a „belső késztetésünket” arra használta fel, hogy ezzel egy kicsit „visszaélve” a fontosabb pozíciókat szerezzék meg. Az utóbbi időben kiderült, hogy polgármesterünk szíve leginkább a kisgazda frakcióhoz húz. Az év eleji egyezkedésben a Kisgazda párt azt harcolta ki, hogy alpolgármesterünk is soraiból kerüljön ki. A harmadik legfontosabb pozíció a költségvetési bizottság elnöki széke. Kivételesen ő is a Kisgazda párt soraiból került ki. A döntés-előkészítésért az első két személy a felelős, hiszen ők vezetik a hivatalt (Ezt polgármesterünk egyértelműen kijelentette az alakuló ülésen.) A lényeges döntések pedig mindig átmennek a költségvetési bizottság szűrőjén. Nyilvánvaló tehát a felállás. Mi van a másik „nyertessel”, az MDF - KDNP „csapattal”? Minden olyan fontosnak tűnő bizottságban vezető szerepet kaptak képviselőik, ahol sok munka várt rájuk, hiszen a hivatali előkészítő munka sok kívánnivalót hagy még maga után. Döntéseik, legalábbis ami az érdemi kérdéseket illeti, rendre fennakadtak a költségvetési bizottság szűrőjén. Minden energiájuk és jószándékuk ellenére nem tudták érvényre juttatni elképzeléseiket. Félreértés ne essék. Mi sem lettünk volna csodákra képesek, de az az út, amely felé a kisgazda „csapat” vezette városunkat nem bizonyult sikeresnek. A tavaly ilyenkor előttünk álló számtalan kérdésre most még ugyanúgy kell keresünk a választ, mint akkor. Még van egy nem működő szülőotthonunk, igaz, azóta már sikeresen „szétverték”. A mentő kérdésben sem egyértelmű még a döntés, hiszen az Országos Mentőszolgálat hatodáért tudna itt működtetni egy profi mentőállomást, mint amennyibe ez 1995- ben az alapítványnak került. Az orvosok még mindig vállalkozni akarnak, a fogorvosokról nem is beszélve. A Katolikus Iskola sorsa is újra halasztást és nem megoldást nyert. Tavaly egy méternyi út sem készült el, és még azt sem tervezzük, hogy az idén mi lesz. Még meg sem tudtuk tervezni, hogy honnan lehetne összeszedni elegendő pénzt a rég áhított tornacsarnokra, pedig ez már nem is csak tavalyi téma. Sorolhatnánk még, de nem akarom tovább feketíteni a 195-ös évet. Hiszen azért megvagyunk, és minden reményünk megvan arra, hogy így is maradunk. Megpróbáltam kicsit bővebben írni az elmúlt évről. írásommal nem bántani kívántam a város vezetőit - hiszen én is közöttük vagyok -, hanem rá kívántam mutatni a bajokra, és elmondtam véleményemet arról is, hogy szerintem mik a bajok gyökerei. Ha írásommal valakit megsértettem, kérem bocsássa ezt meg. Nem ez a szándék vezérelt, hanem a jobbítás akarata. Terbe Zoltán önkormányzati képviselő Kicsit bővebben i s:7 Karácsonyi gondolatok A karácsony ünnepe „így” vagy „úgy” ünnep mindenkinek. Ki-ki hite szerint várja az eljövetelét. Kedves gesztus az önkormányzattól, a polgármester úrtól, a karácsonyi megemlékezés. Mi idősek (sokunk nevében mondhatom) szegénységből indultunk. Sok éven át megtanultuk, csak magunkra számíthatunk. Erőnket soha nem kímélve dolgoztunk, hogy öreg napjainkra, a magunk teremtette gondtalan karácsonyt várhassuk. Mégis karácsonyt várva, lelkünkben nincs teljes öröm. Mert úgy képzeltük - boldogok leszünk majd, ha megemlékeznek rólunk -, megelégszünk Juhász Gyula gyönyörű soraival köszöntőül. Sajnos azonban ez nem így lett. Mert legtöbb idősnek, nyugdíjasnak szüksége van a csomagra is. Bizony jaj, hogy hiába volt a gyarapító szándékunk, kötelességtudatunk, szorgalmunk, újra odajutottunk ahonnan indultunk a szegénységbe. Mégis karácsonyt váró erős lelkünknek kevés kell hogy boldogok legyünk. Mi még megtanultunk hinni és ez a hit átsegített bennünket minden nehézségen. Hisszük, hogy világra jön karácsonykor egy gyermek, aki arra tanít minket, hogy higgyünk egy emberibb világ eljövetelében. S ha megadatik nekünk, hogy karácsony este együtt lehetünk a családunkkal, ha mindannyiunk lelke megtelik a szeretet és béke érzésével boldogabb szentestét nem is kérünk! Legyen bár „szegényes” a vacsora. Ne legyen más ajándék csak a „hivatalos”. Szeretnénk, ha az önkormányzati képviselő urak, a pártok és a polgármester úr szívébe is beköltözne a szeretet és a béke. Fia végre nyugalom uralkodna az „adakozók” szívében is! Ha erről hallhatnánk és olvashatnánk, nem az egymás iránti haragról és gyűlöletről. Talán még tisztább szívvel mondanánk: Köszönjük! Benedek Istvánná Kígyóspuszta Köszönet azoknak, akiket illet. Köszönetet mondok sok nyugdíjas társam és a magam nevében a kiskunmajsai dolgozóknak, adózó polgároknak a karácsonyra kapott élelmiszer csomagért. A csomagban lévő nyomtatványon ugyanis megtévesztő, helytelen volt a felirat: Kiskunmajsa város polgármestere. Bár alul olvashattuk, hogy a város önkormányzata nevében..., de az egész szöveg azt sugallta, hogy a polgármester úr ajándéka. Alpolgármester úr azonban nem küld ajándékot. Ezt nem is várja el tőle senki. Ez a csomag a majsai polgárok adójából befolyt pénzből származik, és szociális támogatás az egyik legjobban rászoruló réteg, a nyugdíjasok számára, akiknek zöme létminimum alatt él. Köszönetet mondunk az önkormányzat tagjainak azért, mert a kormány megszorító intézkedései következtében nehéz helyzetbe került költségvetésből ki tudta gazdálkodni ezt a nem kis pénzösszeget, így megszerezte azt az örömet a nyugdíjasoknak, hogy karácsonykor asztalukra kerülhetett az ünnepi kalács. Tisztelettel: Egy kisnyugdíjas (név és cím a szerkesztőségben) Töltött káposzta, roma módra Adalékok: 5 kg sertéshús - dagadó vagy tarja, 10 dkg édes paprika, 1 csapott evőkanál erős, 30 dkg rizs a töltelékbe, 3 dl adalé a töltelékbe, 1,5 dkg bors, 2 db köröm vagy láb, fél kg csont (karaj vagy tarja), 20 dkg rizs a tetejére, hagyma. A rántáshoz 4 evőkanál zsír, 4 evőkanál liszt, 1 evőkanál paprika. Természetesen a legfontosabb két fej édes káposzta és másfél kiló savanyú káposzta (vecsési). Elkészítés: Nyolcas lyukon ledaráljuk a húst. Beletesszük a borsot, rizst, sót, csípős paprikát és az abalét, s jól összedolgozzuk. A káposztafejek torzsáját kivágjuk, majd forró vízben megabáljuk az egész fejeket. Ahogy forrázás közben leválnak a levelek, egyenként kiszedjük, lecsorgatjuk. A levelek vastag erezetét kivágjuk, majd a leveleket megtöltjük az előkészített masszával. A körmökkel csontokkal befedjük a lábas alját, majd szálas savanyú káposztát teszünk rá. A megtöltött káposztalevelek felét rárakjuk, majd ismét savanyú káposzta jön. Erre a megtöltött káposzták másik felét tesszük, s az egészet beborítjuk savanyú káposztával. A tetejére vöröshagymát szeletelünk. Ezután leszűrt adalével vagy vízzel felöntjük, hogy jól ellepje s enyhén sózzuk. Lassú tűzön főzzük, amíg kb. 80 százalékig megfő. Ekkor meghintjük rizzsel. Amikor majdnem kész, berántjuk, s készre főzzük. Tapolczai Pál ! PÁLYÁZAT A régi egészségházra Kiskunmajsa Város Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala nyilvános árverést hirdet az Önkormányzat tulajdonában lévő, központi belterületen elhelyezkedő, kereskedelmi tevékenység céljára alkalmas, Fő u. 85. sz. 1702. hrsz-u ingatlan értékesítésére. 92 Az ingatlan területe 1483 m, amelyen 480 m~ beépített területű tsz-es, részben alápincézett épület található. Az ingatlan részben közművesített. Az ingatlan értékesítése a jelenlegi, bérlők által részben lakott állapotban történik. Kikiáltási ár: 9 millió forint (ÁFÁ-val) Az árverés időpontja: 1996. január 30. de. 10 órakor a helyszínen. Az árverésen való részvétel feltétele: 900 forint összegű biztosíték befizetése a Polgármesteri Hivatal számlájára, 1996. január 29-én déli 12 óráig. A nyertes pályázó a versenytárgyalást követő 15 napon belül köteles szerződést kötni, a teljes vételár befizetésével. Amennyiben a vételár nem kerül befizetésre, a pályázó a biztosíték összegét elveszti. További felvilágosítást a Polgármesteri Hivatal Építési csoportja ad. Tel.: 77/381-144